Nyíregyházi Mezőgép, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981-12-01 / 12. szám

Vetélkedő? Ez már hagyomány Döntő a „Művelt munkásért" sorozatban Mondhatjuk, hogy már ha­gyománya van vállalatunknál a szellemi vetélkedőknek. S nem csupán hagyománya, sikere is. Ez az önművelő célú játék évről évre szocialista brigádjaink tu­catjait mozgatja meg. Nincs gyáregység, ahonnan ne kapcso­lódna be több szocialista kö­zösség is az esztendőről esz­tendőre meghirdetett vetélke­dőkre. A többfordulós verse­nyek során év közben sokan „elvéreznek”, s csak a legjob­bak kerülnek­ az év végi vállala­ti döntőbe. Az idén is lehetőséget kívánt adni a vállalati művelődési bi­zottság a gyáregységekben dol­gozó szocialista brigádoknak is­mereteik bizonyítására, össze­mérésére. Ezért hirdette meg az év elején a „Művelt munkásért” elnevezésű egész évre kiterjedő, azonos feltételeket biztosító és egységes követelményt támasztó vetélkedősorozatot. A verseny nyitott volt valamennyi szocia­lista brigád számára. Egyetlen kikötés volt csupán; a szóbeli vetélkedőkön a csapattagok ál­talános iskolai végzettségűek, vagy szakmunkás-bizonyítvány­­n­yal rendelkezők lehettek. Az írásos fordulók feladatait ter­mészetesen minden brigád kol­lektíván dolgozta fel. A vállalati döntőt december 12-én, a nyíregyházi törzsgyár ebédlőjében rendezték meg. Az összesített eredmény szerint leg­jobb 12 brigád 5—5 tagú csapa­ta vett részt. Azért 12, a koráb­bi gyakorlattól eltérő tíz helyett, mert az elődöntőkben szerzett pontszámok összeszámlálásánál kitűnt, hogy két helyen azonos pontszám, holtverseny alakult ki. A­ zsűri elnöke Hajting János­­né, a VSZB tagja volt, a zsűri tagjai: Máriás János, központi alapszervezeti párttitkár, Fodor Tamás, a vállalati KISZ-bizott­­ság tagja, Kiss József központi, törzsgyári ÜSZB-titkár és Tol­nai Istvánná, az ÜSZB propa­ganda- és kultúrfelelőse. A já­tékvezető, Krasznai László, a művelődési bizottság titkára volt. A döntőben hat feladatot kap­tak a csapatok. Az első forduló­ban munkahelyi, szakszervezeti témából írásban kellett választ adniuk a kérdésekre. Ezután megyepolitikai villámkérdések­re válaszoltak, majd egy politi­kai fotót töltöttek ki. A követ­kező negyedik fordulóban ismét szóbeli feladatot kaptak, amely­nek témaköre hazánk, Magyar­­ország, közelebbről az Alföld volt. Majd ismét ,fotóztak”, tu­dományok, művészetek, esemé­nyek, évfordulók címmel. Vége­zetül az évközi fordulók anya­gából összeállított villámkérdé­sekre válaszoltak a versenyzők. Mindvégig szoros küzdelem­ben zajlott a nívós, jó hangula­tú vetélkedő. Ezt bizonyítja a végeredmény, a helyezési sor­rend is; a harmadiktól a tizen­egyedikig holtverseny alakult ki a pontszámok alapján. Csu­pán a harmadik és a negyedik helyezett között kellett eldönte­ni a sorrendiséget a díjazás mi­att. Végeredmény: 1. Váci Mihály szocialista brigád (Nyírtelek, 32 pont), 2. Dózsa György szocialis­ta brigád (Fehérgyarmat, 31 pont), 3. Béke szocialista brigád (Nyírtelek, 27 pont), 4. Haladás szocialista brigád (Nyírtelek, 27 pont), 5—6. Szamuely Tibor szocialista brigád (Nyíregyháza) és a Báthory István szocialista brigád (Nyírbátor) egyaránt 26—26 ponttal. 