Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1868-05-23 / 21. szám

­ megyei gyű­lésteremből. A múlt bizottmányi gyűlésnek egy lényeges hatá­rozatát egész terjedelmében kívántuk közölni, de csak­ most jutott kezeinkhez, miért is sietünk azt olvasóink­kal megismertetni. Nin. m. kir. miniszterelnök s honvédelmi mi­niszter ur! Nunghnak múlt évi deczember 24-ről 18,304. sz. leiratára, mai napon tartott közgyűlésünk által 349. sz. a. hozott határozatot következőkben van szerencsénk fölt­erjeszteni. Mindenek előtt kiemeljük, miként sajnos át kell vennie a hazának, hogy azon nemzeti katonai intézet, melynek eszméje még az 1808-ki Vil-ik t. ez. által jön kimondva, s melynek megalapítására és létesítésére azon évtől kezdve negyven év lefolyta alatt oly nagyszerű pénzbeli adományok tétettek le a haza oltárára : — nemcsak a múltban nem jött létre, hanem köztudomás szerint jelenben sem tétettek eddig az országos kor­mány által lépések, hogy annyi évek csalódásai után valahára létesittessék. —• Ha nagy és sok akadályokba ütköző czélokat csupán erély és kitartással lehet elérni, úgy a Ludovicai katonai akadémia is mint czél ezek közé tartozván,­ — kell, hogy a nemzet e küzdelmében meg ne feledkezzék a jelszóról „újra és ismét újra!“ E jelszó vezérlé e megye közönségét, midőn f. év február hó 4-én 50. sz. határozatában a méltóságodat a nevezett hadi akadémia fölállítására hívta föl; — e jelszó vezérli most, midőn ezt újból sürgeti. A mi a fennforgó esetet közelebbről érdekli : kö­telességének ismeri a megye ünnepélyesen fölszólalni törvényes jogai értékének azon leszállítása ellen, mely szerint a honvédelmi minisztérium mint évi 3009. sz. leirata által —■ mely a volt m. kir. helytartótanács ugyanazon évi 13,974. sz. in­tézményében lefektetett el­vekből indul ki, — e megye közönségének — az ala­pítványi hely tekintetében, mely általa töltendő be — csak hármas kijelölési és nem bemutatási jo­got tulajdonit. A kijelölési és bemutatási jog között nagy a­ kü­lönbség. — A bemutatás az által, kinél az történik, csak azon esetben vethető vissza, ha a bemutatott nem bír azon tulajdonokkal, melyekkel azon szabály értel­mében, melynek alapján az történik — bírnia kell, —• miért is épen nem szükséges, hogy az kettős vagy hár­mas legyen, — vagyis hogy több személy mutattassék be; — ellenben a kijelölés mindig több személyre vo­natkozik s a kijelölőt megfosztja azon jogától, hogy az adományozandó javadalmat annak adományozza, kit arra alkalmasnak talál s kitől azt az esetben, ha arra csakugyan alkalmas, megvonni nem is lehet. Azon kijelölési eljárásnak, melyet a kir. honvé­delmi minisztérium idézett leiratában behozni kíván : a kormány kinevezési joga felelne meg, melyről a törvény mit sem tud, mely az alapitónak nem volt szán­dékában, s m­elylyel hogy a kormány — törvény és az alapitó szándéka ellenére — f­ellép a magánjog sérel­mével fölruháztassék , semmi államérdek nem kívánja, sőt ezt épen tiltja; mert az egyedüli alap, melyen az állam biztosan nyughatik : a jog és ennek sérthet­­lensége. Valamint azonban a megye közönsége a fenneb­­biek­re nézve törvényen alapuló nézetét határozottan ki­mondja : úgy nem késik azt is határozottan kijelenteni, hogy egyébiránt az életkor szempontjából merített azon