Nyelvtudományi Közlemények 98. kötet (2001)

Kisebb közlemények - Borbély Anna: A nyelvcsere folyamata és kutatása [The process and research of language substitution] 193

A nyelvcsere folyamata és kutatása 195 szerkezetének szétesése, a vegyes szerkezetek kialakulása is szerepet játszhat ennek a nyelvnek a halálában, viszont azt sem vitatja, hogy ha a nyelv valami­lyen oknál fogva elveszítené eddigi erőteljes hatását, akkor a közösség a kon­taktushatások ellenére is képes lenne megőrizni saját nyelvét. Coteanu egy másik érdekes megállapítása, hogy az isztroromán archaikus elemeit csak a gyerekeknél tudta rögzíteni, mivel a felnőttek közül a nők az idegenek jelenlétében kerülték ezek használatát, és a férfiak viszont már maguk között sem használják (1957: 42). Coteanu könyve után húsz évvel a Linguistics és az International Journal of the Sociology of Language című folyóiratok egy-egy teljes számban foglalkoztak a témával, majd 1981-ben Nancy C. Dorian monográfiája jelent meg a nyelvhalál­ról (Linguistics 1977/191; IJSL 1977/12; Dorian 1981). A lingvicizmust Skutnabb-Kangas a kisebbségi közösségeket fenyegető, a nyelv alapján történő megkülönböztetés ideológiájának nevezi. A magyarul megjelent könyvében a faji megkülönböztetést (racism), az etnikai megkülön­böztetést (ethnicism) és a nyelvi megkülönböztetést (linguicism) így definiálja: „A 'faj' etnicitás/kultúra vagy nyelv alapján meghatározott csoportok között, a hatalom és az (anyagi és egyéb) források egyenlőtlen elosztásának legitimálá­sára, megvalósítására és reprodukálására felhasznált ideológiák, struktúrák és gyakorlat" (1997: 20). Bartha Csilla (1999: 229) véleménye szerint, „ha a ma­gyarországi kisebbségek oktatásának történetét végigtekintjük, nem járunk messze a valóságtól, ha azt állítjuk, hogy e csoportok különböző időszakokban a kulturális és intézményi lingvicizmus különböző formáival szembesülhettek. Az előbbi a többségiek viselkedésében a kisebbségi anyanyelv csökkent értékének hangoztatásaként jelenik meg, míg az utóbbi már a kisebbségi anyanyelvek ta­nításával kapcsolatos, a többségi nyelv elsajátítását hangsúlyozó, a kisebbségi anyanyelvek oktatásának kevés jelentőséget tulajdonító konkrét lépéseket jelenti (vö. Skutnabb-Kangas 1997: 30-31)". A nyelvpusztítás (language murder) során ugyanúgy, mint a nyelvvesztés vagy a nyelvhalál esetében egy nyelv használata szűnik meg. Viszont ebben az esetben a nyelv a legerőszakosabb módon hal el: vagy úgy, hogy a nyelv összes beszélőjét fizikailag megsemmisítik (fajirtás), vagy pedig úgy, hogy brutális módon asszimilálják őket (nyelvirtás) (Kloss 1969: 177; Dressler és Wodak Leodoster 1977: 5). A nyelvcsere ellenpólusa a nyelvmegőrzés (language maintenance). A nyelv­megőrzés a hatvanas évek elejétől vált a kutatások egyik fő témájává (Fishman 1966: 424), a kétnyelvű közösségek kultúrájának és nyelvének fenntartására irányuló törekvésekkel párhuzamosan. Bár a nyelvcsere és a nyelvmegőrzés ellentétes irányú folyamat, mégis egy-egy közösség életében eltérő mértékben bár, de egyszerre van jelen. Ugyanis mindkét jelenség szoros kapcsolatban van a társadalmi és kulturális változásokkal, valamint a csoportok között meglévő kapcsolatokkal. Egyes kutatók ezért a két jelenséget egyszerre vizsgálják (Fish-

Next