Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1869-09-12 / 37. szám
tási hely tervezetileg előkészíthető , az épületnek igényszerű felállításában az elsietés elkerülhető legyen, de másodszor a kiállítás tartalmassága és ezzel az elérendő eredmény is jelentékeny csorbulást szenvedne, ha a magyarországi iparosok és művészek, kik ilynemű kiállításra kevésbé vannak előkészülve, mint külföldi szaktársaik, nem nyernének kellő időt arra, hogy nagyobb, rövid idő alatt be nem fejezhető műveket készíthessenek. A mennyiben a hazai ipar még kevéssé van kifejlődve és a mennyiben név szerint a gyors és tömeges termelés nálunk még aránylag nagyon ritka, a hazai érdek kétszeres kötelességünkké teszi, hogy mindent elkövessünk, miszerint a kiállítás, ha nem is mennyiségileg, de legalább aránylag minőségileg Magyarországnak oly mérvben becsületére válljék, amennyire azt csak termelési viszonyaink engedik. Jóllehet az idő már most is nagyon előrehaladott, mindazáltal a kiállítás 1871. évben megfeszített szorgalmú, gyors és tétovázás nélküli eljárás esetében még létrehozható volna. És mivel a bizottság kívánatosnak tartja, hogy ezen országunk termelésére nézve valóban igen nagy hatású ügy semmivel se halasztassék későbbre, mintsem a körülmények szükségessé teszik, továbbá mivel 1872-re Berlinben egy oly kiállítás terveztetik, melynek nagysága a mienket az európai szemlélők előtt nagyon háttérbe szorítaná, a bizottmány abban állapodott meg, hogy a kiállítás idejét 1871. évi tavaszra hozza javaslatba. Ami az évszakot illeti, a bizottság most is azon véleményben volt, hogy legczélszerűbbnek a tavaszi idényt kell tekinteni s ez okból a szükséges tartamot is tekintetbe véve, a költségtervezeti előmunkálatok első kiindulási pontját abban precisírozta, hogy a kiállítás 1871. évi ápril 15-től júl. 15-ig fogna tartatni. A három havi tartamot pénzügyi szempontból véltük szükségesnek, mivel a rövidebb tartam a látogatásból eredő jövedelmet sokkal nagyobb arányban csökkentené, mint amily arányban a kiadások kevesbülnének. Azonban e kiállításnak azon első főfeladata mellett , hogy termelési képességünket magának az országnak és a szomszéd tartományoknak, melyek különösen mezőgazdasági és ipari termelvényeinknek vevői, egy egységes képbe foglalva bemutassuk, és hogy iparunk jelen állása iránt az eddigi nevezetesebb előmenetelek iránt tisztába jöjjünk, a bizottság véleménye szerint nem szabad szemünk elől tévesztenünk a kiállítás második, még jóval fontosabb adatát. Ezen második és nyomosabb főcél abban áll, mikép általa a hazai iparos osztályra nézve lehetővé tétessék, hogy könnyebben és közelebbről megismertesse és áttekinthesse mind egészben, mind részleteiben az újabbkori haladásokat, hogy ezeket saját iparunk álláspontjával összehasonlíthassa, versenytársainkkal szemben kifejthető termelési képességének elégtelenségéről meggyőződhessék, ezáltal gyors s kitartó előmenetelre ösztönöztessék és egyúttal módot nyerjen a tanulásra, az utánzásra méltó példák követésére és az előrehaladott külföldi iparosokkal való közvetlen érintkezésre. Ezen szempontból kiindulva a bizottság, a legilletékesebb szakértők nyilatkozataival és iparosaink egyhangú véleményével egyetértőleg azon határozott nézetre jutott, hogy egy oly kiállítás, mely tisztán magyarországi termelvényekből állana —■ bármily tágkörű lenne is — nem