Nyelvtudományi Közlemények 65. kötet (1963)

Tanulmányok - Szántó éva: Néhány vitatott kérdés a fonéma modern vizsgálatában 445

13* NÉHÁNY VITATOTT KÉRDÉS A FONÉMA MODERN VIZSGÁLATÁBAN 447 Ivanov V. V. Tyeorija fonologicseszkih razlicsityelnih priznakov. Novoje v lingvisztyike II. Moszkva 1962. 1967.) így például KIBRIK hangsúlyozza, hogy csak a konkrét hangnak van meghatározott fizikai paramétere, míg a megkülönböztető jegy akusztikai tartalma viszonylagos. Ez azért van, mert a megkülönböztető jegy csak a konkrét hangok egymáshoz való viszonyát fejezi ki, a viszony pedig a konkrét nyelveken belül más és más. Ezért relatív a megkülönböztető jegyek akusztikai paramétere, s általános nyelvészeti szem­szögből nézve a megkülönböztető jegy konkrét akusztikai tartalmáról alig lehet beszélni (KIBRIK, i. m. 82). Éppen úgy, ahogy a meleg melegebb (vagy nem meleg) meghatározás fizikai tartalma viszonylagos és attól függ, hogy milyen objektumokat hasonlítunk össze egymással, a megkülönböztető jegyek fizikai tartalma is konkrétan akusztikailag csak adott nyelven belül határozható meg. KiBlikkel egyetértésben úgy összegezném, hogy a megkülönböztető jegy fonológiai és nem akusztikai fogalom, bár akusztikai interpretálása elengedhetetlenül szükséges. 2. Mint ismeretes, az információelmélet nyelvészeti alkalmazása a fono­lógiában érte el eddig a legtöbb eredményt. Az információelmélet szempontjából a nyelv kódrendszer. JAKOBSON szerint, leegyszerűsítve, a nyelv kódrendszerében fonológiai síkon a következő jegyek (features) különböztethetők meg: a) megkülönböztető (differenciális) vagy releváns jegyek, melyek kétdimenzionálisan, nyalábba kötve alkotják a minimális lineáris fonológiai egységeket, a fonémákat. A fonémák közvet­lenül nincsenek kapcsolatban a kódolás objektumaival, nincs jelentésük; b) konfiguratív (configurative) jegyek, melyek funkciója a kiemelés (hangsúly) vagy a szétválasztás (határjelzés); (például a magyarban Szabad Sajtó útja és szabadság, különjárat és vonta stb. stb., hangtestek eltérő kiejtése); c) ekszpresszív (expressive) jegyek, melyek a beszélő emocionális hangulatát fejezik ki. JAKOBSON szerint a megkülönböztető jegyek egyaránt kimutathatók a) akusztikai síkon (pl. spektrográf segítségével), b) az artikulációban (pl. röntgenfilm segítségével) és c) az emberi appercipiálásban. (JAKOBSON, HALLE, Phonology . . . orosz ford. BT. L. 258 — 59.) Az összefüggés azonban a három sík között sokkal bonyolultabbnak bizonyult a további kutatások során, mint ahogy ezt eleinte feltételezték, így például a legtöbb esetben nehezen határoz­ható meg, hogy az akusztikai síkon (spektrogrammon) észlelhető mozzanat tulajdonképpen külön-külön melyik megkülönböztető jegy fizikai paramétere. DUKELSZKY, Principi szegmentacii recsevogo potoka, Moszkva, 1962. 3). Azonkívül, a megkülönböztető jegyekkel együtt funkcionálnak a ter­jengős (redundáns) jegyek. Előfordulhat, hogy a redundáns jegyek átveszik a megkülönböztető jegyek funkcióját, így például V. V. IVANOV egyik cikké­ben ezzel a jelenséggel kapcsolatban utal egy általa végzett kísérletre. Az auto­matikus beszédszintetizáló készülék bizonyos hangsorozatot ,,mondott", melyet IVANOV úgy fogott fel mint az orosz ,,h o r o s o" szót. Mint azonban kiderült, a mechanikusan szintetizált szóban az r nem volt szintetizálva: a két magánhangzó közötti szünet appercipiálódott azonosan az r-rel. (Novoje v lingvisztyike II. 154.) A közlésben tehát a hangok egy része terjengős (redundáns). A hangok (betűk) redundanciája kísérletek sorozatával bizonyítható, így egy vizsgálat szerint­­ az angolban a hangok mintegy 55 százaléka terjengős.

Next