Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1869-09-26 / 39. szám

gisi modoráért: a kaüL papokat ügyes társalgásokért, mely szerint mindenkivel nyájasan beszélnek, ügyes bó­kokat mondanak, elnevezik jezsuitáknak, a prot. papo­kat pedig a kik h­ajlongani és bókolni nem tudnak és nem akarnak, műveletlenek és még talán pimaszoknak is. Csodálatos de úgy van! □ (Vége köv.) Kenyeret a földönfutóknak! Tegnap délben a városunk felé mindinkább gyü­lekező füstfelleg sötét sejtelemmel töltött el bennünket; a bővebbi vizsgálódás e sejtelmet valósággá emelte: a tőlünk egy órányira fekvő Sármellék község egy láng­ban állt. Nem késtünk a vész helyén fecskendőkkel megjelenni, de hasztalanul, mert oltásról víz hiányában szó sem lehetett, a kevéssel előbb feltámadt szél ördögi kedvvel űzte jobbra-balra a füstgomolyokat, — men­tésről nem, de mentségről — és itt is késedelem nél­kül lehetett szó. Mindkét házsor egyszerre égvén, egy óriási lángboltozat tetőzte be az utczát; itt veszni kel­lett mindennek, a lakosok úgy, a mint voltak, mene­kültek ki a rétekre, hol egy-egy család tagjait, a vég­­ínség tudata egymás nyaka köré fűzte; — hófehér üre­gek, kikről azt hinnők, hogy életerejükkel együtt köny­­forrásaik is kiapadtak, keservesen zokogtak, — a fáj­dalom tán utolsó könyeiket csalta ki! És ez emberi jajkiáltásokba oly rémesen szövődött be az enyészettel küzdő apró marhák sikitozása, hogy mi nézők egy utolsó ítéleti próbatéren képzelhettük magunkat! Közönséges kutak kávái, gémesek gémjei égtek porrá, s még a vi­zet is ihatlanná tették. A házak előtt ültetve volt szép akáczok, mintegy élettelen felkiáltó jel nyújtózkodnak egy-egy család nyomora mellett. — A kétszáz és egy­néhány házból 197 égett porrá. Nem kétkedem, hogy a helybeli hatóság a minisz­tériumnál már eddig megtette jelentését; de addig is, mig onnan segély érkezhetnék, — miután a nyomorúság oly borzasztóan szivreható, s h­alaszthatlan segédeimért esedezik — a szerencsétlenek nevében édes hazánk kö­­nyörületességéhez folyamodom : ők is testvéreink, pár órával előbb hasonló színben nézték a világot mint mi, elégedettek és nyugodtak voltak. •— most a házatlan­­ság készül őket szárnyaira venni, hogy tán barátságta­lan vidéken hordozza keresztül s ha már kifáradt velők, valahol az éhhalál gödrébe rázza. — Adakozzunk szá­mukra legalább annyit, hogy egyelőre elegendő erejük legyen a koldusbotra támaszkodhatni; most van arra szükségük, midőn a tél van nyakukon. Felkérem az összes hazai lapok t. szerkesztőségeit jelen felhívásom közzétételére s egyszersmind arra, hogy a könyöradományokat elfogadván, azokat kiosztás végett a zalamegyei szántói járás t­­isztabiróságához, Keszt­helyre beküldeni ne terheltessenek. Keszthelyen 1869. szept. 11. Bajcsai Mihály, a „Keszthelyi hangok“ szerk. E felhívásnak a legkészségesebben tért engedve, a befolyandó könyöradományokat nyílt számadás mellett küldjük rendeltetésük helyére. Szerk. 2) Ezen jegyzőkönyvnek­, és az y. alatti ívnek melléklete mellett részvények gyűjtésével számosan megbizattak. 3) A megbízott részvény gyűjtők, az aláírások eredményét a f. év October 7-én d. 4 órakor N.­Kálló­­ban tartandó érdekeltségi gyűlésnek szíveskedjenek bemutatni, a midőn, ha a kellő részvények összegyűl­nek a társulat alakulván, a szükségesek iránt fog in­tézkedni. 