felelne meg az ország valódi szükségletének és a közóhajtásnak. De a bizottság azt sem titkolhatta maga előtt, hogy Pesten egy nagyobb mérvű nemzetközi kiállítást —• könnyen felfogható okoknál fogva, melyeket különben fejtegetni felesleges volna — létrehozni nem igen lehet. A bizottság ennélfogva a középutat véli követendőnek, és azt javasolja, hogy a kiállítás czime legyen például : „Magyarországi általános kiállítás“, mely czim mellett elsősorban ugyan arra kellene törekednünk, hogy Magyarország összes termelésének lehetőleg teljes, és részleteiben a tökéletes hűség mellett lehetőleg kedvező képét nyújtsuk. De e második sorban a külföldi, név szerint ausztriai kiállítókat is meg kellene hívni és részükre a kiállítási hely aránylagos részét kijelölni. Ha a külföld netalán váratlanul nagyobb mértékben akarna részt venni, ezt épen nem kellene megakadályoztatni, azonban intézkedni kellene, hogy a helypénzek alkalmas megszabása által az épületi és szerelési költségekben mutatkozó többlet egészen a külföldi kiállítók által fedeztetnék, úgy hogy a kiállítási budgetet e miatt nem kellene megnagyobbítani. Megérintendőnek vélünk még egy érvet, mely szintén a külföldi kiállítmányok elfogadása mellett szól. Előre látható, hogy főleg oly külföldi termelvények fognak kiállíttatni, melyek hazánkban vagy már most is nagy keletnek örvendenek, vagy amelyeknek a létező viszonyok között kilátásuk lehet, hogy itt piacot hódíthatnak. Miután teljesen lehetetlen, hogy Magyarország iparát a külföldi iparczikkek uralma alól rövid idő alatt felmenthesse, érdekünkben áll, hogy a belföldi fogyasztó lehetőleg egyenes és közvetlen érintkezésbe jöjjön a külföldi termelővel, hogy a szükséges árukat lehetőleg első kézből nyerjük és a legjobb forrásokat ismerhessük meg, s ezáltal a külföldi csikkekért fizetendő összegek az áruk valóságos értékéig szállíttassanak le. — Kétségtelen, hogy a külföldnek a kiállításon való részvétele által e czél elérése lényegesen előmozditlatnék. (Vége következik.) BEL- ÉS KÜLFÖLDI HÍREK. — Magyarországon van jelenleg 276 gőz- és műmalom, melyek 26 s fél millió mérő gabonát képesek évenkint feldolgozni. E malmok közül 35 részvénytársaság kezében van, s ezek feldolgozási képessége évenkint 22 millió mérőre megy. A 35 részvénymalom közül 13 Buda-Pesten van, s belső beszereléseinknél fogva a legtökéletesebbek közé tartoznak, amilyenek ez idő szerint léteznek. Egynémelyikük egész Amerikáig, Ausztriaijáig küldi lisztjét, mint például a „Pannónia“ gőzmalom; mások Egyptomot szemlélték ki liszttermékük piaczává, mint pl. a Concordia, Lujza és Viktoria gőzmalmok. Legtöbbnyire azonban Triesztnek küldik ki terméküket. A „Haza" magyar életbiztositó-bank augusztus havi üzlet eredménye : Benyujtatott 1005 darab bevallás 816,900 frt. tőkére, függőben maradt a múlt hónapból 793866, összesen 1,610,766 frt., ebből kiállíttatott 920 db. 848885 frt. tőke, függőben maradt 647481, elutasittatott 114400, összesen : 1,610,766 frt. A bank működésének kezdete óta t. i. 1867. szeptember 1-től 1869 augusztus végéig az összes benyújtott bevallások összege : 23,409,008 frt. o. é. — A dohányszedés uj módja. Egy braunschweigi gazdasági lap szerint egy ottani dohánytermelő, Holzschuher lelkész, a dohányszedésnek eddigi rendszerét, a levelek letörését a szárról, és azoknak még zöld korukban fölfűzését és szárítását