Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1868-10-10 / 41. szám

Városunk viszonyaiba keve­sbbe avatottak előtt, talán nem lesz érdek­telen, ha annak előéletéből némelye­ket, a dolog megértésére habár csak röviden ,lesorolandók. Községünknek, a hűbéri nyom­­masztó kötelékekből való korai kibon­takozását egyrészt apáink lankadat­lan szorgalmának, és előrevaló törek­vésének; másrészt korán szerzett és mindenkor nagy gonddal ápolt és fél­tékenyen őrzött hitelnek lehet kö­szönni, miáltal a tőkepénz-birtokosok, egyesek úgy mint testületek, különö­sen a káptalanok tőkéiket a még zsen­ge város szilárd hitelére készségesen fölajánlani nem csak nem vonakodtak, hanem lehet mondani egymással ver­senyeztek. A jobbágyi viszonyok megszün­tetése és a tulajdon­jog megszerzése végett, nem csak a korán megszilár­dult hitelt vették igénybe őseink, ha­nem saját erszények érzékeny meg­adóztatásától sem riadtak vissza, a mint ezt az ó <js uj váltság czimen ki­vetett és a lakosoktól beszedett tete­mes — 213,588 írtra .rugó — összeg­­kétségbe nem vonhatólag tanúsítja. Valameddig Nyíregyháza, köz­igazgatási és törvénykezési tekintet­ben, bármely falu kormányzatától csak keveset különbözött; sőt később, mi­dőn a privilégium által nyert tágabb autonómia folytán háztartási költségei növekedtek, de még nem volt bizo­nyos, valjon polgárosult nagyobb vá­rossá fog-e fejlődhetni, szóval , még vajúdási időszakában, midőn a várossá lenni törekvő falu jellegét viselő ma­gán : a kir. kisebb haszonvételekből­ jövedelem elég bő forgást nyújtott nem csak a válts­ág miatt reánk nehe­zedő tőkék utá­ni kamatok fedezé­sére, hanem a már nagyobb mérvű háztartás terjedtebb kiadásainak elvi­selésére is. A vaspálya hálózat okozta ha­zánknak —­ különösen vidékünknek újabbkori lényeges átalakulása óta, főleg mióta Nyíregyháza a viszonyok kedvező alakulása folytán a tiszai vasúti vonalnak egyik kiváló pontjául és a Nyír- gabona forgalmának főpia­­czául van kijelölve: nem hiszem hogy találkozzék oly elfogult, ki kétségbe vonni akarna, miszerint községünk a vidéki városok ha nem is, első-,de má­sodrendű osztályába fölvergődni van hivatva. Ily szép jövővel magát méltán kecsegtető város háztartása, melynek igényei épen azért mert várossá kell izmosodnia, napról napra növekednek, hogy nem lehet olyan, mint volt ak­kor, midőn annak jövőjét még kétes homály bon­ta : erre nézve alapos el­lenvetést nem képzelhetek. Mire nézve megdönthetően érvül elég fölemlíteni, hogy 1848-ban a város háztartási költsége, ide nem értve az adóssági tőkék utánni kamat­fizetést 6218 frtot tett ezüst pénzben. Ellenben 1868-ik évben, a napról napra mindinkább szaporodó követel­mények, nevezetesen a bonyolodot­­tabb rendőrségi gépezet folytán ház­tartási kiadásaink 32,000 ftba fognak kerülni. Ez évben, csupán a cselédség és a rendőri szolga személyzet havon­­kinti bére 1000 ftot vesz igénybe. Valameddig Nyíregyháza nem volt több, egy népes bár­városnak nevezett falunál : a helyi rendőri szol­gálatot, nehány ingyenes kisbiró és tizedes, továbbá a lakosoktól fizetése­ket terményekben húzott éjjeli őrök, u. n. dudások végezték. Azon netaláni ellenvetésre, miként a