Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-10-10 / 41. szám
Városunk viszonyaiba kevesbbe avatottak előtt, talán nem lesz érdektelen, ha annak előéletéből némelyeket, a dolog megértésére habár csak röviden ,lesorolandók. Községünknek, a hűbéri nyommasztó kötelékekből való korai kibontakozását egyrészt apáink lankadatlan szorgalmának, és előrevaló törekvésének; másrészt korán szerzett és mindenkor nagy gonddal ápolt és féltékenyen őrzött hitelnek lehet köszönni, miáltal a tőkepénz-birtokosok, egyesek úgy mint testületek, különösen a káptalanok tőkéiket a még zsenge város szilárd hitelére készségesen fölajánlani nem csak nem vonakodtak, hanem lehet mondani egymással versenyeztek. A jobbágyi viszonyok megszüntetése és a tulajdonjog megszerzése végett, nem csak a korán megszilárdult hitelt vették igénybe őseink, hanem saját erszények érzékeny megadóztatásától sem riadtak vissza, a mint ezt az ó <js uj váltság czimen kivetett és a lakosoktól beszedett tetemes — 213,588 írtra .rugó — összegkétségbe nem vonhatólag tanúsítja. Valameddig Nyíregyháza, közigazgatási és törvénykezési tekintetben, bármely falu kormányzatától csak keveset különbözött; sőt később, midőn a privilégium által nyert tágabb autonómia folytán háztartási költségei növekedtek, de még nem volt bizonyos, valjon polgárosult nagyobb várossá fog-e fejlődhetni, szóval , még vajúdási időszakában, midőn a várossá lenni törekvő falu jellegét viselő magán : a kir. kisebb haszonvételekből jövedelem elég bő forgást nyújtott nem csak a váltság miatt reánk nehezedő tőkék utáni kamatok fedezésére, hanem a már nagyobb mérvű háztartás terjedtebb kiadásainak elviselésére is. A vaspálya hálózat okozta hazánknak — különösen vidékünknek újabbkori lényeges átalakulása óta, főleg mióta Nyíregyháza a viszonyok kedvező alakulása folytán a tiszai vasúti vonalnak egyik kiváló pontjául és a Nyír- gabona forgalmának főpiaczául van kijelölve: nem hiszem hogy találkozzék oly elfogult, ki kétségbe vonni akarna, miszerint községünk a vidéki városok ha nem is, első-,de másodrendű osztályába fölvergődni van hivatva. Ily szép jövővel magát méltán kecsegtető város háztartása, melynek igényei épen azért mert várossá kell izmosodnia, napról napra növekednek, hogy nem lehet olyan, mint volt akkor, midőn annak jövőjét még kétes homály bonta : erre nézve alapos ellenvetést nem képzelhetek. Mire nézve megdönthetően érvül elég fölemlíteni, hogy 1848-ban a város háztartási költsége, ide nem értve az adóssági tőkék utánni kamatfizetést 6218 frtot tett ezüst pénzben. Ellenben 1868-ik évben, a napról napra mindinkább szaporodó követelmények, nevezetesen a bonyolodottabb rendőrségi gépezet folytán háztartási kiadásaink 32,000 ftba fognak kerülni. Ez évben, csupán a cselédség és a rendőri szolga személyzet havonkinti bére 1000 ftot vesz igénybe. Valameddig Nyíregyháza nem volt több, egy népes bárvárosnak nevezett falunál : a helyi rendőri szolgálatot, nehány ingyenes kisbiró és tizedes, továbbá a lakosoktól fizetéseket terményekben húzott éjjeli őrök, u. n. dudások végezték. Azon netaláni ellenvetésre, miként a kiadások növekedtével a városi nevezetesen a regálék utáni jövedelem is tetemesen szaporodván , a kiadások és bevételek közötti arány föntartatott, bátorkodom megjegyezni , miszerint a bevételek gyarapodása nem volt párhuzamos és egyenmérvű. Ugyanis míg a bevétel egyszer annyira növekedett, ugyanakkor a kiadások majd hatszoros arányban emelkedtek. A téves gazdálkodás gyászos jelenségeinek időnkinti fölüennedezését a gondos észlelő már több év óta sajnosan tapasztalható. Azonban hovatovább, ha a t. képviselő testület öntudata föl nem ébred és a fenyegető veszély elhárításáról idejekorán nem gondoskodik , a komoly baj egész meztelenségben fog ajtónkon kopogtatni! Vajjon nem a helytelen gazdálkodás szomorú tüneményeként tekintendő azon, hanem gyakran, de mégis előforduló helyzet , miszerint