Tiszavidék, 1869 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1869-11-22 / 46. szám

laposán kellemetlen változást tapasztalnánk, ér­telmes gyógyászhoz forduljunk, mert gyakorta a fel sem vett bajocskából, nagy betegség fej­lődhetik. A kényelem végett egy gazdászati ló 9 láb hosszú és 6 láb széles, vagyis 54­­ lábnyi tért szükséges, hogy így több ló állása között, leg­alább 6 lábnyi térköz legyen. Az istálló tisztán és szárazon tartása, s minden darab lóra lega­lább 5 fontnyi alomvetés nélkülözhetlenül meg­kívánta­tik. Kellő tápszerelés s gondos ápolás mellett, lovainkat hosszú időn át sikerülhet jó erőben megtartani; de mindez haszontalan lenne, ha nem vigyáznánk a lovak időszerű teheremelési vagy húzási képességére. E végett tudni kell, hogy egy pár középszerű ló, sima úton, napon­kint, 8—9 órán át, 1780 fontnyi terhet képes mozgásba tartani, vizen azonban csak 1660 font, s köz országúton 1200 — 1500 fontnyi terhet vihet megerőltetés nélkül. A mi gazdáink két lóra 1000— 1500 fontot, négyes fogatra pedig 1800 —2500 fontot szoktak számítani. A pesti és bé­csi lóvonatú vaspályán csupán egy ló vitelére 1780 fontnyi terhet számítanak. Végül megemlítjük, hogy a lovak a máso­dik év­ben 5 hüvelyket, a harmadik évben 3 hü­velyknyit, négy éves korukban 1 'A hüvelyknyit, öt éves korukban 'A hüvelyknyit szoktak nőni; e szerint a 6 éves lovakat teljesen kinőtteknek le­het tekinteni. Ezen idő előtt tehát, még a fölőbb említett teher mennyiséggel is terhelni lovainkat annyit tenne, mint azokat növésükben szándéko­san meggátolni. Meddig élhet egy ló, még csak középszá­­mitással is meghatározni bajos dolog volna, azon­ban nagy ritkaságok közé tartozik, ha valamely ló .40 évig él, az igás lovak körülbelöl a 20-dik év táján dőlnek ki. J ... A nyíregyházi ipar és kereskedelmi bank alap­szabályai. (Vége.) IX­ Fejezet. A társulat feloszlása és végelszámolása. 87. §. A társulat 1899-ben oszlik fel, ha az 1898-ik évi rendes közgyűlés további fennállását el nem határozná, és a kormány ezen közgyűlési végzést jóvá, népi hagyná. De ez idő előtt is feloszlik a társu­lat, mihelyt bármily körülmény által a közönséges tartalékalapnak végképeni kimerítése után a rész­vényvagyont ötven száztóli veszteség érné, mely eset­ben azonnal feloszlató közgyűlés hívandó össze, 88. §. Azon esetben, ha a közgyűlés a társulat feloszlását az előbbi §. határozatainak értelmében ki­mondaná, megállapítja egyszersmind a végelszámolás módját, és e­­ czélból leszámoló bizottságot nevez ki a részvényesek közzül. A feloszlatási terv a magyar királyi minisztéri­umnak bemutatandó. 89. §. A társulat feloszlatásával, bármikor tör­ténjék az, a társulat összes vagyona, u. m. a rész­vénytőke és mindkét tartalékalap mindenekelőtt a társulat összes tartozásainak fedezésére fordíttatik.Az összes­­ tartozás fedezése utáni többlet a részvényekre egyenlően felosztatik. . A­­ biztosítéki alap a hitelegylet üzleteiből folyó veszteségek­ fedezésére fordíttatik első­sorban.Az ös­­­szes veszteségek fedezése utáni felesleg pedig a hitel­birtokosok között biztosítéki illetményük befizetése szerinti arányban osztatik fel. mélvben igénybe vétetnék, a szükséges pótfizetést, mely egy évi biztosítási díj erejéig emelkedhet, telje­síteni. 