ok, melynél fogva múlt évi 445. sz. fölterjesztésben a szóban lévő alapítványi helyre bemutatott Szabó Sán­dor, tiz éves kora végett vettetett vissza , alapos; — mert az 1808-ki VII. t. ez. 12. if-sa is a növendékektől 12—14 év közötti kort kivan és az 1836. XL. t. ez. is „ifjakról“ tehát oly serdülőkről szól, kik legalább 12 évesek. És hogy a megye közönsége a szőnyegen levő esetben a törvény eme rendelkezésére szigorú figyelem­mel nem volt : oka egyedül abban keresendő, mert a lefolyt alkotmányellenes korszak alatt a katonai akadé­miák szervezetében létesített változásokról kellően ér­tesítve nem volt; más részről pedig törvényen, nyugvó jogát addig is, míg a törvényhozás a tényleges állapo­ton nem változtat — a fennálló viszonyok között is ér­vényesíteni kötelességeit ismerte. Az ü­gy emez állásában , tekintve hogy a létezett m­. kir. helytartótanács múlt évi 13,974. sz. intézménye szerint a Szabolcsmegyét illető gr. Huttler-féle egyik alapítványi hely üresedésbe jött; tekintve, hogy a m. kir. honvédelmi minisztérium 1867. évi 1545-ik sz. intézvénye következtében, — mely­­lyel Szabó Sándor folyamodványa annak kijelentésével, hogy az üresedésben lévő alapítványi helyek ö cs. és ap. kir. Felsége legfelsőbb elhatározása folytán már be­­töltettek — kézbesítés végett ide küldetett. — 998. sz. föliratunkban kijelentettük azon meggyőződésünket, hogy midőn ő Felsége az üresedésben lévő katonai nevelő­intézeti helyeket legfelsőbb fejedelmi jogánál fogva ke­gyelmi úton betölteni méltóztatott, ez által az alapitó akarata s a megyének a fölhívott törvényben gyökerező joga érintetlenül hagyatott; e meggyőződésünk pedig a tisztelt minisztérium által nemcsak meg nem erőtlenit­­tetett, de sőt múlt évi decz. hó 24-ről 18,304. sz. alatt kelt leiratával arról értesítettünk, miként az általunk bemutatott Szabó Sándor még 11-ik életkorát sem ér­vén el, — nemcsak katonai akadémiába, de hadapród­­intézetbe való fölvételre sem alkalmas : ezek szerint a közgyűlés a megyét megillető egyik — gr. Buttler alapítványi helyet üresedésben levőnek tekintvén , megbízta a kormányzó alispánt, miszerint ezen alapítványi helyre a feloszlatott m. kir. helytartó­­tanács múlt évi 13,974. sz. intézménye értelmében a pályázatot azon hozzáadással hirdesse meg, miként az ezen intézményben jelölt kellékekkel fölszerelt folya­modványok beadására záros határidőül f. ó. május hó 31-ke, a bemutatandó ifjú elválasztására pedig a június hó 3-án tartandó közgyűlés tűzetik ki; határozatiig ki­jelentvén, miként az 1808. VII. t. sz. 12. §-nak a nö­vendékek polgári állapotára vonatkozó azon qualifica­­tiója, mely szerint azok csak nemesek és polgári ren­dűek legyenek : az ország közjogának 1848-ban beál­lott változása óta a törvény előtti egyenlőség kimondá­sával megszűnt. Midőn e határozatunkat Nagyméltóságod tudomá­sára juttatni szerencsénk van, hazafiui tisztelettel ma­radtunk N.