kiadások növe­­kedtével a városi nevezetesen a regá­lék utáni jövedelem is tetemesen sza­porodván , a kiadások és bevételek közötti arány föntartatott, bátorko­dom megjegyezni , miszerint a bevé­telek gyarapodása nem volt párhuza­mos és egyenmérvű. Ugyanis míg a bevétel egyszer annyira növekedett, ugyanakkor a kiadások majd hatszo­ros arányban emelkedtek. A téves gazdálkodás gyászos je­lenségeinek időnkinti fölüennedezését a gondos észlelő már több év óta sajnosan­ tapasztalható. Azonban ho­vatovább, h­a a t. képviselő testület öntudata föl nem ébred és a fenye­gető veszély elhárításáról idejekorán nem gondoskodik , a komoly baj egész meztelenségben fog ajtónkon kopogtatni! Vajjon nem a helytelen gazdálko­dás szomorú tüneményeként tekin­tendő azon, ha­nem gyakran, de mégis előforduló helyzet , miszerint vala­mely előre nem látott beruházást vagy szerzeményt alig néhány ezerre rugót nem képes a város máskép hanema hitel útján eszközölni. Hogy a jelenleg dívó ferde gaz­dálkodásnak még sajnosabb követ­kezményei nem jelentkeztek , főleg a város jó hírnevének és maiglan szep­­lőtlenül megőrzött hitelének kell tu­lajdonítani, minélfogva szorult hely­zetében kölcsön által tudott baján segíteni. E tekintetben hasonlítható a vá­ros oly emberhez ki súlyos beteg so­hasem lévén, azon hiedelemmel ke­csegteti magát, miként edzett szerve­zetét, és egészséges véralkatát semmi betegség sem képes megrendíteni. Egyszer azonban váratlanul, egy cse­kély megkötés, vagy étrendi kihágás kórágyba dönti az elbizakodottat, melyből aztán a szervezetében már régóta fölhalmozott kóranyag miatt, egész életén át nem bír kiépülni. Ámbár ily ridegen és szigorúan jelen pénzügyi viszonyainkra nem vélem a hasonlatot alkalmazhatónak; mindazáltal bátorkodom azt különö­sen azon t. polgártársaim becses fi­gyelmébe ajánlani, kik a város hitelét túlbecsülve és kiapadhatlansága mel­lett buzgólkodva, lelkes szép beszé­deikkel a kevésbbé avatottakat, nem akarva, jóhiszemüleg tévútra vezetni képesek. (Vége következik.) TÁRCZA. Sütő József barátomhoz esküvője előtt. Mi jót igér a földi pálya, Mit vágyva óhajt a kebel , Feltűnt napod legszebb órája ... Szeretsz s viszont szerettetek Eszményedet, — kiért sóvárog Régóta szived, — fülleléd. Örömre gyujtnak a sugárok, Miket szép szem lövell feléd. Bár éltünk fája szerteágaz : Kevés a rózsa, mit terem; De nyílik egy s legszebb virág az, Melyet fakaszt a szerelem. Minden szirmára üdv van írva, Csókold­ meg minden levelét S őrizd híven; ezt rejtve, bírva Éden leend a földi lét! Még csak nehány nap... és előtted Megnyílik e paradicsom, Melynek képét epedre szőtted, És megjelent álmaidon. Egy választ főije ,csak az oltár... Nehány lépést,előre még! E szent helyen ha tulhatoltál : Átadja birtokát az ég! S ha angyalod, lelked szerelme Mint szend^ nő feléd siet, Ha véle menny borul kebledre, És üdvvel megtelik szived , Szép napjain e boldogságnak, Feled csak egyet kérek én : Egy kis helyet még hadd találjak, Baráti szived rejtekén! Losonczy László.