Nyelvünk és Kultúránk - A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának folyóirata, 168-171. szám (42. évfolyam, 2012)
2012 / 3 - Magyar örökség - Bakos István: A nyugati magyar örökség magyarországi fogadásáról
MAGYAR ÖRÖKSÉG A Magyarok Világszövetségét e gondolat jegyében a történelmi hazán kívül, szórványban élő „külhoni” nemzetrész integrálása, az „egész magyar nép” összefogása céljából hozták létre. 1938-ban, a nyugati (főleg az amerikai) magyarság vezető képviselőivel szövetkezve alapította meg Teleki Pál és hű társa, Perényi Zsigmond. Volt néhány előzménye. A magyar világszórvány megmaradását, nemzetbe integrálását szolgáló tagok tagszervezetek — államokon és határokon átívelő kapcsolatait a szuverén (párt független) MVSZ révén — működésének támogatásával akarták megvalósítani. Önkéntességen alapuló, szervezett nemzetépítésre akarták bírni a szórványban élő honfiakat. A koronaőr báró Perényi Zsigmond azért vállalt és vállalhatott vezető szerepet a Magyarok Világszövetségében, mert a Szent Korona jegyében (állami, kormányzati beavatkozás nélkül) kívánták éltetni a magyar-magyar kapcsolatokat, a diaszpóra nemzeti megmaradását. A világszervezet eszköze volt törekvéseiknek. Közvetítésével pl. papokat, tanítókat küldtek az elárvult külhoni közösségekbe, s képviselőiket meghívatták a hazai szakmai közéleti fórumokra. A Magyarok Világszövetsége az utolsó békeévben alakult meg, s a II. világháború alatt rendkívül sokat tett az „ellenséggé” vált országokban élő, kiszolgáltatott magyar szórványokért, illetve a magyar hadifoglyok felderítése, mostoha sorsuk enyhítése, családi kapcsolataik fenntartása érdekében. Az 1945 novemberében újraszervezett MVSZ, 1947 májusáig Nagy Ferenc elnökletével igen eredményesen működött. Fölvállalta az országhatárokon túl, kisebbségi helyzetben élő magyarok érdekeinek védelmét, tiltakozott a csehszlovákiai magyarok üldözése, kitelepítése, internálása ellen. A párizsi béketárgyalások előtt felhívást intézett a tárgyaló külügyminiszterekhez, amelyben népszavazás elrendelését kérte a trianoni békediktátummal elcsatolt magyarlakta területeken. Nagy Ferenc külföldre távozása után a belügyesek, majd az egyeduralkodó párt vonta felügyelete alá a szervezetet. Négy évtizeden át — eredeti hivatását és az alapítókat megcsúfolva — a külhoni magyarságot megosztó, bomlasztó céllal működtették azt Rákosiék, majd Kádárék is. Az Anyanyelvi Konferencia rendkívüli küzdelmek során megharcolt léte és működése előszele volt a nyugati magyarsággal való ellenséges viszony oldódásának. A nyolcvanas évek végén az MVSZ-ben is megindult az erjedés, amely a rendszerváltás után tetőzött. Az 1991-92-ben újjászerveződött MVSZ kezdetben az alapítók szellemiségét, a magyarság önismeretét, kapcsolatait, összefogását, önvédelmét, érdekképviseletét igyekezett szolgálni, amelynek hivatalvezető főtitkárává 1994-ben megválasztott az Elnökség, amelynek összetétele: elnök: Csoóri Sándor. Alelnökök: Dobos László (Kárpát-medencei régió), Fónay Jenő (anyaország) Jakabffy Ernő (nyugati régió). Tagok: Bertalan Imre, Bauer Győző, Chrudinák Alajos, Csörgits József, Fekete Gyula, Fodó Sándor, v. Gorka Pál, Hódi Sándor, Kardos Béla, Kovács Andor, Németh Magda, Patrubány Miklós, Pozsonec Mária, Sára Sándor, Szeredi Ervin, Szíjártó István, Tőkés László, Zolcsák István, Walter István. A választmányban pedig ott találjuk az összmagyarságot képviselők személyiségek színe-javát. Ilyen neves és jeles tagokból álló testület vezetésével akkor nem működött intézmény, szervezet hazánkban. Velük együtt, főtitkárként szolgálni a vajúdva születő, sok bajjal, belső konfliktusokkal terhelt világszervezetet — nehéz, de felemelő feladat volt számomra. NYELVÜNK ÉS KULTÚRÁNK 2012/3