Katolikus Gimnázium, Nyíregyháza, 1936

Az esztétikai nevelésről. Szülői értekezleten felolvasta Szabó Kálmán kir­­kát, gimnáziumi igazgató. Noha nálunk hivatalosan csak az utóbb években kezdik különösen hangsúlyozni az ifjúság nevelésének rendkívüli fon­tosságát, kétségtelen, hogy mind a szülői ház, mind az iskola eddig is nevelt. Ép oly kétségtelen azonban, hogy valóban szükség van a nevelői tevékenység nagyobb fokú tudatosítására, célra rendelésére, rendszeresítésére. A nevelés, akár a házi, akár az iskolai, az emberi lélek természeténél fogva mindig az egész emberre hat, mégis irányulhat tudatosan a mi nevelői munkánk az emberi lélek egyes tulajdonságainak fejlesztésére, tökéletesítésére, így beszélhetünk értelmi, erkölcsi, esztétikai nevelésről és testi nevelésről. A testi nevelés fő célja az egész­séges, erős és tetszetős szervezetű ember kialakítása, az értelmi nevelés a gyermekből megfelelő ismeretmennyiséggel ellátott fejlett ítéletű egyént kíván alakítani ; az erkölcsi nevelés fő­célja az erkölcsi jellem kialakítása, amely lényegében nem más, mint állandó és tudatos akarati készség arra, hogy csak a jót cselekedjük. Ezek a nevelési irányok természetesen legbelsőbb lényegükben és végső hatásaikban összefüggnek, és nem is kép­zelhető el máskép eredményes nevelői munka, csak úgy, ha az egyszerre és állandóan mind a három irányban hat, azaz egy­szerre öleli fel a gyermek értelmi, erkölcsi és testi gondozását. Bár e hármas irányban harmonikusan fejlett ember kétségtele­nül értékes egyén, s az emberi közösségnek mind állami, mind társadalmi vonatkozásban tiszteletreméltó tagja lehet, még min­dig nem az az eszmény, amely felé a tökéletes nevelői munka tér : nem elég, hogy gyermekünkből erős, egészséges, képzett agyú, jólelkű egyén és polgár váljék, szükséges, hogy ezenkí­vül szép lelkű is legyen. És ez az esztétikai nevelés fő célja.

Next