Nyíregyházi Napló, 1997 (4. évfolyam, 1-33. szám)
1997-12-20 / 33. szám
1997. december 20. Nyíregyháza városért A közgyűlés még 1993 tavaszán döntött a Nyíregyháza városért emlékérem alapításáról és adományozásának rendjéről. Az emlékérem magyar és nem magyar természetes személyeknek, jogi személyeknek, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeteknek adományozható Nyíregyházán, illetve Nyíregyházáért az adott évben kifejtett, kimagaslóan eredményes tevékenységük elismeréseként. Az idei kitüntetettek egyike a Szabolcsi Koncert Fúvószenekar és Mazsorett Csoport, amely régiónk e műfajban legkiválóbb együttese. A zenekar 60 évvel ezelőtt alakult, s már annak is negyedszázada, hogy - az országban elsőként - mazsorett csoporttal egészült ki. A művészeti közösség folyamatosan kiemelkedő színvonalon működik, szinte valamennyi számottevő városi, megyei sőt országos rendezvényen fellépnek. Nemzetközi rangot is kivívtak maguknak, hiszen Ausztriában, Németországban, Belgiumban, Franciaországban is öregbítették városunk hírnevét. Szakmai munkájuk elismerését jelzi helyezésük a Nemzetközi Fúvós Világtalálkozón, számos díj országos fesztiválokról és versenyekről. A mazsorettek országos első és második, nemzetközi első helyezésekkel is büszkélkedhetnek. • •• Idén a Dunapack Részvénytársaság fizette be a legtöbb helyi adót a város kasszájába. A kialakult gyakorlatnak megfelelően ismerte el ezt a tényt a közgyűlés a Nyíregyháza városért kitüntetés adományozásával. • •• Ugyanezt az elismerést idén három nem Nyíregyházán élő, ám városunk fejlődésében jelentős szerepet játszó személyiség is megkapta. Dr. Benedek András, a Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkára, a munkanélküliség enyhítésében és a szakképzés színvonalának emelésében szerzett elévülhetetlen érdemeket. Dr. Karmazsin László egyetemi tanár, a Debreceni Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karának tudományos főigazgató-helyettese, az orvostudomány doktora. Az egyetem rektorától 1988-ban kapott megbízást arra, hogy mint tanácsadó segítse a főiskola létrehozását, a képzés megszervezését és működtetését. Ezt a munkáját ismerte el most a város a kitüntetéssel. Szalay Béla, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi minisztérium főosztályvezetője elsősorban a város úthálózatának fejlesztése érdekében tett sokat. Mint az autópályaügyek miniszteri biztosa, remélhetőleg a jövőben is lesz kapcsolata Nyíregyházával... Információk A közgyűlés lakásügyi társadalmi albizottsága elnökeként az elmúlt másfél évtizedben sokat tett a nehéz lakáshelyzetben és rossz szociális körülmények között élő emberekért. - Mintha apja lennék annak a családnak, akik egy panelházban négy gyermekkel laktak. Már várta mama az ötödik baba érkezését, amikor hozzám fordult, s én a jog és a törvény lehetőségeit megkeresve egy Lőkös Sándor szoba összkomfortos lakáshoz juttattam az elvált, terhes édesanyát és gyermekeit. A mai napig megkeresnek egy-két tanácsért, segítségért ragad ki egyet a sok-sok történet közül Lőkös Sándor, aki hóban, fagyban, főleg hétvégén (!) 16 éve járja a családokat,hogyha legrászorultabbakat szociális bérlakáshoz juttassa. - Jómagam is nagy családban nevelkedtem, 13-an voltunk testvérek, én voltam a 11 -ik gyermek. A szociális érzékenységet, a segítő szándékot innen hoztam. A lakásügyi albizottságot 1981 óta vezetem, a testületbe akkoriban a város tíz legnagyobb üzemének képviselője került. A rendszerváltás után héttagúra zsugorodott a létszám, ekkor lettem az albizottság vezetője. Már nemcsak helyszínelni jártam, valahogy megtaláltak azok az emberek, akik bár rá lettek volna utalva a segítségre, a hivatal pár percében elmondottak alapján elutasították őket. Olyan embereken, cigányokon, hátrányos helyzetű,családokon próbáltam segíteni, akikkel senki sem foglalkozott. A lelkesedésemet az igyekvő emberek öröme tartja