következővel helyettesítette. A szár tövén levágatik vagy gyökerestől kiszakittatik, mi talán még jobb; az egész szár azután levelestől a csűrben felakasztatik és csak később, télen vagy tavaszkor töretnek le az utólag megért száraz levelek s akkor osztályoztalak. A levelek letörésének természetesen nedvesség idejében kell törnie, hogy ne törjenek, hanem simán összerakhatók legyenek. Ez utólagos megérés által a dohány íze és illata meglepő módon javul. Holzschuher úr ezt a dohányban levő, az eljárás mellett tökéletesen kifejlő olajoknak tulajdonítja, melyekre nézve az ekkénti érlelés a meleg égalj hatását pótolja Véletlenül letördelőző levelekkel természetesen a régi rendszer szerint kell bánni, ezek aztán silányabb osztályba rendeztetnek. Ez eljárás utján elért pénzeredmények mindent fölülmúlnak, mit különben a legokszerűbb dohánytermelés mellett, is az ottani vidéken elérni lehetett. — Gyászhir. Greguss Gyula tanár és az akadémiai s Kisfaludy-társaság tagja, jeles természettudós és műfordító élete 40-dik évében az irodalom és a a nemzet nagy veszteségérel. 5-én gyomorelfajulás következtében meghalt. — Huss-ünnepély: Prágából távirják szept. 4-éről. A ma kezdődő Huss-ünnepélyhez Cseh-, Morvaország és Sziléziából számos vendég érkezett. Jöttek Francziaország, Angliából, sőt Oroszországból is vendégek. A szerbek, horvátok, slovének, ruthének és tótok is képviselve vannak. 11 órakor az újvárosi színházban előadatott a „Huss“ oratórium. 2 órakor végbemegy az ünnepély a Betlehem téren. Este díszelőadás a színházban. — Délutáni 3 és 4 óra között leleplezték az emléket s a Huss lakházán alkalmazott emléktáblát. Sabina tartotta az ünnepi beszédet, még egyet Fleischer evang. lelkész. Sabina rendre intette a népet és e szavakkal végezte beszédjét : „Viszontlátásra Hussinetzben“. A Betlehem téri leleplezési ünnepélyben mintegy 10,000 ember vett részt. Fleischer lelkész kiemelte, hogy Huss nem a vallás ellen, hanem csak Róma hierarchikus túlkapásai ellen lépett fel. — A rend nem zavartatott meg. Az ünnepélyesen feldiszitett Betlehem tér este kivilágittatott. — A Pesti Napló egy sajátságos esetről ir. A „biharmegyei nőegylet“ által rendezett sorsjáték alkalmával az egylet nagymennyiségű sorsjegyet küldött a a váczi püspöknek, hogy azokat részint önmaga megtartva, részint másnak elárusítva, járulna, ő is e jótékony egylet támogatásához. — Azonban váratlanul s nem kis meglepetésül visszaküldetett a levél, úgy mint elküldetett — felbontatlanul, és épen a mint a megtörtént húzás után kitűnik, azok közt volt azon szám is, mely a főnyereményt nyerte. — Angliában és Amerikában a legkeményebb büntetéssel sújtják az olyan az állam vagy a közönség pénzéből élő társulat tisztviselőjét, ki állásáról a közönséggel szemközt megfeledkezik. Nálunk a „Klotild“ gőzhajón vasárnap egy, a közönségre nézve vérig sértő botrányos jelenet történt. E hajó egyik hivatalnoka egymásután kétszer arezon üté egy tisztességes idős úr nejét. Ezen úr ugyanis neje társaságában ki akart szállni a felső-dunaparton, de az említett hivatalnok becsapta előtte a korlátot, bár a hajó még nem indult meg. Erre szóváltás történt, mire a részeg hivatalnok tettleges bántalmakkal illette a kiszállni akarót. A nő védelmezte férjét, de a hivatalnok őt is arczul üté. S ez ügyből támadt azután az a botrányos dulakodás, mely közel tíz perczig