7.—8. Béke szo­cialista brigád (Nyírbátor) és a Kun Béla szocialista brigád (Nyírtelek) egyformán 25—25 ponttal. 9.—11. III. Rákóczi Fe­renc szocialista brigád (Máté­szalka), Zalka Máté szocialista brigád (Nyírbátor) és a Váci Mihály szocialista brigád (Bak­­talórántháza) 23—23 ponttal. 12. Kossuth Lajos szocialista brigád (Mátészalka, 20 pont). A résztvevő csapatok — telje­sítményük arányában — juta­lomban részesültek. Az év elején jeleztük a ka­pott információ alapján, hogy a korábbi évek gyakorlatától elté­rően 1981-ben nem egy újítási hónapot, hanem negyedévenként újítási hetet rendeztek vállala­tunknál. Hogy végül is a négy­ből csupán kettő lett, s úgy vél­jük, annak nincs különösebb je­lentősége. Hiszen az újítómoz­galom nem kampány, egész­ éven át „él”, s akinek jó ötlete tá­mad, benyújthatja javaslatát versenyhéten kívül is. (Kétség­telen, hogy a meghirdetett ak­cióhétre kiírt külön jutalmak­nak vonzerejük van.) Az első félévi újítási hét sze­keres volt. Eredményéről akkor, az értékelés után részletesen be­számoltunk. A másodikat no­vember végén rendezték meg. Éppen egy esztendeje, az újítási hónap eredményeiről szólva rendkívül sikeresnek neveztük az akciót, mert 175 javaslat ér­kezett. Most aztán kereshetjük a méltató jelzőt, mert ezúttal egyetlen hét alatt 124 újítást adtak be dolgozóink. Néhány olyan témát is feldolgoztak az újítók, amelyek megoldását ép­pen az újítóktól várta, kérte a vállalat. Az elfogadottak közül a legtöbb ötlet az ésszerű takaré­kosságot szolgálja, számukat te­kintve ezután a munkavédelmi jellegűek következnek. De szü­letett javaslat importanyag he­lyettesítésére is. A termelést „forradalmasító”, nagy horderejű javaslatot most sem találtak a benyújtottak kö­zött. De tudjuk, minden újítás előremozdítója a műszaki fej­lődésnek, a termelés és a gaz­dálkodás hatékonysága növelé­sének, a dolgozó ember védel­mének. Ez adja a rangját. Ez napjainkban — ha szabad így fogalmazni — még nagyobb hangsúlyt kap, mert ez a tarta­lékunk, helyettesítendő a keve­sebbnél is kevesebb műszaki fej­lesztési, beruházási anyagi esz­közeinket. A benyújtott nagy számú javaslat is azt bizonyítja, dolgozóink megértették, hogy so­ha ennyire nem volt még szük­ség a gondolkodva dolgozó mun­kások, műszakiak alkotó fantá­ziájának „gyümölcseire”. S hogy ez nem szólam csupán! Gazda­sági életünk „alapszabályává” vált a hatékonyság, a gazdasá­gos termelés, a jó minőség. Valamennyi gyáregységből ér­keztek javaslatok. Onnan is, ahol — szóvá is tettük akkor — az előző újítási héten még „gyengélkedtek”. A legtöbb, összesen 46 a központból, 26 nyírteleki gyáregységünkből, 13—13 Nyírbátorból, illetve a nyíregyházi törzsgyárból, kilenc a fehérgyarmati gyáregységből. Hét, öt, négy, egy a további számszerű sorrend. „Életerős”, gyáregységünk, a mátészalkai áll a sorvégén. Erejükből több­re is tellett volna. Ezek szerint a gyáregységek között a hétre meghirdetett újí­tási verseny első három helyén sorrendben­ Nyíregyháza, Nyír­telek és Nyírbátor osztozik.