­ ­gyalog,járdák N­yiregyh­ázán. Magyarország több városait volt már sze­rencsénk beutazni s ha emlékezetünkbe idézzük az ezen városokban létező, sőt még­ nem is lé­tező gyalogjárdákat,­­ és párhuzamba állítjuk a Nyíregyházaival, csodálkozva kérdezzük magunk­tól, hogy városunk vájjon az ország melyik vá­rosából hozathatta járdáihoz a mintázatot?! Az még nem volna baj hogy gyalogjárdá­ink épenséggel nincsenek, ez sok helyütt van . igy, de a házak előtt legalább egy ölnyi szé­lességű tér ilyenül használtathatók! Nyíregyházán ez lehetetlenné van téve! Ugyanis, a háztulajdonosok egész földsánczokat hányatnak házaik előtt, kétségen kivül azért, hogy a kanálissá varázsolt utcza egy öles mély­ségében eviczkélő halandó előtt a földszinti lak ezen földsánczok tetejéről annnál „inpo­­santabb“ méltóságban tűnjék föl, és ezen ma­gaslatok — nem nagyítjuk — sok helyen más­fél ölet sőt többet is elfoglalnak az utczákból! Még ezt is h­agyján, ha elegyengetve olyanokká alakíttatnának hogy járhatók volnának, de nagy részben, már kezdetben meredélyesek, s ha azok nem volnának, nedves időben az esőzések alakítják ilyenekké, szárazságban pedig a sze­lek elsöpörvén a gyengébb alkatrészeket, oly lejtősökké változtatják ezen földsánczokat, hogy kapaszkodnunk kell, ha meg akarjuk őket mászni; — hát még esős, vagy épen ónos, fa­gyos időben ? no a ki a nyaktörést meg akarja kisérteni, menjen egy téli napon a házak előtt a „quasi gyalogjárdák“-on, biztosíthatjuk, hogy czélját el fogja érni, mert ha ezen torlaszok tetejére a „branyiczkói hősök“ bátorságaival fel­vergődik is, hogy tisztességes öltözetének a jövő menő szekerek általi befecskendezését, vagy a „Sahara“ óriás porávak­ beboríttatását kikerülje — ne gondolja hogy a magaslat tetején útját kényelmesen folytathatja! Zupp! ... le kell­ csúszni a magaslatról, mert a szomszéd­ háziur­nak nem tetszvén sánczot hányatni háza előtt, egy k­ies és különösen sár dolgában termékeny völgyben kellett maradnia! Most újból fel a magasra!! Igen, de a szomszéd magaslaton egy sokknyira a ház előtt nagy izmos ákáczfák­ ter­jesztik szét gályáikat, s ha tovább akarunk ha­ladni s ki akarjuk kerülni az utczai feneketlen sárba való szánkózás kellemetlenségét •— a fal és az akáczfák között levő egy sakknyi héza­gon keresztül kell bujkálnunk. Nappal nálunk még mindez kellemetes dolog, de éjszaka, egyiptomi sötétségben, kivált mikor a lámpák­ jókor kialusznak ? No ezt a mulatságot senki­nek sem kívánjuk! Az említett földsánczok Nyíregyháza, utczáit valóságos kanálisokká alakítják, s mivel a mind­két oldalon levő magaslatokról esős időben a víz e kanálisba siet s lesz feneketlen sár,, száraz időben pedig együtt járván benne ember,­ barom és minden néven nevezendő mozgó va­lóságok — lesz feneketlen por; és ha a sze­gény halandó a gyalogjárdákon nyakát törni nem akarja —­ neki szánja magát s belemé­lyed az utczai híg kotyalékba, vagy a térdig érő porba,... és a háziqr ki ablakában kényel­mesen pipázgat, — nagyokat nevet a kanális mélységét gólyaléptekkel méregető gyalog-em­beren ! Balatontmrilii levelek. v. A Füreden időző vendégek majd minde­gyikének programijában szerepel a tihanyi kirándulás. A fürdői teleptől délkeletre a Ba­laton vizéből merészen kiemelkedő magas szik­la­csúcson áll a tihanyi zárda, kettős tornya templomával, — e kép távolról