Nyelvünk és Kultúránk - az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének tájékoztatója, 27. szám (1977)
Bódás János: A csend (vers) - Ágh István: Békességet! (vers)
BÓDÁS JÁNOS ÁGH ISTVÁN 4 A csend Azt hinnéd: a csend egy már a halállal. Nincs folytatása. Pont. És nincs tovább. Pedig a csendben érnek új csodák, s ez kapcsol össze egy másik világgal. A csend a kezdet: minden benne forr. Hallgat, mint magzat anyaszív alatt, hallgat, mint téli földben néma mag, néha feszült íj, néha puskapor. A csend is él s mozgalmas, mint az élet, szárnyát csapkodva cikáz benn a lélek ... Van ízes csend, van hús, fehér és tarka ... A lét minden zaja benne piheg, mint fehér színben a többi színek s mint alvó testben a holnapok arca. Békességet! Hóval kibélelt vidéket, mezőkön úszó békességet, nyugalmas éjjelt, adj Uram üdvösséget, — óhajtottam kamasz koromban, testi maszatban kormos szívemre gondoltam, mikor fekete odvaki kéményseprője voltam, meszet oltottam oltalomban, kaszát siklattam kígyónyomban, és olyan békességgé lettem, senki sem kívánhatná jobban, dór oszlopos házat terveztem, két lányomat odasejtettem, amint a Balatonba lassan lépkednek holdárnyékos esten.