Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1869-10-10 / 41. szám

nem képes kimozdítani, pedig egyedül csak ő lenne ké­pes a késedelmezés, az ügyek halasztásának valódi okát kimutatni. De polgármester úr hallgat, s ezen végzetes hallgatása oda kényszerít bennünket, hogy a focusUlian prókátor h­áládatlan szerepéhez kell folya­modnunk, s megkísérteni a bajok forrását felkeresni s reájuk mutatni! Fő ok mindenesetre és pedig első­sorban a pol­gárm­e­ster erélytelensége, de nem az egyedüli ok, egy száznál több tagból álló képviselet csak szegénységi bizonyítványt adna ki magáról, ha azt kellene elismer­nie, hogy egy embernek akár erélytelenségével akár ma­kacsságával nem bír megküzdeni, s minthogy ezen küz­delmet mégsem kísértette, a városi ügyek elhanyagolá­sának másik fő okát a képviselet lanyh­aságában és ér­­dekeletlenségében kell keresnünk. Mert hogy a pol­gármestert mentsük, — ki kell mondanuk, hogy lehet az elnök bármily erélyes, bár­mily buzgó és lelkiisme­retes elnöki tisztében, alkotmányos kormányzási rend­szer mellett hol az elnök akarata nem parancs és nem törvény — nem tehet semmit, ha az igazgató testület hanyag, csökönös és erélytelen. Pedig hogy képvisele­tünk ilyen, arról meggyőz bennünket akár­melyik gyű­lésünk figyelmes megvizsgálása. Ugyanis az elnök ha sok nógatásra és interpellá­­tiokra összehívja is a képviseletet 9 órára, a­ki 9 óra­kor a városházához megy, a tanács termét­ üresen ta­lálja, nagy kényelmességgel csak 1ü óra felé kezdenek szállingózni a város atyái; a gyűlést mindaddig meg nem lehetvén kezdeni, míg a határozatképes szám ki nem kerekedik, legtöbbnyire 10 óra után kezdődnek az ülések, 11-ig eltart, a jegyzőkönyv hitelesítés azután felvétetik valamely sürgős tárgy, jobbra balra ára­doznak a szónoklatok, igen gyakran mindenről beszé­lünk, csak a tárgyhoz nem szólunk, s e közben ráhúz­zák a 12 órát ekkor a város minden atyjának eszébe jut az otthon párolgó leves, és egyenként olyan szépen elszökdösünk, hogy mikor az elnök a határozatot ki­mondja, már nincs meg a határozatképes szám; a villá­ban igen kevés gyűlésen történik meg, hogy a polgár­­mester jószántából rekesztené be a tanácskozásokat, hanem ott hagyják a faképnél, s akár akarja, akár nem, neki is el kell menni; sokszor megtörténik hogy az el­nök rimán­kodva kéri a párolgó tagokat a maradásra, mind hasztalan­ nincs türelmünk csak két órát is ki­ülni a tanács termében. Az érdekeltség csak akkor szembetűnő ha tisztviselő választás van, elannyira, hogy a­ki nem tudja is, hogy választás lesz, megtudja biz­tosan arról, ha a város atyáit tömegestől látja a vá­rosház felé igyekezni. Jó volna, ha e tekintetben a polgármester úr a­ házszabályokhoz alkalmazná magát s „azon képviselők jegyzékét,­kik két hó lefolyása alatt tartott ülésekben, alapos ok nélkül meg nem jelentek, a reá következő hónapokban tartandó első közgyűlés alkalmával előter­jesztené.“ így kívánják ezt a házszabályok. Hogy a város ügyei rák módjára haladnak, annak másik és az előbbein­eknél nem csekélyebb oka a vá­lasztmányok hanyagsága, úgy hogy valnkin­k­ nem szük­ség a gyűlésben megbuktatni igyekezni valamely neki nem tetsző indítványt, hanem csak azt­ kell ki­vinnie, hogy véleményadás végett választmányra bízassák , ak­kor aztán elalszik az egész s magától megbukott. Tud­nánk felemlíteni pressans ügyeket, melyek elintézésére a küldöttség oly meghagyással menesztetett ki, hogy két hét alatt munkálatát elkészítvén időközileg hívja össze az elnök a közgyűlést.. Már azóta közel másfél év múlt el, se küldöttségi munkálatot nem láttunk, se a gyűlésen szőnyegre nem került az