Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-05-23 / 21. szám
megyei gyűlésteremből. A múlt bizottmányi gyűlésnek egy lényeges határozatát egész terjedelmében kívántuk közölni, de csak most jutott kezeinkhez, miért is sietünk azt olvasóinkkal megismertetni. Nin. m. kir. miniszterelnök s honvédelmi miniszter ur! Nunghnak múlt évi deczember 24-ről 18,304. sz. leiratára, mai napon tartott közgyűlésünk által 349. sz. a. hozott határozatot következőkben van szerencsénk fölterjeszteni. Mindenek előtt kiemeljük, miként sajnos át kell vennie a hazának, hogy azon nemzeti katonai intézet, melynek eszméje még az 1808-ki Vil-ik t. ez. által jön kimondva, s melynek megalapítására és létesítésére azon évtől kezdve negyven év lefolyta alatt oly nagyszerű pénzbeli adományok tétettek le a haza oltárára : — nemcsak a múltban nem jött létre, hanem köztudomás szerint jelenben sem tétettek eddig az országos kormány által lépések, hogy annyi évek csalódásai után valahára létesittessék. —• Ha nagy és sok akadályokba ütköző czélokat csupán erély és kitartással lehet elérni, úgy a Ludovicai katonai akadémia is mint czél ezek közé tartozván, — kell, hogy a nemzet e küzdelmében meg ne feledkezzék a jelszóról „újra és ismét újra!“ E jelszó vezérlé e megye közönségét, midőn f. év február hó 4-én 50. sz. határozatában a méltóságodat a nevezett hadi akadémia fölállítására hívta föl; — e jelszó vezérli most, midőn ezt újból sürgeti. A mi a fennforgó esetet közelebbről érdekli : kötelességének ismeri a megye ünnepélyesen fölszólalni törvényes jogai értékének azon leszállítása ellen, mely szerint a honvédelmi minisztérium mint évi 3009. sz. leirata által —■ mely a volt m. kir. helytartótanács ugyanazon évi 13,974. sz. intézményében lefektetett elvekből indul ki, — e megye közönségének — az alapítványi hely tekintetében, mely általa töltendő be — csak hármas kijelölési és nem bemutatási jogot tulajdonit. A kijelölési és bemutatási jog között nagy a különbség. — A bemutatás az által, kinél az történik, csak azon esetben vethető vissza, ha a bemutatott nem bír azon tulajdonokkal, melyekkel azon szabály értelmében, melynek alapján az történik — bírnia kell, —• miért is épen nem szükséges, hogy az kettős vagy hármas legyen, — vagyis hogy több személy mutattassék be; — ellenben a kijelölés mindig több személyre vonatkozik s a kijelölőt megfosztja azon jogától, hogy az adományozandó javadalmat annak adományozza, kit arra alkalmasnak talál s kitől azt az esetben, ha arra csakugyan alkalmas, megvonni nem is lehet. Azon kijelölési eljárásnak, melyet a kir. honvédelmi minisztérium idézett leiratában behozni kíván : a kormány kinevezési joga felelne meg, melyről a törvény mit sem tud, mely az alapitónak nem volt szándékában, s melylyel hogy a kormány — törvény és az alapitó szándéka ellenére — fellép a magánjog sérelmével fölruháztassék , semmi államérdek nem kívánja, sőt ezt épen tiltja; mert az egyedüli alap, melyen az állam biztosan nyughatik : a jog és ennek sérthetlensége. Valamint azonban a megye közönsége a fennebbiekre nézve törvényen alapuló nézetét határozottan kimondja : úgy nem késik azt is határozottan kijelenteni, hogy egyébiránt az életkor szempontjából merített azon ok, melynél fogva múlt évi 445. sz. fölterjesztésben a szóban lévő alapítványi helyre bemutatott Szabó Sándor, tiz éves kora végett vettetett vissza , alapos; — mert az 1808-ki VII. t. ez. 12. if-sa is a növendékektől 12—14 év közötti kort kivan és az 1836. XL. t. ez. is „ifjakról“ tehát oly serdülőkről szól, kik legalább 12 évesek. És hogy a megye közönsége a szőnyegen levő esetben a törvény eme rendelkezésére szigorú figyelemmel nem volt : oka egyedül abban keresendő, mert a lefolyt alkotmányellenes korszak alatt a katonai akadémiák szervezetében létesített változásokról kellően értesítve nem volt; más részről pedig törvényen, nyugvó jogát addig is, míg a törvényhozás a tényleges állapoton nem változtat — a fennálló viszonyok között is érvényesíteni kötelességeit ismerte. Az ügy emez