sokkal kedve­sebb benyomást gyakorol bárkire, távolról kép­zeleted a sziklacsúcs által eltakart mosolygó völgyet rajzol eléd enyhe tavaszi jéggel, mora­­jos patakokkal, dús növényzettel; szinte örülsz hogy a mesterségesen ápolt virágokról tekinte­ted itt a természet egyszerű vad mezei virá­gokra esik, képzeleted alkotta eme képet azon­ban ott egy sokkal szomorúbb valósítja: a szik­latetőn kopár minden, nincsen egy fa, hogy ár­nyai alá hívna a forró nap nyilai ellen, a ter­mészet alig volt valahol oly fukarkezű­ mint itt, — sokáig kétkedel, vájjon nem egy enyelgő tündérkéz takarja el szemeid elől a megalko­tott bájos képet, hogy elszomorítson ? — A ter­mészet nem is tár a szabadban itt eléd oly vonzó képet, mely sokáig ott tartana s Azért sietsz a nevezetességek megtekintésére. Eljuthatni Tihanyba vizen és szárazon, mert az egy a Balatonba benyúló félszigetet képez. Az előbbi ut, kissé fárasztóbb, mert a feljutás a szikla meredeksége miatt igen igénybe veszi erődet, azért azt gyérebben is használják, bár a sandolin repülni látszik a Balaton hátán és vidoran telik el a háromnegyed órai vizi út. — Gyakoriabb a kirándulás szárazon — kocsikon, ez szintén ötnegyed óra alatt megtehető. Bármelyik utat használod is, a gyerkőczök egész csacska serege vár Tihanynál, szokatla­nul ostromol, telemarokkal kínálva kecskekör­mökkel, és különféle balatoni kagylókkal, h­a pár krajczáron megveszed a kődarabokat hogy tőlök szabadulj, ezért nem érsz, mert az egész sereg elkísér, mindegyik egy-egy cicerone s hű­ségesen vezet a tihanyi nevezetességhez : a hely­hez hol a viszhang legjobban kivehető! Itt ki­mért katonai rendben állnak a gyerkőczök és kiabálnak érthetlen szózagyvalékot. — Csendes időben a h­atméretű verset egész tisztán vissza­adja, azonban ha csak gyenge szél kerekedik, a kirándulás e tekintetben elveszíti érdekét, mert csak hangzavart nyersz eredményül, azt hiszem a hang a zárda templomának sarkán ütődik meg, s nem — mint többen állítják a somogyi messzebb eső partoldalakon. Legmagasabb pontja Tihanynak az „Attila hegy" bennet az egész vidéket elszórt falvaival beláthatni, különösen kedves panorámát nyújt nyugöt felé a Badacsony sötét teteje. A másik nevezetesség a tihanyi kápolna, s az arra emelt templom szerzetes zárdájával. — A kápolna még úgy áll miként azt 1­640-ben sziklából kivágták, felette 1650 körül emelte­tett a jelenlegi templom. — A kis kápolna re­ánk történeti nevezetességű is : az annak oldal­falát képező sziklára metszett kereszt jelöli I. Endre m­agyar király sír­jai. Elszorult szivvel tekintesz e sírnál az élet különösségére, s ön­kénytelenül is gondolataid a múlandóságnál ál­lapodnak meg. A ki e kisded helyen porlado­­zik, az egy nemzet sorsát tartó kezei közt, egy nemzet, egy büszke nemzet ura királya volt, homlokán királyi koronával, szivében nemes büszkeséggel,-------■ — azóta csak 800 év me­rült el a múlandóság örök évébe — oly rövid időszak nemzetek életében — s most csak a hagyomány a történelem ez egyedüli őre a múl­taknak beszél arról, hogy egy hatalmas, egy nyugtalan szivű­ magyar királyt I. Endrének hív­tak, ki egy fénynélküli sírban pihen zajos élete után, s a nemzeti kegyelet