Nyelvünk és Kultúránk - A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának folyóirata, 168-171. szám (42. évfolyam, 2012)

2012 / 3 - Magyar örökség - Bakos István: A nyugati magyar örökség magyarországi fogadásáról

MAGYAR ÖRÖKSÉG A Magyarok Világszövetségét e gondolat jegyében­­ a történelmi hazán kívül, szórvány­ban élő „külhoni” nemzetrész integrálása, az „egész magyar nép” összefogása céljából hozták létre. 1938-ban, a nyugati (főleg az amerikai) magyarság vezető képviselőivel szövetkezve alapította meg Teleki Pál és hű társa, Perényi Zsigmond. Volt néhány előzménye. A magyar világszórvány megmaradását, nemzetbe integrálását szolgáló tagok tagszervezetek — álla­mokon és határokon átívelő kapcsolatait a szuverén (párt­ független) MVSZ révén — mű­ködésének támogatásával akarták megvalósítani. Önkéntességen alapuló, szervezett nem­zetépítésre akarták bírni a szórványban élő honfiakat. A koronaőr báró Perényi Zsigmond azért vállalt és vállalhatott vezető szerepet a Magyarok Világszövetségében, mert a Szent Korona jegyében (állami, kormányzati beavatkozás nélkül) kívánták éltetni a magyar-ma­gyar kapcsolatokat, a diaszpóra nemzeti megmaradását. A világszervezet eszköze volt törek­véseiknek. Közvetítésével pl. papokat, tanítókat küldtek az elárvult külhoni közösségekbe, s képviselőiket meghívatták a hazai szakmai közéleti fórumokra. A Magyarok Világszövetsége az utolsó békeévben alakult meg, s a II. világháború alatt rendkívül sokat tett az „ellenséggé” vált országokban élő, kiszolgáltatott magyar szórványo­kért, illetve a magyar hadifoglyok felderítése, mostoha sorsuk enyhítése, családi kapcsola­taik fenntartása érdekében. Az 1945 novemberében újraszervezett MVSZ, 1947 májusáig Nagy Ferenc elnökletével igen eredményesen működött. Fölvállalta az országhatárokon túl, kisebbségi helyzetben élő magyarok érdekeinek védelmét, tiltakozott a csehszlovákiai ma­gyarok üldözése, kitelepítése, internálása ellen. A párizsi béketárgyalások előtt felhívást in­tézett a tárgyaló külügyminiszterekhez, amelyben népszavazás elrendelését kérte a trianoni békediktátummal elcsatolt magyarlakta területeken. Nagy Ferenc külföldre távozása után a belügyesek, majd az egyeduralkodó párt vonta felügyelete alá a szervezetet. Négy évtizeden át — eredeti hivatását és az alapítókat megcsúfolva — a külhoni magyarságot megosztó, bom­lasztó céllal működtették azt Rákosiék, majd Kádárék is. Az Anyanyelvi Konferencia rend­kívüli küzdelmek során megharcolt léte és működése előszele volt a nyugati magyarsággal való ellenséges viszony oldódásának. A nyolcvanas évek végén az MVSZ-ben is megindult az erjedés, amely a rendszerváltás után tetőzött. Az 1991-92-ben újjászerveződött MVSZ kezdetben az alapítók szellemiségét, a ma­gyarság önismeretét, kapcsolatait, összefogását, önvédelmét, érdekképviseletét igyekezett szolgálni, amelynek hivatalvezető főtitkárává 1994-ben megválasztott az Elnökség, amely­nek összetétele: elnök: Csoóri Sándor. Alelnökök: Dobos László (Kárpát-medencei régió), Fónay Jenő (anyaország) Jakabffy Ernő (nyugati régió). Tagok: Bertalan Imre, Bauer Győ­ző, Chrudinák Alajos, Csörgits József, Fekete Gyula, Fodó Sándor, v. Gorka Pál, Hódi Sándor, Kardos Béla, Kovács Andor, Németh Magda, Patrubány Miklós, Pozsonec Mária, Sára Sándor, Szeredi Ervin, Szíjártó István, Tőkés László, Zolcsák István, Walter István. A választmányban pedig ott találjuk az összmagyarságot képviselők személyiségek színe-javát. Ilyen neves és jeles tagokból álló testület vezetésével akkor nem működött intézmény, szer­vezet hazánkban. Velük együtt, főtitkárként szolgálni­­ a vajúdva születő, sok bajjal, belső konfliktusokkal terhelt világszervezetet — nehéz, de felemelő feladat volt számomra. NYELVÜNK ÉS KULTÚRÁNK 2012/3

Next