Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Szántó Éva: A fonológiai kutatások újabb eredményei a Szovjetunióban 187

188 számára most a legfontosabb, hogy a matematikához hasonlóan meg legyenek formulázva azok az alapvető axiómák, amelyek feltétel nélkül elfogadhatók. A nyelvtudománynak tulajdonképpen még nincs meghatározva az axiomatikája.11 Egy ilyen axiomatika semmiképpen sem „dönti" a nyelvtudományt az idealizmusba, — írja KUZNYECOV, — hiszen a modern matematika12 több különböző területén is fontossá vált az axiómák tartalmi meghatározása. A fonetika és a fonológia számára ezeket az axiómákat meg lehet formulázni. KUZNYECOV 5 pontban a következőképpen formulázza meg ezeket az alapfogalmakat: 1. Különböző nyelvek vannak, a nyelveken belül nyelvjárások léteznek. Minden nyelv szavakból áll, a szavak bizonyos jelentéssel bírnak. A szavak részben lehetnek szinonimák, részben homonimák. A szavak morfémákból tevődnek össze, amelyek szintén bizonyos jelentéssel bírnak, (ebben az esetben teljesen lényegtelen a szavak és a morfémák jelentésének különböző jellege). Feltételezhető, hogy bizonyos nyelvekben a szavak nem oszthatók fel morfémákra. Saussure-i értelemben KUZNYECOV is megkülönbözteti a nyelvet (langue) és a beszédet (parole). 2. A fonetika (s nem fonológia) alapfogalmai: Vannak beszédhangok, melyeket, ha nehéz is meghatározni, de le lehet írni. Leíráson a következő értendő: minden beszéd­tevékenység beszédhangokból áll, melyek egymás után következnek, s éppen ezért a beszéd felosztható (lényegtelen, milyen módszerrel) bizonyos egységekre. Éppen ezért fonetikai szempontból a beszédben elfogadható a szótag, a magánhangzó és a mással­hangzó, a hangsúly (dinamikus), a fonetikai helyzet fogalma, valamint a beszédhangok­nak akusztikai-fiziológiai meghatározása, s a fonetikai szó fogalma, melynek határa nem esik egybe a szónak mint lexikai vagy morfológiai egységnek határával. Az egyetlen fogalom a fonetikában, melyet külön kell meghatározni nem pedig alapfogalomként, axiómaként elfogadni: a nyelvi hangnak a fogalma. A nyelvi hang beszédhangok sokaságából tevődik össze, melyek részben teljesen egyformák, részben csak közel állanak egymáshoz akusztikai-fiziológiai szempontból; különböző beszéd­tevékenységben találhatók meg a legkülönbözőbb egységekben (szavakban, morfémák­ban). A beszédhang-sokaság határának elkülönítése attól függ, milyen módszerrel álla­pítjuk meg: maguknak a beszélőknek az észlelése alapján; a fonetikus észlelése alapján; eszközfonetikai felszerelések alapján. Most lényegtelen, milyen módszerrel vonjuk meg a határt, a lényeges csak az, hogy meg lehet vonni azt a határt, amelyen belül fog kerülni egy bizonyos beszédhang és a hozzá akusztikai-fiziológiai szempontból közelálló hangok. Ezeknek a beszédhangoknak a summájából­ tevődik össze a nyelvi hang. 3. A fonológia alapfogalmai: A fonológia alapfogalma a fonéma.13 Minden fonéma bizonyos beszédhangoknak az egész osztálya. Ez a fonéma-osztály és a nyelvi hang-osztály keresztezi vagy keresz­tezheti egymást.14 Minden nyelv vagy nyelvjárás bizonyos mennyiségű egymástól meg­különböztethető fonémákból áll. Nem lehet megállapítani, hogy a beszédhang milyen fonémához tartozik, ha nem a morfémából indulunk ki, amelyen belül a beszédhang realizálódik. A különböző beszédhangok nem akusztikai-fiziológiai azonosság alapján egyeztethetők össze az illető fonémával, hanem ezt a beszédhangoknak a morfémán belüli helyzete határozza meg. Minden beszédhang a morfémán belül realizálódik és egy bizonyos, pontosan meghatározott helyet foglal el benne. Ha a beszédhang számtalan sokszor megismételve mindig ugyanazt a helyet foglalja el a morfémán belül, akkor feltétlenül egy és ugyanazon fonémához tartozik. Pl. olyan szavakban, mint mez­esn'ekj 'hó' (Nom Sg.) és meea f'srregh] (Gen. Sg.) a k//g tulajdonképpen egy fonéma, mert a mai orosz nyelvben minden zöngés zár- és réshangot a szóvégen zöngétlen zár- és réshang vált fel. Éppen így olyan szavakban, mint eopa [gA'rat 'hegy] és eopy ['goruj az O//A hang is tulajdonképpen egy és ugyanazon fonéma, mert a mai orosz irodalmi nyelvben az (o) hang kiejtése a hangsúly előtti első szótagban ugyancsak a fonetikai helyzettől függ. 11 BÜHLEB K. munkája Die Axiomatik der Sprachwissenschaften: Kant-Studien XXXVIII/I—2. Berlin 1933. KUZNYECOV szerint nem nevezhető tulajdonképpen axio­matikának. 12 Cm. K. KMIHU, BBeaeHHe­B MeTa-jviaTeMaTHKy. MocKBa 1957, 44 (fordítás angolból). 13 KUZNYECOV kijelenti, hogy a nyelvben nemcsak a fonémáknak lehet fonológiai szerepük, de ezt a kérdést ebben a cikkében nem tárgyalja. 14 Sajnos, KUZNYECOV ezt a gondolatát nem tárgyalja részletesen s példákkal nem illusztrálja. ISMERTETÉSEK — SZEMLE

Next