valamely előre nem látott beruházást vagy szerzeményt alig néhány ezerre rugót nem képes a város máskép hanema hitel útján eszközölni. Hogy a jelenleg dívó ferde gazdálkodásnak még sajnosabb következményei nem jelentkeztek , főleg a város jó hírnevének és maiglan szeplőtlenül megőrzött hitelének kell tulajdonítani, minélfogva szorult helyzetében kölcsön által tudott baján segíteni. E tekintetben hasonlítható a város oly emberhez ki súlyos beteg sohasem lévén, azon hiedelemmel kecsegteti magát, miként edzett szervezetét, és egészséges véralkatát semmi betegség sem képes megrendíteni. Egyszer azonban váratlanul, egy csekély megkötés, vagy étrendi kihágás kórágyba dönti az elbizakodottat, melyből aztán a szervezetében már régóta fölhalmozott kóranyag miatt, egész életén át nem bír kiépülni. Ámbár ily ridegen és szigorúan jelen pénzügyi viszonyainkra nem vélem a hasonlatot alkalmazhatónak; mindazáltal bátorkodom azt különösen azon t. polgártársaim becses figyelmébe ajánlani, kik a város hitelét túlbecsülve és kiapadhatlansága mellett buzgólkodva, lelkes szép beszédeikkel a kevésbbé avatottakat, nem akarva, jóhiszemüleg tévútra vezetni képesek. (Vége következik.) TÁRCZA. Sütő József barátomhoz esküvője előtt. Mi jót igér a földi pálya, Mit vágyva óhajt a kebel , Feltűnt napod legszebb órája ... Szeretsz s viszont szerettetek Eszményedet, — kiért sóvárog Régóta szived, — fülleléd. Örömre gyujtnak a sugárok, Miket szép szem lövell feléd. Bár éltünk fája szerteágaz : Kevés a rózsa, mit terem; De nyílik egy s legszebb virág az, Melyet fakaszt a szerelem. Minden szirmára üdv van írva, Csókold meg minden levelét S őrizd híven; ezt rejtve, bírva Éden leend a földi lét! Még csak nehány nap... és előtted Megnyílik e paradicsom, Melynek képét epedre szőtted, És megjelent álmaidon. Egy választ főije ,csak az oltár... Nehány lépést,előre még! E szent helyen ha tulhatoltál : Átadja birtokát az ég! S ha angyalod, lelked szerelme Mint szend^ nő feléd siet, Ha véle menny borul kebledre, És üdvvel megtelik szived , Szép napjain e boldogságnak, Feled csak egyet kérek én : Egy kis helyet még hadd találjak, Baráti szived rejtekén! Losonczy László. gyalog,járdák Nyiregyházán. Magyarország több városait volt már szerencsénk beutazni s ha emlékezetünkbe idézzük az ezen városokban létező, sőt még nem is létező gyalogjárdákat, és párhuzamba állítjuk a Nyíregyházaival, csodálkozva kérdezzük magunktól, hogy városunk vájjon az ország melyik városából hozathatta járdáihoz a mintázatot?! Az még nem volna baj hogy gyalogjárdáink épenséggel nincsenek, ez sok helyütt van . igy, de a házak előtt legalább egy ölnyi szélességű tér ilyenül használtathatók! Nyíregyházán ez lehetetlenné van téve! Ugyanis, a háztulajdonosok egész földsánczokat hányatnak házaik előtt, kétségen kivül azért, hogy a kanálissá varázsolt utcza egy öles mélységében eviczkélő halandó előtt a földszinti lak ezen földsánczok tetejéről annnál „inposantabb“ méltóságban tűnjék föl, és ezen magaslatok — nem nagyítjuk — sok helyen másfél ölet sőt többet is elfoglalnak az utczákból! Még ezt is hagyján, ha elegyengetve olyanokká alakíttatnának hogy járhatók volnának, de nagy részben, már kezdetben meredélyesek, s ha azok nem volnának, nedves időben az esőzések alakítják ilyenekké, szárazságban pedig a szelek elsöpörvén a gyengébb alkatrészeket, oly lejtősökké változtatják ezen földsánczokat, hogy kapaszkodnunk kell, ha meg akarjuk őket mászni; — hát még esős, vagy épen ónos, fagyos időben ? no a ki a nyaktörést meg akarja kisérteni, menjen egy téli napon a házak előtt a „quasi gyalogjárdák“-on, biztosíthatjuk, hogy czélját el fogja érni, mert ha ezen torlaszok tetejére a „branyiczkói hősök“ bátorságaival felvergődik is, hogy tisztességes öltözetének a jövő menő szekerek általi befecskendezését, vagy a „Sahara“ óriás porávak beboríttatását kikerülje — ne gondolja hogy a magaslat tetején