Nyelvtudományi Közlemények 112. kötet (2016)
Szemle, ismertetések - Lengyel Zsolt: Dezső László (1927-2016) 389
Szemle, ismertetések Dezső László (1927-2016) Dezső László személyében egy nagy nyelvésznemzedék (egy erősen rövidített lista szerint: Antal László, Herman József, Papp Ferenc, Petőfi S. János, Szépe György) jeles tagjától veszünk búcsút. Ők voltak a 20. század második felének nagy nyelvészegyéniségei, akik a szóban forgó korszak magyar nyelvtudományának nem jelentéktelen részeit (ágait) újragondolták, nem egy esetben megteremtették. Ők honosították meg és ültették magyar nyelvtudományi közegbe a (széles értelemben vett) strukturalista nyelvleírási és vizsgálati módszert, több vonatkozásban pedig a magyar generatív nyelvelmélet úttörői is voltak. Dezső László vetette meg a modern magyar nyelvtipológiai kutatások alapjait, az alapozáson túl ma sem megkerülhetőek magyar-angol, magyar-szerbhorvát, magyar-olasz egybevető (empirikus) vizsgálatainak tanulságai. A magyar nyelv strukturalista szellemű feldolgozásában időt álló a jelzős főnévi csoportok leírása. A magyar nyelv szórendi sajátosságairól írott munkái komolyan hozzájárulnak a téma-réma kérdéskör tisztázásához (is). Az utóbbiak (különösen a szórendi kérdések) szépen példázzák: Dezső László érdemi kapcsolatot tudott teremteni a hagyomány és a modernitás között (mondattani munkáiban kiválóan ötvözi Brassai Sámuel és Greenberg eredményeit). Munkásságában különös tekintettel van a „hasznosíthatóságra”. A kontrasztív nyelvészet eredményei kamatoztathatók az idegen nyelvek oktatásának elméletében és gyakorlatában. Ezért kapja (akadémiai) feladatul az 1970-es,80-as években az iskolai idegen nyelvek oktatásának azt a megújítási lehetőségét, amely a szóban forgó tevékenységet a nyelvtudomány eredményeire támaszkodva igyekszik végezni (ún. 6-os kutatási főirány). Dezső László általános és középiskolai tanulmányainak színtere Hódmezővásárhely; tanárai közül büszkén említette Németh Lászlót. Budapesten szerzett magyar-orosz-angol szakos tanári diplomát. Az Idegennyelvek Főiskoláján kezdett tanítani (1956-1958), majd az ELTE Orosz és Szláv tanszékének oktatója. 1958 és 1964 között az ELTE Egyetemi Könyvtárában, 1964-1972 között az MTA Nyelvtudományi Intézetében dolgozik (az oktatástól nem szakad el, az ELTE-n óraadó). 1972 és 1985 között egyetemi katedrát kap, a debreceni (akkori nevén) Kossuth Lajos Tudományegyetem Általános Nyelvészeti Tanszékének vezetője. 1985 és 2002 között a Padovai Egyetem Nyelvtudományi Intézetének nyilvános rendes tanára. Nyelvtudományi Közlemények 112: 389—420. DOI: 10.15776/NyK.2016.112.16