Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1869-09-19 / 38. szám

III. Uj évfolyam. Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN. Piacz-utcza a Komló melletti házban. Bórmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Nyílt tér alatt minden háromhasábos garmandsor 25 kr. és 30 kr. bélyegdij. 38. szám. Vasárnap, szeptember 19. 1869. Előfizetési dij ♦ . A kiadó-hivatalban egész évre 6.60 Házhoz vagy postán küldve . 6.— Félévre................................3.— Évnegyedre . .... i.bo Hirdetések dija: minden öthasá­bos petitsor egyszeri igtatásánál 5, többszörinél 4, bélyegdij 30kr. Előfizethetni Nyíregyházán a kiadó-hivatalban és ifj. Csáthy Károly nyíregyházi és debreczeni könyvkereskedéseiben, S.-A.-Ujhely­­ben Lőwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. A nyíregyházai országos­ vásárok a bel­városban tartassanak, és nem egy hanem legalább 2—3 napon át. Nem csak a nyíregyházai lakosság, ha­nem a vidékről érkező vásári közönség köz­­ehajtása is az, hogy az országos­ vásárok a városban tartassanak. Ennl bővebben érte­kezni más körülmények közt felesleges volna, de fájdalom,­­ daczára a sok felszólalásnak, folyamodványnak és figyelmeztetésnek, — a jelen körülmények között kiváló kötelessé­günk — a nagy­közönség érdekében, ezen tárgyra minél gyakrabban visszatérni, ne­hogy a feledékenység tengerébe végkép el­merüljön. És hogy most ragadtuk meg az alkal­mat a felszólalásra, egyedüli oka az, hogy a múlt héten lefolyt országos­ vásár még f­is emlékünkben van, főleg a kereskedők­ és iparosoknak, kiknek nagy része a várt jöve­delem helyett, hasztalan költséget tett, — meggyőződve vagyunk, hogy városunkban alig fog akadni egy, ki véleményünkkel nem egyezik. Nehogy azonban némelyek szemében isme­rt felszólalásunk úgy tűnjék fel mint egyéni nézet, jónak látjuk ezen tárgynak több tért engedni, és bebizonyítani azon szá­mos előnyöknek némelyikét, melyek az or­szágos­­ vásárnak a városbani tartását kö­vetelik. Lássuk tehát az előnyöket : 1) Nyíregyháza városának minden te­­kintetbeni emelése. Tudjuk hogy országos­ vásáraink igen nagyok illetőleg népesek szoktak lenni, mert nem csak Szabolcs megye legnagyobb része, hanem még távolabb — úgymint: Zemplén, Borsod, Gömör, Bihar, Bereg stb. megyék­ből is nagyszámú közönség gyűl itt össze eladni és venni; ha tehát az országos­ vásá­rok 2 — 3 napon át a városban tartatnának, az idegen kereskedő vagy iparos boltokat igyekezne bérelni, melyben rész­időtől és tolvajtól nem kellene félni; a vevő közönség pedig szállásról fog gondoskodni, hogy itt léte alatt saját magának és jószágának éjjelre vagy rész­időben biztos menhelye legyen. S mi ennek természetesebb következménye, mint az , hogy városunk méginkább fog épülni, mert több bolt­ és szállás kivántatnék mint most. Némelyek erre azon ellenvetést fogják tenni, hogy nincsen elegendő tér, de igenis lesz : hányattassák el a Nagy vendéglő — és építsünk a jelenlegi boltok és mészár­székek helyére egy emeletes vendéglőt, — ott igen szép és nagy tért nyerünk. De nem csak tért nyerünk, hanem a városnak az uj vendéglő által nagyobb jö­vedelmet is szerezünk. Itt helyén látjuk meg­pendíteni a város hatósági épületnek eme­­letrei felépítését is, miáltal ismét tért nyer­nénk, mert alul boltok lehetnének, melyek szintén szép jövedelmet hajtanának. A térre nézve azonban még azt is megjegyezzük, hogy a jelenlegi piacz és a vendéglő elhá­­nyatása által nyert téren kívül közel a hagy­matér, buzapiacz és fapiac­, melyeken a vá­sárok behozatala által rövid idő alatt sok szép uj épület fog díszleni. A város emelése­ Szerk. pl. bm. h. hez járul még annak mihamarabbi kikövez­­tetése is, mely — úgy tudjuk — talán nem­sokára (?) fog létesülni, akkor pedig Nyír­egyházán bizonyára kövezet-vámot fognak szedni, és ez a vásárnak a városbani tartása által bizonyára néhány ezer forinttal többet jövedelmezne, mint ha a vásár kívül marad, hol legnagyobb része a vásári közönségnek nem fizetne kövezet-vámot mert nem jön a városba, és nem is hajtat keresztül. 