tartott. És még akadt a hajón olyan szemtelen, lovagiatlan vagy legszelídebb szóval hitvány ember, aki e garázda hivatalnoknak tettlegesen segélyére ment a bántalmazott közönség érdeke ellen. Megrovás éri a Klotild kapitátányát is, hogy nem tudta hivatalnokát rendre utasítani. De úgy látszik e gőzösen anarchia uralkodik. Különben ez úgy föl van jelentve a hatóságnál, s több jelenlevő polgár egész készséggel vállalta el a tanúskodást a „Klotild“ személyzetének említett tagja ellen. Meglátjuk mint fogja a hatóság a czivilisáit államok példáját követni ilyen eklatáns esetben. („Sz. E.“) — A 19-dik század második felében. Egy müvelt úri ember Tolnamegyében vadászni menvén, észrevette, hogy földein idegen nyáj legelészik. Rögtön oda megy az illető kanászhoz, és meg akarja zálogolni. A szegény kanász ártatlanságának öntudatában ellenkezik, mire az illető müveit ur kapja puskáját s főbe TÁRCZA. Egy végrendelet. Beszély. II. Tizenkét nap múlt el, hogy a szegény nők fájdalmas egyedüliségét az orvost kivéve, senki nem zavarta meg. Az öregasszony megtilta a leánynak szemeit rontó munkát végezni, melyet aztán Mariska harisnya kötéssel cserélt fel. Sötét némaság uralgott most a szegény kunyhóban, hol elébb élénk beszélgetések és a szép jövőről álmodozások foglaltak helyet. Aggodalom tölté el a két nő szivét, melyet egymással nem mertek közölni. „Beteg talán?“ mondá a leányka. „Megvet bennünket most“ mondá Erzsébet asszony „most midőn sorsa jóra fordult?“ E pillanatban jelent meg a szoba küszöbén beszédük tárgya s innen köszönte mosolyogva jó barátnőit. Arcza kevésbé változott, öltözete azonban az azelőttinél sokkal tisztességesebb s ajánlóbb volt, mely különben is növését még feltűnőbbé tette. „Mariska, itt van ő“ kiáltott Erzsébet asszony. A leányka ellenálhatatlan ösztöntől indíttatva kelt fel ülőhelyéből és az ifjú elé sietett, de gyors mozdulata által valamely bútorba magát megütve fájdalmas felkiáltással székére visszarogyott. „Megsértő a leányassony magát?“ kérdé György’. „Nem, nem — de féltem, hogy önnek baja van.“ „Látom hogy nyugtalanok voltak hosszas elmaradásomért. A p—i bérlő kinek a báró egy szép állást adományozott — mennyiben őt kastélya felügyelőjévé nevezte ki — meghalt neje utáni bánatában a gazdaságot elhanyagolta, a szántóföldön ép annyi volt a dudva mint a vetemény, az ólban döglött éhségtől a marha melyből következett, hogy a haszonbérnek már harmadrészét sem tudta fizetni. A báró ur segíteni akart a dolgon s választása engemet ért, én tehát mindent elkövettem hogy az elhanyagoltakat rendbe hozzam; a közelmúlt 12 nap alatt egy órát sem volt szabad más ügyeim rendezésére fordítani, ez volt oka hosszas kimaradásomnak is. „Mi nem okoztuk önt“ mondá Mariska. „De mily jól beszél“ tévé hozzá Erzsébet asszony, megboldogult apjakom sem tudta volna magát helyesebben kifejezni. Aztán most még a posztó kabát, gyapjú kalap, úgy néz ki mint egy jó módú földbirtokos. — Igazad volt fiam, midőn mondod hogy még mindig előbbre törekszel — és ez neked sikerülni is fog.“ Hogy érti azt ? „Na úgy, hogy gazdag leszesz.“ „Ez annál jobb volna Erzsébet asszony és unokájára nézve, mert im most azért jöttem, hogy Mariskát feleségül kérjem. Egyezzen bele Erzsébet asszony, aztán jöjjön hozzánk lakni. Mi hárman boldogul fogunk élni együtt és egymást soha el nem hagyjuk.