Nyelvünk és Kultúránk - A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának folyóirata, 168-171. szám (42. évfolyam, 2012)

2012 / 3 - Magyar örökség - Bakos István: A nyugati magyar örökség magyarországi fogadásáról

A nyugati magyar örökség magyarországi fogadásáról trt. 1993-ban 434 oldalas emigrációs antológiát jelentettek meg a Lakitelek Alapítvány által meghirdetett önéletrajzi pályázatra beérkezett írásokból válogatva. Előadásom témája kapcsolódik Borbándi Gyula: Emigráció és Magyarország / Nyugati magyarok a változások éveiben 1985—1995 c., kitűnő könyvéhez, amely egy ötödfélszáz ol­dalnyi leíró, elemző kortörténeti dokumentum (A magyar emigráció életrajza 1945—1985) folytatása. Ebben számba veszi és értékeli a nyugati magyar világ „rendszerváltás” évtizedét. Utolsó fejezetében szemléletes áttekintést ad a nyugati magyar örökség képviselőinek ha­zai fogadásáról is. Kiemeli, hogy a nyugati és Kárpát-medencei magyarság képviselőinek tevékeny közreműködésével újjászerveződő Magyarok Világszövetsége s az annak kereté­ben működött Anyanyelvi Konferencia az elemzett időszakban, a magyar-magyar kapcso­latokban meghatározó, közvetítő szerepet játszott. Befejezésül Deák Ernő, Kovács Andor, Szépfalusi István, Pátkai Róbert, Papp László véleményét idézve, Kocsis Gábor költő látnoki megjegyzésével vitázva (arról ti., hogy „a harmadik világ népeinek sorsában osztozunk, ha a zászló csak bot és vászon marad”) az emelkedő nemzetről és a nyugati magyarság jövőjéről álmodik. Fontosnak tartom e témában az MVSz által 1995—1998 között kiadott A világ magyarsága című kilenckötetes könyvsorozatát, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem hajdani elnöke, Kovács Andor: Homokpad c. könyvét (Madách-Posonium — Püski, Bp. 1996. 238. p.) és a Nagy Károly - Papp László által összeállított, A magyar nyelv és kultúra megtartása az Amerikai Egyesült Államokban 1997 c. dokumentumát. (MNyKT—AK Bp. 1998. 78. p.) A Bécsi Napló fennállása óta rendszeresen foglalkozik a nyugati magyarsággal, s a koráb­bi KUFSTEIN konferenciák zömében is különböző megvilágításban elemeztük, értékeltük a magyar diaszpóra helyzetét, kaptunk és adtunk jelzést, javaslatokat a hazai politikának, a honi és a határon túli magyar közéletnek. A külhoni magyarok helyzetéről, veszélyeztetett értékeik megóvásáról 2010-ben Csapó Endrével közös javaslatot készítettünk a Nemzetpolitikai Társaságnak, sőt az évben A Ma­gyar diaszpóra hungaricumairól a Parlament Felsőházában egy rövid ismertetést is tarthat­tam. Ezekre hivatkozva röviden szólok most Magyarországról és a nyugati magyarság nehéz örökségéről A második világháborút követő párizsi békediktátum, súlyosabb csapást mért ránk, mint a trianoni. Elvették visszaszerzett országrészeinket, de ezen túl a maradék reménytől is megfosztották népünket az etnikai határokhoz közelítő békés határmódosításra. A tovább csonkított Magyarország a függetlenségét is elvesztette. Országunkat fél évszázadon át — a megszálló szovjet csapatok árnyékában — idegen szellemiségű politikusok uralták, ahol az önismeret átprogramozása, a nemzettudat negligálása a hivatalos politika részévé vált. Még inkább szenvedték e nemzetellenes politikát az elcsatolt területeken, kettős megszállás alatt élő magyarok, mivel a régi és újabb megszállóknak, a rossz döntéseket hozó nagyhatal- 40 NYELVÜNK ÉS KULTÚRÁNK 2012/3

Next