Nyelvtudományi Közlemények 89. kötet (1987-1988)
Tanulmányok - É. Kiss Katalin: Még egyszer a magyar mondat intonációjáról és hangsúlyozásáról [Once more on the intonation and stressing of the Hungarian sentence] 1
MÉG EGYSZER A MONDAT INTONÁCIÓJÁRÓL ÉS HANGSÚLYOZÁSÁRÓL 1. Varga László Vélemények a magyar mondat hangsúlyozásáról — avagy Brassai és a többiek (Varga 1986) című cikkének a következő a gondolatmenete: a Brassai Sámuel javasolta hangsúlyozási szabályok (Brassai 1863-65, 1888, 1889) a magyar mondat hangsúlyozási lehetőségeinek csupán a töredékét képesek előállítani, s ellentétesek az elmúlt száz év szakirodalmának megállapításaival; az általam a magyar mondat hangsúlyozásáról írottak (É. Kiss 1978a, 1981a, 1981b) „minden ponton tökéletesen megegyeznek Brassai véleményével, következésképp rájuk is ugyanaz áll, mint Brassai álláspontjára. E hozzászólásomban Varga László érvelésének mindkét premiszszáját módosítani szeretném. Egyrészt arra fogok röviden rámutatni, hogy —noha mondattani írásaimban nem törekedtem a magyar mondat hangsúlyozási és intonációs rendszerének feltárására —, idevágó megjegyzéseim jóval árnyaltabbak Brassai álláspontjánál. Másrészt azt szeretném bebizonyítani, hogy jóllehet Brassainak a mondathangsúlyozásról és intonációról való nézetei valóban nem tükrözik a magyar mondat hangsúlyozási és intonációs lehetőségeinek gazdagságát, helyesen jellemzik a magyar mondat hangsúlyozási és intonációs alaptípusát, jól ragadják meg a magyar mondatok túlnyomó többségének mögöttes (underlying) fonológiai szerkezetét. E következtetéseimet a magyar intonáció grammatikai-kommunikatív funkciójának generatív fonológiai keretben való vizsgálatára alapítom. Ennek során Varga (1981a, 1981b, 1982, 1983, 1986) számos megfigyelését hasznosítom, más megfigyeléseit vitatom. Ugyancsak vitatni fogom Barabás et al. (1985) és Prószéky et al. (1984) fő tételét is.