Nyíregyházi Mezőgép, 1977 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1977-05-01 / 5. szám
Hasznosítsuk jobban erőinket VÁLLALATUNK valamennyi dolgozója előtt ismeretes, hogy a párt gazdaságpolitikai célkitűzései között első helyen szerepel a termelési tervek, az eredménytervek évről évre magasabb, szinten történő teljesítése, a munka hatékonyságának növelése. Érthető, hiszen ez szorosan összefügg, mintegy alapját képezi a dolgozók életszínvonala emelésének, a szocializmus teljes felépítésének hazánkban. Ennek megfelelően vállalatunk is — mint a népgazdaság egyik egysége — nagyobb eredményű ötéves, illetve éves tervekkel dolgozik, s ezzel hozzájárul a népgazdasági tervek megvalósításához. Ha figyelmesen tanulmányozzuk az MSZMP XI. kongresszusának dokumentumait, az új programnyilatkozatot és az V. ötéves terv irányelveit, a legfontosabb, ami a szemünkbe ötlik az, hogy e nagyobb termelési terveket a meglévő eszközök hatékonyabb kihasználásával kell teljesíteni. Nem véletlen, hogy az V. ötéves terv a köztudatban máris mint a hatékonyság terve szerepel. Mindez vállalatunkra is kötelező érvényű: az eddigieknél is jobban kell hasznosítanunk a rendelkezésünkre álló gépi eszközöket, anyagi és szellemi erőinket. Kétségtelen, s ezzel kollektívánk minden tagja tisztában van, hogy a gyáregységekben munkában lévő gépek és berendezések zöme már nem a legkorszerűbb. Sok gépünk többszörösen is „null” értékű, de a termelést mégis ezekkel kell megoldani. TERMÉSZETESEN vállalatunk gazdasági vezetése igyekszik javítani ezen a helyzeten. A vállalati eredményből képezhető fejlesztési alapból modernebb, nagyobb termelékenységű gépeket vásárolunk. De azt is el kell mondani, hogy az ilyen célra jelenleg rendelkezésre álló erőforrásaink szűkösek, csak a szinten tartásra elegendőek. Ezért is egyetlen lehetséges megoldás marad a fentebb említett meglévőkkel való hatékonyabb gazdálkodás, a tartalékok feltárása. Gyáregységeinkben újabban eluralkodott egy olyan szemlélet, hogy a vállalat előtt álló megnövekedett feladatokat, a nagyobb termelési tervet csak több modern géppel, berendezéssel, nagyobb létszámmal és tágasabb gyártótérrel lehet teljesíteni. Különösen a gazdasági vezetők körében „divat” ez a felfogás. Az természetesen igaz, hogy egyes kiemelt termékek gyártásához, vagy például az exportra készülőkhöz valóban szükség van, illetve lesz több új gépre, berendezésre. Ezeket igyekszünk beszerezni és az érdekelt gyáregységek rendelkezésére bocsátani. Egyébként szilárd meggyőződésünk, hogy termékeink többségét képesek leszünk legyártani a meglévő gépparkkal és dolgozó létszámmal. MI TEHÁT a közvetlen konkrét tennivalónk a jelenlegi körülmények között? Mindenekelőtt nagy gondot kell fordítanunk a gépek folyamatos, tervszerű hibamegelőző karbantartására, a váratlan meghibásodások gyors elhárítására. Ez egyaránt kötelessége a gépekkel dolgozóknak és a vállalat üzemfenntartási szervezetének. Nagyon fontos a gépek és berendezések többműszakos üzemeltetése, különösen vonatkozik ez a nagy értékű, nagy termelékenységű gépekre. Gondoskodni kell ezek munkával való egyenletes leterheléséről. A termelés zavartalanságának velejárója az is, hogy idejében a gyáregységekbe kerüljenek a szükséges anyagok, szerszámok, gyártóeszközök, dokumentációk. E feltételek megteremtése felveti az üzem- és munkaszervezés, valamint a vezetés színvonala további emelésének, de a diszpécserszolgálat és a termelést közvetlen irányítók munkája javításának szükségességét is. Munkánk hatékonyságának növelése az adott műszaki-technikai, anyagi és szellemi erőink fokozottabb hasznosításával, tartalékaink kiaknázásával lehetséges. Kollektívánk már sokszor bizonyította alkotó erejét. Most az a dolgunk, hogy ezt még jobban összefogjuk, koncentráljuk. Szorosabbá, összehangoltabbá kell tenni a vállalati központ és a gyáregységek, valamint a gyáregységek egymás közötti kapcsolatát, munkáját. Az idejében történő információcsere, a termelési tapasztalatok átadása, hasznosítása, a társtelepi munkák jó minősége, s a határidők betartása, a vállalat — a központ és a gyáregységek — műszaki apparátusának aktívabb együttműködése minden külön anyagi befektetés nélkül is jelentős értékű eredményekkel segítheti céljaink elérését. VÉGEZETÜL, de nem utolsósorban sokat tehetnek a munkások, akik közvetlen végrehajtói kitűzött termelési feladatainknak. Különösen számítunk a termelés élenjáróira, a szocialista brigádokra. A szakmunkásoknak, a betanított- és segédmunkásoknak arra kell törekedniük, hogy a rendelkezésükre bocsátott gépeket és berendezéseket minél jobban kihasználják, s azokkal jó minőségű munkát végezzenek. Javítsák a munkafegyelmet, ne tűrjék a lazaságot, gazdálkodjanak jobban a munkaidővel. S mert a nagyobb követelmények, az új és újabb termékek gyártása nagyobb