­­ A versenyfelhívás értelmében az első három helyezett gyáregység újítási előadójának sikeres mun­káját külön értékelte a vállalat, és jutalomban részesítette Ju­hász Zoltánnét (Nyíregyháza), Mészáros Istvánt (Nyírtelek) és Nagy Istvánt (Nyírbátor). Az újítási versenyhéten a leg­eredményesebb három szocialis­ta brigádot, illetve egyéni újí­tót — a kiírás értelmében — külön jutalom illeti meg. Az első helyezett a Március 21. szo­cialista brigád (Nyíregyháza), a második a Széchenyi István szo­cialista brigád (Nyíregyháza), a harmadik helyezett Borbély Bé­la (Nyírtelek) lett. Az év végén természetesen kü­lön értékelik az 1981. évre kiírt újítási versenypályázat eredmé­nyét. ú­jítók — újítások Egy hét alatt 124 újítás I •• Ünnepség a magyar sajtó napján A­z első magyar kommunista sajtó, a Vörös Újság 1918. december 7-i első megjelenésének évfordulója alkal­mából ünnepséget rendeztek Nyíregyházán, decem­ber­ 5-én a megyei tanácson. Elsőként Tar Imre, a megyei pártbizottság első titkára köszöntötte a megyében dolgozó új­ságírókat, a megyei lapkiadó vállalat, valamint a Nyírségi Nyomda és a lapok terjesztését végző posta vezető munka­társait. Tisza László, a megyei tanács elnöke mondott ünnepi beszédet. A megemlékezésen részt vett Ekler György, a me­gyei pártbizottság titkára, és Csatári­ Ernő, a megyei tanács vb-titkára. A köszöntők után a megyei pártbizottság és a megyei tanács vezetői baráti eszmecserét folytattak a sajtó és a rádió dolgozóival. ★ __ December 7-én ünnepséget rendeztek az évforduló alkal­mából a megyei lapkiadó vállalatnál, ahol a pártlapok leg­jobb terjesztőit köszöntötte Mádi Lajos igazgató. Első ízben adományozták a Kelet-Magyarország emlékplakettjét — Tóth Sándor szobrászművész alkotását —, amelyet vállalatunk dolgozója, Tomasovszky Gyula osztályvezető, harmadmagá­val vett át Kopka János főszerkesztőtől. Elismerés a társadalmi munkáért A PÁRTTITKÁRRAL, Űz Já­nossal szerettem volna beszélni. Rá vártam nyírbátori gyáregy­ségünk igazgatói irodájában. Az emberek jöttek, mentek, ötper­cenként csöngött a telefon, Le­­hoczki Péter, az igazgató tár­gyalt, aláírt és leveleket bon­tott. Szótlanul nézelődtem, a vitrinben elhelyezett serlegek, plakettek feliratait böngésztem. Aztán a vitrinből kiemeltem egy plakettet, amely felirata szerint „Szabolcs-Szatmár megye Taná­csa társadalmi munkáért” ki­tüntetés volt. Az első ilyen a gyáregység történetében, ezért némi szemrehányással megje­gyeztem, ez a kis kollektíva megérdemelte volna, hogy az üzemi lapban közre adjuk elis­merésüket. (Műan­yag borítóban a plakett mellett volt a tenyér­nyi dokumentum is, mely sze­rint a város fejlesztését segítő társadalmi munkában végzett tevékenységéért a Petőfi Sándor tmk-s szocialista brigád kapta ez év nyarán.) S bár nem az igazgató dolga lett volna elsősorban, mégis lát­nivaló volt, bántja, hogy elmu­lasztották értesíteni erről a ki­tüntetésről szerkesztőségünket. Kiváltképp hogy nem ez a jel­lemző a kapcsolatunkra.