ügy, el van te­metve a küldöttségi hanyagság mély sírjában. Várhatja a közgyűlés az elnökség jelentését valamely küldöttség munkálatáról akár Ítéletnapig, s ha valamely lényege­sebb tárgyban megunván a várakozást, a képviselet az elnökséget interpellálja : kész a mentség, hogy a kül­döttség nem adta be munkálatát;megtörténik az is hogy küldöttségi munkálatok azoknak tudta és meghallgatása nélkül készíttetnek el, oly egyének által kiket a kép­viselet azzal meg nem bízott. Ne okolják uraim egyedül a polgármestert, ha a város ügyei nem folynak oly rendben mint azt óhajta­nák, hanem mondja el a képviselet a „mea culpát" az egész képviselet legyen kitartó, legyen érdekelt és erélyes a város ügyei vezetésében, a küldöttségek ha e megbízást elfogadták járjanak el serényen és lelkiisme­retesen, s meglátandják, hogy a város ügyei nem fog­nak pangani s talán a polgármester is ki fog esni hall­gató és halogató szerepéből. „Dixi et salvavi ani­­mam mea in!“ .. r . 1___ A pantini gyilkosság. Múlt számunkban jelzettük a Langlois által f­e­fe­dezett hatszoros gyilkosságot, melyről a külföldi lapok már némi határozottabb tudósításokat ugyan közölnek, de a tényállást egész terjedelmében nem ismerik A meggyilkoltak a Kink család tagjai voltak, még pedig a nő Kink Hermin, Emil, (1ü éves) Henrik (14 éves) Alfréd (12 éves) Achille (7 éves) Marie (4 éves). Az első felvilágosítást egy vaskereskedő adta, ki egy általa leírt fiatal­embernek 20-án egy ásót és kést adott el. Egy más fiatal ember ki pedig a leírás szerint evvel egyezett, több ideig a Hotel du Nordban lakott, huszon­negyedikén dőltelé haza jött szennyes és nedves ruháit másokkal cserélte föl. Ez egyén ki Párizs lakossága nagy r­észének figyelmét folyton felcsigiízva tartja, senki más mint Tropmann (nem mint többen írták Traup­­m­ann) K. János, gépész. Ez ember nyomára követke­zőleg akadtak. Haviéban egy csendőr a Hue Royale-ut­­czáb­an levő csapszékbe menvén, egyik félre eső zugban több gyanús embert vett észre, kiknek egyike, a vele­­voltak tanúsága szerint láttára nagyon megdöbbent. A csendőr ezek felé közeledve igazolási jegyeik előmuta­­tására felhívta, mit készséggel meg is tettek. Egyikök azonban ez alul lehetőleg ki akart bújni, mi a csendőr­nek feltűnt és ezért ismételt felszólítás után az állam ügyészhez kisérte. De ez egyén fölhasználva egy vélet­lenül támadt tolongást, egy mellék utczába becsapva eliramlott, s a rakpartig futva a tengerbe ugrott. Azon­ban egy hajókátrányzó észrevette s mikorra a csendőr oda érkezett már úgy ruhástól, mint egy hajón dolgo­zott, utána ugrott. A vízben heves dulakodás fejlett ki, mig végre az üldözöttnek ereje csökkenvén, a kátrányzó által a­ partra vonatott. Innét rögtön a rendőrállomásra vitetett hol ruhát váltattak vele s ekkor derekán egy övét láttak, melyet gondosan elakart rejteni. Ezt a rendőrök elvevén tőle, lepecsételten a rendőrfőnökhöz küldték s azzal együtt tulajdonosát is. Itt fölbontván Kink névre szóló igazolványt, több váltót, két 1859 és 1862-ből való engedményt és több más iratot találtak. Miután pedig a Kink név mint melyet­ a Pantin mellett meggyilkolt nő is viselt, a mi egész nevével jegyzett zsebkendőjéből kitűnt, a praefecturán ismert volt, a praefect rögtön tudósította a párizsi rendőrfőnököt ez esetről. Párizsból rögtön mégis érkezett Claude­ur pá­rizsi rendőrfőnök, titkára Souvras úrral, s a fogoly val­latásához kezdtek mely a fenn irt adatokat tartalmazta. A rendőrszolgák vigyázatlansága folytán e hírekből több kiszivárgott a nép közé, mely az épületet körülzajongta, s csak akkor midőn értesültek hogy a Tropmann Pa­risba