-Kállóban 1868. ápril hó 27 . t. n. t. rendkí­vüli bizottmányi közgyűlésünkből. Korányi Miklós főjegyző, Szabolcsmegye közönsége. Jegyzőkön­yve a „Felsőtiszavidéki Gazdasági-egylet“ igazgató választ­mánya 1868. ápril hs 22-én S­állay Emmálméi első al­­elnök elnöklete alatt. (Vége.) Olvastatott a debreczeni országos gazdászati és erdészeti tanintézet igazgatójának levele, melyben meg­ismertetve a kísérleti térül használandó 12 catastralis holdat tevő terület alakzatával és a földréteg minősé­gével, fölhívja az egyletet kijelölésére azon tavaszi és őszi növényeknek, melyekkel — tekintve hazánk ker­tészeti és gazdászati viszonyainak jelen s jövőjét — akár megh­onositási, akár egybehasonlitási kísérleteket tenni kívánatosnak mutatkoznék. Minthogy ezen, f. é. február hó 28-ki kelettel el­látott megkeresés a jegyzői hivatalhoz csak f. hó 13-án érkezett : sajnálkozását jelenti ki az igazgató választ­mány a fölött, hogy eddigi tapasztalataiból merített né­zeteit a tavaszi vetem­ényezést megelőzőleg a tisztelt igazgatósággal nem közölhette. És habár a közleményben leírt területtel az egye­sületi minta telek, talajminőség tekintetében, nem egé­szen egyező; nem tartja fölöslegesnek az eddigi kísér­letek eredményét, melyek a t. igazgatóság ez iránybani működésében némi tájékozást nyújthatnak, — közlem­. Ez eredménynek — az évi termelési kimutatások alapján leendő összeállítására s a megkereső igazgató­sággal jelen határozat kíséretében leendő közlésére Si­mon Endre elnöklete alatt Szabó Dávid és Winkler Jó­zsef v. tagok, Nyíri Ferencz mintagazdászat vezető föl­kéretnek. Egyszersmind az évi kísérletek eredményének köl­csönös közlése a debreczeni országos gazdászati és er­dészeti tanintézet igazgatóságánál fölajánltatni, illetőleg kikéretni határoztatott. Előterjesztett Mandel Lipót egyleti tagnak írás­beli indítványa egy Nyíregyházán létesítendő gazdasági gépgyár fölállítása tárgyában. Ezen korszerű, s a gazda közönséget kiválóan ér­deklő indítvány közhelyesléssel fogadtatván , kimerítő véleményadás végett egy küldöttségnek kiadatni hatá­roztatott, melynek tagjaiul Winkler József elnöklete alatt Gräti József alelnök, Tóth János, Miklós Ferencz s az indítványt tevő Mandel Lipót egyleti tagok elvá­lasztattak. Elnöklő első alelnök előterjeszti, miszerint a m. k. földmivelési, ipar és kereskedelmi miniszter urnak az összes gazdasági egyletek elnökeihez intézett s gr. De­genfeld Imre egyleti elnök által vele is közlött fölhí­vásában biztos kilátásba helyeztetett egy , a gazda­sági egyletek küldötteiből a fenntisztelt miniszter úr elnöklete alatt alkotandó tanácskozm­ány összehívása, melynek feladata leend egy oly program út megállapí­tása, mely mellett a hazai gazdasági egyletek tevékeny­sége a korviszonyok s a fejlődő gazdászati s ipar ér­dekeknek megfelelőleg kifejthető legyen.­­ Ennélfogva szükségesnek véli, hogy a jelzett tanácskozmányra kül­dendő képviselők elválasztása s az ezek által lehetőleg érvényre emelendő elvek kifejtése tárgyában már most előintézkedés tétessék. Ez előterjesztés örvendetes tudomásul vétetvén, a küldendő képviselők elválasztására s a tanácskozmány­­ban érvényesíteni óhajtott elvek körülírására nézve f. hó 27-re II.-Itállóba egy rendkívüli ig. vál. gyűlés ki­tűz­etik. Elnök bemutatja a báró Herényi Zsigmond emlé­kére állítandó szobor bizottságának a f. é. május 2-án NI.