állásában , tekintve hogy a létezett m. kir. helytartótanács múlt évi 13,974. sz. intézménye szerint a Szabolcsmegyét illető gr. Huttler-féle egyik alapítványi hely üresedésbe jött; tekintve, hogy a m. kir. honvédelmi minisztérium 1867. évi 1545-ik sz. intézvénye következtében, — melylyel Szabó Sándor folyamodványa annak kijelentésével, hogy az üresedésben lévő alapítványi helyek ö cs. és ap. kir. Felsége legfelsőbb elhatározása folytán már betöltettek — kézbesítés végett ide küldetett. — 998. sz. föliratunkban kijelentettük azon meggyőződésünket, hogy midőn ő Felsége az üresedésben lévő katonai nevelőintézeti helyeket legfelsőbb fejedelmi jogánál fogva kegyelmi úton betölteni méltóztatott, ez által az alapitó akarata s a megyének a fölhívott törvényben gyökerező joga érintetlenül hagyatott; e meggyőződésünk pedig a tisztelt minisztérium által nemcsak meg nem erőtlenittetett, de sőt múlt évi decz. hó 24-ről 18,304. sz. alatt kelt leiratával arról értesítettünk, miként az általunk bemutatott Szabó Sándor még 11-ik életkorát sem érvén el, — nemcsak katonai akadémiába, de hadapródintézetbe való fölvételre sem alkalmas : ezek szerint a közgyűlés a megyét megillető egyik — gr. Buttler alapítványi helyet üresedésben levőnek tekintvén , megbízta a kormányzó alispánt, miszerint ezen alapítványi helyre a feloszlatott m. kir. helytartótanács múlt évi 13,974. sz. intézménye értelmében a pályázatot azon hozzáadással hirdesse meg, miként az ezen intézményben jelölt kellékekkel fölszerelt folyamodványok beadására záros határidőül f. ó. május hó 31-ke, a bemutatandó ifjú elválasztására pedig a június hó 3-án tartandó közgyűlés tűzetik ki; határozatiig kijelentvén, miként az 1808. VII. t. sz. 12. §-nak a növendékek polgári állapotára vonatkozó azon qualificatiója, mely szerint azok csak nemesek és polgári rendűek legyenek : az ország közjogának 1848-ban beállott változása óta a törvény előtti egyenlőség kimondásával megszűnt. Midőn e határozatunkat Nagyméltóságod tudomására juttatni szerencsénk van, hazafiui tisztelettel maradtunk N.-Kállóban 1868. ápril hó 27 . t. n. t. rendkívüli bizottmányi közgyűlésünkből. Korányi Miklós főjegyző, Szabolcsmegye közönsége. Jegyzőkönyve a „Felsőtiszavidéki Gazdasági-egylet“ igazgató választmánya 1868. ápril hs 22-én Sállay Emmálméi első alelnök elnöklete alatt. (Vége.) Olvastatott a debreczeni országos gazdászati és erdészeti tanintézet igazgatójának levele, melyben megismertetve a kísérleti térül használandó 12 catastralis holdat tevő terület alakzatával és a földréteg minőségével, fölhívja az egyletet kijelölésére azon tavaszi és őszi növényeknek, melyekkel — tekintve hazánk kertészeti és gazdászati viszonyainak jelen s jövőjét — akár meghonositási, akár egybehasonlitási kísérleteket tenni kívánatosnak mutatkoznék. Minthogy ezen, f. é. február hó 28-ki kelettel ellátott megkeresés a jegyzői hivatalhoz csak f. hó 13-án érkezett : sajnálkozását jelenti ki az igazgató választmány a fölött, hogy eddigi tapasztalataiból merített nézeteit a tavaszi veteményezést megelőzőleg a tisztelt igazgatósággal nem közölhette. És habár a közleményben leírt területtel az egyesületi minta telek, talajminőség tekintetében, nem egészen egyező; nem tartja fölöslegesnek az eddigi kísérletek eredményét, melyek a t. igazgatóság ez iránybani működésében némi tájékozást nyújthatnak, — közlem. Ez eredménynek — az évi termelési kimutatások alapján leendő összeállítására s a megkereső igazgatósággal jelen határozat kíséretében leendő közlésére Simon Endre elnöklete alatt Szabó Dávid és Winkler József v. tagok, Nyíri Ferencz mintagazdászat vezető fölkéretnek. Egyszersmind az évi kísérletek eredményének kölcsönös közlése a debreczeni országos gazdászati és erdészeti tanintézet igazgatóságánál fölajánltatni, illetőleg kikéretni határoztatott. Előterjesztett Mandel Lipót egyleti tagnak írásbeli indítványa egy Nyíregyházán létesítendő gazdasági gépgyár fölállítása tárgyában. Ezen korszerű, s a gazda közönséget kiválóan érdeklő indítvány közhelyesléssel