Katolikus Gimnázium, Nyíregyháza, 1936
Az esztétikai nevelésről. Szülői értekezleten felolvasta Szabó Kálmán kirkát, gimnáziumi igazgató. Noha nálunk hivatalosan csak az utóbb években kezdik különösen hangsúlyozni az ifjúság nevelésének rendkívüli fontosságát, kétségtelen, hogy mind a szülői ház, mind az iskola eddig is nevelt. Ép oly kétségtelen azonban, hogy valóban szükség van a nevelői tevékenység nagyobb fokú tudatosítására, célra rendelésére, rendszeresítésére. A nevelés, akár a házi, akár az iskolai, az emberi lélek természeténél fogva mindig az egész emberre hat, mégis irányulhat tudatosan a mi nevelői munkánk az emberi lélek egyes tulajdonságainak fejlesztésére, tökéletesítésére, így beszélhetünk értelmi, erkölcsi, esztétikai nevelésről és testi nevelésről. A testi nevelés fő célja az egészséges, erős és tetszetős szervezetű ember kialakítása, az értelmi nevelés a gyermekből megfelelő ismeretmennyiséggel ellátott fejlett ítéletű egyént kíván alakítani ; az erkölcsi nevelés főcélja az erkölcsi jellem kialakítása, amely lényegében nem más, mint állandó és tudatos akarati készség arra, hogy csak a jót cselekedjük. Ezek a nevelési irányok természetesen legbelsőbb lényegükben és végső hatásaikban összefüggnek, és nem is képzelhető el máskép eredményes nevelői munka, csak úgy, ha az egyszerre és állandóan mind a három irányban hat, azaz egyszerre öleli fel a gyermek értelmi, erkölcsi és testi gondozását. Bár e hármas irányban harmonikusan fejlett ember kétségtelenül értékes egyén, s az emberi közösségnek mind állami, mind társadalmi vonatkozásban tiszteletreméltó tagja lehet, még mindig nem az az eszmény, amely felé a tökéletes nevelői munka tér : nem elég, hogy gyermekünkből erős, egészséges, képzett agyú, jólelkű egyén és polgár váljék, szükséges, hogy ezenkívül szép lelkű is legyen. És ez az esztétikai nevelés fő célja.