Nyelvünk és Kultúránk - A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának folyóirata, 160-163. szám (40. évfolyam, 2010)
2010 / 4 - A megmaradás intézményei - Skultéty Csaba: Burg Kastl az emigráció szemével
Burg Kusti az emigráció szemével emigrációnak ott hetilapja volt — tudósításában főleg a szülőket idézte. „Bárcsak itt lehetnék újra diák”— mondta a környezet láttán az egyik. „Igen, mintha Pannonhalmán lennénk”- egy másik. „Ezek a magyarok itt egy új világ alapkövei” — írta beszámolója címében a Nemzetőr, a Magyar Szabadságharcos írók havi újságja. Tudósítása szerint Walter Stain bajor miniszterelnök-helyettes a következő szavakkal indította útjára az új intézményt: „E fiatalokat nem németekké akarjuk tenni, hanem módot adni nekik, hogy még jobb magyarok legyenek A Tollas Tibor fáradhatatlan buzgalmával fenntartott Nemzetőr a továbbiakban is ébren tartotta az egész emigrációban Burg Kastl ügyét. Kiragadott példák a későbbi évekből, idézetek az Iskolabizottsághoz Berlinből, Hollandiából, Ausztriából, Kanadából és az Egyesült Államokból érkezett pénzadományok kísérőleveleiből. 1964-ben „Nyolcvan lány várja az első kalapácsütéseket — összefogás egy magyar iskoláért” című cikket olvashatjuk. 1966 júliusában elsőoldalas vezércikk Gábor Áron író tollából a kaszli ballagás alkalmából. „Maga az ősi bajor kolostor falai kérdések tömegét sugározzák” — írja. „Vajon berendezkedhetik-e ezen iskolában olyan magyar műhely, ahol a mesterek magyart faragnak messze idegenben született, felserdült fiatalokból, akik talán a gyermekévek első szavait, fogalmait, igényeit, vágyait idegen nyelven, idegen felfogásban ismerték meg.? Magukkal hozták a kérdést: születik-e még magyar az emigrációban?” Igen, gyerek- vagy kamaszkorban a hazai világból kikerült, avagy már a nagyvilág valamelyik táján magyar szülőtől származó gyerek, kamasz megőrizhető-e egészben vagy legalább részben magyarnak? Mi is volt a felelet az emigráció aggódó kérdésére? A kommunizmus világától gyerekét megmentő szülő Kastltól, katolikus papi igazgató által vezetett iskolájától és internátusától a hagyományos nevelés értékeinek a továbbadását, ennek megfelelő szellemi és erkölcsi felkészültség megalapozását várta — 48 olyan esztendőben, amely során a kihívás súlya egyre nehezebb lett. Nézzük a környezetet, Nyugat-Németország innen alig követhető, szinte elképzelhetetlen világát ezen évtizedekben. A hitleri patologikus álom összeomlása után előbb a nihil, a tanácstalanság uralkodott. Az egész társadalmat őszinte szándékkal áthatotta az önbírálat, de csapdába is esett: a túlfűtött nacionalizmus elvetésével együtt a német nemzeti múlt és tudat igazi értékeit is kidobták. A gyökértelenség lett úrrá, az ország mintegy szabad területté vált a külföldről jövő valamennyi modernnek nevezett, a társadalmat bomlasztó áramlat befogadására. Az iskola ne akarjon nevelni, csak ismereteket adjon tovább. Történelmet és klasszikus irodalmat tanulni elmaradottság, hangzott a jelszó, Goethe és Schiller egyes tartományokban, az élen Nyugat- Berlinnel, már csak egy-egy iskolai órát kapott. Napi újságriportot, politikai röplapot, tiltakozó pamfletet kell tudni írni. A diák tanuljon, igen, de főleg vitatkozzon, tüntessen, jogait követelje. A család a múlté, a modern embernek gyerekestül kommunákban a helye. Erkölcs a nemek között nincs többé, ami nemes és magasztos volt, vulgárissá alacsonyodott. Ma bármennyire hihetetlen, a hangadó német médiumok csatornái ezt ontották nem kis ideig. Ha a konzervativizmusra hajló Bajorországban mindez mérsékeltebben folyt is, Kastlnak ebben a légkörben kellett helyt állnia. Ugyanakkor, mialatt a keleti rész lakóinak valóságos nyári otthona lett Magyarország, nyugaton a bajor-magyar történelmi szálak lekoptak ab- 40 NYELVÜNK ÉS KULTÚRÁNK 2010/4