Imre Samu (szerk.): Nyelvünk és kultúránk - A VI. Anyanyelvi konferencia tanácskozásainak összefoglalása (Budapest, 1981)
A Pedagógiai Munkabizottság üléseinek anyaga - IV. A kétnyelvűség és a kettős kultúra
CZAKÓ SÁNDOR (Anglia) Klubok találkozói Olyan országban, ahol a magyarok nagyon elenyésző kisebbségben élnek, a magyarság összetartása nehéz, sok fáradsággal jár. Pedig a felnövekvő harmadik generáció még nagyobb felelősséget és terhet ró a vállunkra. Ezen próbálkozásaink egyike és bevált módszere a havonkénti egyszeri találkozás nálunk a caterhami egyesületben; a másik, talán a tömegeket legjobban mozgósító program: a hazai művészcsoportok szereplése. Beváltak a kulturális találkozók különböző klubok között. A karácsonyi teadélutánokat váltakozó sikerrel rendeztük meg. A rohanó világ gazdasági problémái azonban hátráltatják terveink kibontakozását. Nehézségeink ellenére is bízunk abban, hogy kapcsolatunk az óhazával nem lazul, hanem egyre szorosabb lesz. Így történelmünk, kultúránk és irodalmunk ismerete jobban elmélyül a felnövekvő ifjú nemzedékben. Megköszönöm az anyanyelvi konferenciának ezt a hetet, amelyet oly nagy áldozattal szánt ránk. Külön köszönet Debreczeni Tibornak a produkcióért és Maróti Gyula zenei hagyományainkra épült műsoráért. Én körülbelül a hatodik sorban ültem a teremben, hátratekintettem a műsor alatt, és jó pár könnyező szemet láttam. Bizonyítékként arra, hogy a szívünk mélyén mi mennyire magyarok vagyunk. SZEPESI SÁNDOR (Franciaország) Baráti kör Dél-Franciaországban A jelenlegi franciaországi emigráció mozaikra hasadó, inkább szét mint összetartó. Sokan a kint élő magyarok közül rossz képviselői gyönyörű szülőhazánknak. Mi, a Dél-franciaországi Magyar Nyelv és Kultúra Baráti Köre — megtiszteltetésnek érzem, hogy ennek a körnek alapító tagja és első elnöke vagyok —, mi is birkózunk romboló elemekkel. Most már 67 magyar család tagja egyesületünknek, több mint 260 taggal. Azt a feladatot tűztük ki, hogy a fiatal generáció, amely sajnos kevésbé beszéli édes anyanyelvünket, találjon alkalmat, hogy vagy megtanulja, vagy megőrizze nyelvünket, kultúránkat. Évi négy-öt számot készítünk a mi kis újságunkból a Magyar Értesítőből. Több alkalommal rendezünk nótás-borospoharas összejöveteleket, s ezek is erősítik magyarságunkat. Fogadtuk és kalauzoltuk fogathajtó sportolóinkat, magyar estét adtunk nagy sikerrel, magyar művészek fellépésével, néptánccsoport vendégszereplésével. Úgy hiszem, a legnagyobb sikerű Bartók-centenáriumi eseményt is mi rendeztük, hiszen a város fele lakossága, a tanácselnökkel az élen jelen volt, s viharos tapssal, virágokkal, zamatos francia vacsorával köszönték meg a művészeknek és a rendezőknek az el nem felejthető estet. Minden év március 15-én más-más városban koszorúzással emlékezünk nagy szabadságimádó költőnkre, Petőfi Sándorra. Bordeaux-ban, Mesignac-ban és több más városban ilyen események kapcsán hivatalosan fogadtak bennünket miniszterek, képviselők, szenátorok, s vettek részt összejöveteleinken. A francia-