vitetik, özönlöttek a keleti pálya­udvar felé. Itt alig engedték­­ elmenni a harreiak, mégis valahára útnak indult a vonat. Tropmann egy 1-ső osztályú ko­csiban helyeztetvén el Claude és Souvras urakkal Claude mint elővigyázó rendőr magát az egész útra eleséggel látta el, s többször megkínálta Tropmannt de ez vona­kodott enni, és folyton komoly és elfogultan ült egyik sarokban. Útközben egyszer az utazók értesültek arról hogy juliui­ emberrel utaznak egy vonaton, leszálltak az állomásnál s a coupét ostromolni kezdték. Csak is a jelen levő rendőrök és Claude ur lélekjelenlétének kö­szönhetni hogy baj nem történt, igy is a vonat mint egy félórát megkésett. Ez alatt Párizsban is értesültek Tropmann elfogatásáról, s nagy néptömeg húzódott a keleti pályafőbez a bűnös fogadására. Azonban Leronge­ur, a központi rendőrség főnöke félvén a H­ivrelien s az állomásokon történt jelenetek ismétlésétől, ügyes cselfogáshoz fordult. Ugyanis a bal kijáratnál mélyen az utasok rendes kijárata, nagy feltűnéssel számos rendőrt állított fel s egész. Csapatok járkáltak az evvel kapcsolatos utczák­ban a közlekedés fenntartása végett, míg magában a pályaudvarban csak ő és két megbízott rendőre várt a vonat megérkeztére. Midőn a vonat meg­állt a rendőrök utasitásokhoz mérten nagy zajjal helyt csináltak és mig mindenkinek figyelme e pontra volt irányozva, a bűnöst gyorsan a jobb kijáraton kivittek. Párizsi lapok curiosumként megjegyzik hogy ezen kapu a halottak kapujának (porte des morts) neveztetik, mi­vel ezen szokták a keleti vasúton érkező bullákat ki­vinni. Midőn végre a zaj cso­ipult s a vasúti kocsi melyben a bűnös jött, nyitva találtatott, a nép sejtvén a csel­ a túlsó utczára futott, hol két a Morgue féle vág­tató kocsit látott melyeken a kocsis a gyeplőket fogván lovait egy rendőr teljes erejéből korbácsolta. A bűnös a Morgueba vitetett, hol áldozatai ki voltak téve hogy itt azokkal szembesítsék. E szörnyen megcsonkított hul­lákkal szemben, melyekhez a megh­er­ gesült szives hulla­­ölök sem közeledhetnek borzadák­ nélkül, Tropmann bámulatos hidegvért tanúsított, s mindenikét megnevezte. Csak akkor midőn a halottas teremből a kihallgató te­rembe mentek, vettek rajta észre olyasvalamit mi a meginduláshoz hasonlított. Itt következő vallomást tette : 0 Roubaixban mint gépész lévén alkalmazva, itt meg­ismerkedett az idősb Kinkkel, ki nejével rág idő óta rosz viszonyban élt volna, — állítólagosan a nő kicsa­pongása miatt. Hosszabb ismeretség után Kink egy na­pon megválik neki családi életének szerencsétlenségét, mely annyival nagyobb, mert neje hozván pénzt a ház­hoz, ezt magával is vitte elvállásukkor. Utóbb ismét hosszú gondolatokkal foglalkozott, melyeknek kivitelére Tropmann segélyét kérte s ezt annyival is inkább, mi­vel legnagyobb fia Hektór­ is beleegyezett. A fogoly soká ellenkezett, — mint vallja, — m­ig végre ő is segélyét ígérte s Kink nevében levelet irt a nőnek, jönne gyer­mekeivel együtt Párizsba. Annyi valóban köztudomású dolog, hogy I­inkné, férje nevében idegen által irt le­vél folytán indult el. De egy nappal korábban érkezett mint írva volt, s mivel a pályafőnél kit sem lelt, szállodába ment a más­nap a kitűzött órába ismét megjelent a vasútnál hol öt a vádlott egy, az öreg Kinktől fogadott kocsin várta hogy először őt, utóbb gyermekeit kettenkint, a bűntény helyére vigye. De miután Achille és Marie semmi áron­­ sem akartak anyjuktól elmaradni, kényte­len volt őket az anyával együtt kivinni a váró atyáig, miért is ez őt leszidta. — Kink a gyermekek legyil­­kolásához kezdett mid­őn öt neje megakadályozta s csakis Tropmann közl­ejövetelének