“ „0 Istenem ! köszönöm fiam“ monda az öreg asszony melegen. „Mariska boldog lesz, aztán a mi engemet illet a jó Isten magához vehet.“ „Mariska leányasszonya — szólott György kalapját ujjai közt morzsolva — csak ma mondom először, de hiszen tudhatja hogy már régen szeretem. Eddig azonban semmivel sem bírtam, a leányasszony sem sokkal többel mint én, miért házasítottuk volna hát össze az éhséget a szomjúsággal. A gondviselés segítségemre jött; a báró urnak azon gondolat fogamzott agyában, hogy engem haszonbérlőjének válasszon és én most 20 évre szerződtem vele és pedig csak 800 írt évi haszonbér fizetés mellett. Ezáltal én évenkint legalább is tiz, tizenkét száz forintot tisztán megtakaríthatok, melyet később ha Isten is úgy akarja meg kétszerezhetek, vagy meg háromszorozhatok. Én hát a leányasszonynak ajánlom szivemet és kezemet. Meg van vele elégedve?“ „Igen, igen“ mondá Erzsébet asszony, örömtől magán kívül. „Kedves nagynéném“ szollá Mariska remegő hangon „György úgy cselekszik erányukban mint becsületes ember, megengedjen hogy én is becsületes leányhoz illően válaszoljak. György! az elmúlt 12 nap alatt szemeim feltűnően megroszabbultak, az orvos úr azt mondá hogy inkább remélhető szemeim világa elvesztése. „Nagy Isten! való volna ez?“ kiálltott György megijedve s aggodalmasan vizsgálá a leányka szemeit. „A mit mondottam igaz“ folytatá tovább a szegény leányka, „Tekintse meg ön jól szemeimet, nem veszi e észre miként azok vékony hályoggal vannak bevonva? szomorú dolog, de úgy van s látja ön csak két lépésnyire van tőllem, mégis csak mint sűrű ködön keresztül látom alakját. „Hiszen nem csoda, a leányasszony sir.“ „Ó nem mindig sírok, bár ha sok okom volna reá. Röviden, én a varrást abbahagytam, a háznál már semmire sem vagyok használható — vak, vagyis sok reményem hozzá hogy az leszek, ez helyzetem mivolta. Házinő lehetnék , én milyenre önnek szüksége van, György! Ó nem, én jól tudom mi légyen egy major és mily szükségesekkel van az egybekötve. A férjnek a munka erősebb része terheli vállait, de a nőnek szinte megvannak a maga kötelességei. A férj miveli a földet, gondjai vannak az aratás és a marha eladás körül, a nőnek kötelessége a tehénólak, aprómarhák és cselédek felett felügyelni. Istenem! mire ügyelhetnék én? Én kinek talán már néhány nap múlva magamnak is vezetőre leend szükségem. Ön ajánlata hízelgő reám nézve, György — de lehetetlen hogy azt elfogadjam.“ „A leányasszony hát nem akar feleségem lenni? „Nem, én önnek csak gyászt és romlást okoznék.“ „De csak barátisággal viseltetik irányomba?“ „Mariska“ szólott az öreg asszony sírva „te valódi Istenfélő leány vagy és én osztom gondolkozásodat. De miért minden reménnyel felhagyni. Nem mondá e az orvos hogy meggyógyulhatsz? „Mondá?“ kiálltott közbe György hirten.“ „Igen“ válaszolá a leányka „de__“ Itt nincs semmi de — pénz szükegeltetik : ezt előteremtem én; ide kívántatik? én várni fogok. Az Istenért ismételje nekem leányasszony szórol-szóra úgy mint az orvos mondá. Az orvos tanácslá hogy Bécsbe utazzak. Bajom azon ritkábbak közzé tartozik, melyet itt alkalom hiánya miatt kevésbé szoktak orvosolni. Csak Bécsben találhatok oly orvosokat kik rajtam segíteni tudnak. „Ah“ kiálltott György „és ajánlá az orvos a leányasszonynak hogy azonnal útnak induljon?“ „Igen, és mert az orvos úr igen jó hozzám, módot is nyújtott az elutazáshoz. De nekem nincs hozzá