Államilag segélyezett evangélikus Kossuth Lajos Főgimnázium, Nyíregyháza, 1921
,Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában.“ Ámen. A mi új zászlónk. A román megszállás idején elpusztult régi selyemzászló helyett sikerült díszes kivonuló zászlót szereznünk, melyet a március 15-ödiki ünnepség keretében avattunk fel. Péter Károly tanár zászlóavató beszédéből közöljük a következő tanulságos és szép részletet : Véráldozatok között született meg a magyar zászló. A krónikák kezdetleges metszetein már zászlók alatt vezetett csapatokat látunk, tanújeléül annak, hogy már a legrégibb korban használtunk zászlókat. E zászlók az egyes csapatok jelzésére szolgáltak és a középkor vallásos szellemének megfelelően, különböző színű, de rendesen Máriaképpel díszített zászlók voltak. Károly és Lajos korában használ először a magyarság címeres zászlókat. A zászlósurak csapataikat saját címerükkel ellátott zászlók alatt vezetik, a fővezér előtt pedig az Anjouk színét viselő, piros-fehér szinű és az ország címerével díszített zászlót viszik. Ehhez csatlakozik később a Hunyadiak címerében szereplő zöld szint fejlődik ki a pirosfehér-zöld szinű nemzeti zászló, melynek lobogása mindég a magyar erő, a magyar szabadság, a magyar becsület diadalát, a magyar örömöt, a magyar ünnepet hirdette. Minden társadalmi alakulatnak megmaradt később is a maga külön zászlója. A megyék, városok, régebben a céhek megtartották ugyan megkülönböztető színeiket, de az egész nemzet örömét, ünnepét, egységét, hazájáért halni kész áldozatkészségét mindenkor ez a háromszintű lobogó jelképezte, mely varázserejével eggyé forrasztotta mindazokat, kik alatta sorakoztak. E zászló alatt megszűnt minden egyéni érdek, minden hiúság, rangkülönbség, egy érzés, egy akarat töltötte el e sokat szenvedett ország minden fiát; egy érzés, hogy magyar vagyok, egy akarat, hogy amit Isten és hazám tőlem, mint magyartól megkíván, híven teljesítem. Önzetlen magyar hazafia, áldozatkész polgára leszek e földnek, tőlem telhetőleg megőrzöm e zászló becsületét, mocskot, szennyfoltot nem tűrök rajta s ha úgy kívánja a sors, legdrágább kincsemet, életemet is odaadom e szent jelvény tisztaságáért, mely a csorbítatlan magyar haza épségét, a magyarság fenmaradását, becsületét, dicsőségét, áldozatkészségét hirdeti. Nekünk is volt ilyen zászlónk! Minket is lelkesített a háromszinű nemzeti lobogó! S akik a múltban széltől lengetett szárnyai alatt annyi nemzeti ünnepen vettek részt, az elviharzott világháborúban százszámra