lehet tulajdonitni í­­gy a gyilkosból nem lett meggyilkolt. Miután azon­ban Tropmann a nőt földre terítő az apa gyermekeit megsebző s a vaskereskedőtől vásárolt ásóval adta meg nekik valamint nejének az utolsó csapást. Miután ezt Tropmann látta, vonakodott a többi hátramaradt 3 gyermekért menni, ezért az ifjú Kink melléje kapasz­kodott a kocsi bakjára s a gyermekek után ment; Hen­riket (a 14 éves fiút) daczára Emil bátyja dühös vé­delmének azon sárga zsebkendővel fojtotta meg a vád­lott melyet elfogatásakor nála meg is találtak. A m­is­­két gyermek legyilkolásán­ak borzasztó részleteit a val­lomás szerint viszaadni febetlen. Ekkor a pénzen megosz­tozva Kink átadta Tropmannak iratait s a hullák elásá­­sáh­oz láttak. Ezután Kink, hátramaradt megfigyelendő ha vájjon felfedezt e valaki a gyilkosságot, megegyez­vén előre abban hogy a gyilkosság napján azaz­ mult hó 21-én a Café Nationalban találkoznak. Délután négy óra felé egyszerre nagy sietve jön az öreg Kink tudatva hogy mindent fölfedeztek s jó lesz Amerikába mene­külniük s előre küldték Tropm­annt az első induló gőz­hajóra számukra két helyet előre befoglalni. — Eddig a vádlott első vallomása, mely utabbi kutatások szerint elejétől kezdve egész végig hamis. Mert Kink a gyil­kosságot megelőző napon s még 21 év is Elsassban volt, hol előkészítette azon lakást melybe nejével, — kivel tökéletes egyetértésben élt, — ámbár neje szívesen nem követte volna őt Elsassba, — költözendő volt. Azon kívül legnagyobb fia Hector imádta anyját a mennyire fiú csak imádhatja szülejét. Csodálatos azon kívül hogy Tropmann, ki vallo­másaival szánszándékkal terhelni akarja a Kink apa és fiát, ez utóbbinak a bűntény körül, határozott, cse­lekvő szerepet adni vonakodik. Az első kihallgatás után Tropmann a Mazasba vi­tetett. Ugyan a franczia codex szerint az elővizsgálat miatt letartóztatottak külön börtönbe záratnak el, de Tropmannál a bűnösség annyira nyilvános hogy szoros fogságban tartandónak vélik, s ép ezért neki ép úgy mint egykor La­ Pommeraisnak börtönül a Mazas jelöl­tetett ki. Úgy szintén eltértek az eddigi szokástól mely sze­rint a súlyos gyanúval terheltre kényszer inget adtak az öngyilkosságot meggátlandó, mert szobájába négy őr lakik, kik váltogatva kettenkint figyelnek legkisebb mozdulatára. Ez eset további folyamáról nem mulasztjuk el ol­vasóinkat tudósitni _________ (Közbiztonság) BEL- ÉS KÜLFÖLDI HÍREK. — Hitt József aradmegyei csendbiztos in. hó 20-án éjjel 11 óra körül, a simáiál­ után Gutsjahr szeszgyára közelében, találkozott Kalmár Gyula ismeretes gonosz­tevővel, ki már több ízben volt fényitva, és legutoljára Temesvárt 5 évet töltött fogságban, egy általa elkövtett betöréses­ tolvajlás miatt Temesvárról kiszabadulva előbbi életmódját folytatá, míg végre a fentebb említett alka­lommal őt bár két revolverrel volt fegyverezve, Ritt Jó­zsef, kinek semmi kísérete, sőt még fegyvere sem volt, kézre kerítő.­­ A 83 honvédzászlóalj és 26 század honvédlo­vasság elhelyezésére kijelölt városok névsora közelebb nyomtatásban is megjelönt. Október hó 6-ra minden szá­zadparancsnok tartozik kimutatott állomáshelyén lenni, a laktanyákat átvenni, s azt a szükséges ágykészletek­kel ellátni, mivel valamennyi honvédzászlóaljnak okta­tási tanfolyama okt. 16-án veszi kezdetét.