fogadtatván , kimerítő véleményadás végett egy küldöttségnek kiadatni határoztatott, melynek tagjaiul Winkler József elnöklete alatt Gräti József alelnök, Tóth János, Miklós Ferencz s az indítványt tevő Mandel Lipót egyleti tagok elválasztattak. Elnöklő első alelnök előterjeszti, miszerint a m. k. földmivelési, ipar és kereskedelmi miniszter urnak az összes gazdasági egyletek elnökeihez intézett s gr. Degenfeld Imre egyleti elnök által vele is közlött fölhívásában biztos kilátásba helyeztetett egy , a gazdasági egyletek küldötteiből a fenntisztelt miniszter úr elnöklete alatt alkotandó tanácskozmány összehívása, melynek feladata leend egy oly program út megállapítása, mely mellett a hazai gazdasági egyletek tevékenysége a korviszonyok s a fejlődő gazdászati s ipar érdekeknek megfelelőleg kifejthető legyen. Ennélfogva szükségesnek véli, hogy a jelzett tanácskozmányra küldendő képviselők elválasztása s az ezek által lehetőleg érvényre emelendő elvek kifejtése tárgyában már most előintézkedés tétessék. Ez előterjesztés örvendetes tudomásul vétetvén, a küldendő képviselők elválasztására s a tanácskozmányban érvényesíteni óhajtott elvek körülírására nézve f. hó 27-re II.-Itállóba egy rendkívüli ig. vál. gyűlés kitűzetik. Elnök bemutatja a báró Herényi Zsigmond emlékére állítandó szobor bizottságának a f. é. május 2-án NI.-Szőllősün tartandó tánczestélyre az egylethez intézett meghívását. Szives köszönettel fogadtatik. Nyíri Ferencz gyüjtőivén uj egyleti tagokul bemutattattak Krämer Ignácz 100 frttal alapitó tag, Szesztay Károly, Appel Sándor, Burger Mihály, Klár Áron, Glück Dávid, Sílár Dávid, Lichtblau Mór, Engländer Ignatz, Uray Miklós, Jéger József, Mandl Lipót, Schack Mór, Megyery Gábor és Blau Frigyes rendes tagok. Az uj egyleti tagok örömmel üdvözöltetnek s végleges fölvétel végett a legközelebbi közgyűlésnek beterjesztetnek. — A gyűjtői megőrzés s a hiányzó eredeti aláírások megszerzése tekintetéből egyleti pénztárnoknak kiadatni határoztatik. Jegyzette : Korányi Miklós egyl. jegyző. LEVELEZÉSEK. Püsp.-Ladány, május hó 1868. Tekintetes Szerkesztőség! Bocsásson meg, hogy körülményeinkről szólva, ismét csak panasszal lépünk elő! de mentsen ki bennünket a törvény, rend — s így az igazság mellett tett fölszóllalásunk. — Mert visszagondolva a tavalyi megyei tisztujításra, — hinnünk kellett — hogy főleg a sok egyeseket igen érdeklő telekkönyvi személyzet, — amint megnyerni szerencsésen az alkotmányos jelleget, — ez érdemben fog is működni! ... de mily csalatkozás! Már éve múlt, például, hogy beadtuk mi is, minden kellékkel fölszerelt iratainkat a nevezett hivatalhoz, — kérve, — hogy többet ne mondjunk : sürgetve a végzést — annál is inkább, mert : személyes körülményeink hirtelen változtával, a legkellemetlenebb zűrzavar állhat elő, a még mindig függőben levő dolog miatt, — de eredményhez jutni a világért nem bírunk! — annyira, hogy ha biztosan nem tudnék,nem hivatalos úton) hogy beadványunk egy év óta, csakugyan ott hever az illető hivatalnál, azt kellendett hinnünk, hogy elvesztek! — de igy, lehetetlen meg nem róni, az alkotmányos munkásság fogalmát, ez oly kevéssé érteni akaró egyéneket, — kik, igazán csak a „magát fizettetni“ — „húzni“ „halasztani“ — jelszavu szomorú korszakot ébresztik föl az ember emlékében! sokat árt ez a megye hitelének, de még többet egyeseknek! — S mivel magunk között hiában panaszkodunk, — újólagos, ismételt sürgetéseink pedig — akár falra hányt borsó! — de még tudomásunkkal a telekkönyvi hivatal — személyzete, csak illető szakmájában kell, hogy dolgozzék; saját érdekünkben is, legjobb és legsikeresebb módnak találtuk, megyénk összes érdekeit leghűebben képviselő közlönyünkben, —• föltenni a kérdést : ha váljon be van-e állítva e fenn érintett, égető szükségű hivatal működése , s ha nincs, mint nem is lehet, — váljon mi érdekben, s ki részére dolgozik e hivatal ? — Ez alatt magán — nevezzük őt így, miután a véletlen az ő nevét is felfedezte — maga is a hasadékba bújva, a bullát egyenes állásban, arczát