Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1869-09-12 / 37. szám

tási hely tervezet­ileg előkészíthető , az épületnek igény­­szerű felállításában az elsietés elkerülhető legyen, de másodszor a kiállítás tartalmassága és ezzel az elérendő eredmény is jelentékeny csorbulást szenvedne, ha a ma­gyarországi iparosok és művészek, kik ilynemű kiállí­tásra kevésbé vannak előkészülve, mint külföldi szak­társaik, nem nyernének kellő időt arra, hogy nagyobb, rövid idő alatt be nem fejezhető műveket készíthesse­nek. A mennyiben a hazai ipar még kevéssé van kifej­lődve és a mennyiben név szerint a gyors és tömeges termelés nálunk még aránylag nagyon ritka, a hazai érdek kétszeres kötelességünkké teszi, hogy mindent elkövessünk, miszerint a kiállítás, ha nem is mennyisé­gileg, de legalább aránylag minőségileg Magyarország­nak oly mérvben becsületére válljék, a­mennyire azt csak termelési viszonyaink engedik. Jóllehet az idő már most is nagyon előrehaladott, m­indazáltal a kiállítás 1871. évben megfeszített szor­galmú, gyors és tétovázás nélküli eljárás esetében még létrehozható volna. És mivel a bizottság kívánatosnak tartja, hogy ezen országunk termelésére nézve valóban igen nagy hatású ügy semmivel se halasztassék ké­sőbbre, mintsem a körülmények szükségessé teszik, to­vábbá mivel 1872-re Berlinben egy oly kiállítás tervez­tetik, melynek nagysága a mienket az európai szemlé­lők előtt nagyon háttérbe szorítaná, a bizottmány ab­ban állapodott meg, hogy a kiállítás idejét 1871. évi tavaszra hozza javaslatba. A­mi az évszakot illeti, a bizottsá­g most is azon véleményben volt, hogy legczél­­szerűbbnek a tavaszi idényt kell tekinteni s ez okból a szükséges tartamot is tekintetbe véve, a költségterve­zeti előmunkálatok első kiindulási pontját abban preci­­sírozta, hogy a kiállítás 1871. évi ápril 15-től júl. 15-ig fogna tartatni. A három havi tartamot pénz­ügyi szempontból véltük szükségesnek, mivel a rövidebb tartam a látogatásból eredő jövedelmet sokkal nagyobb arányban csökkentené, mint a­mily arányban a kiadá­sok kevesbü­lnének. Azonban e kiállításnak azon első főfeladata mel­lett , hogy termelési képességünket magának az ország­nak és a szomszéd tartományoknak, melyek különösen mezőgazdasági és ipari termelvényeinknek vevői, egy egységes képbe foglalva bemutassuk, és hogy iparunk jelen állása iránt az eddigi nevezetesebb előmenetelek iránt tisztába jöjjünk, a bizottság véleménye szerint nem szabad szemünk elől tévesztenünk a kiállítás má­sodik, még jóval fontosabb adatát. Ezen második és nyomosabb főc­él abban áll, mi­kép általa a hazai iparos osztályra nézve lehetővé té­tessék, hogy könnyebben és közelebbről megismertesse és áttekinthesse mind egészben, mind részleteiben az újabbkori haladásokat, hogy ezeket saját iparunk állás­pontjával összehasonlíthassa, versenytársainkkal szem­ben kifejthető termelési képességének elégtelenségéről meggyőződhessék, ezáltal gyors s kitartó előmenetelre ösztönöztessék és egyúttal módot nyerjen a tanulásra, az utánzásra méltó példák követésére és az előrehala­dott külföldi iparosokkal való közvetlen érintkezésre. Ezen szempontból kiindulva a bizottság, a legille­tékesebb szakértők nyilatkozataival és iparosaink egy­hangú véleményével egyetértőleg azon határozott né­zetre jutott, hogy egy oly kiállítás, mely tisztán ma­gyarországi termelvényekből állana —■ bármily tágkörű lenne is — nem felelne meg az ország valódi szükség­letének és a közóhajtásnak. De a bizottság azt sem titkolhatta maga előtt, hogy Pesten egy nagyobb mérvű nemzetközi kiállítást —• könnyen felfogható okoknál fogva, melyeket különben fejtegetni felesleges volna — létrehozni nem igen lehet. A bizottság ennélfogva a középutat véli követen­dőnek, és azt javasolja, hogy a kiállítás czime legyen például : „Magyarországi általános kiállítás“, mely czim mellett első­sorban ugyan arra kellene törekednünk, hogy Magyarország összes termelésének lehetőleg tel­jes, és részleteiben a tökéletes hűség mellett lehetőleg kedvező képét nyújtsuk. De e második sorban a kül­földi, név szerint ausztriai kiállítókat is meg kellene hívni és részükre a kiállítási hely aránylagos részét ki­jelölni. Ha a külföld netalán váratlanul nagyobb mér­tékben akarna részt venni, ezt épen nem kellene meg­akadályoztatni, azonban intézkedni kellene, hogy a hely­pénzek alkalmas megszabása által az épületi és szere­lési költségekben mutatkozó többlet egészen a külföldi kiállítók által fedeztetnék, úgy hogy a kiállítási budge­­tet e miatt nem kellene megnagyobbítani. Megérintendőnek vélünk még egy érvet, mely szin­tén a külföldi kiállítmányok elfogadása mellett szól. Előre látható, hogy főleg oly külföldi termelvények fognak kiállíttatni, melyek hazánkban vagy már most is nagy keletnek örvendenek, vagy a­melyeknek a létező viszonyok között kilátásuk lehet, hogy itt piac­ot hó­díthatnak. Miután teljesen lehetetlen, hogy Magyaror­szág iparát a külföldi iparczikkek uralma alól rövid idő alatt felmenthesse, érdekünkben áll, hogy a bel­földi fogyasztó lehetőleg egyenes és közvetlen érintke­zésbe jöjjön a külföldi termelővel, hogy a szükséges árukat lehetőleg első kézből nyerjük és a legjobb for­rásokat ismerhessük meg, s ezáltal a külföldi csikkekért fizetendő összegek az áruk valóságos értékéig szállíttas­sanak le. — Kétségtelen, hogy a külföldnek a kiállítá­son való részvétele által e czél elérése lényegesen elő­­mozditlatnék. (Vége következik.) BEL- ÉS KÜLFÖLDI HÍREK. — Magyarországon van jelenleg 276 gőz- és mű­­malom, melyek 26 s fél millió mérő gabonát képesek évenkint feldolgozni. E malmok közül 35 részvénytársa­ság kezében van, s ezek feldolgozási képessége éven­kint 22 millió mérőre megy. A 35 részvénymalom kö­zül 13 Buda-Pesten van, s belső beszereléseinknél fogva a legtökél­etesebbek közé tartoznak, a­milyenek ez idő szerint léteznek. Egy­némelyikük egész Amerikáig, Ausztriaijáig küldi lisztjét, mint például a „Pannónia“ gőzmalom; mások Egyptomot szemlélték ki liszttermé­kük piaczává, mint pl. a Concordia, Lujza és Viktoria gőzmalmok. Legtöbbnyire azonban Triesztnek küldik ki terméküket.­­ A „Haza" magyar életbiztositó-bank augusztus havi üzlet­ eredménye : Benyujtatott 1005 darab beval­lás 816,900 frt. tőkére, függőben maradt a múlt hó­napból 793866, összesen 1,610,766 frt., ebből kiállítta­tott 920 db. 848885 frt. tőke, függőben maradt 647481, elutasittatott 114400, összesen : 1,610,766 frt. A bank működésének kezdete óta t. i. 1867. szeptember 1-től 1869 augusztus végéig az összes benyújtott bevallások összege : 23,409,008 frt. o. é. — A dohányszedés uj módja. Egy braunsch­weigi gazdasági lap szerint egy ottani dohánytermelő, Holz­­schuher lelkész, a dohányszedésnek eddigi rendszerét, a levelek letörését a szárról, és azoknak még zöld ko­rukban fölfűzését