­­ A marosszéki börtönből a múlt héten négy go­nosztevő szökött meg, köztük Bernard Benjám­in, ki bűn­tényeiről azon a vidéken nagyon elhíresült­­ rabló a szökés mesterségét már gyakorolta Munkácson, Szamos- Ujvárit, Kolozsvárit s most Marosvásárhelytt. A meg­előzött napokban betegnek tette magát s mig börtönét meszelték egy kevésbé biztos helyre szállították át, hol d. u. 5 órától 8-ig át­fűrészelte az ablak vasrácsát s tár­saival együtt továb­b állt Ugyanazon rablóbanda egyik czinkosa már korábban megmérgezte magát a börtönben. — Csongrádon a szüret alkalmával nagy szeren­csétlenség történt; egy ur puskája elsült, s az előtte álló másik úri egyént, a házi­gazda rokonát éppen szi­vén lőtte keresztül.­­ Halva találtak egy fiút a budai hodáj közt egy fának ágai közé szorulva. A szerencsétlen valószínűleg madárfészekért mászott a fára s nyaka két erős ág közé szorulván, nem volt képes magát kiszabadítani. A gyer­mek testének rothadása után ítélve már 14 nap óta függhetett ott, mig rátalálhattak. — Szombathelyen a „Vasi Lapok“ szerint, — ása­tás alkalmával több régiségre akadtak. Találtatott egy darab arany Valér császár korából, több római rézpénz. Találtattak még két kis mécs agyagból, több darab könytartó üveg (phiola lachrymalis). Ez uttóbbiak for­mája alul terepes, felül vékony nyakkal. A rómaiak ha­lotti alkalommal asszonyokat és gyermekeket fogadtak fel, kik a halott felett siránkoztak; ezek, s a rokonok könnyűit ily könytartó üvegekben fogták fel s a sírba tették. Nem ritkán ezen üvegek drága kenettel töltettek meg. A fent érintett mécsek hasonlóan a sírba szoktak tétetni. Akadtak téglákra „M R. C.“betükkel; összesze­detett vagy 12 mázsa embercsont. A föld jelenlegi színe alatt majd két ölnyire egész szoba falakra és utcza kö­vezetekre bukkantak. Egy fülkében mintegy 2 mérő búza találtatott, mely egészen fekete, de különben ép. Hihető, hogy e tárgyak akkor temettettek el, midőn Szombat­hely vagy helyesebben az akkori Sabaria kr. u. 45ő-ben egy nagy földingás által romba döntetett. — A spanyol katonák lázonganak. Villafranca de Paraden­sben is katonai lázadás tört ki, de a­mint a lá­zadók a Barcellonában kiütött lázadás leveretését meg­hallották, tüstént letették a fegyvert. Sardelonánál és Monistranál a vasút felszakithatott. A lázadóknak 12 ha­­lottjuk s hat sebesü­ltjök volt, 130-an pedig elfogattak.­­ A madridi kormányzó elrendelte, hogy minden d­ubb­­i politikai társaságok beszüntessenek, és pedig mind­addig mig azok létezése a törvény által szabályozva nincs. — Vasúti szerencsétlenség. Vasárnap okt. 3-kán Kassáról estve jövő vegyes vonatnál, a mint az a raka­­mazi. ut feletti hídon keresztül hajtott, szerencsétlenség történt, a­mennyiben a vonattal menő Hentschko alvo­­natvezető, a III. osztálynál, a beszállottak jegyeit vizs­gálni akarván, azt épen e veszélyes helyen tette, az egyik kocsinál ajtót nyitott, s ez, az úgy is szülő Ilid­nél a karfához csapódott, őt állványáról leütötte, töb­b­ helyen veszélyes sérülést kapott és a vasúti Ilidről, az ez alatt elmenni országútra lezuhant. — A szerencsét­len még esti 9 óráig élt, azután pedig nagy kínok kö­zött kimúlt. — A nevezett hátrahagyott nején kívül öt an­at. — Lónyay Menyhért pénzügyminiszter szept. 29-én esti 7 órakor Miskolcz városa határán nagy küldöttség által fogadva, a kivilágított város utc­­áin a zajos lel­kesedés „Éljen“ hangjai között vonult keresztül. Szept. 30-kán megyei-, városi- és többnemű küldöttségeket fo­gadott Diósgyőrben. — A kultuszminiszter szept. 28-dikán délben 2 órakor Brassóba érkezett. A tanács és közönség kül­döttsége Brassóvidék határáig ment elébe, és benső szí­vélyességgel üdvözölte őt. A tanács és közönség a mi­niszter tiszteletére diszlakomát rendezett. — A pered-zsigárdi honvéd-emlékszobor 1. évi ok­tóber 17-kén fog lelepleztetni. — Zágrábból jelentik, hogy a próbamenet a Kö­rösig menő vasútvonalon szept. 30-kán ment végbe nagy számú vendégek jelenlétében.

Next