életben, például azok a cigány lányok, asszonyok, akik a napokban büszkén vették át a 7-8. osztályos bizonyítványukat. Nagy dolgot nem csináltam, csak 16 éve kaptam egy megbízatást, amit teljesíteni igyekeztem. Az ember 55 évesen már nem tér le az útról... H. T Már egy esztendeje, hogy a nyugdíjasélettel barátkozik, s ez nem is olyan könnyű annak, akinek évtizedeken keresztül a sport, a mozgás volt a meghatározó eleme. Sallai Ernő - aki tősgyökeres nyíregyházi - a tanítóképző után az egri tanárképző főiskolán szerzett testnevelőtanári diplomát. Bár a szíve hazahúzta, ebbe a megyébe - felsőbb tanácsra - Ózdon kezdte pedagógusi pályafutását. Három esztendő után sikerült Nyíregyházára kerülnie, ahol először a 4. számú Általános Iskolában, majd a gya rallai Ernő korsóban kapott állást. Rendkívüli ambícióval látott hozzá a munkához. Ezekben az években az ő nevéhez fűződött a nyíregyházi tornavizsgák sikeres megrendezése és a kézilabdázás meghonosítása városunkban. Tevékeny részt vállalt a megyei kézilabda szövetség megalakításában. Egy esztendő múltán már két NB II-es csapata volt a megyének. Nemcsak a sportág, hanem Sallai Ernő személyes sorsa is fölfelé ívelő pályát futott be. Az általános iskolák után a tanárképzőre vezetett az útja. Természetes, hogy itt is népszerűsítette a kézilabdázást. Csapata rövid idő alatt már az NB 11-ben aratta a sikereket. A továbblépés érdekében Ernő bácsi 1974-ben kézilabda szakedzői diplomát is szerzett a testnevelési főiskolán. Ezt követően indították be az edzőképzést a tanárképzőn. Mint a szabolcsi megyeszékhely második legnagyobb sportegyesületének elnöke (1962 és 1979 közt) szinte megszállottan dolgozott a testnevelés és persze a kézilabda népszerűsítéséért. Nemcsak Nyíregyháza, hanem a megye sőt a régió gyakorlati edzőképzése is rá hárult élete legmozgalmasabb időszakában, sőt más más sportágakban is vállalt sportvezetői, edzői feladatokat. Azt mondja, hogy a sok fáradozásért bőkezűen megajándékozta az élet, hiszen neki megadatott, hogy három olimpián is ott lehetett. Legnagyobb büszkesége a sok tehetséges sportoló, akiket ő indított el az úton. Sallai Ernő nyugdíjasként sem tétlenkedik: egy könyv megírására készül a megyei kézilabdázás történetéről. 1 Decemberi díjeső Az elmúlt héten vehették át az önkormányzat által alapított kitüntető díjakat mindazok, akiket erre a képviselő-testület a beérkezett javaslatok alapján érdemesnek talált. A Nyíregyháza város tudományos életéért kitüntetést dr. Németh Péter, a megyei múzeumok igazgatóságának vezetője kapta. A Nyíregyháza város művészeti életéért járó díjat idén Feketéné Kun Ildikó, a Primavera balettegyüttes mestere érdemelte ki. A Nyíregyháza város sportjáért elnevezésű elismerést Sallai Ernő nyugalmazott testnevelő tanárnak ítélték oda. Ketten büszkélkedhetnek a szociális munkát elismerő Együtt egymásért kitüntetéssel: Dr. Czövek Lászlóné és Lőkös Sándor. A Nyíregyháza városért emlékérem idei tulajdonosai: a Szabolcsi Koncert Fúvószenekar és Mazsorett Csoport, a Dunapack Rt., dr. Benedek András, dr. Karmazsin László és Szalay Béla. Munkatársaink a kitüntetetteket mutatják be. Dr. Németh Péter A megyei múzeumok igazgatóságának vezetője, már huszonhárom éve számos kitüntetés birtokosa. A várostól most kap először elismerést. - Nagyon meghatódtam a városatyák döntésétől. Volt idő, amikor vártam, hogy a város megszorítja munkámért a kezem, de valami oknál fogva nem ez történt. Sokat jártattam a számat... - Milyen a kapcsolata a város vezetőivel? - A múzeum megyei intézmény, ennek ellenére mind az előző, mind a jelenlegi ciklusban jól kijöttünk egymással. Költségvetésükben évek óta szerepel egy egymillió forintos tétel, melyen a múzeumfaluval együtt osztozunk. A pénzt vissza is fordítjuk Nyíregyházára, hiszen történetének bemutatására, vagy olyan rendezvényekre fordítjuk, melyek több szálon kötődnek ide. - Milyen