Nyelvtudományi Közlemények 89. kötet (1987-1988)

Tanulmányok - É. Kiss Katalin: Még egyszer a magyar mondat intonációjáról és hangsúlyozásáról [Once more on the intonation and stressing of the Hungarian sentence] 1

MÉG EGYSZER A MONDAT INTONÁCIÓJÁRÓL ÉS HANGSÚLYOZÁSÁRÓL 1. Varga László Vélemények a magyar mondat hangsúlyozásáról — avagy Brassai és a többiek (Varga 1986) című cikkének a kö­vetkező a gondolatmenete: a Brassai Sámuel javasolta hangsúlyo­zási szabályok (Brassai 1863-65, 1888, 1889) a magyar mondat hangsúlyozási lehetőségeinek csupán a töredékét képesek előál­lítani, s ellentétesek az elmúlt száz év szakirodalmának megál­lapításaival; az általam a magyar mondat hangsúlyozásáról írot­tak (É. Kiss 1978a, 1981a, 1981b) „minden ponton tökéletesen megegyeznek­­ Brassai véleményével, következésképp rájuk is ugyan­az áll, mint Brassai álláspontjára. E hozzászólásomban Varga László érvelésének mindkét premisz­száját módosítani szeretném. Egyrészt arra fogok röviden rámu­tatni, hogy —noha mondattani írásaimban nem törekedtem a ma­gyar mondat hangsúlyozási és intonációs rendszerének feltárásá­ra —, idevágó megjegyzéseim jóval árnyaltabbak Brassai állás­pontjánál. Másrészt azt szeretném bebizonyítani, hogy jóllehet Brassainak a mondathangsúlyozásról és intonációról való nézetei valóban nem tükrözik a magyar mondat hangsúlyozási és intoná­ciós lehetőségeinek gazdagságát, helyesen jellemzik a magyar mondat hangsúlyozási és intonációs alaptípusát, jól ragadják meg a magyar mondatok túlnyomó többségének mögöttes (underly­ing) fonológiai szerkezetét. E következtetéseimet a magyar in­tonáció grammatikai-kommunikatív funkciójának generatív fonoló­giai keretben való vizsgálatára alapítom. Ennek során Varga (1981a, 1981b, 1982, 1983, 1986) számos megfigyelését hasznosí­tom, más megfigyeléseit vitatom. Ugyancsak vitatni fogom Bara­bás et al. (1985) és Prószéky et al. (1984) fő tételét is.

Next