2) Nyíregyháza és a vidéki közönség, kiválólag a kereskedők és iparosok előnyei ha vásár a városban fog tartatni. Nem csak városunk lakosaira, hanem a vidékiekre is nagy előny lenne ha a vásár a városban tar­tatnék, mert a városban elhelyezve, vendég­lőkben vagy privát szálláson minden félelem nélkül indul bevásárolni és nem szükséges szekeren kimenni, miáltal a szekerekkeli to­longás sem lenne oly nagy mint­ jelenleg, fő­leg esős vagy sáros időben, sőt a bevásárolt holminak hazaszállítása is könnyebb lenne mint jelenleg. Bősz időben mint p. o. a múlt heti országos vásáron az iparosok és keres­kedőknek sokkal kevesebb jövedelmük volt mint lett volna, ha a vásár a városban tarta­­tik; mert főleg nők a nagy sárban ki nem mehettek, inkább nem vásároltak, mely vá­sárlást már nem Nyíregyházán hanem a leg­közelebb eső vásárban, vagy városban esz­közölnek, a­hol talán kedvezőbb időjárás le­­end. Ez a vevőre ugyan nem nagy hátrány, de hátrány városunk kereskedelmi és ipar osztályára nézve. Ez utóbbiak emelik pedig legjobban városunkat, ennélfogva kötelessé­günk érdekeiket előmozdítani, mi a vásárok behozatala által nagy mérvben elősegíttet­­nék; mert a kereskedőknek és némely ipa­rosnak saját vagy bérelt helyiségében boltja van, a csizmadiáknak, magyar szabóknak, gubásoknak, szűcsöknek stb. alkalmas áruló helyek van, és nem lennének kénytelenek áruikkal kihurczolkodni, miáltal gyakran kárt szenvednek, fel sem említve a hurczolkodási költséget és kellemetlenséget. A vevők pedig nem lennének kénytele­nek sárban s vízben megállapodva venni, ezáltal a legroszabb időben is az adás-vevés megkönnyítve, vásárunk kereskedelme és ipara pedig előmozdítva volna. Tekintsük ezen állítást gyakorlatilag : Egy kereskedő vagy iparos boltjából vagy áruhelyéből költözik a vásárra, mikor kiin­dul legszebb idő, sátorában elhelyezkedik, kirak, kifüggeszt, a vevők jönnek, s foly az alku, azalatt megereszkedik az eső, a vevők a helyett hogy sietve távoznának, méginkább szaporodnak — olyanokkal is, kiknek nin­csen vevő szándékuk — csak hogy az eső elől menekülhessenek, a kereskedő vagy iparos az esőtől menteni akarja kifüggesz­tett holmiját, hirtelen beszedni igyekszik azokat, azalatt kisebb lelkiismerettel bíró egyének a sátorbani tolongásban egyet-mást elvisznek; a további vásárlás is megszűnik, mert esőben, sárban, mindenkinek elmen a kedve a vásárlástól, s így a­helyett hogy haszna lett volna az eladónak, még kárt szen­vedett , holott ha a városban saját helyiségé­ben van, minden hátrány nélkül folyhat az üzlet. 3) Nyíregyházán az országos­ vásárnak rendőri tekintetből is a városban kellene len­nie, mert itt benn a sok lopás, zsebmetszés, garázdálkodás, tabernákban, verekedés és veszekedés kisebb mértékben fordulna elő. Lopás és zsebmetszés azért nem fog olyan könnyen történni, mert minden elkülönítve lesz, például : hétfőn történjék a városon kí­vül ló, szarvasmarha és egyéb élő állatok vásárja, czélszerűen kijelölt helyeken, a vá­rosban azonban már egyebet is árulhatnak azok, kik valami eladót hoztak.