­­ Pedig éppen ennek az aranykoszorús brigádnak is nagy része van abban, hogy állítha­tom, a korábbinál több terme­lési feladat elvégzése nem veze­tett a szocialista munkaverseny, illetve a brigádmozgalom egyéb területeinek elhanyagolásához. Nem vethetjük brigádjaink sze­mére, hogy a munkán kívül semmi mással nem törődnek. Csak példaként mondom, hogy általában nőtt a társadalmi munkaórák száma, több újítást adtak be és javult a munkavé­delmi helyzetünk. Ezekre vonat­kozóan pontos adatokat Vass Sándortól, a versenyfelelősünk­től kaphat. Vass Sándort keresve tűvé tet­tük a gyáregységet. Végül sike­rült egy rövid időre kiragadni a munkából. —­ Elnézést kérek, de nem is magyarázkodom. Látta, hogy mennyi a dolgunk. Egyébként nem baj, hogy most december elején az I—III. negyedévi ada­tokat mondom? Az azóta eltelt időszakról csupán annyit fűzhe­tek hozzá, hogy ezek a számok tovább növekedtek. Például a benyújtott újítások száma szep­tember végén 12 volt. Azóta már bizonyosan több. De tavaly egész évben fele ennyi újítás sem futott be. Gondolom, ez így egész szép eredmény. Munkavé­delmi helyzetünk javulását mi sem bizonyítja jobban, mint a balesetek a múlt évivel összeha­sonlító adata. Lényegesen csök­kent a balesetek száma. AZ ELVÉGZETT társadalmi munkákról is érdeklődtem. — Szeptember végén négyezerkét­száz óránál tartottunk... Ez is sokkal több már azóta. A kom­munista műszakokról, a gyár­egységen belül végzett munkák­ról most nem is beszélnék. Vi­­szont számos iskolával, óvodá­­­val van szocialista szerződésük brigádjainknak, de magának a gyáregységnek is. És ezekben az intézményekben nem csupán a kétkezi munkákat végzik el bi­gádjaink, hanem például a za­nyi utcai iskola tanulóit a Bán­ki Donát brigád gépkocsitul­a­donos tagjai a nyáron „kifuva­rozták” úszó oktatásra. Tudj , elég messze van a várostól a fürdő Negyven órát fordítottak­­ ki. Végeznek k­i 5 munkát brigádjaink a t­an­ács kérésére. Éppen az előbb eml do^11 Erre^lém tette" a brigád­naplójukat. Többek között meg­találtam benne a nyírbátori számú óvoda vezetőinek a be­jegyzését is. Ebben az óvodában sokat dolgozott a brigád.a ny­á­ron. A bejegyzés szerint össze ^Erről K­vass Sándor mond ki 01Ez az óvoda lakótelepi, még Áurdnvgartn * A kieshet nin­cs tehet a tűző napra pedig nem leh­e­t Ezért a kivinni hosszabb °venként 24 Petőfi bngad két, egy fával tett az óvoda udvarán. ..­­„tót “ hűsítő lu­maja tatni. _ . Petőfi brihád, a 1 . A PETUti aranykoszorus egység efgy~aktívájának veze­­tdén kijutott fummin a tmk_ egysegünknek a k Ennek dani, mint btzony’ elárasztja az. sok munka bizony , pártja­embereket D ezeknek a g ° k’ ^Lnek vezetőségi tagjai szervezetekben V ember is közöttünk. Úgy mon­van.a ^ban, ata'üg^ . danam viszi alaB , legyek, persze, hogy iga £ | nem is van aki nem rtteg, KISZ-tag, me ®^* , jelentkezik, munka van aznnn­l ] lak á s mondja ^ko^f > magunk és csináljuk. • ov_egy mun­is örülünk, ha egy dául aZ kán^,elneis Éhezzük jó, célt óvodában is. jóleső er­szolgáltunk vete^ B m­ondhatom, zés. Meg azt se nyírhátor­­­hogy valaFne”nerít a brigád igle ak vagyunk mert^aj­­g ^ bejáró. Az hogy a más gyetem reméltóbb, ^ S ellenvetés nélkül vesznek,részt ^ Se munkáinkbanérte ^ Méltán kaptak meg elismerést. — k. —

Next