Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1868-03-28 / 13. szám

II. évfolyam. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Széna-tér 121. sz. alatti házban. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt 30 kr. bélyegdijon kívül minden há­romszor halálozott garmond-sorért 23 kr. fizetendő. SZABOLCSMEGYEI KÖZLÖNY, 13. szám. Szombat, márczius 28. 1868. Előfizetési díj : A kiadó-hivatalban egész évre ... 5 ír. 50 kr. Házhoz hordva vagy postán küldve . 6 „ Félévre ........................................................8 „ Évnegyedre..............................................1 „ 50 kr. Hirdetések dija : minden öthasábos petit-sor egyszeri igtatásánál 5 kr., többszörinél 4 kr. Bélyegdij 30 kr. Vegyes tartalmú hetilap. — Megjelenik minden szombaton este. Külföldre nézve kiadó-hivatalunk számára hirdetményeket elfogad : Haasenstein és Vog der Bécsbjén, Hamburgban, Berlinben, M.-Frankfurtban, Baselben és Lipcsében. — Pesten : Zeisler M. Előfizetési felhívás „ NYÍR“ 1868. évi folyamára. Mindazok, kik e lap fennállását óhajtják, felkéretnek azt anyagilag és szellemileg pár­tolni, mert csak úgy felelhet meg feladatá­nak, ha mindkettőben részesül. Előfizethetni Nagy-Kállóban Láng Mór-, Kis-Várdán Ga­­ramy Miklós-, Nyir-Bátorban Schnell és Társa­, Tokajban Kántor Vilmos, Ujfejértón Pozsgay Vincze tudakozó intézeti ügynök uraknál, úgyszintén minden posta­hivatalnál és Nyír­egyházán a kiadó­ hivatalban, szénatér, 121 sz. a. házban. Előfizetési föltételein : April—deczemb........................4 fit 50 kr. Aprils—szeptemb......................B ,, — ,, April—junius.........................1 „ 50 „ Újévtől kezdve még néhány teljes számú példán­nyal szolgálhatunk. 1 . A hátra levő előfizetési pénzt posta fordultával beküldeni kérjük, közreműködnek az egylet könyvtára meg­alapításában, a­mennyiben e felolvasások jö­vedelme e nemes czélra fordíttatik. Hallgassuk a felolvasásokat! Hogy Nyíregyháza nemcsak naponkint fejlődő ipara, emelkedő kereskedelme s kü­lönösen terjedelmes gazdászata által közép­pontja a megyének és vidékének, de szellemi téren is oda törekszik emelkedni, hogy a közművelődés minden eszközeit felhasználva — a kor kívánalmainak színvonalára emel­­kedhessék ; legnagyobb bizonyságai ennek azon felolvasások, melyek most már mind a casino, mind a polgári olvasó-egylet helyi­ségeiben nemes versenyzésben tartatnak, és a verseny nemes azért, mert a versenyzők minden politikai tekintetek mellőzésével oszt­ják a szellem kincseit, a­mennyiben a felol­vasók mindkét helyiségben csaknem ugyan­azok. Míg dr. Emericzy Géza a casinoban „a csillagászat köréből“ tart tudományos fel­olvasást s hallgatóit meghordozza a felettük elterülő kék űrben , a polgári olvasó-egylet­ben közelebb múlt vasárnapon az „ön se­gítségéről értekezett népszerű modorban,­­ különösen az iparos osztályra fordítván figyelmét, meleg szavakban buzditá őket a munkára mint az egyedüli önsegitségre. Úgy jutván tudomásunkra, hogy ez érdekes munka e lapok hasábjain is közöltetni fog : nem terjeszkedünk ki annak bővebb ismerteté­sére. Dr. Baruch orvos úr pedig mig a casi­noban „a szellemi és érzelmi élet anyagi szervezetéről“ értekezett, most a polgári olvasó­körben jövő vasárnap, azaz April 5-én d. u. 4 órakor „a munka befo­lyásáról az emberi egészségre“ fog felolvasást tartani. A t. közönség tömeges megjelenését már csak azért is bátorkodunk kérni, mivel mig egy részről a megjelenők lelki élvezetben részesülnek; másrészről Szerk. pl. bm. h. A nevelés é I­e síi e­l. Vázolva dr. Sziklássy-tól. (Folytatás.) Már az ókor nevelési történelmében igazolva ta­láljuk azon általam megczáfolhatlannak tekintett alap­­feltételét a nevelés sikerdús mivoltának, hogy előbb : „jó anyákat neveljünk“, minthogy tudjuk, hogy az anyák befolyása kiszámithatlan, azoknak emlőin és szivén ne­­vekedvén fel az egész emberiség, — mert nemcsak a vér és természeti képesség, hanem a szellemi inger, sőt még az érzelmek is átszálnak az anyáról a gyermekre éppen azon időben, a mely talán egész életére befo­lyással birand, ■— mert miként a szeretet, úgy a böl­csesség