és szárítását következővel helyette­sítette. A szár tövén levágatik vagy gyökerestől kisza­­kittatik, mi talán még jobb; az egész szár azután le­velestől a csűrben felakasztatik és csak később, télen vagy tavaszkor töretnek le az utólag megért száraz le­velek s akkor osztályoztalak. A levelek letörésének természetesen nedves­ség idejében kell törnie, hogy ne törjenek, hanem simán összerakhatók legyenek. Ez utó­lagos megérés által a dohány íze és illata meglepő mó­don javul. Holzschuher úr ezt a dohányban levő, az eljárás mellett tökéletesen kifejlő olajoknak tulajdonítja, melyekre nézve az ekkénti érlelés a meleg égalj hatá­sát pótolja Véletlenül letördelőző levelekkel természe­tesen a régi rendszer szerint kell bánni, ezek aztán si­lányabb osztályba rendeztetnek. Ez eljárás utján elért pénzeredmények mindent fölülmúlnak, mit különben a legokszerűbb dohánytermelés mellett, is az ottani vidé­ken elérni lehetett. — Gyászhir. Greguss Gyula tanár és az akadé­miai s Kisfaludy-társaság tagja, jeles természettudós és műfordító élete 40-dik évében az irodalom és a a nemzet nagy veszteségére­l. 5-én gyomorelfajulás kö­vetkeztében meghalt. — Huss-ünnepély: Prágából távirják szept. 4-éről. A ma kezdődő Huss-ünnepélyhez Cseh-, Morvaország és Sziléziából számos vendég érkezett. Jöttek Franczia­­ország, Angliából, sőt Oroszországból is vendégek. A szerbek, horvátok, slovének, ruthének és tótok is kép­viselve vannak. 11 órakor az újvárosi színházban előada­tott a „Huss“ oratórium. 2 órakor végbemegy az ün­nepély a Betlehem téren. Este díszelőadás a színházban. — Délutáni 3 és 4 óra között leleplezték az emléket s a Huss lakházán alkalmazott emléktáblát. Sabina tartotta az ünnepi beszédet, még egyet Fleischer evang. lelkész. Sabina rendre intette a népet és e szavakkal végezte beszédjét : „Viszontlátásra Hussinetzben“. A Betlehem téri leleplezési ünnepélyben mintegy 10,000 ember vett részt. Fleischer lelkész kiemelte, hogy Huss nem a vallás ellen, hanem csak Róma hierarchikus túlkapásai ellen lépett fel. — A rend nem zavartatott meg. Az ünnepélyesen feldiszitett Betlehem tér este ki­­világittatott. — A Pesti Napló egy sajátságos esetről ir. A „biharmegyei nőegylet“ által rendezett sorsjáték alkal­mával az egylet nagymennyiségű sorsjegyet küldött a a váczi püspöknek, hogy azokat részint önmaga meg­tartva, részint másnak elárusítva, járulna, ő is e jóté­kony egylet támogatásához. — Azonban váratlanul s nem kis meglepetésül visszaküldetett a levél, úgy mint elküldetett — felbontatlanul, és épen a mint a meg­történt húzás után kitűnik, azok közt volt azon szám is, mely a főnyereményt nyerte. — Angliában és Amerikában a legkeményebb bün­tetéssel sújtják az olyan az állam vagy a közönség pénzéből élő társulat tisztviselőjét, ki állásáról a kö­zönséggel szemközt megfeledkezik.­­ Nálunk a „Klo­­tild“ gőzhajón vasárnap egy, a közönségre nézve vérig sértő botrányos jelenet történt. E hajó egyik hivatal­noka egymásután kétszer arezon üté egy tisztességes idős úr nejét. Ezen úr ugyanis neje társaságában ki akart szállni a felső-dunaparton, de az említett hiva­talnok becsapta előtte a korlátot, bár a hajó még nem indult meg. Erre szóváltás történt, mire a részeg hi­vatalnok tettleges bántalmakkal illette a kiszállni aka­rót. A nő védelmezte férjét, de a hivatalnok őt is ar­­czul üté. S ez ügyből támadt azután az a botrányos dulakodás, mely