Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)

Tanulmányok - Szántó Éva: Megjegyzések egy beszédtagolással foglalkozó elmélethez 151

Megjegyzések egy, a beszédtagolással foglalkozó elmélethez 1. A kibernetika által felvetett új feladatok — különböző készülékek működésének irányítása hangos beszéd által, továbbá olyan gépek megszer­kesztése, amelyek a gép- és gyorsírót helyettesítenék — megoldásához elenged­hetetlenül szükséges a beszédfolyamat egzakt elemzése. Ennek előfeltétele pedig a beszédfolyamat tagolása, nyelvi elemekre bontása. JAKOBSON megkülönböztető jegyekről szóló elméletének megjelenése után (R. JAKOBSON—G. FANT,—M. HALLE, Preliminaries to speech analysis. Mass. Inst. Techn. 1952; R. JAKOBSON—M. HALLE, Fundamentals of language. 's­ Gravenhage, 1956) az effajta kísérletek abból indultak ki, hogy a beszéd­folyamat alapegységei hangtani síkon a megkülönböztető jegyek, illetve ezek nyalábjai — a fonémák. Ezek szerint a spektrogrammok segítségével rögzített megkülönböztető jegyek felhasználhatók a gépi programozásban. Ez a gépi programozás azonban a kísérletezések során lényegében véve nem vált be. A megkülönböztető jegyekkel történő programozás arra hívta fel a kutatók figyelmét, hogy a szelvényekre bontás és a beszédfelismerés emberi módja bonyolult pszichológiai és fiziológiai mechanizmusok működését tételezi fel. Ezért számos nyelvész arra a következtetésre jutott, hogy azt a „természetes szegmentálást", azt az emberi elemző képességet, amely révén hangtípusokra — fonémákra — tagolódik a beszédfolyamat, csak akkor lehet gépesíteni, ha számot vetünk azzal, hogy az emberi appercipiálás alapegységei és az akusz­tikai vagy artikulációs tények között bonyolult, közvetett viszony áll fenn. Más szavakkal: ha elfogadjuk azt a nézetet, hogy az emberi beszédfelismerés alapegységei csupán fonematikus síkon a megkülönböztető jegy és a fonéma; tehát ezek konstruktumok, melyek akusztikai, illetőleg artikulációs megfelelői nyelvenként konkrétan interpretálandók (C. K. UlayMRH, IlpoOJieMbi TeopeTH­^ecKoii 4­OHOJiorHH. MocKBa, 1962. M. HALLE, The sound pattern of Russian. 's­ Gravenhage, 1959., A. E. KuepuK, K Bonpocu o MeTOBe onpeAejieHHfl /^Hijxpe­pemjHajibHbix npH3HaK0B npH cneKTpajibHOM aH~ajiM3e. Bonpocy H3biK03HaHHH 1962/5, 81—90., M. ROMPORTS, Zur akustischen Struktur der distinktiven Merkmale. Zeitschrift für Phonetik 1963 (1—3 Band 191 — 198). A beszéd megértése elképzelhetetlen lenne a beszédfolyamat önkéntelen elemzése, intuitív tagolása nélkül. Ezt a tagoló tevékenységet tudatosították az első „spontán fonológusok" az ábécék szerkesztői. „Intuíción" itt azok az automatikussá vált bonyolult pszichológiai és fiziológiai mechanizmusok értendők, amelyeknek következtében létrejön az emberi beszédfelismerés. Mindaddig, amíg olyan feladatok álltak a fonológusok előtt, amelyek erre az „intuícióra" támaszkodhattak (pl. egy nyelv fonéma rendszerének leírása, akár az anyanyelvi oktatás, akár az idegen nyelvi oktatás céljából)

Next