4) Mindazok, kik az előleges munkálatokra alá­írtak, és befizetéseket tettek, jelen jegyzőkönyv máso­lata által, fel fognak szólííttatni, miszerint, ha az előbbi határozatok nyomán biztosított jogukkal élni akarnak, 1. év ok. 7-ig a fent nevezett gyűjtők egyikénél elsőbb­ségi részvényeket aláírhatnak, ellenkező esetben, a társulat megalakulása után, az eddig befizetett össze­gek, az illetőknek vissza fognak adatni, további igé­nyeik megszűntetteknek nyilváníttatván. — Ezen ha­tározat hirlapilag is közzé lévén teendő. Jegyzőkönyvi kivonat a Nyiregyháza-Uungvár között építendő vasút tárgyá­ban f. hó 21-én II.-Kállóban tartott értekezletből. Elnöklő b. Vécsey József ő ma­ga a jelentékeny számmal egybegyült érdekletteknek a pénzügyminiszté­rium részéről Buday Sándor miniszteri tanácsos ő mél­tóságát, és Markos György kincstári igazgató ő nagy­ságát mutatja be, felkérvén a pénzügyminiszteri taná­csos urat, miszerint a kormánynak a fent nevezett va­sút iránti állását, és nézetét előterjeszteni szíveskedjék. A miniszteri tanácsos úr előadta, hogy azon vo­nal kiépítése iránt az értekezleti elnök úr ő méltósá­gának közbe­jöttével is folytatott puhatolások, és alku­dozások nyomán a vállalat létesítése a következő fel­tételek mellett látszik biztosítottnak, és pedig, miután a vonal kiépítése az előleges költség kiszámítás szerint mértföldenkint készpénzben 300,000 frtba kerül, a­melyből 260,000 frt. a felszerelésre számittatik, ennek fedezésére az állam az 1868 : 49. t. ez. értelmében mértföldenkint 100,000 irtott fogna adni, vagyis kibo­­csájtási árban azon összegig részvényeket fog elvállalni, az utóbb keletkezett országgyűlési határozat azon en­gedményével, mely szerint az állam befektetett pénze után csak akkor részesüljön kamatokban, a­midőn a vállalkozók kötvényei, és részvényei az egyesség sze­rinti kamatokkal kielégítve lesznek. Továbbá egyharmad részben elsőbbségi kötvények lennének kibocsájtandók mértföldenkint befizetett 100,000 ft 130,000 forint névleges értékben, a­melyek után 6% kamat, és tőke törlesztésben, 1% fogna fizettetni, s a kötvények 32 év alatt kisorsolandók lennének. Maradna még egyharmadrész fedezendő, s erre 5%-ot kamatozó elsőbbségi részvények bocsájtassanak ki, melyeket 200 frt névleges érték után részvényenként 133 és frt lenne készpénzben befizetendő, s azon eset­ben, ha az érdekeltség legalább 350,000 frt készpénz­­erejéig fogad el részvényeket, a­melyek az elsőbbségi kötvények kikötött 6% kamatának, és 1% tőke törlesz­tésének kifizetése után részesülnek kamatban , az Ung­vári kincstári uradalom vas- és faanyagokban mintegy 500,000 forint készpénz értékéig hajlandó elsőbbségi részvényeket a kibocsájtási árban átvenni, s reményleni lehet, hogy a vállalkozó a még hátra levő részvénye­ket el fogná fizetésül fogadni. Határozat: A miniszteri tanácsos úr által előadottakat az értekezlet örvendetes tudomásul vévén, elhatározta miszerint. 