Nyelvünk és Kultúránk - A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának folyóirata, 164-167. szám (41. évfolyam, 2011)
2011 / 3 - Tanulmány - Beder Tibor: Mikes Kelemen Törökországa
Mikes Kelemen Törökország a fegyelmezett „elit” sereg, mint a nagy szultánok idejében. A janicsárság az idők folyamán zsoldos sereggé változott, amelynek katonái már meg is nősülhettek, és a seregbe felvettek minden munkakerülő, dolgozni nem szerető csavargót is. Ez a janicsárság — amely lényegében Isztambul helyőrségét képezte - már nem akart harcolni. Érdekében állt a gyakori trónváltozás, mert hagyománnyá vált, hogy az új szultán trónra lépte alkalmával hatalmas összegeket oszt ki a janicsárok között. A szpáhi-rendszer sem működött már úgy, mint régebben: a szpáhik gyakran már örökölhetővé tették birtokukat, és nem szívesen vonultak a harcba. A bujdosók reményei a szabadságharc folytatásáról, melyet török segítséggel kívántak megvívni, ebben a történelmi helyzetben lassan szertefoszlott. Maradt az életre szóló bujdosásra való berendezkedés. Drinápolyban még a reménykedés hangján ír a jövőről: „Pénzt elegendőt adnak, és annyit, hogy Franciaországban hat esztendeig sem adtak annyit, mint itt esztendőre adnak. Látja kéd, milyen jó az Isten. Ha egyik kezével eltakarja előttünk Erdélyt, a másokával táplál. Édes néném hát kétségben essünk-e? Nem, hanem bízunk és mindaddig reméljük, hogy meglátjuk azt a Tündérországot, valamég élünk. ” „A való, hogy a heverés a legnagyobb dolgunk... A házam négy kőfalból áll, azon egy fatáblás ablak, azon a szél mind széllyire mind hosszára bejöhet. ” írja drinápolyi otthonáról Mikes Kelemen. Az ott tartózkodás 291 napja alatt, nem hiszem, hogy ne lett volna egy olyan nap, amikor Mikes nem lépett ki ebből a házból. A ház előtt pedig, bármerre is fordult, látnia kellett Drinápoly neves épületeinek egyikét. Az pedig egyenesen kizárt, hogy ne látta volna a Selimiye dzsámit. Korunk mozgásra beállított világában, amikor a legtávolabbi földrész is elérhető egy nap alatt, egy világjáró politikus is megbecsülné a 28 éves Mikes teljesítményét. Ő ugyanis a fejedelem kíséretében bebarangolta földrészünket. Élt az akkori világvárosokban, királyi udvarokban, főúri kastélyokban, nyomorú házikókban. Ácsorgott Gdanszk, Hull, Marseille mólóin, sétált Versailles-ban, Passyban, Chaillot-ban, főúri kertek fasorai között, pompás csónakázó csatornák partján, gazdag gyümölcsösökben, szőlősökben és gyapotmezőkön. Szemtől szemben láthatta a kor hatalmasságait, az orosz cárt és kíséretét, a francia királyt és családtagjait. Tudásban sem maradt el kortársaitól. 1700 ősze és 1707 májusa között a kolozsvári jezsuiták 1579-ben alapított kolozsvári kollégiumának, az Academia Claudiopolitanae-nak volt tanulója. Mikes egy sereg tollforgató ember között nőtt fel, lett férfivá, az olvasás pedig holtáig tartó szenvedélyévé vált. Műveltségét tovább csiszolta franciaországi tartózkodásakor, ahol megismerkedett a gazdag és jelentős hagyományokkal rendelkező francia levélkultúrával. Tollforgatás iránti vonzalmát személyes tapasztalatai, szükségletek, élmények, példák erősítették és sarkallták. Mindezek ismeretében megmagyarázhatatlannak tűnik, hogy úgy éli meg drinápolyi tartózkodását, mintha számára nem is létezne a város. Csupán egy-két utalás erejéig tesz róla említést, ez is csak a fővezér körül zajló eseményekre vonatkozik, a házra, amelyben elszállásolják, és az árvízre, amely elöntötte Drinápolyt. Az akkori világ egyik legnagyobb és legmozgalmasabb életét élő városa nem tudja felkelteni az érdeklődését. Ennek magyarázata 88 NYELVÜNK ÉS KULTÚRÁNK 2011/3