Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1869-11-22 / 46. szám
laposán kellemetlen változást tapasztalnánk, értelmes gyógyászhoz forduljunk, mert gyakorta a fel sem vett bajocskából, nagy betegség fejlődhetik. A kényelem végett egy gazdászati ló 9 láb hosszú és 6 láb széles, vagyis 54 lábnyi tért szükséges, hogy így több ló állása között, legalább 6 lábnyi térköz legyen. Az istálló tisztán és szárazon tartása, s minden darab lóra legalább 5 fontnyi alomvetés nélkülözhetlenül megkívántatik. Kellő tápszerelés s gondos ápolás mellett, lovainkat hosszú időn át sikerülhet jó erőben megtartani; de mindez haszontalan lenne, ha nem vigyáznánk a lovak időszerű teheremelési vagy húzási képességére. E végett tudni kell, hogy egy pár középszerű ló, sima úton, naponkint, 8—9 órán át, 1780 fontnyi terhet képes mozgásba tartani, vizen azonban csak 1660 font, s köz országúton 1200 — 1500 fontnyi terhet vihet megerőltetés nélkül. A mi gazdáink két lóra 1000— 1500 fontot, négyes fogatra pedig 1800 —2500 fontot szoktak számítani. A pesti és bécsi lóvonatú vaspályán csupán egy ló vitelére 1780 fontnyi terhet számítanak. Végül megemlítjük, hogy a lovak a második évben 5 hüvelyket, a harmadik évben 3 hüvelyknyit, négy éves korukban 1 'A hüvelyknyit, öt éves korukban 'A hüvelyknyit szoktak nőni; e szerint a 6 éves lovakat teljesen kinőtteknek lehet tekinteni. Ezen idő előtt tehát, még a fölőbb említett teher mennyiséggel is terhelni lovainkat annyit tenne, mint azokat növésükben szándékosan meggátolni. Meddig élhet egy ló, még csak középszámitással is meghatározni bajos dolog volna, azonban nagy ritkaságok közé tartozik, ha valamely ló .40 évig él, az igás lovak körülbelöl a 20-dik év táján dőlnek ki. J ... A nyíregyházi ipar és kereskedelmi bank alapszabályai. (Vége.) IX Fejezet. A társulat feloszlása és végelszámolása. 87. §. A társulat 1899-ben oszlik fel, ha az 1898-ik évi rendes közgyűlés további fennállását el nem határozná, és a kormány ezen közgyűlési végzést jóvá, népi hagyná. De ez idő előtt is feloszlik a társulat, mihelyt bármily körülmény által a közönséges tartalékalapnak végképeni kimerítése után a részvényvagyont ötven száztóli veszteség érné, mely esetben azonnal feloszlató közgyűlés hívandó össze, 88. §. Azon esetben, ha a közgyűlés a társulat feloszlását az előbbi §. határozatainak értelmében kimondaná, megállapítja egyszersmind a végelszámolás módját, és e czélból leszámoló bizottságot nevez ki a részvényesek közzül. A feloszlatási terv a magyar királyi minisztériumnak bemutatandó. 89. §. A társulat feloszlatásával, bármikor történjék az, a társulat összes vagyona, u. m. a részvénytőke és mindkét tartalékalap mindenekelőtt a társulat összes tartozásainak fedezésére fordíttatik.Az összes tartozás fedezése utáni többlet a részvényekre egyenlően felosztatik. . A biztosítéki alap a hitelegylet üzleteiből folyó veszteségek fedezésére fordíttatik elsősorban.Az összes veszteségek fedezése utáni felesleg pedig a hitelbirtokosok között biztosítéki illetményük befizetése szerinti arányban osztatik fel. mélvben igénybe vétetnék, a szükséges pótfizetést, mely egy évi biztosítási díj erejéig emelkedhet, teljesíteni. 