-Szőllősün tartandó tánczestélyre az egylethez inté­zett meghívását. Szives köszönettel fogadtatik. Nyíri Ferencz gyüjtőivén uj egyleti tagokul be­­m­utattattak Krämer Ignácz 100 frttal alapitó tag, Szesz­­tay Károly, Appel Sándor, Burger Mihály, Klár Áron, Glück Dávid, Sílár Dávid, Lichtblau Mór, Engländer Ig­natz, Uray Miklós, Jéger József, Mandl Lipót, Schack Mór, Megyery Gábor és Blau Frigyes rendes tagok. Az uj egyleti tagok örömmel ü­dvözöltetnek s vég­leges fölvétel végett a legközelebbi közgyűlésnek be­terjesztetnek. — A gyű­jtői­ megőrzés s a hiányzó ere­deti aláírások megszerzése tekintetéből egyleti pénztár­noknak kiadatni határoztatik. Jegyzette : Korányi Miklós egyl. jegyző. LEVELEZÉSEK. Püsp.-Ladány, május hó 1868. Tekintetes Szerkesztőség! Bocsásson meg, hogy körülményeinkről szólva, ismét csak panas­szal lépünk elő! de mentsen ki bennünket a törvény, rend — s így az igazság mellett tett fölszóllalásunk. — Mert vis­sza­­gondolva a tavalyi megyei tisztujításra, — hinnünk kel­lett — hogy főleg a sok egyeseket igen érdeklő telek­könyvi személyzet, — a­mint megnyerni szerencsés­­en az alkotmányos jelleget, — ez érdemben fog is mű­ködni! ... de mily csalatkozás! Már éve múlt, pél­dául, hogy beadtuk mi is, minden kellékkel fölszerelt iratainkat a nevezett hivatalhoz, — kérve, — hogy többet ne mondjunk : sürgetve a végzést — an­nál is inkább, mert : személyes körülményeink hirtelen változtával, a legkellemetlenebb zűrzavar állhat elő, a még mindig függőben levő dolog miatt, — de ered­ményhez jutni a világért nem bírunk! — annyira, hogy ha biztosan nem tudnék,­­nem hivatalos úton) hogy beadványunk egy év óta, csakugyan ott hever az illető hivatalnál, azt kellendett hinnünk, hogy elvesztek! — de igy, lehetetlen meg nem róni, az alkotmányos mun­kásság fogalmát, ez oly kevéssé érteni akaró egyéne­ket, — kik, igazán csak a „magát fizettetni“ — „húz­ni“ „halasztani“ — jelszavu szomorú korszakot ébresz­tik föl az ember emlékében! sokat árt ez a megye hi­telének, d­e még többet egyeseknek! — S mivel magunk között hiában panaszkodunk, — újólagos, ismételt sürgetéseink pedig — akár falra hányt borsó! — de még tudomásunkkal a telekkönyvi hivatal — személyzete, csak illető szakmájában kell, hogy dol­gozzék; saját érdekünkben is, legjobb és legsikeresebb módnak találtuk, megyénk ös­szes érdekeit leghűebben képviselő közlönyünkben, —• föltenni a kérdést : ha váljon be van-e állítva e fenn érintett, égető szükségű hivatal működése , s ha nincs, mint nem is lehet, — váljon mi érdekben, s ki részére dolgozik e hivatal ? — Ez alatt magán — nevezzük őt így, miután a vé­letlen az ő nevét is felfedezte — maga is a hasadékb­a bújva, a bullát egyenes állásban, arczát fedetten hagyva — maga elébe állította, úgy hogy a bulla egyéb ré­szeit takaró fehér lepedő őt egészen láthatatlanná tette; a barlangnyilásban már elébb felfedezvén a szerencsét­len Makrin pilláját, azt a bulla hóna alá úgy alkal­mazta, hogy az egyenesen szúrásra volt tartva; midőn már a kutatók meglehetős közelbe jutottak, hogy figyel­müket magára vonja, lassú mély hangon mormogást hallatott, mit több ízben ismételvén, reá csakugyan figyelni kezdettek. „Megadjatok! — hiábta Gyurovics elsápadt ábrá­­zattal — éktelen hangokat hallok, mintha a föld alól jönnének, itt mi nem vagyunk magunk, előbbre a fák­lyákkal!