munkákat, kiadványokat köszönhet Önnek a város? - Mindig érdekelt, és amíg itt élek, érdekelni is fog a város történetének középkori része. Mező András kollegámmal A megye történeti-etimológiai helységnévtára című kiadványunkban a város régészeti anyagát gyűjtöttem össze 1972-ben. Királyok-ispánokjobbágyok című könyvemben a honfoglalástól 1526-ig mutattam be a város történetét. - Min dolgozik jelenleg? - Nyáron jelent meg a középkori Szabolcs megye települései című könyvem, azóta pihenek, de célom, hogy a millenniumra a megye honfoglaláskori anyagát közreadjam. Munkája kapcsán a hazai és a nemzetközi tudományos élet képviselői egyaránt megismerik városunkat. Részese vagyok tudományos konferenciák szervezésének, s örömmel mondhatom, hogy a szakemberek szívesen látogatnak el hozzánk. Elismert, szakmailag jól képzett kollektívával dolgozom együtt, akiknek része van abban, hogy megkaptam a kitüntetést. Már most tudjuk, hogy 2001-ben az európai szabadtéri Néprajzi Múzeumok igazgatói itt fognak találkozni, melyről a napokban Lettországban született döntés. Dr. Czövek Lászlóné Ildikó - ahogyan oly sokan ismerik őt - hét évvel ezelőtt alapította meg a Nyírség Diabetes Egyesületet, azóta tölti be annak elnöki tisztét. A cukorbetegek közül is határtalan szeretettel képviseli a gyerekek érdekeit, kifogyhatatlan ötleteivel igyekszik elérni azt, hogy ők is teljes értékű életet éljenek. Munkájának csak kisebbik részét jelenti a szükséges eszközök beszerzéséhez nyújtott segítség, ennél is többet jelent az érzelmi odafordulás, a betegeknek nyújtott telki támasz. Ezzel járul hozzá ahhoz, hogy helyzetüket tudomásul vegyék, tudatosuljon bennük a betegségükkel való kényszerű együttélés. Nekik szervezi a felvilágosító táborokat, az új életmódot kialakító hazai és külföldi táborokat, talpal a szükséges anyagi feltételek előteremtéséért, s teszi mindezt önzetlenül, fáradhatatlanul. - Szerencsés természetem van, mert csak a sikerekre emlékezem, a kudarcokat elfelejtem - mosolyog Feketéné Kun Ildikó Nívó- és Tehetségekértdíjas balettmester, az ország egyetlen amatőr klasszikus balettcsoportja, a Primavera megalapítója. Már kislánykorában eljegyezte magát a balettel, melynek alapjait Molnárné Maresch Lilly híres nyíregyházi iskolájában sajátította el. - Balerinának készültem és óriási csalódást okozott, hogy nem vettek fel a balettintézetbe. A sikertelen harmadik rosta után odajött hozzám egy kontyos hölgy és azt mondta, próbálkozzak jövőre is, mert itt a helyem. Sajnos, a következő évben nem volt pénzünk az utazásra... Igen, ez az egyetlen kudarc, ami még ma is fáj. A balettmester végül kerülő úton jutott el oda, hogy megvalósítsa álmait. Előbb biológia-történelem szakos tanári diplomát szerzett, majd elvégezte a könyvtár szakot is az egyetemen. A tánc azonban továbbra is cél maradt, s e belső kényszertől vezetve immár felnőtt fejjel jelentkezett a mesterképzőre. - Az egykori kedves, kontyos hölgy, Merényi Zsuzsa kurzusára kerültem, aki emlékezett rám és még mindig azt mondta: tudna belőlem balerinát faragni. Számomra viszont - családdal, gyermekkel a hátam mögött - ekkor már késő volt. Teljes szívvel vetettem bele magam először a tanulásba, majd a tanításba, ami sok-sok örömmel és sikerrel ajándékozott meg. Az elmúlt két évtized alatt Ildikó több ezer gyermekkel, fiatallal szerettette meg a balettet. Növendékei közül jó néhányan a táncot választották élethivatásul. Olyanok is vannak, akik a tanárnő személyes célját érték el: balerinák lettek - mint Bácskai Ildikó az Operaházban. Tanítványai közül többen tanítanak is, továbbadva azt a tudást,amit mesterüktől kaptak. - Mi a legnagyobb sikerem..? Talán az, hogy még ma sem fáradtam bele, hogy még mindig szeretem a balettet. A tánc számomra rengeteget jelent: örömöt és vigaszt, kikapcsolódást és feltöltődést. Enélkül nem tudom elképzelni az életemet. Feketéné Kun Ildikó