Evangélikus Leánygimnázium, Nyíregyháza, 1920
„Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában!“ Ezzel a szívből fakadó fohásszal kezdtük és végeztük az egész év folyamán az iskolai tanítást. Ezzel fejezem be ezt a tanévet s ezzel bocsátom ki ezt a rövid beszámolót. Mint a múlt év végén, úgy most sem látok imádott hazám egén mást, mint sűrű, sötét felhőket, melyeken a jobb jövő napsugara nem hatol át. Az édes haza kebeléről erőszakosan elszakított testvéreink ma is ép úgy rabigában szenvednek; megcsonkított hazánkat ép úgy körülveszi az ellenség vasgyűrűje, mint ma egy éve. Trianonban megkonditották és Párisban egyre húzzák felettünk a halálharangot. És én mégis hiszek. Hiszem, hogy „megbünhödte, vagy rövidesen megbűnhödi már e nép a múltat s jövendőt!“ Hiszem, hogy a megpróbáltatás napjai előbb, vagy utóbb, majd csak elmúlnak s a turulmadár Dévénytől Brassóig s a Ferenc József csúcstól az Adriáig ismét magyar földön magyar erdőkön, magyar hegyeken, magyar rónákon röpül át, s a magyar trikolór Pozsonyban és Nagyszebenben, Kassán és Zágrábban ismét az egységes magyar haza dicsőséges szimbóluma lészen! Hiszek Magyarország feltámadásában! Az 1920—21-ik iskolai év története. Az iskolai év lefolyása. Az 1920-21. iskolai évet, melyben iskolánk négyosztályu felső leányiskolává és nyolcosztályu leánygimnáziummá bővült ki, a szept. 1-én tartott alakuló értekezlettel vezettük be s Isten megsegítő kegyelmének az Úr házában való segítségül hívása után szept. 6-án kezdtük meg. Szeptember 1. és 2. napján voltak a javító és felvételi vizsgálatok s ugyanezen, valamint a következő 2 napon írtuk be a jelentkező növendékeket. A tanítás szept. 7-én kezdődött. Hála a Gondviselésnek, szorgalmi időnket semmi sem szakította meg s mig más iskolákban a fűtőanyag hiánya miatt heteken át nem