útját kényelmesen folytathatja! Zupp! ... le kell csúszni a magaslatról, mert a szomszéd háziurnak nem tetszvén sánczot hányatni háza előtt, egy kies és különösen sár dolgában termékeny völgyben kellett maradnia! Most újból fel a magasra!! Igen, de a szomszéd magaslaton egy sokknyira a ház előtt nagy izmos ákáczfák terjesztik szét gályáikat, s ha tovább akarunk haladni s ki akarjuk kerülni az utczai feneketlen sárba való szánkózás kellemetlenségét •— a fal és az akáczfák között levő egy sakknyi hézagon keresztül kell bujkálnunk. Nappal nálunk még mindez kellemetes dolog, de éjszaka, egyiptomi sötétségben, kivált mikor a lámpák jókor kialusznak ? No ezt a mulatságot senkinek sem kívánjuk! Az említett földsánczok Nyíregyháza, utczáit valóságos kanálisokká alakítják, s mivel a mindkét oldalon levő magaslatokról esős időben a víz e kanálisba siet s lesz feneketlen sár,, száraz időben pedig együtt járván benne ember, barom és minden néven nevezendő mozgó valóságok — lesz feneketlen por; és ha a szegény halandó a gyalogjárdákon nyakát törni nem akarja — neki szánja magát s belemélyed az utczai híg kotyalékba, vagy a térdig érő porba,... és a háziqr ki ablakában kényelmesen pipázgat, — nagyokat nevet a kanális mélységét gólyaléptekkel méregető gyalog-emberen ! Balatontmrilii levelek. v. A Füreden időző vendégek majd mindegyikének programijában szerepel a tihanyi kirándulás. A fürdői teleptől délkeletre a Balaton vizéből merészen kiemelkedő magas sziklacsúcson áll a tihanyi zárda, kettős tornya templomával, — e kép távolról sokkal kedvesebb benyomást gyakorol bárkire, távolról képzeleted a sziklacsúcs által eltakart mosolygó völgyet rajzol eléd enyhe tavaszi jéggel, morajos patakokkal, dús növényzettel; szinte örülsz hogy a mesterségesen ápolt virágokról tekinteted itt a természet egyszerű vad mezei virágokra esik, képzeleted alkotta eme képet azonban ott egy sokkal szomorúbb valósítja: a sziklatetőn kopár minden, nincsen egy fa, hogy árnyai alá hívna a forró nap nyilai ellen, a természet alig volt valahol oly fukarkezű mint itt, — sokáig kétkedel, vájjon nem egy enyelgő tündérkéz takarja el szemeid elől a megalkotott bájos képet, hogy elszomorítson ? — A természet nem is tár a szabadban itt eléd oly vonzó képet, mely sokáig ott tartana s Azért sietsz a nevezetességek megtekintésére. Eljuthatni Tihanyba vizen és szárazon, mert az egy a Balatonba benyúló félszigetet képez. Az előbbi ut, kissé fárasztóbb, mert a feljutás a szikla meredeksége miatt igen igénybe veszi erődet, azért azt gyérebben is használják, bár a sandolin repülni látszik a Balaton hátán és vidoran telik el a háromnegyed órai vizi út. — Gyakoriabb a kirándulás szárazon — kocsikon, ez szintén ötnegyed óra alatt megtehető. Bármelyik utat használod is, a gyerkőczök egész csacska serege vár Tihanynál, szokatlanul ostromol, telemarokkal kínálva kecskekörmökkel, és különféle balatoni kagylókkal, ha pár krajczáron megveszed a kődarabokat hogy tőlök szabadulj, ezért nem érsz, mert az egész sereg elkísér, mindegyik egy-egy cicerone s hűségesen vezet a tihanyi nevezetességhez : a helyhez hol a viszhang legjobban kivehető! Itt kimért katonai rendben állnak a gyerkőczök és kiabálnak érthetlen szózagyvalékot. — Csendes időben a hatméretű verset egész tisztán visszaadja, azonban ha csak gyenge szél kerekedik, a kirándulás e tekintetben elveszíti érdekét, mert csak hangzavart nyersz eredményül, azt hiszem a hang a zárda templomának sarkán ütődik meg, s nem — mint többen állítják a somogyi messzebb eső partoldalakon. Legmagasabb pontja Tihanynak az „Attila hegy" bennet az egész vidéket elszórt falvaival beláthatni, különösen kedves panorámát nyújt nyugöt felé a Badacsony sötét teteje. A másik nevezetesség a tihanyi kápolna, s az arra emelt templom szerzetes zárdájával. — A kápolna még úgy áll miként azt 1640-ben sziklából kivágták, felette 1650 körül emeltetett a jelenlegi