­­­ Kedden tartassák a városban az úgynevezett kira­kodó vásár, de azért szerdán is engedtessék meg az idegen eladóknak árulni. Ezáltal 3 napi vásárt nyerünk — kevesebb tolongás, könnyebb rendőri felügyelet, és természete­sen kevesebb lopás, zsebmetszés és garáz­dálkodás mellett. Ezen és még számtalan elősorolható okoknál fogva, feladata képviseletünknek oda hatni, hogy az országos vásárok a város­ban, és legalább 2 -3 napon át tartassanak. Ha ez létesül, szemlátomást fog gyarapodni és emelkedni Nyíregyházai! A papság állása a társadalomban. (Folytatás.) Az öltözet után bírálat alá veszi a társadalom a természet által a papi arczra is adott férfiúi jelleget, t. i. a bajuszt és szakáll, s e téren is a boszantó ne­vetségességig térnek el véleményeik. — Miért a férfi arczot — mondja az egyik — elasszonyosítani a­ bajusz és szakál leirtása által; miért kigunyolni a természetet, sőt magát az alkotó erőt, a­ki bizonyosan bölcs czélok­­ból különböztette meg egy vagy más külső jelleg által a hímeket, még az oktalan állatok világában is? Ez magában véve épen oly nevetséges, mintha például az apáczák álbajusz és szakál viselésére határoznák ma­gukat ! Annál nevetségesebb a férfinak ezáltal feltűnni akarni s mintegy kényszeríteni az embereket, hogy meg­­férfiatlanított lenyesett ábrázatjáért valakit tiszteljenek ! Mi szép a pap — mondja a­ másik — ha a világi em­bertől magát arczviseletével is megkülönbözteti; — a tisztes komoly arcznak a mindennapinál mennyivel mél­­tóságosabb kifejezést kölcsönöz a torzonborz arczszőrök eltávolítása, melyeknek birtokában a papot nem lehet megkülönböztetni a tallus zsidótól.*) Azonban ne vélje azt senki, mintha az efféle nyi­latkozatok csak mai napság történnének; ne gondolja senki mintha czélzás szándékoltatnék tétetni valakire a jelenben élők közzü­l : úgy volt ez régen is! Hogy tá­volabb ne menjünk a múlt idők folyamán, elég lesz ha visszaemlékezünk azon időre, midőn a parókák viselete divatba jött. A párisi fiatal­abbak, kik a divatnak leg­készebb hódolói voltak, mindjárt kezdetben viselték a parókákat, de a közvélemény annyira ellenök nyilatko­zott, hogy 1­193­ és 1703-ban kemény pápai bullák je­lentek meg, melyekben azoknak viselése szigorúan el­altatott, és midőn mind ennek daczára a papság nem engedelmeskedett, XIII. Bencze pápa Albernoi biborno­­kot ez okból kitiltotta a pápai udvarból s 1729-ben megújította a tilalmat. Midőn később már nem volt új divat a paróka viselés, nem csak megengedtetett, de sőt még a protestáns lelkészeknél is az egyházi dísz­­öltözethez tartozott az úgynevezett „allonge paróka.“ De midőn e divatot a czopf váltotta fel, ugyanily hos­­­szas küzdelem után engedte meg a társadalom a pap­ságnak, hogy az újabb divatnak hódolhasson. Midőn a protestáns papjelölt ifjak a külhoni egye­temekről csatos czipőben, harisnyával frakkba öltözve s leborotvált képpel jöttek haza, ezen már ekkor a na­gyobb körökben elterjedt kisblivat viselete oly vissza­tetszést szült, hogy a közvéleményre támaszkodva, több egyházkerületek végzést hoztak, melynek folytán az ilyen ifjak eklézsiákba nem bocsáttattak. Később, nagy küz­dés után m­egengedtetett, de csakis a szakáinak szabá­lyozása, a teljes beretválkozás és csattos czipős vise­letre a tilalom tovább is felhagyatván; nem sok idő múltán azonban a germanisatio hatalmas pressiója foly­tán korcsosuló nemzeti szellem, megengedte a gyűlölt viseletét nem csak, hanem most már a bajusz és sza­kái viselést tiltotta be, minek folytán a germanisatio igájába dőltek, és a nemzeti jelleget eldobni nem akaró prot. papok között éles polémia fejlett ki a negyvenes *) Bocsánat e kifejezésért,­­de így szokták mondani.

Next