Minorita Főgimnázium, Nyirbátor, 1927
—5 Bizonyítgatnom teljesen fölösleges, hogy ilyen jelentést egy intézet igazgatója nem szívesen és nem elhamarkodva teszen, hanem csak akkor, amikor meggyőződött arról, hogy itt sok a szóbeszéd, de kevés a tett, a cselekvés. Egészen természetes, hogy a nm. V. K. Minisztérium is másképpen kezdte látni a helyzetet, mint 1921-ben. Látnia kellett, hogy „memorandum“ innen sok megy föl, de az intézet befogadására alkalmas épület falai nem emelkednek: az intézet 3 év múlva is teljesen alkalmatlan bérelt helyiségben szorong, az osztályok nyílnak, de tantermek nem állanak rendelkezésre és remény sincs arra, hogy hamarosan megoldja a község az elhelyezés kérdését. Ezeknek az állapotoknak szükségszerű következménye volt a nm. V. K. Min. sürgönye mely szerint : „A főgimnázium 1923—24. tanévre megmarad, újabb tanár nem küldhető.“ A nm. V. K. Min. éveken keresztül teljesítette ígéretét, melyet 1921-ben tett: minden osztály megnyitásához küldött tanárt, a község azonban — a fennti jelentés szerint — nem. Most már joggal hihették az érdekelt szülők, joggal hihette a V. K. Min., hogy a tett intézkedések sarkallni fogják a község vezetőségét és módot talál az elhelyezés kérdésének megoldására annál is inkább, mert már a 4. tanév következett s látnia kellett volna, hogy a V. K. Min nem hajlandó ezt az állapotot a végtelenségig tűrni. Sajnos, maradt minden a régiben. Meg is lett a következménye, mert az 1924—25. tanév elején, 1924 augusztus 28-án a debreceni tank. kir. főigazgatóságtól a következő leirat érkezett az intézet igazgatóságához : „A vallás és közoktatásügyi m. kir. Minisztériumnak 82.257—1924 V. számú távirati rendelete értelmében a nyírbátori gimnáziumban felvételek nem eszközölhetők.“ A nm. V. K. Min.-nek e rendelete megdöbbentette az összes érdekelteket a község képviseletében Baloghy László községi főjegyző és Király Ödön bankigazgató Budapestre siettek. Itt a szót átadom az 1924-25. tanévi Értesitőben közölt hivatalos jelentésnek. A fővárosban hozzájuk csatlakozik a kerület országgyűlési képviselője dr. Erdőhegyi Lajos s az ő vezetésével keresik fel amélt. Klebelsberg Kunó dr. vallás- és közoktatásügyi minisztert, ki az intézetet az ország szomorú anyagi helyzetére való tekintettel szüntette meg.