2. §. Biztosíttatnál: a) gazdasági lovak, b) szarvasmarhák, c) juhok, d) sertések, e) kecskék, f) szamarak és öszvérek, és pedig, a) kizárólag keleti marhavész és mindennemű járvány, b) keleti marhavész mindennemű járvány, egyes betegségek és balesetek ellen, ha ez utóbbiak természetes elhullást, vagy szükségessé vált leölelést idéztek elő, a díjszabványban meghatározott legmagasabb biztosítási értékig. A juhok csak járványok ellen biztosíttatnak. Az ajánlattevő köteles minden egy fajú egészséges, marháit biztosításra javaslatba hozni, kivétel csak azon esetben engedtetik meg, ha azok különféle udvarok vagy istállókban, melyek egymástól legalább 2 mértföldnyi távolságban vannak, helyezzék el. Biztosított és nem biztosított marha együtt egy istállóban vagy udvarban nem helyezhető el, előforduló esetben a biztosítatlan rész is biztosítandó, vagy a biztosítás elenyészik anélkül, hogy a társulat bárminemű kártérítést teljesíteni tartoznék. 3. §. Biztosítás és kártérítés alól kizáratnak: a) gyógyíthatlan kór- és bénaságban szenvedő marhafajok, b) oly istállóban elhelyezett marha, melyben egy hó előtt a keleti marhavész, vagy ragályos betegség és másnemű járvány uralgott, és amely egészségrendőri szabályok szerint hivatalosan nem fertőztele(níttetett. c) oly tulajdonosok marhája, kiknél a gondviselés és ápolás elhanyagolása a biztosítást megengedhetővé nem teszi. 4. §. Hadjárat, felkelés, vizár, robbanás, földrengés , tolvajlás által okozott veszteségek nem kárpótoltatnak , valamint azok sem, melyeket az államgyógyászati rendőri szabályok elhanyagolása, roszakarat, gondatlanság a takarmányozás és ápolás körül , továbbá a biztosító, az ápoló és egyéb felügyelő személyzet méltatlankodása kimutathatólag idéztek elő Nem valamely kórállapot megszüntetésére irányzott műtétek által előidézett veszteségek nem kárpótoltatnak. 5 §. Tűz-, vízveszély és villám által okozott veszteségek csak az esetben kárpótoltatnak, ha azok különösen a társulatnál biztosíttattak, és ezért külön díj fizettetett. 6. §. Az általános biztosításon kívül a társulat külön feltételek és díjszabvány mellett biztosítja a magyar osztrák birodalom vasúti vonalain szállítás alatt levő szarvasmarhákat és a sertéseket mindazon károk ellen, melyeket a vasúti társulatok nem kárpótolnak. 7. §: Kizárólag a járványok ellen eszközölt biztosítás kizárja az egyes betegségek és balesetek által előidézett veszteségek kártérítését. Járványokat tekintetnek: lovaknál: lépfene, taknyosság, és veszettség; szarvasmarháknál: keleti marhavész, lépfene , tüdő, száj és körömvész, vérvizelés, métely és veszettség; juhoknál: lépfene, körömvész, himlő, vérvizelés, rothadási métely és veszettség. sertéseknél: lépfene, körömvész, himlő és veszettség, ha ezen betegségek járvány minősége szakértők által hivatalosan megállapíttatott. Ha a biztosítás kizárólag járványok ellen eszközöltetett, ez esetben a fenti betegségek egyes esetei, a keleti marhavész kivételével, mint egyes betegségek tekintetnek. 8. §. A biztosítás alapjául szolgálnak a társulat, vagy annak ügynökei által kiadandó ajánlati nyomtatványok , melyek rovatait a biztosító, vagy az általa meghatalmazott személy legjobb tudomása és lelkiismerete szerint betölteni, aláírni és bemutatni tartozik. Minden bebizonyult hamis feladás a biztosítást megsemmisíti, és a befizetett díj a társulat javára esik. 9. §. Az igazgatóságnak jogában áll egyes ajánlatokat indokolás nélkül visszautasítani, úgyszinte az egyes biztosítási összegeket túlbecslés esetében lejebb szállítani. 