1) Bocsájtassék ki a jelen értekezletben egy alá­írási ív, a­melyre a jelenlevők 5% elsőbbségi részvénye­ket jegyezzenek úgy, hogy az aláírók minden elvált 200 frtos részény után 13314 ftott fognak annak idejé­ben készpénzül befizetni, a­mely aláírásnak y. alatt csatolt eredménye 635 darab 200 frtos részvény, vagyis névleges értékben 127,000 forint. LEVELEZÉSEK. Tisztelt szerkesztő úr! Pár hétig távol lévén hazulról, csak most volt al­kalmam olvasni Patay András másodalispán ur czáfo­­latát, mely azon hir éle ellen van intézve, melylyel t. szerkesztő ur a börtönök átalakításáról való vélemény­adásra kiküldött deputatio hanyag eljárását érinti. Ezen hir t. szerkesztő urnak tett szóbeli közleményemen ala­pul, s csak a számokban történt némi tévedés, a lényeg tökéletesen való, s másodalispán urnák úgynevezett czá­­folata némileg téves tudomásból eredhetett; mert igaz ugyan hogy 1868. jan. 3 án tartott bizottmányi közgyű­lésben egy küldöttség bízatott meg javaslattétel végett a rabok jövőbeni mikénti foglalkoztatása tárgyában, s ezen küldöttségnek jeles munkálata­it. azon év okt. 7-én a m. bizottmányban tárgyaltatott is, s bár ezen javaslat egész terjedelmében nem fogadta­tott is el, de mindamellett a minisztériumhoz egy a börtönügy rendezését kérelmező felirat intéztetett, melyre egy dec. 21-én kelt rendeletben, ezen ügy fontossága és sürgős volta elismertetvén, igértetik, hogy az annak idejében el fog intéztetni. Azon küldöttség melyről az említett hir szólott és mely nem 1868. jun. 3-án s nem a rabok jövőbeni mikénti foglalkoztatása tárgyában, s nem ugyanazon személyekből volt alakítva, hanem a mely 1869. február 3-án volt kiküldve, „a szűkké vált börtönhelyiségeknek a szükségszabta kivánalmaknak meg­felelő átalakítások és építkezések feletti tervezet készí­tése és véleményes jelentéstételre.“ Ezen küldöttség, melynek egyik tagja én is vagyok, munkálatát daczára a t. másodalispán úr állításának a bizottmányhoz még be nem adta! Hogy ezen küldöttség munkálatát be nem adta, abból következtetem : 1-ör, mert az a bi­zottmányban eddig nem tárgyaltatott. 2-or, mert ezen küldöttség főleg egészségügyi javaslattételre lévén utalva, született orvosok hiányában szakértő csak magam lévén, jegyzőkönyv általam alá sem írathatott, a minthogy én azon jegyzőkönyvet nem is láttam. 3-or, valószínőleg nem adathatott be a jegyzőkönyv, mert a bizottmány értesülne a börtönök egészségtelenségéről, az általa ki­küldött küldöttség munkálatát figyelembe vette volna, a börtönök pedig épen azon állapotban vannak most mint voltak febr. 3-ika előtt. Hány rab volt akkor midőn én megbízatásomban eljárva a tömlöczöket és rabokat megvizsgáltam tisztán nem emlékszem (bár beterjesztésemből az bármikor meglátható); arra világosan emlékszem, miszerint 92 rabnál találtam oly természetű nyirk­mirigy dagokat, melyek a görvélykórnak (scrophulosus) kórjelei, meg­jegyezvén hogy ezen nyavalya köznépünknél ritkán for­dul elő. Ha 413 fegyelet közt 92 görvélyes egyén mu­tatkozik igen kedvezőtlen körülmény, s biztos jelei a börtön­helyiségek egészségtelen voltának, s mentül ke­vesebb egyén között találunk 92 görvélyest annál sú­lyosabbak a kedvezőtlen egészségi viszonyok, s annál sürgősebben kell ezen viszonyokat javítani. Egy ember középszámitással 250—300 köbláb tiszta léget emészt fel 24 óra alatt. A szab. m. börtö­nökben , mint azt a küldöttség elnökének átadott, s pontos felmérések nyomán bebizonyított táblás kimu­tatásomból kétségtelenné vált egy egyénre nem 20, ha­nem saját térfogatának leszámítása mellett csak 18 köbláb jég jutott, s miután ezen börtönökben csakis nem szakértők véleménye szerint létezhetik ventilatio, s a padozatban gödrös alap, a naponkint egyszer kiürí­tett minden emberi hulladékkal teli fa edény, még a nem létező