Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)

Tanulmányok - Hajdú Péter: Urálisztika 1945–1970 [Uralistik 1945–1970] 3

Uralisztika 1945 - 1970 E jubileumi évben mindenképpen illendő, sőt indokolt, hogy számot adjunk önmagunk, de a külső nyilvánosság előtt is a magyarországi uráli nyelvtudomány negyedsz­ázados fejlődéséről, eredményeiről, irányzatairól, az előtte álló feladatokról. Illő dolog ez a számvetés, mert a közfelfogás elvárja, hogy végzett munkánkra időközönként visszatekintsünk és józanul mérlegel­jük az abból adódó tanulságokat. Az illendőségen túl azonban kötelességnek is érezzük az efféle számadást. A huszonöt évvel ezelőtti világesemények hatá­sára a hazai uralisztika történetében új fejezet kezdődött és ennek az ember­öltőnyi korszaknak a tapasztalataira nemcsak ösztönszerűen kell alapoznunk a jövő munkáját, hanem mindenekelőtt a higgadt, objektív kritikai elemzés segítségével. A magyar finnugrisztika virágkorát az 1860 és 1910 közötti esztendőkre tehetjük, amikor a magyar nyelvészek sikeresen munkálkodtak a finnugor nyelvtudomány alapjainak a megteremtésén, módszereinek kidolgozásán. A két világháború közötti időszak tudománypolitikája ehhez képest nagyon korlátozott lehetőségek közé kényszerítette tudományágunkat : e három évtized alatt mindössze 2—3 terjedelmesebb finnugor nyelvészeti könyv és néhány kisebb doktori értekezés látott napvilágot Magyarországon. A hazai finnugor nyelvészet eredményei mindinkább a súlyos anyagi gondokkal küzdő és rend­szertelenül megjelenő folyóiratok lapjaira szorultak (a Nyelvtudományi Köz­leményeknek 1915 és 1945 között csak 8 kötete jelent meg az esedékes 30 he­lyett !). Pedig alkotó tehetségekben nem volt hiány ekkor sem: ezt azok a­ kéziratkötegek tanúsítják, amelyeknek a kiadása már a második világháború után valósulhatott csak meg. A felszabadulás éve voltaképpen lezárja a hanyatlás periódusát, pezs­gésbe hozza a tudományos életet, szép, új, eddig kivihetetlennek tűnő terveket teremt. Mindez persze nem megy máról holnapra, hiszen a háború kábulatából csak nehezen tér magához a tudomány. Az ország újjáépítése, a politikai és gazdasági stabilizáció, meg ezenkívül nem utolsósorban a Magyar Tudományos Akadémia 20 évvel ezelőtti újjászervezése is feltétele volt annak, hogy az öt­venes évek elejére regenerálódjék és mind teljesebb intenzitással bontakozzék ki a finnugor nyelvészek munkássága. Szervezeti téren lényeges előrehaladásként könyvelhetjük el azt, hogy míg korábban csak a budapesti egyetem finnugor nyelvészeti tanszéke képezte szakmánk szervezeti keretét, addig a felszabadulás után több, a lehetőségekhez mérten anyagilag is megfelelően ellátott kutatóhely jött létre. Az MTA kutató­intézeti hálózatában elsők között alakult meg a Nyelvtudományi Intézet, amelyen belül külön osztály foglalkozik finnugor nyelvészeti problémákkal.

Next