közel tíz perczig tartott. És még akadt a hajón olyan szemtelen, lovagiatlan vagy leg­szelídebb szóval hitvány ember, a­ki e garázda hi­vatalnoknak tettlegesen segélyére ment a bántalmazott közönség érdeke ellen. Megrovás éri a Klotild kapitá­­tányát is, hogy nem tudta hivatalnokát rendre utasí­tani. De úgy látszik e gőzösen anarchia uralkodik. Kü­lönben ez úgy föl van jelentve a hatóságnál, s több jelenlevő polgár egész készséggel vállalta el a tanús­kodást a „Klotild“ személyzetének említett tagja ellen. Meglátjuk mint fogja a hatóság a czivilisáit államok példáját követni ilyen eklatáns esetben. („Sz. E.“) — A 19-dik század második felében. Egy müvelt úri ember Tolnamegyében vadászni menvén, észre­vette, hogy földein idegen nyáj legelészik. Rögtön oda megy az illető kanászhoz, és meg akarja zálogolni. A szegény kanász ártatlanságának öntudatában ellen­kezik, mire az illető müveit ur kapja puskáját s főbe TÁRCZA. Egy végrendelet. Beszély. II. Tizenkét nap múlt el, hogy a szegény nők fájdal­­mas egyedüliségét az orvost kivéve, senki nem zavarta meg. Az öregasszony megtilta a leánynak szemeit rontó munkát végezni, melyet aztán Mariska harisnya kötés­sel cserélt fel. Sötét némaság uralgott most a szegény kunyhóban, hol elébb élénk beszélgetések és a szép jö­vőről álmodozások foglaltak helyet. Aggodalom tölté el a két nő szivét, melyet egy­mással nem mertek közölni. „Beteg talán?“ mondá a leányka. „Megvet bennünket most“ mondá Erzsébet asszony „most midőn sorsa jóra fordult?“ E pillanatban jelent meg a szoba küszöbén beszé­dük tárgya s innen köszönte mosolyogva jó barátnőit. Arcza kevésbé változott, öltözete azonban az azelőtti­nél sokkal tisztességesebb s ajánlóbb volt, mely külön­ben is növését még feltűnőbbé tette. „Mariska, itt van ő“ kiáltott Erzsébet asszony. A leányka ellenálhatatlan ösztöntől indíttatva kelt fel ülőhelyéből és az ifjú elé sietett, de gyors m­ozdu­­lata által valamely bútorba magát megütve fájdalmas felkiáltással székére visszarogyott. „Megsértő a leányassony magát?“ kérdé György’. „Nem, nem — de féltem, hogy önnek baja van.“ „Látom hogy nyugtalanok voltak hosszas elmara­dásomért. A p—i bérlő kinek a báró egy szép állást adományozott — mennyiben őt kastélya felügyelőjévé nevezte ki — meghalt neje utáni bánatában a gazda­ságot elhanyagolta, a szántóföldön ép annyi volt a dudva mint a vetemény, az ólban döglött éhségtől a marha melyből következett, hogy a haszonbérnek már harmad­részét sem tudta fizetni. A báró ur segíteni akart a dolgon s választása engemet ért, én tehát mindent el­követtem hogy az elhanyagoltakat rendbe hozzam; a közel­múlt 12 nap alatt egy órát sem volt szabad más ügyeim rendezésére fordítani, ez volt oka hosszas kimaradásomnak is. „Mi nem okoztuk önt“ mondá Mariska. „De mily jól beszél“ tévé hozzá Erzsébet asszony, megboldogult apjakom sem tudta volna magát helye­sebben kifejezni. Aztán most még a posztó kabát, gyapjú kalap, úgy néz ki mint egy jó módú földbirtokos. — Igazad volt fiam, midőn mondod hogy még mindig előbbre törekszel — és ez neked sikerülni is fog.“ Hogy érti azt ? „Na úgy, hogy gazdag leszesz.“ „Ez annál jobb volna Erzsébet asszony és unoká­jára nézve, mert im most azért jöttem, hogy Mariskát feleségül kérjem. Egyezzen bele Erzsébet asszony, az­tán jöjjön hozzánk lakni. Mi hárman boldogul fogunk élni együtt és egymást soha el nem hagyjuk.