Nyelvünk és Kultúránk - az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének tájékoztatója, 43. szám (1981)

Pomogáts Béla: Romániai magyar irodalom

Panek Zoltán (1928) a modern irodalom vívmányaival tesz eredményes kísérletet. Regényeiben és elbeszéléseiben emberi magatartásformákat ábrázol, kifejezésmódjának lírai ereje van (Minden külön értesítés helyett 1957, Tűbe fűzött villám 1963, Hétfőn és kedden nagyon szerettem 1968, Hiúzszemet fogok viselni 1971, Mellékes csodák 1974, A földig már lépésben 1977, Elmozdult képek 1978). Megjelentek versei is (Mélyrepülés 1970, Mélységmámor 1974). A Mester Zsolt Roppantó (1979) című regénye ugyancsak a modern elbeszélő technika alkalmazásával mutatja be a nemzetiségi élet közelmúlt korszakát. IV. A „derékhad” magára találása a hatvanas évek végén következett be, ekkor már színre lépett az az írói nemzedék is, amelyet könyvsorozata nyomán „For­rás-nemzedékeknek”, pontosabban nemzedékeknek nevezünk. A romániai ma­gyar kulturális élet is ebben az időben alakult át, megszabadulva a dogmatikus korszak kötöttségeitől. Számos új irodalmi intézmény jött létre, közöttük 1970- ben a bukaresti A Hét című művelődéspolitikai hetilap, még korábban a Műve­lődés című népművelési folyóirat, valamint egy sor megyei lap — a kolozsvári Világosság, a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör, a Csíkszeredai Hargita és a Bras­sói Lapok —, amelyek az irodalmi kultúra fejlesztésében is szerepet vállaltak. Domokos Géza vezetésével 1969-ben megalakult a bukaresti Kriterion Kiadó, amely a nemzetiségi irodalmak ápolását tűzte ki célul, emellett a kolozsvári Dacia Kiadó is részben a magyar könyvkiadás szolgálatában találta meg felada­tát. Szépen fejlődik a romániai magyar irodalomtörténetírás, a tudományos ku­tatás egyforma érdeklődéssel tárja fel az Erdélyi Helikon és a Korunk örökségét, az erdélyi magyar irodalom korábbi és közelebbi hagyományait. Az irodalmi hagyományok gondozását a Kriterion Kiadó Romániai Magyar Írók című könyv­­sorozata végzi. A nemzetiségi irodalom eredményeit a Múlt, jövő mezsgyéjén (1980) című költői, illetve a Szeresd az élőket (1971) című prózai antológia mérte fel. A „Forrás” elnevezésű könyvsorozat a fiatalabb irodalom szervezését vál­lalja. Hasonló szerepet töltenek be a rendszeresen megjelenő antológiák (Vitorla­ének 1967, Varázslataink 1974, Kimaradt szó 1979). A fiatal irodalom vonzásá­ban számos kritikusegyéniség nőtt fel: a hatvanas években Kántor Lajos, Láng Gusztáv, Baróti Pál, K. Jakab Antal, Banner Zoltán, Ritoók János, a hetvenes években Cs. Gyimesi Éva, Ágoston Vilmos, Molnár Gusztáv, Markó Béla, Aradi József, továbbá az időközben Budapestre költözött Tamás Gáspár Miklós. A nem­zetiségi irodalom történeti folyamatainak leírásában és valódi értékeinek rög­zítésében már ennek a kritikusnemzedéknek jutnak jelentékeny feladatok. A megújuló irodalomkritika eredményeit jelzik Kántor Lajos (Korváltás 1979) és Láng Gusztáv (A jelenidő nyomában 1976) tanulmányai, valamint közösen írott irodalomtörténetük (1971), amely először adott képet a romániai magyar irodalom fejlődéséről a felszabadulás után. A hatvanas és hetvenes években fellépő íróknak három nemzedékét külön­böztethetjük meg. Az első Forrás-nemzedék költői elhatározó módon szakítottak a lírai kifejezésnek azokkal a módozataival és formáival, amelyek általánossá váltak a romániai magyar költészetben az ötvenes évek folyamán. Petőfi Sándor helyett József Attilában találták meg mesterüket, a népies hagyomány helyett az avantgárd örökségét választották. Mindenképpen saját alkotó személyiségü­

Next