csirái is, mint erős talapzata a nevelésnek — egyesülnek az anyai érzelemben s az anyának viselési modorában gyermeke iránt. Ugyan ki is hathatna befolyásosabban s nyoma­tékosabban a gyermekre? mint az anya! kivel oly kö­zeli és benső viszonyban van, kinek képmása. Ha az anyai szív szilaj s romboló szenvedélyek tanyája, úgy a gyermek is csakhamar félreismerhetlen gyorsasággal tün­­tetendő fel a beszivott tulajdonokat — mig ellenben, ha az anya gyöngéd tiszta és nemeskeblű, kedélyes s vidám, és lelke fel tud az istenséghez emelkedni, ak­kor győzelme fényes, mert gyermeke lelki magasztossá­gán, szeretetreméltóságán, vidor lelki állapotán bizton fog örülhetni, miből is mintegy következtetés gyanánt vehető, hogy : „a milyen az anya, olyan lesz a gyer­mek is“, a mi pedig oly véghetlen fontosságú, ha kel­lően méltányoltunk, miszerint minden anyának csaknem rettegnie kell a felelőség “.erde előtt, hogy ő anya, képző mesternő és nevelőnője egy eszes lénynek. Kimutatván az anya fő és terhes szerepét a ne­velésben s bebizonyítván, miszerint a nőnem nevelteté­sére szükséges valamint az államnak, úgy az egyes csa­ládoknak is fő gondjuknak lenni, —• átmegyek az első és második életkor nevelésének általános alapszabá­lyaihoz. Minthogy a nevelés nem alkotólag, hanem csak is azt, a­mi az ember eredeti természetében rejlik, fej­lesztve, erősitve s irányozva hathat, azért nem is lehet más czélja, mint az emberben az emberit, vagyis annak minden egyes erejét oly tökéletesen a mint lehet ösz­­hangzólag kiképezni, az önérzetet gyöngéd szívélyesség­gel felébreszteni, s a nemtelen önzés kitörését meggá­tolni; mert p. ha az önfejű gyermek szeszélyének ko­rán gátat nem vetünk, a tunyákat nem ösztönözzük, a szihijokat nem zabolázzuk, úgy legyőzhetlen akadályok gördülnek a nevelés elé,, s a gyermeknél oly kedély­ki­csapongások és szeszélyesség lépnek fel, melyek vagy igen nehezítendik a nevelést, vagy pedig erőszakos esz­­közökhöz vezetendnek. Miért is, minél ifjabb a gyermek, annál inkább szükséges az érzelemre, s minél idősb, annál szüksége­sebb az értelemre hatni, úgy azonban, hogy egyik ol­dalról sem hanyagoltassék el, hanem összesítve az ér­zelmet az értelemmel vezéreltessék a természeti böl­csesség és eszélyességhez, mert a mit a gyermek a ko­rábbi időben csak érzett, azt később gondolni s meg­ítélni is fogja tudni. Azért állították már a régiek, hogy a nevelésnek a 3-ik, vagy legfeljebb a 4-ik évig be kell fejeztetnie, mivel ugyan nem akarhattak mást mondani, mint azt, hogy a gyermekben az emberi lét alapjának ebben a korban meg kell vettetnie értelmi akaratának a szülők s nevelőkének alárendeltetnie, és rendszerű megszokta­­tásának szokássá válnia. Ez időszak elteltével ugyanis kilép a gyóm­ék ár­tatlansága édenéből önsegélyezése, és szabadabb moz­gásában előhalad, mi által számos hajlamok fejlődnek ki, melyek a vétkek és hibák csíráját hordják magok­ban s igen nehezen lesznek legyőzhetők, ha az alap rész volt. E nézetekből folyik tehát a nevelés első és fősza­bálya : gondoskodni kellő s élénkítő elfoglaltatásáról a gyermeknek, mi által testi és lelki ereje egy irányban képeztessék, hogy nyájas arczoktól s kedélyes társal­gástól környeztessék és bizonyos napi rendhez szoktat­­tassék. Ez teend értelmi és erkölcsi léteiére határozott befolyással. Mig ellenben az idő szelleme s az uralkodó tár­salgás tévelyes tónusának való gyáva alárendelése a mételyes divat és szokásokhozi ragaszkodás ott is, hol az ész és érzelem azok ellen nyilatkoznak a nevelésben megbocsáthatlan, sőt káros is. De más részről önkénynek sem szabad a nevelés­­ben­ uralkodni, mert az elfojtja a legnemesebb érzelme­ket, elvonja a bizalmat és szeretetet, s teremt elzárkó­zott és mogorva lényt. Engedjünk a nevelendő cseme­tének szabad cselekvési tért, hogy erejét s önállóságát minél bátrabban s leplezetlenebb­ül gyakorolhassa, még játékrendü­ket sem zavarjuk, kivált ha az életrevalóság­gal s vidámsággal fűszerezett, mert tudjuk, hogy a gyermekek által önállólag választott játék, p. o. fiúnál ló helyett egy ves­sző, leánykánál egy maga készitette báb