10. §. Az ajánlattételnél az esedékes díj mindenkor előre lefizetendő anélkül, hogy a társulat ez által a biztosítás elfogadására kötelezettséget vállalna. A biztosítás el nem fogadása esetében a lefizetett díjösszeg visszaadatik. A díjfizetés könnyítése tekintetéből az 500 forinttól felfelé terjedő biztosítási értékek után eső didíjakat fél vagy negyedévi részletekben 6 % kamatozás és a hátralékösszegről szóló díjkötelezvény aláírása mellett fizethetni. Az első díjrészlettel együtt a biztosított tőke után a díjszabványszerű %%, továbbá írás- és bélyegilleték is fizettetik. Káresetben a hátralévő díj a kárösszegből levonatik. Jelentékenyebb községi és együttes biztosítások különböző módozatok szerint köthetők, feltételeztetik azonban az igazgatóság előleges beleegyezése. . (Folyt. köv.) Több oldalról érkezett hozzánk kérdés az állatbiztosítás mibenlétéről, jónak látjuk gazda közönségünkkel az alább következő sorokat közleni. (Szerk.) Az első magyar kölcsönös állatbiztosító társulat általános biztosítási feltételei. 1. §. Az „Első magyar kölcsönös állatbiztosító társulatinak, mely működése körét egyelőre a szent István-korona alá tartozó országokra terjeszti ki, czélja: ,a biztosított marha-állományban felmerült veszteségeket a 2-dik §. értelmében résztvevőinek teljesen kárpótolni. A társulat kölcsönösség elvére alapíttatott, és a biztosítók a tiszta nyeremény 50 ° C-ban részesülnek, viszont ezek kötelesek, mihelyt a biztonsági és tartalékalap a függő és folyó kártérítések fedezésére nagy Levelezések. Egyházi élet. — Nyíregyháza, nov. 19. E lapok 45. számában, „Levelezések“ czim alatt közzétett czikkben, azon pontjának igazolására, mely így kezdődik: „Nekem sem kedvem, sem időn“ stb. ide iktatom , ama hozzám érkezett egyházkerületi jegyzőkönyvnek , ide vágó pontját, mely igy hangzik: „XI. Olvastatott superintendens urnák a mn. vallás és közoktatási m. ldr. minisztériumhoz intézett több rendbeli panaszos felterjesztése, nevezetesen: 1. Sztrakay János rozsnyói r. kath. lelkész ellen, ki az 1868: 53. t. sz. 12. §-sa ellenére, Rozsnyón lakó Horváth András r. kath. és Szőllös Mária ág. h. ev. vegyes házasok egybeadatása előtt, a menyasszonytól tériivényt csikart ki, melyben ez magát, leendő valamennyi gyermekeinek a r. kath. vallásban való neveltetésére kötelezte. 2. Prokopovics Ede szepesmegyei tótfalvi r. kath. lelkész ellen, ki Vavrek Tamás nevű ev. férfit, Slalinka Katalin r. kath. hajadonnal házasságilag összeadta, a nélkül, hogy nevezett vőlegény az evang. egyházban kihirdettetett volna, sőt az ezen házasságból származott figyelmeket meg is keresztelte. 3. Boczkó János abaujmegyei ácsvári r. kath. lelkész ellen, ki Csulko, másképen Bodnár nevű, ev. férfit, a ki áttérési szándékát az ev. lelkész előtt csak egyszer kijelentette, az 1868: 53. t. sz. 7. §-nak is megsértésével minden jelentéstétel nélkül, a t. kath. egyházba fogadta, s a nevezett férfit r. kath. nővel házasságilag össze is adta. 4. Slaffner Ignácz gömörmegyei jólsvai r. kath. lelkész ellen, ki az ev. Schmidt János és r. kath. Skoda Máriától, a háromszori hirdetést megtagadta azon ürügy alatt, hogy az ev. férjnek őt előbbi nejétől elválasztó hétszemélyes táblai ítéletét magára nézve kötelező erejűnek elelem ösmeri. 