Nyelvünk és Kultúránk - az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének tájékoztatója, 73. szám (1988)
Nagy Károly: Svédországban is a magyarságért - Útinapló
sikeres magyar emberi jogi szervezetről, a Hungarian Human Rights Foundationról beszélek. Szeretnének találkozni Hámos Lászlóval. Kérdések. Észrevételek. Vita. Problémák is. Nemzedékek közt és kultúrák közt nem mindig könnyű a szóértés. Cselekvésvágy, tettvágy érzik a szavakból. Mit kellene, lehetne tennünk, fiataloknak? És hogyan? Május 18-án, szerdán Jönköping felé indulunk. Jakabffy Ernő visz minket kocsijával és — lévén „civilben” diplomás erdész (otthonában maga vadászta füstölt jávorszarvasszelettel kínált minket) — szakértelemmel magyarázza a svéd tájakat. Megállunk Tranasban, az új menekültek egyik táborában. Tíz svéd város bevándorló táborában vannak jelenleg magyarok is, mintegy kétharmad részük Erdélyből menekült, néhányan Csehszlovákiából, a többiek Magyarországról jöttek, számuk jelenleg összesen mintegy 350—400-ra tehető. Jakabffy Ernő állandóan látogatja ezeket a táborokat a SMOSZ képviseletében, és a — sajnos hosszú hónapokig, néha több mint fél évig befogadásra, letelepedésre váró, egyébként a svéd állam által sokoldalú és jelentős támogatásban részesülő — menekülteket segíti. Ügyintézéssel, tolmácsolással, hivatalokkal való tárgyalásokkal, panaszok orvoslásával, tájékoztatással, szatyor számra magyar könyvekkel, újságokkal, egyenes, jó szóval, emberséggel, és — ha kell, határozott intelemmel, de mindig biztató kézszorítással. Tranasban 14 magyarországi és 17 erdélyi menekülttel beszélget. Jönköping egyik kis utcájában, közel a nagy Vättern tó partjához stilizált páva képe üti meg szemünket egy bejárati ajtó fölött, alatta felírás: „Galleri Páfágémi”, vagyis: Páva Galéria. Tulajdonosa: Bónis Gabriella, aki a Magyar Klub elnöke is. A galériában Victor Vasarely (Vásárhelyi Győző), Würtz Ádám, Szenes Zsuzsa, Magyar Gábor képei. Előadásunkat egy városi kulturális helyiségben tartjuk, a nap még este fél 10-kor is besüt az ablakon. A találkozó 25 résztvevője sok kérdést tesz fel. Beszélgetésünk fő témája egy idő múlva ez: hogyan érhetnénk el, hogy a nyugati demokráciák hatásosabb nyomást gyakoroljanak Romániára a magyar nemzeti kisebbség elleni etnocidium megszüntetése érdekében? Május 19. csütörtök — Malmőben Umensten Éva, az ottani Tanárképző Főiskola tanára jön elénk. Ő szervezte meg előadásunkat is, a Dél-svédországi Magyar Egyesülettel — elnöke: Ásvány Endre — együttes rendezésben, a főiskolán. A könyvtárban jó és fejlődő könyvállomány. Múlt nyáron Umensten Éva szervezésében Szombathelyen rendezték meg a svédországi magyar anyanyelvi oktatók továbbképző tanfolyamát. Az anyanyelvi tanárok büszkék a foglalkozásukra. Főiskolai tanszéki irodájukban kaptam egy autócímkét, amely így szól: HEMSPRAKSLÄRARE — SÅKLART! · Anyanyelvi tanár — természetesen! Előadásunkra sok tanító, tanár átjön a szomszédos lundi egyetemről, és jelentős hozzászólással gazdagítja a beszélgetést Lázár Oszkár magyar nyelvész professzor is. Arról is beszélgetünk, hogy mi, nyugaton élő magyarok a kiegészítés felelősségével is tartozunk. A magyarországi anyanyelvi konferenciákon, pedagógus-továbbképző tanfolyamokon bátran és őszintén kell beszélnünk. Csak egyenes gerincű, felemelt fejű szabad ember módjára kap értelmet külföldi magyarságszolgálatunk.