Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Szántó Éva: A fonológiai kutatások újabb eredményei a Szovjetunióban 187

ISMERTETÉSEK — SZEMLE 189 Éppen így, különböző (k) hangok (beszédhangok) olyan tőmorfémában mint nyK, illetve olyan szavakban mint nyK [luk] 'hagyma] és nyna [luteb] (Gen. Sg.) más típushoz tartoznak, mint pl. a k//g típus olyan tőmorfémában, mint [lug—luk], illetve olyan szavakban, mint jiyz [luk] 'pázsit' és jiyza [lu'ga] (Nom. PL). Az a sokféle beszédhang, amelyek közül mindegyik egy és ugyanazon nyelvi hanghoz tartozik és ugyanakkor nemcsak egy fonémához tartozhat, mind az illető fonéma variánsának tekintendő, vagyis minden egyes ilyen beszédhang a hozzátartozó fonéma variánsának határán belül esik. A beszédhangok sokaságát, amelynek minden eleme egy és ugyanzon nyelvi hanghoz tartozik (és csak egy fonéma határán belül kerül bele) , variációnak nevezzük.15­4. Mindegyik beszédhang valamelyik fonéma határán belül esik. De emellett némelyik beszédhang ugyanakkor nemcsak egy fonémához tartozhat. Ez a következő esetekben fordulhat elő: a) ha két különböző nyelvi hanghoz tartozó beszédhang nem realizálódhat egy­más mellett (azaz általában vagy bizonyos esetekben nem ejthető ki külön-külön) és ha két ilyen hangot tartalmazó morféma egymás mellé kerül, akkor a két beszédhang egy harmadikkal cserélődik fel, amely egy harmadik, a két előbbitől eltérő nyelvi hanghoz tartozik. Pl. a tsz (ts) mássalhangzó kombináció egy utána következő mássalhangzó előtt c-nek (ts) hangzik demcKUV [ detskhi], vagyis a konkrét (ts) beszédhang egyrészt a (ts) nyelvi hanghoz tartozik, de ugyanakkor a (t) és az (s) fonéma, valamint a (ts) fonéma határán belül is esik. b) Két és több fonémához egyidejűleg olyan beszédhangok tartoznak, amelyek bizonyos morfémákban realizálódnak, de minden alkalommal olyan fonetikai helyzetben, hogy nem lehet megállapítani a fonémakülönbséget. Példaképpen fel lehet hozni a redu­kált (A) hangot olyan szavakban mint cocabia [sA'bakh] 'kutya', ahol nem lehet meg­állapítani, hogy az (A) melyik fonémához tartozik: az (a)-hoz vagy pedig az (a)-hoz. Azokat a fonémacsoportokat, amelyek egymást keresztező beszédhangsokaságokból állanak, hiperfonémának nevezzük. A fentebb említett példában az (A ) -beszédhang egyidejűleg mind az (a), mind az (o) fonéma variánsaként realizálódik, vagyis mint az (a—o) hiperfonéma variánsa. 5. A fonémafogalom meghatározásánál nem érintettük a megkülönböztető jegy problémáját. Ez a kategória hallatlanul fontos a fonológia számára, de egy bizonyos nyelvben csak akkor lehet ezeket véglegesen meghatározni, ha már meg van állapítva a nyelv fonéma rendszere s a fonémák relációja, — írja KUZNYECOV. 15 A moszkvai iskola terminológiájában megkülönböztetendő a fonéma variánsa és variációja. A fonetikai helyzet lehet kedvező vagy kedvezőtlen a hang realizálódása szempontjából. A kedvező helyzet az, amikor a hang alaphangzásában realizálódik maximálisan függetlenül a fonetikai helyzettől. Pl. az olyan szópárokban, mint 1. MuA [mai] 'kicsi', MHA [mdel] 'gyűr' és 2. MUA [mil] 'kedves', MUA [mul] 'mosott' — a magán­hangzó egy és ugyanaz, de az (m) hol palatizált, hol nem, s az (l) hang mind a négy szóban nem palatizált. Az orosz nyelvben előfordulhat a szó elején (i) és (a) hang, de lehetetlen a szó elején kimondani palatális (9e) hangot, csak ha az egy palatizált mássalhan­gót követ. Éppen így az (u) hang csak egy nem palatizált mássalhangzó után következhet, minden más esetben (i)-nek hangzik. Más szóval, az (se) és (u) hangok csak egy bizonyos fonetikai helyzetben realizálódhatnak és ezeket a hangokat az alaphang (fonéma) variációjának nevezik. A variációk mindig csak egy fonémához tartozhatnak és nem keresztezik egymást, vagyis a, a, a3 . . . an , A, ahol az a, . . . stb. különböző variációja az A fonémának. A variánson a következő értendő — a mai orosz irodalmi nyelvben a hangsúlyos (o) és (a) különbözik kiejtésében, de a hangsúlytalan (o) és (a) kiejtése egybeesik a hangsúlyelőtti első szótagban és mint (A) hangzik, a második hangsúlyelőtti vagy hangsúly utáni szó­tagokban mint (h) realizálódik. Más szóval az (a) és (o) hangok a hangsúlynélküli szótagokban neutralizálódnak s egy közös hanggá válnak, amely sem (a) sem pedig (o), de mind a két fonéma osztályához tartozik, és ezek az (A) (h) hangok az (o) és (a) variánsai. Ugyanezt lehet mondani a szó végére kerülő zöngés rés-és zárhangokról.

Next