Nyelvünk és Kultúránk - az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének tájékoztatója, 27. szám (1977)

Bódás János: A csend (vers) - Ágh István: Békességet! (vers)

BÓDÁS JÁNOS ÁGH ISTVÁN 4 A csend Azt hinnéd: a csend egy már a halállal. Nincs folytatása. Pont. És nincs tovább. Pedig a csendben érnek új csodák, s ez kapcsol össze egy másik világgal. A csend a kezdet: minden benne forr. Hallgat, mint magzat anyaszív alatt, hallgat, mint téli földben néma mag, néha feszült íj, néha puskapor. A csend is él s mozgalmas, mint az élet, szárnyát csapkodva cikáz benn a lélek ... Van ízes csend, van hús, fehér és tarka ... A lét minden zaja benne piheg, mint fehér színben a többi színek s mint alvó testben a holnapok arca. Békességet! Hóval kibélelt vidéket, mezőkön úszó békességet, nyugalmas éjjelt, adj Uram üdvösséget, — óhajtottam kamasz koromban, testi maszatban kormos szívemre gondoltam, mikor fekete odvaki kéményseprője voltam, meszet oltottam oltalomban, kaszát siklattam kígyónyomban, és olyan békességgé lettem, senki sem kívánhatná jobban, dór­ oszlopos házat terveztem, két lányomat odasejtettem, amint a Balatonba lassan lépkednek holdárnyékos esten.

Next