templom. — A kis kápolna reánk történeti nevezetességű is : az annak oldalfalát képező sziklára metszett kereszt jelöli I. Endre magyar király sírjai. Elszorult szivvel tekintesz e sírnál az élet különösségére, s önkénytelenül is gondolataid a múlandóságnál állapodnak meg. A ki e kisded helyen porladozik, az egy nemzet sorsát tartó kezei közt, egy nemzet, egy büszke nemzet ura királya volt, homlokán királyi koronával, szivében nemes büszkeséggel,-------■ — azóta csak 800 év merült el a múlandóság örök évébe — oly rövid időszak nemzetek életében — s most csak a hagyomány a történelem ez egyedüli őre a múltaknak beszél arról, hogy egy hatalmas, egy nyugtalan szivű magyar királyt I. Endrének hívtak, ki egy fénynélküli sírban pihen zajos élete után, s a nemzeti kegyelet sem fényesiti elhagyott sírját. Érzelmeid a koronás király egyszerű sírjánál oly csodásan kötik össze a múltat a jelennel, rövid perczek alatt emlékezetedben felujulnak a régi idők véres harczai, az ujabb kor pusztító viharával. — Bizonyos vallásos kegyelet ömlik el egész valódon, s pár sóhajjal áldozol az elhagyott sírban nyugvó király szellemének! A sziklakápolnából feljutsz a templom csinos szentélyébe, hol a hitet jelképező örök lámpa lángol. Megtekintésre érdemes a sekrestye is, melynek ruha- és egyházi szertartáshoz szükséges könyvtárát egy szerzetes faragta. Alig hiszed, hogy a gyönyörű faragványok nem egy művész kezéből kerültek ki, oly nemes ízlésről tanúskodnak. — Látható a nevezetes Loyola Ignácznak régi olasz iskolából került arczképe. Miseruhák választékos kiálltásban egészen a legrégibb korból a legujabbig láthatók, melyeknek egy részét királyi ház adományozta. A zárda szintén megtekintésre érdemes, csinos tisztasága és különösen a Balatonra nyiló gyönyörű kilátással dicsekvő ablakai lekötik figyelmedet. — Van a zárdában levéltár is, — mely most már nem tartalmaz oly okiratokat mint azelőtt, mert a levéltárt a szerzet Zalavárra vitte, — még is találsz annyit mennyit a kirándulási idő átolvasni megenged. — Nem érdektelen azon okmány megtekintése mely a félhold uralmából való! — Tihany is mint Magyarhon sok része 1500 körül igen ki volt téve az ozmánok fenyegetéseinek, — de szerencsésebb volt mint több alvidéki vár, — mert azt a török be nem vehette. — Az emlitett okmány tartalmazza a várőrség neveit, több jelenleg is élő család nevével találkozunk. — A tihanyi várőrség nagyon biztosan érezhette magát a sasfészekben, kitűnik abból hogy a várkapitány a hol lehetett elménezkedett az ozmánokkal — igy egy ízben a török táborba a parancsnokló agának disznófarkot küldött. Hogy mennyire bosszantotta a jámbor muzulmánt a kis kedélyes ajándok, kivehető azon levélből melyet a várparancsnoknak e miatt irt. — Fenyegette ott mindennel még karóba húzással is a gyaurt, s ha Tihanyt hatalmába keríti, a derék kapitányon valószínűleg végre is hajtja ígéretét. Másolatban olvastuk a királyi adománylevelet is, mely a tihanyi félszigetet s a füredi savanyuviz területet az emlitett szerzetnek ajándékozza. Ezek megtekintése után nem vár más a kirándulóra mint visszatérni Füredre. Nem hagyhatom említés nélkül a füredi Anna-bált sem, mely az idénynek fénypontja szokott lenni. — Az idei bál elég kedélyes volt, vendégei azonban csak a legközelebbi vidék tánczkedvelő fiatalsága és bájos virágai voltak. Fény elegantia és frakk volt bőségesen! Fényképészi műterem is van felállítva az alsó kertben, s így gondoskodva van arról is, hogy a fürdői ismerettségeknek maradandóbb emléket nyújtsanak az illetők! Körül-belül ezt látni Füreden, s ezek emlékét visszük haza, szívesen gondolva vissza az eltöltött pár hétre, mely kiemelkedve egyhangú életünkből, még sem bir annyi lekötő varázzsal, annyi hatalommal, hogy sóvárogva ne számítsuk a napokat — míg letelik az üdülés várva várt ideje, s lehet repülni teljes viruló egészségben valósult reményekkel haza öveink körébe! R. György. a