Katolikus Gimnázium, Nyíregyháza, 1940
Személyi természetű megemlékezések. Debreceni főigazgatóink. A világháborútól elernyedt s kommunizmusba szédült magyarság a trianoni békeszerződésig sok mindent elvesztett erkölcsi és anyagi javaiból, de nem vesztette el végleg életerejét, sem hitét jövendőjében. Élniakarásának s jövőjébe vetett hitének egyik megnyilvánulása volt mindjárt Trianon után, 1921-ben a nyíregyházi királyi katolikus gimnázium felállítása is. Ennek az akkoriban csak pénzügyi téren is szinte leküzdhetetlen akadályokba ütköző ténynek megvalósítása nem történhetett másképp, mint hogy a Gondviselés akaratából összetalálkozott szándékban két olyan példaszerű egyéniségű férfiú, amilyen volt Énekes János nyíregyházi kanonok-plébános és Ady Lajos, a debreceni tankerület királyi főigazgatója , egy katolikus főpap és egy református vallású tanügyi vezetőember. A két jó magyar hazafi közös fáradozásának eredményeként nyílhatott meg az akkor végvárszámba menő Nyíregyházán az emberségre-nevelésnek és tudásközlésnek egy új hajléka: gimnáziumunk. Az iskola alapításának, botorkáló megindulásának lassan már sárguló okirataiból, fakuló betűiből meghatódva állapítja meg a kezdettörténet tanulmányozója, hogyan versengett egymással a két derék úttörő abban, hogy a zsenge intézmény megszilárduljon. Melyiküké volt a versengésben az elsőség — azon el lehetne gondolkozni. "Ha Énekes János és Ady Lajos élnének, mindegyikük bizonyára a másiknak tulajdonítaná a nagyobb érdemet. De már nincsenek az élők sorában. E pár sor írásnak sem célja a kérdés eldöntése, hanem csupán annak megállapítása, hogy Ady Lajosra, első főigazgatójára, a létesítés mozzanatától kezdve a fennállás 15 éven át mindig mint igaz barátra, szíves nagy istápolóra s megértő felettesre tekintett az iskola.