Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)
Tanulmányok - Szabó Törpényi Ádám: Michael Branch–Antero Niemikorpi–Pauli Saukkonen: A Student’s Glossary of Finnish 264
264 SZEMLE - ISMERTETÉSEK legfejlettebb típusú, az értelmező-minősítő írói szótárakban dolgozták fel (Dante, Shakespeare, Cicero, Puskin, Mickiewicz, Botev, Ibsen, Cervantes, Eminescu, Goethe), óhatatlanul felmerül a kérdés, hogyan illeszkedik ebben a sorba a Juhász Gyulaszótár. Nem a szótár kritikáját (önkritikáját) hiányolom elsősorban, hanem Tolnai Vilmos szavaira gondolok, aki az ún. vezérszótárak szükségességéről beszélt, azaz „egyegy kor elejéről a legkiválóbb emlék vagy író teljes szótári feldolgozása"-t sürgette (NyK 49:278). Ennek a vezérszótári szerepnek a betöltésére sokkal inkább alkalmas a Petőfiszótár, amelynek már két kötetét vehetik kézbe az érdeklődők (Petőfi Sándor életművének szókészlete. Szerk. J. SOLTÉSZ KATALIN, SZABÓ DÉNES, WACHA IMRE, GÁLDI LÁSZLÓ irányításával. Budapest I. A —F 1973, II. G —M 1978) és a csak anyagában és tervében meglévő József Attila-szótár. Éppen ezért sajnálatosnak tartom, hogy az egyes szótárakat elemző részben, az összevetésekben a szerző jobbára csak a több mint húsz évvel ezelőtt megjelent mutatványokra, szócikktervezetekre támaszkodik a Petőfi-szótárral kapcsolatban. Érdemes lett volna arra is rámutatni, hogy bár jogosnak tarthatjuk azt a követelményt, hogy egységes stilisztikai szemlélet uralkodjék a szótárakban, az azonban mégsem várható, hogy pl. Petőfi és Juhász Gyula stílusát egyazon mércével mérjük. Különböző egyéniségek, különböző korok irodalmi nyelvét, stílusát, stíluseszményét kell az egyes szótáraknak tükrözniük. Az összehasonlítás csak ebből a nézőpontból lehetséges. Az írói szótárak fajainak és főbb képviselőinek bemutatása után következik a gyakorlati kérdésekkel foglalkozó rész. Ebben elsősorban a Juhász Gyula-szótár írásának, szerkesztésének tapasztalatai, tanulságai és nem utolsósorban a szerkesztési elvek ismertetése révén nyerhetünk bepillantást az értelmező-minősítő típusú írói szótár készítésének műhelytitkaiba. Ez a rész is nemcsak a lexikográfus szakember számára lehet érdekes, minden olvasónak segít elsajátítani az írói szótárak használatát. Jelentős érdeme Benkő László könyvének az is, hogy képet ad az eddig elért eredményekről, és egyúttal felkelti és fokozza az igényt hasonló munkák megvalósítása iránt. A kötetet igen alapos, kimerítő bibliográfia egészíti ki. T. SOMOGYI MAGDA Michael Branch—Antero Niemikorpi—Pauli Saukkonen: A Student's Glossary of Finnish The Literary Language. Arranged by Frequency and Alphabet English —French— Germán — Hungárián — Russian — Swedish. Werner Söderström Osakeyhtiö Porvoo, Helsinki-Juva 1980. 378 1. Finn rokonaink több jó lépést tettek a szakosított szótárakat illetőleg az utóbbi két évben. A Werner Söderström kiadó négy olyan könyvet dobott a piacra, amelyek megfelelőivel mi, magyarok, még adósok vagyunk. Az utóbbi évek egyik legnagyobb finn nyelvészeti könyvsikere KAARINA KARUTUNEN Nykyslangin sanakirja (A mai finn argó szótára) című munkája (Porvoo —Helsinki—Juva 1979. 333 l.). A szerzőnő a Kotimaisten kielten tutkimuskeskuksen kielitoimistoban dolgozik, s ebben a finnországi nyelvek kutatóközpontjának nevezett intézményben készült el az Uudissanasto 80 (Új szavak tára 80) címen (Porvoo —Helsinki —Juva 1979. 1941.) az 1961 óta a finn híranyagban jelentkező mintegy 6000 elfogadott és ajánlott szót magába foglaló szótár is. Az első finn gyakorisági szótár egy 408 301 szavas korpuszból, 43 670 különböző szócikk alapján 1979-ben jelent meg PAULI SAUKKONEN, MARJATTA HAIPUS, ANTERO NIEMIKORPI és HELENA SULKALA szerkesztésében Suomen kielen taajuussanasto címen (536.). Az előttünk lévő angol nyelvű kiadvány, A Student's Glossary of Finnish MICHAEL BRANCH londoni egyetemi tanár ötlete, s a Finn Oktatásügyi Minisztérium támogatásával készült. Az előbb említett gyakorisági szótár segítségével Michael Branch, ANTERO NIEMIKORPI és PAULI LAUKKONEN olyan kézikönyvet ad a finn nyelvvel elemi szinten megismerkedni akaró angolul, franciául, németül, magyarul, oroszul vagy svédül tudó diákok kezébe, mely F. E. Sillanpää Nuorena nukkunut című regényének olvasásáig elvezetheti a kezdőt. Az ,,aki sokat markol, keveset fog" elve alapján a szerzők inkább „keveset markolnak". 18 fejezetben (az A-tól az Pv-ig) gyakoriság szerint haladnak előre, 2017 címszóig jutnak el. A finn nyelv leggyakoribb szava az ellá, a kb. 400 000-es korpusz 8758-as gyakoriságú létigéje, ezt követi a ja 5819-es, a se 2674-es, az ei 2301-es, a joka 1725-ös és a han 1630-as gyakorisággal. Minden egyes címszó esetében mind a szófajt, pl. szófajokat (pl. se névmás és mutatónévmás, az ei határozószó és tagadó ige) is megadják.