Nyelvtudományi Közlemények 111. kötet (2015)

Szemle, ismertetések - Andrási Krisztina: Approaches to Hungarian, Volume 14, Papers from the 2013 Piliscsaba Conference 463

Szemle, ismertetések 465 tető morféma nem jelenik meg a ciklikus egyeztetés és a magyar személyes név­mások sajátságaiból adódó interakciónak köszönhetően. Következőként BÁRKÁNYI ZSUZSANNA és Kiss G. ZOLTÁN „Why do sonor­­ants not voice in Hungarian? And why do they voice in Slovak?” című munkáját olvashatjuk (65-94). A tanulmány célja a zöngésségi hasonulás vizsgálata a ma­gyar és a szlovák nyelvekben. A két nyelvből származó adatokat összehasonlítva térképezik fel a szerzők a jelenség jellemzőit, a szonoráns (zengőhang) smi és /1/ előtti pozíciókra fókuszálva. A szerzők eredményeiket az általuk végzett foneti­kai kísérletből nyert adatokra alapozva fogalmazzák meg, amelyben három kü­lönböző típusú pozícióban megjelenő olyan egyszótagú szlovák és magyar sza­vakat teszteltek, amelyek /tdsz/ obstruensekre (zörejhangokra) végződnek. A kísérletből nyert adatok azt mutatják, hogy a regresszív zöngésségi hasonulás mindkét nyelvben közel áll ahhoz, hogy teljesen fonologizálódott folyamat le­gyen. A zöngőhangok nem alkotnak köztes kategóriát a zöngés és a zöngétlen zörejhangok között sem a magyar, sem a szlovák nyelvben. Továbblapozva a kötetben elérkezünk DÉKÁNY ÉVA és HEGEDŰS VERONIKA közös munkájához, amely az adpozíciós (elöljáró/névutó) kifejezéseket, vala­mint az esetadó adpozíciók lehetséges pozícióit vizsgálja („Word order variation in Hungarian PPs”, 95-120). Az esetadó adpozíciók állhatnak főnévi vagy névszói komplementumuk után közvetlenül, vagy nem közvetlenül (állhat közöt­tük fokhatározó), de meg is előzhetik azt. Azonban az adpozíció projekcióján (PP-n) belüli különböző szórendi lehetőségeket megvizsgálva azt találják, hogy nem minden esetadó adpozícióra érvényes ez a megfigyelés. A PP-ből való ki­mozgatási lehetőségeket és az előbbi megállapítást összevetve a következő min­tázatot találják: ha egy adpozíció megengedi a prepozíciós szórendet, akkor a PP-ből való kimozgatás esetén lehetséges az adpozíció hátramaradása, valamint funkcionálhat igei partikulaként is, de fordítva ez nem igaz. A jelenséget azzal magyarázzák, hogy míg bizonyos adpozíciók egy úgynevezett PlaceP/PathP frá­zis fejében, addig az előbbi mintázatot mutató adpozíciók egy magasabban lévő pP projekció fejében kerülnek beillesztésre a szerkezetbe. Ennek okára nyelvtör­téneti magyarázatot is adnak. A szerzők a látszólag vonzat nélküli adpozíciók­­nak pedig egy rejtett deiktikus komplementumot (itt/most) tulajdonítanak. Marcel den Dikken „Relators and Linkers” (2006) című könyvében a predikatív viszony létesítését szintaktikai szinten ragadja meg. A kötetben meg­jelenő tanulmányában („The morphosyntax of (in)alienably possessed noun phrases: The Hungarian contribution”, 121-145) pedig a magyar birtokos szer­kezetekre alkalmazza ezt az elemzést. Az elemzésben a birtokos a predikátum, a birtok pedig a prédikáció alanya. A kettő közötti szintaktikai viszony a Relátor címkét viselő szintaktikai fejen keresztül valósul meg. A birtokos szerkezetek felépítését illetően azonban alapvető különbség van az elidegeníthető és az elide­geníthetetlen birtokos szerkezetek között. Ha a birtok elidegeníthető, a Relátor.

Next