vetilationak is ellen­súlyozná határát, már a priori eltűnt minden argumentum mellyel ezen börtö­nök egészséges voltát védelmezni lehetne. Csodálom hogy másodalispány úr, ki megtestesült humanitás és erély ily nyilvánvalóságot igyekszik czáfolni tisztelettel dr. Jósa András, tiszth. m. főorvos. Magyar könyvészeti. Közli ifj. Csáthy K. könyvkereskedése Nyíregyházán. Keren­cz József, első nyilvános Unitárius isteni tisztelet Pesten ára 20 kr. György Ödön hátra hagyott munkái ára 1 ft. Deák Farkas, fogságom története 1 frt. 40. Gaboriau Emil, Paris rabjai, magyarra forditá Már­­tonffy Frigyes 3 k. 3 frt. Madarasy László és Gáspár Lajos, Polgári törvényke­zési eljárás ára 1 ft. 50. Madarassy László, örökösödési gyámi és gondnoki (árva) ügyekbeni eljárás. 80 kr. Szeniczey Gusztáv, a magyar váltó eljárás 2 fr. 50. Tersánszky József, a pincze­gazdálkodás korszerű könyve 117 ábrával ára 3 ft. Gr. Pongrácz Károly, Harcztan. első kötet ára 1 frt. Asbóth Lajos, Párisból második kiadás ára 80 kr. Szana Tamás, nagy szellemek ár­a 1 frt. 50. Szendrői Geőcze István utazás Brazíliába és vissza két kötet ára 1 fr. 80 kr. Szilágyi Virgil, a katholikus autonómia kérdéséhez ára 40 kr. Roberhon Révész Imre egyházi beszédek III füzet ára 1 frt. BEL- ÉS KÜLFÖLDI HÍREK. — Karkkóból írják „N. F. Pressének“ : Alig csi­­lapultak le a kedélyek az apácahistoria miatt, máris egy másik botrányról beszélnek. Az ottani vicárius ugya­nis egy beteghez hivatván az utolsó kenet feladása vé­gett, a haldoklótól 3 ezer forintot készpénzben és pa­pírokban ellopott. A lopás úgy sült ki, hogy az érték­papírok számait a volt tulajdonos a váltóüzletekben föl­jegyeztette. A papok el akarják a dolgot simítani, azon mentséget hozván fel, hogy ez összeget maga a haldokló ajándékozta a papnak. — A romániai belügyminisztérium mezőgazdasági telepeket szándékszik alapítani a Duna torkolatánál, s a fekete tenger partján. Indokul erre azon körülmény szolgált, hogy Románia az utóbbi időkben csavargókkal annyira el lett lepve, hogy mint a minisztérium jelenté­sében mondatik, azok a vidéki lakosságnak valóságos csapásaivá váltak. A minisztérium reméli, hogy e csa­vargók a Feketetenger partján békés és szorgalmas me­zőgazdákká lesznek. — F. hó 12-én a Sámsoni pusztán a kukoricza között egy embert agyonverve találtak, a tetteseket erélyesen nyomozzák. — A serviták terén egy házat renováltak. Egy­szer egy kőműves a járó­kelők borzalmára zuhan lefelé, de oly szerencsével, hogy semmi baja sem történt. Ne­vezetesen egy halom homokra esett s igy ez a salto morale nem került nyakába. —• Kossuth Lajosnak egy kassai polgár egy átalag hegyaljai bort küldött Turinba. — A magyar orvosok és természetvizsgálók, leg­utóbbi Fiuméban tartott nagygyűlésének emlékére ugyan­ott egy iskolát szándékoznak alapítani, melyben a fiu­meiek a magyar nyelvet, — melyre az alföld-fiumei pá­lya megnyitása után még nagyobb szükségük lesz, mint eddig, — megtanulhassák. Ezen terv az utolsó ülésen merült fel s átalános pártolásra talált. Az alapitáshoz megkivántató összeget részint a vándorgyűlés feleslegé­ből, részint a társulat tagjainak hozzájárulása által, ré­szint aláírási íveken fogják összegyűjteni. Fiuméban szept. 