sem fényesiti el­hagyott sírját. Érzelmeid a koronás király egy­szerű sírjánál oly csodásan kötik össze a múl­tat a jelennel, rövid perczek alatt emlékezeted­ben felujulnak a régi idők véres harczai, az ujabb kor pusztító viharával. — Bizonyos val­lásos­ kegyelet ömlik el egész valódon, s pár sóhajjal áldozol az elhagyott sírban nyugvó ki­rály szellemének! A sziklakápolnából feljutsz a templom csi­nos szentélyébe, hol a hitet jelképező örök lámpa lángol. Megtekintésre érdemes a sekrestye is, mely­nek ruha- és egyházi szertartáshoz szükséges könyvtárát egy szerzetes faragta. Alig hiszed, hogy a gyönyörű faragványok nem egy művész kezéből kerültek ki, oly nemes ízlésről tanús­kodnak. — Látható a nevezetes Loyola Ignácz­­nak régi olasz iskolából került arczképe. Miseruhák választékos kiálltásban egészen a legrégibb korból a legujabbig láthatók, me­lyeknek egy részét királyi ház adományozta. A zárda szintén megtekintésre érdemes, csinos tisztasága és különösen a Balatonra nyiló gyönyörű kilátással dicsekvő ablakai lekötik fi­gyelmedet. — Van a zárdában levéltár is, — mely most már nem tartalmaz oly okiratokat mint azelőtt, mert a levéltárt a szerzet Zala­­várra vitte, — még is találsz annyit mennyit a kirándulási idő átolvasni megenged. — Nem­ érdektelen azon okmány megtekintése mely a félhold uralmából való! — Tihany is mint Ma­gyarhon sok része 1500 körül igen ki volt téve az ozmánok fenyegetéseinek, — de szerencsé­sebb volt mint több alvidéki vár, — mert azt a török be nem vehette. — Az emlitett okmány tartalmazza a várőrség neveit, több jelenleg is élő család nevével találkozunk. — A tihanyi várőrség nagyon biztosan érezhette magát a sasfészekben, kitűnik abból hogy a várkapitány a hol lehetett elménezkedett az ozmánokkal — igy egy ízben a török táborba a parancsnokló agának disznó­farkot küldött. Hogy men­­nyire bosszantotta a jámbor muzulmánt a kis kedélyes ajándok, kivehető azon levélből me­lyet a várparancsnoknak e miatt irt. — Fenye­gette ott mindennel még karóba húzással is a gyaurt, s ha Tihanyt hatalmába keríti, a derék kapitányon valószínűleg végre is hajtja ígéretét. Másolatban­ olvastuk a királyi adomány­levelet is, mely a tihanyi félszigetet s a füredi savanyuviz területet az emlitett szerzetnek ajándékozza. Ezek megtekintése után nem vár más a kirándulóra mint visszatérni Füredre. Nem hagyhatom említés nélkül a füredi Anna-bált sem, mely az idénynek fénypontja szokott lenni. — Az idei bál elég kedélyes volt, vendégei azonban csak a legközelebbi vidék tánczkedvelő fiatalsága és bájos virágai voltak. Fény elegantia és frakk volt bőségesen! Fényképészi műterem is van felállítva az alsó kertben, s így gondoskodva van arról is, hogy a fürdői ismerettségeknek maradandóbb emléket nyújtsanak az illetők! Körül-belül ezt látni Füreden, s ezek em­lékét visszük haza, szívesen gondolva vissza az eltöltött pár hétre, mely kiemelkedve egyhangú életünkből, még sem bir annyi lekötő varáz­­­zsal, annyi hatalommal, hogy sóvárogva ne szá­mítsuk a napokat — míg letelik az üdülés várva várt ideje, s lehet repülni teljes viruló egészségben valósult reményekkel haza öveink körébe! R. György. a

Next