Nyelvünk és Kultúránk - az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének tájékoztatója, 60. szám (1985)
Zelk Zoltán: Kosztolányi halálára (vers)
Azt olvasom, hogy ötven éves lettél ... És sok, sok minden az eszembe jut; egy szó ... egy dal .. . egy név, amit szerettél az Igazság ... az Élet ... és az Út ... S a sárgahajú körúti szirének, kik az ötvenest már nem ismerik . .. Hadd hívlak még ez egyszer Desiré nek, s lóbáljam neved fel a szívemig . .. ZELK ZOLTÁN Kosztolányi halálára Be szép volt és milyen fenséges, hogy ennyire félt a haláltól, ki látta szörnyű rettegését, láthatta milyen nagy és bátor! Láthatta vívni három éven keresztül iszonyú sebekben, három esztendeig nem bírta legyőzni a Legyőzhetetlen! Be szép volt és milyen fenséges, hogy így vigyázta birodalmát: a lányok könnyét s a kötélen lógó gyilkos szederjes arcát, lepkék tátongó repülését s a tollas fényeket az ágon ... — Ki őrzi őket, hogyha elmegy, ki félti és ki tartja számon? Be szép volt és milyen fenséges! — Halljátok? Ordító szelekben és felhők lenge, lágy neszében hirdeti a Legyőzhetetlen: „Csonttestem s gyilkos ólomujjam sajog a körmétől, fogától, nem vívott így még senki vélem — mondjátok hát: Hős volt és bátor!”