Evangélikus Kossuth Lajos-Reálgimnázium, Nyíregyháza, 1933

fejtegeti. Vannak jó részletei, ügyes megfigyelései, viszont sok szempontot mellőz, stílusa is kifogásolható némi tekintetben. A 3. számú, »Szabadság, szerelem« jeligés pályamű értelmes munka. Az elején jól indul, de később sokszor ismétli ugyanazt. A szerző sokat olvasott, sok anyagot gyűjtött, de gondolatait nem csoportositja, megjegyzései szétszóródnak. Nem mélyed bele kellőképen a költeménybe s megelégszik általánosságok megállapitásával. Azonban szorgalma és gondos fogalmazása elismerést érdemel. A »Petőfi« jeligés munka szerzője jól építi fel dolgozatát. Megjegyzései mindig a tárgyra vonatkoznak. Bevezetésében a népies irány kifejlődését ismerteti. Ezután igyekszik kimutatni János vitéz népmeséi elemeit. Itt azonban erősen megérzik mun­káján forrásainak hatása. Mintha mondanivalóját nem a költe­ményekből elemezné ki, hanem forrásaiból állítaná össze. Hát­ránya, hogy a János vitéz népmeséi vonásait nem domborítja ki kellőképen. Mindamellett dolgozata a legértékesebbek egyike. Ügyes a szerkesztése, de leginkább folyamatos, jó stílusa kü­lönbözteti meg a többitől. A »Turulmadár« jeligés munka komoly elmélyedésről ta­núskodik. A bevezetés és a befejezés több felesleges részletet tartalmaz ugyan, de tárgyalásában a János vitéz népmeséi ele­meit a legszínesebben és legrészletesebben ismerteti. A munka szerkezete és stílusa alatta marad a »Petőfi« jeligés dolgozatá­nak, de tartalmának, szempontjainak, idézeteinek gazdagságá­val és a költeménybe való elmélyedésével felülmúlja azt. Ügyes idézetekkel szemlélteti a János vitéz tartalmában, jellemeiben, világszemléletében és stílusában rejlő népies vonásokat. Igen jók a népi babonákra, a történelmi motívumokra vonatkozó részletei. A »Petőfi« jeligés munkával együtt a legértékesebb dolgozat. Ezek alapján a bíráló­ bizottság, a tanári kar hozzájárulásá­val, azt javasolja a kormányzótanácsnak, hogy a pályadíjat a »Turulmadár« és »Petőfi« jeligés dolgozatok szerzői között egyenlően ossza meg. A 3. számú »Szabadság, szerelem« és az »Örök szerelem« jeligés munkák szerzőit pedig részesítse nyil­vános dicséretben. A kormányzótanács elfogadja a tanári kar javaslatát és a jeligés levelek felbontása alapján megállapítja, hogy az 1934. évi Petőfi-pályázat nyertesei Szilárd Ferenc VII. és Vozáry István VIII. o. tanulók, nyilvános dicséretben részesülnek Grosz Imre és Sándor István VIII. o. tanulók.

Next