becsesebb a művészet legszebb remekénél is. Csak közvetve vegyüljön a nevelés a gyermekjáték rendébe, a mennyiben annak ahoz kellő és bő anyagot nyújt, majd czélszerű­ elbeszélések, majd mulattató képcsopor­­tozatok mutogatása által. Ennélfogva nem lehet tagadnunk, miszerint a gyer­mek minden időbeli kellő foglalkozását feltalálni, a ne­velés fő s legnehezebb feladata. Mert mig oly testi s lelki munkával foglalkoztatjuk, mely erejét túl nem ha­ladja, bizonyosak lehetünk benne, hogy a rész iránt még kísértetbe sem jön, sőt még a már benne megfo­­gamzott csábinger is megszűnt reá vonzerővel bírni, mi­helyest tevékenysége az értelem és erkölcsiség korlátái közzé szorítva, bizonyos határozott irány felé vezette­tik. Csak a terhes s ildom nélküli munka fogna ellenke­zőleg hatni ! Miért is igyekezzünk oly kedvencz foglalatosságot szerezni a gyermeknek, mely egész testi s lelki valóját eltölti s minden mellékes gondolatját igénybe veszi — igyekezzünk szivemelő kedélyt felhangoló s lelket ne­mesítő gyűjteményekkel, valamint testi érzékeiket, úgy érzelmüket is lefoglalni. Mert miként az evés és ivás képezi a gyermeki kor prózai életét, úgy a játékok teszik annak költőisé­­gét; ezek nélkül a nevelendő gyermek holt gépezet. Ki akarná azért kétségbe vonni, hogy a játék rendezése a gyermekre nézve kivált a gyengébb kor­ban fontosabb minden mesterséges beavatkozásnál és tanításnál! érzelme, kedélye és cselekvési hajlama az által mintegy éltető tápot nyervén, a kitűzött szél felé annál könnyebben lévén vezethető. És mindezeket a nyájasságnak s vidorságnak azon átható s vonzó nemével kell eszközölni, mely képes le­gyen a gyermekben oly lelki mozgalmat előidézni, me­lyet nevetésnek nevezünk; melyről már a régiek is azt álliták, hogy az valóságos Isten adománya az emberi­ségre nézve, a mennyiben jó vért teremt; és valóban úgy van! mert a nevetés örömérzése egy balzsam az életben s egyedüli kinyomata az emberi fenségnek. Óva­kodjék azért minden nevelő a nevetés örömérzését el­fojtani akarni, mert annak hiánya következése lenne a gyermek megzavart lelki állapotának s kútforrása sok balesélyeknek. Az eddig vázolt alapeszmék minden tekintet nél­kül a nemre kell, hogy irányadásul szolgáljanak a ne­velésnél, annál is inkább, mivel az első és második élet­kor semmi mesterkélést nem tűr­, s nem engedi, hogy a nevelendő kisded értelme és értelme a bele lehelt természeti ösztöntől elerőszakoltassék.­­ Csakis a harmadik életkorban — illetőleg a 6-ik— 7-ik évben merül fel a nevelés különségének szüksége. Itt tűnik már korán fel a mostani időszak félreismer­hetlen hibája, mely minden káros következményei mel­lett is alig ismertetik fel. Ugyanis ezelőtt a nevelendő leányka talán igen is szűk házi körre szoríttatott, míg jelenben a sokoldalú képzettség tömkelegébe jutva már a 7—8 éves leányka is mindenkitől észrevétetni s ki­­tüntettetni, a 13—14 éves pedig már az élet színpadán szerepelni, s a nőiség hízelgő igényeit is érvényesitni törekszik. A mi pedig biztos mérge a női szívnek s mé­telye a családi életnek! Tanügyi mozgalom, Nagy-Kalló, márc. 23. Nem hiszünk e megyében oly honpolgárt, ki a közoktatás fejlődésének fontosságát s horderejűt át ne érezze, s annak bárhol lendületét örömmel ne üdvö­zölje. —• E meggyőződéssel — a megye lakosait köz­vetlenül érdeklőleg, a szabolcsm­egyei takarék-pénztár­­egylet kezdeményezte aláírási felhívásra *) egy megyei reáliskolának N.-Kállóban alapítására, — mely az egy­let minden részvényes tagjának, a megye minden köz­ségének s bizottmányt tagjainak, pártolás megnyerésére szétküldetni határoztatott —­ s melynek szétküldése már folyamatban van. A felhívás szövege rövid kivonatban következő : „Aláírási iv Szabolcsmegyében alapí­tandó Reál-iskolára. Szabolcsmegye takarék-pénz­tári egylete­ I. 1868. január 23-án tartott közgyűlésé­ből, az 1887. évi üzleti eredmény azon részét, m­elyet alapszabályszerüleg már eleve közczélokra határozott__ egészben egy Nagykállóban felállítandó megyei Iscnál­ *) Szívesen közöltük volna az aláírási felhívást egész ten­odidiné­ben, de helyszűke miatt nem tehettük. Szerk

Next