“ „0 Istenem ! köszönöm fiam“ monda az öreg as­­­szony melegen. „Mariska boldog lesz, aztán a mi enge­met illet a jó Isten magához vehet.“ „Mariska leányasszony­a — szólott György kalap­ját ujjai közt morzsolva — csak ma mondom először, de hiszen tudhatja hogy már régen szeretem. Eddig azonban semmivel sem bírtam, a leányasszony sem sok­kal többel mint én, miért házasítottuk volna hát össze az éhséget a szomjúsággal. A gondviselés segítségemre jött; a báró urnak azon gondolat fogamzott agyában, hogy engem haszonbérlőjének válasszon és én most 20 évre szerződtem vele és pedig csak 800 írt évi haszon­bér fizetés mellett. Ezáltal én évenkint legalább is tiz, tizenkét száz forintot tisztán megtakaríthatok, melyet később ha Isten is úgy akarja meg kétszerezhetek, vagy meg háromszorozhatok. Én hát a leányasszonynak aján­lom szivemet és kezemet. Meg van vele elégedve?“ „Igen, igen“ mondá Erzsébet asszony, örömtől magán kívül. „Kedves nagynéném“ szollá Mariska remegő han­gon „György úgy cselekszik erányukban mint becsüle­tes ember, megengedjen hogy én is becsületes leány­hoz illően válaszoljak. György! az elmúlt 12 nap alatt szemeim feltűnően megroszabbultak, az orvos úr azt mondá hogy inkább remélhető szemeim világa elvesztése. „Nagy Isten! való volna ez?“ kiálltott György megijedve s aggodalmasan vizsgálá a leányka szemeit. „A mit mondottam igaz“ folytatá tovább a sze­gény leányka, „Tekintse meg ön jól szemeimet, nem veszi e észre miként azok vékony hályoggal vannak be­vonva? szomorú dolog, de úgy van s látja ön csak két lépésnyire van tőllem, mégis csak mint sűrű ködön keresztül látom alakját. „Hiszen nem csoda, a leányasszony sir.“ „Ó nem mindig sírok, bár ha sok okom volna reá. Röviden, én a varrást abba­hagytam, a háznál már semmire sem vagyok használható — vak, vagyis sok reményem hozzá hogy az leszek, ez helyzetem mivolta. Házinő lehetnék , én milyenre önnek szüksége van, György! Ó nem, én jól tudom mi légyen egy major és mily szükségesekkel van az egybekötve. A férjnek a munka erősebb része terheli vállait, de a nőnek szinte meg­vannak a maga kötelességei. A férj miveli a föl­det, gondjai vannak az aratás és a marha eladás körül, a nőnek kötelessége a tehén­ólak, aprómarhák és cse­lédek felett felügyelni. Istenem! mire ügyelhetnék én? Én kinek talán már néhány nap múlva magamnak is vezetőre leend szükségem. Ön ajánlata hízelgő reám nézve, György — de lehetetlen hogy azt elfogadjam.“ „A leányasszony hát nem akar feleségem lenni? „Nem, én önnek csak gyászt és romlást okoznék.“ „De csak barátisággal viseltetik irányomba?“ „Mariska“ szólott az öreg asszony sírva „te valódi Istenfélő leány vagy és én osztom gondolkozásodat. De miért minden remén­nyel felhagyni. Nem mondá e az orvos hogy meggyógyulhatsz? „Mondá?“ kiálltott közbe György hirten.“ „Igen“ válaszolá a leányka „de__“ Itt nincs semmi de — pénz szük­egeltetik : ezt előteremtem én; ide kívántatik? én várni fogok. Az Istenért ismételje nekem leányasszony szórol-szóra úgy mint az orvos mondá. Az orvos tanácslá hogy Bécsbe utazzak. Bajom azon ritkábbak közzé tartozik, melyet itt alkalom hiánya miatt kevésbé szoktak orvosolni. Csak Bécsben találha­tok oly orvosokat kik rajtam segíteni tudnak. „Ah“ kiálltott György „és ajánlá az orvos a leány­­asszonynak hogy azonnal útnak induljon?“ „Igen, és mert az orvos úr igen jó hozzám, mó­dot is nyújtott az elutazáshoz. De nekem nincs hozzá

Next