“ A mint a kis csapat szorosan egymáshoz lapulva előre indult a dada megmozdult, s feléjük indulva is­mét mormolni hallatott. „Hah mi az, nézzetek oda — kiált rémülve a százados — egy dermedt véres arcz, fehér lepel bo­rítja tagjait, kezébe fegyver, sírok vitéze ki vagy szólj nekünk ?! A vitézek mind arra néztek hová a százados mu­tatott, s a szokatlan látványon megrémülve kezdettek vissza felé húzódni, mi­közben a hulla ismét feléjök kezdett mozogni . És e látomány valóban borzasztó is vola, egy vé­res arczu hulla meredt szemekkel, melyeket az utolsó álomra nem zártak le szerető kezek, a leesett áll, me­lyet nem kötött fel senki, éjfél óráiban, földalatti el­hagyott helyen egy ily alakott mozogni látni, a leg­bátrabb embert is megpróbálná. Gyurovics nem volt oly bátortalan minőnek magán gondold, s most sem vesztette el egészen lélekjelenlé­tét. Igaz hogy véletlen és meglepő volt rá nézve az egész esemény és egyelőre nem is tudta magát elha­tározni, hogy mit teendő legyen, keresztet vetett ma­gára, mely példát mohón követtek társai, s azután mint­egy magához térvén az első rémületből, minden mit a hulla ellen tehetni vélt annyi volt, hogy tüzet vezény­­lett , de emberei az ijedelem miatt alig valának képe­sek reszkető kezeikkel lövésre emelni fegyvereiket, azon­ban nagy nehezen egyik lövés a másik után eldördült s a barlang százszorosán zúgta vissza azokat, a hulla megrendült, távolabb egy éles sikoltás hallatott; de a hulla csak pillanatra rendült meg, lábain állva mara­dott az, s már a más perezben éktelen ordítással ro­hant fegyverével a századosnak, ki is már ekkor kato­náival együtt minden bátorságát elveszítvén, hátat for­dítottak s fegyvereiket is elbúriyván eszeveszett futás­ban rohantak ki a barlangból, a bulla mindenütt sar­kukban volt. „Utánnam! — kiáltott halkan hátra felé Sagán, de már ekkor Febronia háta mögött volt­—sietve hasz­náljuk fel az első rémületet, ki utánnuk a szabadba is, mert ha leküzdvén félelmüket vissza találnának térni, bajosabb lenne a szabadulás.“ És úgy történt. A hulla Sagan által hátulról erős kezekkel tartva előre haladott s a barlangból kiérve, midőn a futók közül egy hátra mert tekinteni a hullát épen sarkában látván, kevésbe múlt hogy fel nem bu­kott, de erejét összeszedvén, rémitő ordítással figyel­meztette társait s azok nem mervén többé visszatekin­teni úgy elrohantak, hogy Varsóig meg sem állottak. „Hab, bab, bab! — hangzott utánnok a Sagán gúnyos hahotája ez ugyan felségesen sikerült! No Makrin pajtás, te ki oly hide voltál életedben, nem hit­ted volna, hogy halálod után kergesd meg pajtásidat! Hanem most rejtsük el őt, mindegy akárhová, csak a barlangban ne legyen; különben jól tudom, hogy Gyu­rovics uram nem jön őt többé keresni; takarjuk jó mé­lyen a hó alá, míg az el nem olvad meg nem találja senki sem. Akkor pedig ki tudja hol leszünk. Gyurovics uram most már még jobban ismerlek téged is! Ezután mindketten hozzá­láttak a hulla eltakarí­tásához; katona öltönyét lefejtették róla, betakarták mélyen a hó alá, attól legkevésbé sem lehetett tartani, hogy valaki fölismerje, arcza annyira el volt éktelenitve a kapott lövésektől. A temetés elvégeztével Sagan és Febronia, más úton mint merre jöttek, sietve visszatértek Varsóba. Ki volt ébren e rémes éjszakán, hogy az álom tündéreket be nem bocsátották lehullni rajok álom­képeket ? A bűn hogy gyilkoljon és Isten hogy őrködjék az ártatlan felett! . . . (Folytatása következik.)

Next