felkészültséget kívánnak, ezért állandóan bővítsék szakmai és politikai ismereteiket. Termelési tapasztalataikkal, észrevételeikkel segítsék megelőzni, vagy ha már bekövetkezett, mielőbb kijavítani a munkát hátráltató hibákat. Katona Béla műszaki igazgatóhelyettes Munka közben a nagykállói gyáregységben Szériában készül a vonóháromszög kooperációban a HÓDGÉP-nek. Antal Illés és Menyhárt József is ezen a részegységen dolgozik. A 40 tonnás excenter présgépen Szálka Miklós lakatos a dohányszárító tűsorkeret véglemezét préseli. Március elején kezdte meg gyáregységünk a Sirokkó dohányszárítók készítését a szolnoki MEZŐGÉP Vállalat megrendelésére. A szárítók hegesztési varatait egyengeti Darai János az I-es számú lakatosműhelyben. Az EBM—01 típusú borjúnevelőt állítják össze Szabó István és Bereczki László lakatosok. (Gaál Béla felv.) Magasan a norma felett igányosan barna fiatalember. Nem magas, inkább középtermetű. Széles vállakkal és olyan vékony derékkal, hogy egy lány is megirigyelhetné. A kézszorítása kemény, én mégis keresem benne azt az erőt, szívósságot, amiről Pacza elvtárs, az igazgató beszélt. — Éles Miklós olyan ember, aki nem ismer jó vagy rossz, nehéz vagy könnyű munkát — mondta —, számára csak munka van, amit el kell végezni. Dolgoztam vele hosszú éveken át. És különböző munkaterületeken. Hóban, sárban, hidegben, melegben, a munkáját egyaránt példamutatóan, magasan a kitűzött norma felett végezte, illetve teljesítette. Miután túlesünk a kölcsönös formaságokon és megemlítem azt a kis jellemzést, amit róla kaptam, derűsen mosolyogva így magyarázza: — Lehet, hogy furcsán hangzik, amit mondok, de én szeretek dolgozni. Azt is szokták rám mondani, hogy „na, Éles Miklós nemigen lép kétszer egy helyre”. Szeretném előre bocsátani, hogy a forintot is nagyon szeretem. Illetve akkor érzem magam jól, ha legalább annyi van, hogy a szükségleteket kielégítsem. — Mióta dolgozik a MEZŐGÉP fehérgyarmati gyáregységénél? — Ez egy kicsit komplikált. Ugyanis már másodszor vagyok a gyáregység alkalmazásában. Először 1971-ben kerültem ide, itt jutottam lakáshoz Gyarmaton. Nem volt ismeretlen a vállalat, hiszen a baktai MEZŐGÉP-től jöttem át. Úgy, hogy az itteni munkások egy része ismert engem, és én is ismertem őket. — Aztán úgy tudom, két év múlva ismét visszament. Baktára. Miért? — Tulajdonképpen elmondhatom, bár már jóval utána, vagyunk és az az illető sincs a vállalatnál, aki miatt elmentem. A dolog úgy kezdődött, hogy 1973 tavaszán jelentkezni lehetett az NDK-ba munkára. Mivel abban az időben vettem a házat, mondanom sem kell, hogy pénzből volt a legkevesebb otthon, gondoltam, jelentkezem. Úgy mondták, marha sokat lehet ott keresni. Hogy miért, miért nem, csak tartaléknak írtak be. Ez még nem is bosszantott volna, gondoltam új ember vagyok, hanem amikor a többiek elmentek Pestre, mert ott volt a gyülekező, másnap kaptam egy értesítést, hogy pakoljak és azonnal menjek. — És maga ment... — Bár ne mentem volna. Gyorsan bevásároltam amit kellett, elintéztem az intézendőket, kijelentkezés stb. És irány lóhalálba a fővárosba. Aztán amikor odaértem, közölte velem, hogy mégsincs rám szükség. Hát visszajöttem. Előbb persze megmondtam neki, hogy kivel labdázzon. Ezután kivettem a munkakönyvemet és visszamentem Baktára. Ja, még azt is mondtam neki, hogy majd én megmutatom, hogy itthon is lehet pénzt keresni. — És megmutatta? — Amikor visszamentem Baktára, jelentkeztem külső szerelési munkára. Szerveztem egy fiatal brigádot, és jártuk az országot. Dunavarsány, Gödöllő, Barcika, Pest, szóval vágtuk a munkát mindenütt. A mi tervteljesítésünk mindig közelebb volt a 200 százalékhoz, mint a 150-hez. De a borítékban a forint is közelebb volt a tízezerhez, mint az öthöz. Éles Miklós lakatos, a vállalat többszörös kiváló dolgozója. 1974-ben miniszteri kitüntetett, oklevél és emlékplakett tulajdonosa lett. A lakatos szakmunkás képesítést 1967-ben szerezte meg elég nehéz körülmények között, munka mellett, magánúton. Még abban az évben, ahogy kézhez kapta a szakmunkásbizonyítványt, hazajött szülőfalujába, Rohodra, és akkor kapott munkát a baktalórántházi gyáregységben. Az idén februárban végleg visszatért Fehérgyarmatra. Hogyan fogadták? — Úgy éreztem, örültek nekem. Több mostani munkatársammal közben is dolgoztam együtt a külső szerelési munkáknál. Többek között a főmérnök elvtárssal is, aki most itt a gyáregység igazgatója. Ma már csoportvezető vagyok. Van egy fiatal gárdám, s bízom benne, hogy meg fogjuk állni a helyünket. — Tervei? — Részben megvalósultak. Van egy fiam, egy lányom, szép lakásom, Zsigulim és jó egészségem. Kell ettől több egy harmincnégy éves fiatalembernek? Talán, ha minden jól megy, szeretnék leérettségizni. Úgy érzem, ez még szükséges volna, hogy még eredményesebb, jobb munkát tudjak végezni. Falcsik Ferenc