5. Prijasovszky János szepesmegyei poprádi r. kath. lelkész ellen, ki Krausz János ev. és Ingler Zsuzsánna r. kath. jegyeseknek, a megtörtént háromszori kihirdetésről" szóló bizonyítványt törvényes ok nélkül kiadni vonakodott.. Határozat: Egyházkerületünk superintendens ar erélyes felterjesztéseit helyeselve, a halmozott sérelmeken annál is inkább megütközött, „minthogy azokra a nm. vallás és közoktatási m. kir. minisztériumtól, mind ekkoráig válasz nem érkezett, mely el nem maradhatott, ha áll a törvény szentsége, s a jog, melyet az 1868. 53. t. ez. biztosított., — s a sérelmek orvoslását feliratilag újólag fogja kérelmezni.“ Eddig a határozat, némely t. híveim azon megjegyzésére , hogy „mért nem hagyok már békét annak a S. E. lelkész urnak," kijelentem, hogy nekem ugyan S. E. lelkész ur személyével semmi bajom, sőt ha T. P. volnék, mint nem pap talán még az ügygyel sem bajlódnám; de mint lelkész kötelességemnek tartom, egyházam országosan biztositott jogait védelmezni, a nekem legjobbnak látszó utón, azok ellen, a kik egy alkotmányos országnál és annak törvényhozásánál — más honfitársaik rovására — felül helyezik magokat. Non quis, sed quid ! Bartholomeidesz János, ev. lelkész. N.-Iválló nov. 19. 1869. Kedves szerkesztő barátom! Igaz, hogy megígértem gyakrabban írni, de hogy az igen ritkán történik, annak nem én vagyok oka, hanem N.Kálló, mert nálunk felemlítésre méltó dolgok igen ritkán fordulnak elő, napi eseményeink ma ugyanolyanok mint tegnap, és holnap. A férfiaknak még csak van szórakozásuk, reggelenként a megyeháza előtti úgy nevezett pl___a téren, délután a Casinóban, estve a vendéglőben , ahol bort is mérnek, mégpedig zavarosabbat mint a Tiszavize és savanyúbbat mint a masina vezet, oda ugyan nem kívánkozik senki ismét, ki egyszer ott vacsoráit, mert a valóban jó izó ételekre nincs mit inni. Advocem vendéglő: eszembe jut, hogy néhány nappal ezelőtt Debreczenbe voltam, és a „Tiszavidék“-ben többször kitüntetett Brohner „fehérló” vendéglőjébe szálltam, hol ugyan a szállás, illetőleg szoba ellen semmi kifogásom nem volt, de az ételek és italok nem érdemelték meg azt a nagy dicséretet. Tessék a tisztelt dicsérőnek illetőleg a dicséretet halmozó levelező urnak a czeglédutczai „Király Mihály“ ebédlőjében egyszer ebédelni, bizonyára nagy különbséget fog találni mind ételben italban, mind az árban , s biztosítom , hogy többé nem fog Brohner, hanem Királynál étkezni. Sokat írtam már és Kálóról úgy szólván még mit sem, de az igazat bevallva nincs is mit, kivéve, hogy deczember hó 12-kén a ref. egyház papot fog választani, melynek eredményét már előre is megírhatnám, mert a vélemény eddig egy volt, de rövid idő óta bizonyos korteskedések folynak s nem lehet tudni ezek mit fognak szülni; de reményleni óhajtom , hogy a n.-kállói ref. hívek meggyőződése nem fog hajótörést szenvedni a korteskedés által, mi csak szégyenére válna. Majd meglássuk! úgy hallom fényes Katalin bálunk lesz, melyre a nyíregyháziakat is ezennel meglnvom. II__y.