fedetten hagyva — maga elébe állította, úgy hogy a bulla egyéb részeit takaró fehér lepedő őt egészen láthatatlanná tette; a barlangnyilásban már elébb felfedezvén a szerencsétlen Makrin pilláját, azt a bulla hóna alá úgy alkalmazta, hogy az egyenesen szúrásra volt tartva; midőn már a kutatók meglehetős közelbe jutottak, hogy figyelmüket magára vonja, lassú mély hangon mormogást hallatott, mit több ízben ismételvén, reá csakugyan figyelni kezdettek. „Megadjatok! — hiábta Gyurovics elsápadt ábrázattal — éktelen hangokat hallok, mintha a föld alól jönnének, itt mi nem vagyunk magunk, előbbre a fáklyákkal!“ A mint a kis csapat szorosan egymáshoz lapulva előre indult a dada megmozdult, s feléjük indulva ismét mormolni hallatott. „Hah mi az, nézzetek oda — kiált rémülve a százados — egy dermedt véres arcz, fehér lepel borítja tagjait, kezébe fegyver, sírok vitéze ki vagy szólj nekünk ?! A vitézek mind arra néztek hová a százados mutatott, s a szokatlan látványon megrémülve kezdettek vissza felé húzódni, miközben a hulla ismét feléjök kezdett mozogni . És e látomány valóban borzasztó is vola, egy véres arczu hulla meredt szemekkel, melyeket az utolsó álomra nem zártak le szerető kezek, a leesett áll, melyet nem kötött fel senki, éjfél óráiban, földalatti elhagyott helyen egy ily alakott mozogni látni, a legbátrabb embert is megpróbálná. Gyurovics nem volt oly bátortalan minőnek magán gondold, s most sem vesztette el egészen lélekjelenlétét. Igaz hogy véletlen és meglepő volt rá nézve az egész esemény és egyelőre nem is tudta magát elhatározni, hogy mit teendő legyen, keresztet vetett magára, mely példát mohón követtek társai, s azután mintegy magához térvén az első rémületből, minden mit a hulla ellen tehetni vélt annyi volt, hogy tüzet vezénylett , de emberei az ijedelem miatt alig valának képesek reszkető kezeikkel lövésre emelni fegyvereiket, azonban nagy nehezen egyik lövés a másik után eldördült s a barlang százszorosán zúgta vissza azokat, a hulla megrendült, távolabb egy éles sikoltás hallatott; de a hulla csak pillanatra rendült meg, lábain állva maradott az, s már a más perezben éktelen ordítással rohant fegyverével a századosnak, ki is már ekkor katonáival együtt minden bátorságát elveszítvén, hátat fordítottak s fegyvereiket is elbúriyván eszeveszett futásban rohantak ki a barlangból, a bulla mindenütt sarkukban volt. „Utánnam! — kiáltott halkan hátra felé Sagán, de már ekkor Febronia háta mögött volt—sietve használjuk fel az első rémületet, ki utánnuk a szabadba is, mert ha leküzdvén félelmüket vissza találnának térni, bajosabb lenne a szabadulás.“ És úgy történt. A hulla Sagan által hátulról erős kezekkel tartva előre haladott s a barlangból kiérve, midőn a futók közül egy hátra mert tekinteni a hullát épen sarkában látván, kevésbe múlt hogy fel nem bukott, de erejét összeszedvén, rémitő ordítással figyelmeztette társait s azok nem mervén többé visszatekinteni úgy elrohantak, hogy Varsóig meg sem állottak. „Hab, bab, bab! — hangzott utánnok a Sagán gúnyos hahotája ez ugyan felségesen sikerült! No Makrin pajtás, te ki oly hide voltál életedben, nem hitted volna, hogy halálod után kergesd meg pajtásidat! Hanem most rejtsük el őt, mindegy akárhová, csak a barlangban ne legyen; különben jól tudom, hogy Gyurovics uram nem jön őt többé keresni; takarjuk jó mélyen a hó alá, míg az el nem olvad meg nem találja senki sem. Akkor pedig ki tudja hol leszünk. Gyurovics uram most már még jobban ismerlek téged is! Ezután mindketten hozzáláttak a hulla eltakarításához; katona öltönyét lefejtették róla, betakarták mélyen a hó alá, attól legkevésbé sem lehetett tartani, hogy valaki fölismerje, arcza annyira el volt éktelenitve a kapott lövésektől. A temetés elvégeztével Sagan és Febronia, más úton mint merre jöttek, sietve visszatértek Varsóba. Ki volt ébren e rémes éjszakán, hogy az álom tündéreket be nem bocsátották lehullni rajok álomképeket ? A bűn hogy gyilkoljon és Isten hogy őrködjék az ártatlan felett! . . . (Folytatása következik.)