Nyelvtudományi Közlemények 69. kötet (1967)

Tanulmányok - Vászolyi Erik: A finnugor személyjelek kérdéséhez 3

1* A finnugor személyjelek kérdéséhez (A permi nyelvek névszói személyjeleinek leíró vizsgálata és belső rekonstrukciój­a) 01. Az uráli összehasonlító nyelvtudomány álláspontja az alapnyelvi személyjelek rekonstrukciója tekintetében meglehetősen egyértelmű: az első személyű birtokos, illetőleg alany exponenseként az alapnyelvben -me, a második személyze -te, a harmadikra pedig -se személyjelet (avagy személy­ragot) következtetünk ki. Az alapnyelvi személyjelek sorsa — megmaradása, módosulása avagy pusztulása — az egyes uráli nyelvek története során nyelvenként is, személy­jelekként is változó. Az ún. permi nyelvekben, a zürjénben és a votjakban a Px2 és Px3 képviseletét a szakirodalom nem tartja problematikusnak.­ Nem így áll azonban a helyzet a Px1 esetében. Mind részkérdésekkel fog­lalkozó tanulmányokban, mind pedig nyelvhasonlító összefoglalásokban azt találjuk, hogy a protouráli Pxl a permi nyelvekben eltűnt, pontosabban csupán nyomaiban, hellyel-közzel maradt meg. Ezen a véleményen volt SZINNYEI József, T. VTTILA, van LAKÓ GYÖRGY és B. COLLINGER, V. I. LYTKEST és A. KÖVESI Magda, legújabban pedig HAJDÚ Péter.2­02. összehasonlító szempontból a kérdés ezzel — úgy lehet — le is zárható. Leíró és történeti szempontból azonban legott kérdőjelek sorakoznak elénk. Milyen esetekben maradt meg és milyen esetekben tűnt el az alap­nyelvi Pxl a zürjénben és a votjakban? Mikor és miért? Mit tekinthetünk ma a PxlSg és PxlPl morfológiai exponensének a két permi nyelvben és miért? A vázolt problematikát csak kis részben tekinthetjük megoldottnak. Eleddig ugyanis hangtörténeti oldalról közelítettek a fenti kérdéskomplexum­hoz, és bár ezen kutatások jelentősége és elért eredményei igen becsesek, a jelenségek tüzetes morfológiai vizsgálatát nem végezték, mert nem is végez­hették el. Az alapnyelvi személyjelek hangtörténeti alakulása és ennek vizs­gálata azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy elsődlegesen alaktani elemekről van szó, amelyeknek elemzését a maga helyén, a morfológia szint­jén kell elvégeznünk. Ezzel a munkálattal szakirodalmunk eddig adós maradt. A tartozás — legalább részleges — törlesztésére vállalkozunk ebben a dol­gozatban.­­03. Milyen módszerrel kísérelhetünk meg választ kapni az imént föl­vetett kérdésekre? Rendkívül kívánatos lenne diakron vizsgálatokat végezni s ekképpen oldani meg a problémákat. A votják és zűrjén nyelvemlékek kora !A rövidítések és szimbólumok jegyzékét lásd a dolgozat végén elhelyezett appendixben, az 55—56. lapon. 2 FgrSprw. 100; NyH. 117; VOTILA: MSFOU. LXV, 270; LAKÓ: NyK. XLIX, 143, 147; CompGr. 300; Introduktion 165; LytkisztGr. 84—86; HAJDÚ, FgrÁl. 82, 168; KÖVESI 122 — 123.

Next