11 -kén az aláírást 45 tag azonnal megnyitotta, még­pe­dig szép eredmén­nyel. — A magyar román határkérdés elintézése vé­gett, erdélyi lapok szerint , a románia meghatalmazot­tak : Negi, Constantin, Donicuiu volt miniszter és Ten­­k­ovics ezredes e czélból Brassóba megérkeztek. A ve­gyes bizottság már ülésezett s a jegyzőkönyvet Béldy indítványára franczia nyelven szerkesztik. — Berlinben jelenleg Ausztria-Magyarország ural­kodója és a porosz király legközelebb történendő talál­kozásáról beszélnek. A berlini „Lithogr. Corresp.“ Bis­marck grófnak a kormány vezetésétől való hosszas vissza­vonulását ezen hírekkel összeköttetésbe hozza. — Az állítólagos miniszter változásról a „F. Lt.“ Írja : Illetékes helyről a következő határozott czáfola­­tot ves­szük : Andrássy gr. ez idő szerint nem gondol arra, hogy a honvédelmi miniszterségről lemondjon. A külön földmivelési minisztérium felállítása je­lenleg épen nincs napirendre tűzve. A betegeskedő Wenckheim b. elbocsáttatásaért még épen nem folyamodott. — Mulatságos intermezzorul ir a „Szab. Egyh.“ mely katonai gyakorlat közben felmerült. Ugyanis egyik ezred egy ház mellé hátrált s onnét hatalmasan tüzelni kezdett. Egyszerre csak kirohan a házból az egész lakó népség, térdre esik és rémitő jajveszékelést visz végbe. Asszony, gyermek összefogózva várták a rémitő halált, s alig lehetett őket felvilágosítani hogy az­ egész csak játék. — Egy fiatal emberre, midőn a városligeti fasorok közt sétálna — őrülési rohamok jöttek. Levetkezett, majd ugrálni kezdett s kezeit úgy himbálta, mintha szárnyak lettek volna. Szegény azt képzelé, hogy ő madár. Később meg is csípték az árvát, s kalitka he­lyett, tébolydába záratott. — Jász-Mihálytelken f. hó 9-én délután fél egy óra­kor ismét földrengés volt. A múlt éviekhez hasonló erős lökés folytán az emberek kiszaladtak házaikból. — Önsegélyző-egylet alakult közelebb Egerben, melynek czélja a szegényebb néposztályt kölcsönökkel segíteni. Talán nálunk sem ártana. (Szerk.) — Egy angol és amerikai, Dieppeben fogadást tettek, hogy miből lehet többféle ételt készíteni, a bur­gonyából-e vagy a tojásból.­­ Az amerikai lett a nyertes, mert a tojásból 103 ételt készíttetett, míg a burgonyából csak 102 telt ki. Tehát egy tál étellel vesztette el a fogadást. De boldog emberek, hogy még az ilyesmire is rá­érhetnek. — A sorozás ez évre alig múlik el, — már a jövő évi, márczius hóban tartandó sorozás előmunká­latai folyamatba vannak véve. A sorozás ezentúl min­dig márczius hóban történik; ezúttal az országgyűlés rendelkezése folytán maradt el ily későre. — Az orosz császár egészsége felől aggasztó hí­rek keringenek. A czár­a mint hírlik nem csak testi, hanem szellemi bántalmakban is szenved. Livadiában hol most időzik, a búskomorság lepte meg, s napokig senkit nem akar látni s elfogadni. — Talán a kivégzett s Szibériába hurczolt lengyel vértanuk árnyai zavarták meg a minden oroszok szárjának legmagasb kedélyét ? — A debreczeniek Kossuth Lajosnál. Volt említve lapunkban, hogy a fiumei természetvizsgálók gyűlésében részt vett polgártársaink közül többen, hazánk dicső fiát, a nagy száműzöttet is meg fogják látogatni Túrinban, hogy hódoló tiszteletüket nyilvánitsák azon férfiúnak, kinek már csak neve hallatára is magasabban dobog minden igaz magyar kebel, s kit a magyar nép már megszokott a szabadság és alkotmányosság megteste­sült eszmény-képeként tekinteni, s kit fájdalom nem minden az után vágyódó hazafinak lehet szerencséje

Next