2. §. Biztosíttatnál­: a) gazdasági lovak, b) szarvasmarhák, c) juhok, d) sertések, e) kecskék, f) szamarak és öszvérek, és pedig, a) kizárólag keleti marhavész és mindennemű járvány, b) keleti marhavész mindennemű járvány, egyes betegségek és balesetek ellen, ha ez utóbbiak természetes elhullást, vagy szükségessé vált leölelést idéztek elő, a díjszabványban meghatározott legma­gasabb biztosítási értékig. A juhok csak járványok ellen biztosíttatnak. Az ajánlattevő köteles minden egy fajú egészsé­ges, marháit biztosításra javaslatba hozni, kivétel csak azon esetben engedtetik meg, ha azok különféle udvarok vagy istállókban, melyek egymástól legalább 2 mértföldnyi távolságban vannak, helyezzék el. Biztosított és nem biztosított marha együtt egy istállóban vagy udvarban nem helyezhető el, előfor­­­­duló esetben a biztosítatlan rész is biztosítandó, vagy a biztosítás elenyészik a­nélkül, hogy a társulat bár­minemű kártérítést teljesíteni tartoznék. 3. §. Biztosítás és kártérítés alól kizáratnak: a) gyógyíthatlan kór- és bénaságban szenvedő marhafajok, b) oly istállóban elhelyezett marha, melyben egy hó előtt a keleti marhavész, vagy ragályos betegség és másnemű járvány uralgott, és a­mely egészség­rendőri szabályok szerint hivatalosan nem fertőztele­­(­níttetett. c) oly tulajdonosok marhája, kiknél a gondvi­selés és ápolás elhanyagolása a biztosítást megenged­hetővé nem teszi. 4. §. Hadjárat, felkelés, vizár, robbanás, föld­rengés , tolvajlás által okozott veszteségek nem kár­pótoltatnak , valamint azok sem, melyeket az állam­gyógyászati rendőri szabályok elhanyagolása, rosz­­akarat, gondatlanság a takarmányozás és ápolás kö­rül , továbbá a biztosító, az ápoló és egyéb felügyelő személyzet méltatlankodása kimutathatólag idéztek elő Nem valamely kórállapot megszüntetésére irány­zott műtétek által előidézett veszteségek nem kárpó­toltatnak. 5 §. Tűz-, vízveszély és villám által okozott veszteségek csak az esetben kárpótoltatnak, ha azok különösen a társulatnál biztosíttattak, és ezért külön díj fizettetett. 6. §. Az általános biztosításon kívül a társulat külön feltételek és díjszabvány mellett biztosítja a magyar osztrák birodalom vasúti vonalain szállítás alatt levő szarvasmarhákat és a sertéseket mind­azon károk ellen, melyeket a vasúti társulatok nem kárpótolnak. 7. §: Kizárólag a járványok ellen eszközölt biz­tosítás kizárja az egyes betegségek és balesetek által előidézett veszteségek kártérítését. Járványokat tekintetnek: lovaknál: lépfene, taknyosság, és veszettség; szarvasmarháknál: keleti marhavész, lép­fene , tüdő, száj és körömvész, vérvizelés, métely és veszettség; juh­oknál: lépfene, körömvész, himlő, vérvi­zelés, rothadási métely és veszettség. sertéseknél: lépfene, körömvész, himlő és veszettség, ha ezen betegségek járvány minősége szak­értők által hivatalosan megállapíttatott. Ha a biztosítás kizárólag járványok ellen eszkö­zöltetett, ez esetben a fenti betegségek egyes esetei, a keleti marhavész kivételével, mint egyes betegségek tekintetnek. 8. §. A biztosítás alapjául szolgálnak a társulat, vagy annak ügynökei által kiadandó ajánlati nyom­tatványok , melyek rovatait a biztosító, vagy az ál­tala meghatalmazott személy legjobb tudomása és lel­kiismerete szerint betölteni, aláírni és bemutatni tar­tozik. Minden bebizonyult hamis feladás a biztosítást megsemmisíti, és a befizetett díj a társulat javára esik. 9. §. Az igazgatóságnak jogában áll egyes aján­latokat indokolás nélkül visszautasítani, úgyszinte az egyes biztosítási összegeket túlbecslés esetében le­­jebb szállítani. 10. §. Az ajánlattételnél az esedékes díj min­denkor előre lefizetendő a­nélkül, hogy a társulat ez által a biztosítás elfogadására kötelezettséget vállal­na. A biztosítás el nem fogadása esetében a lefizetett díjösszeg visszaadatik. A díjfizetés könnyítése tekintetéből az 500 fo­rinttól felfelé terjedő biztosítási értékek után eső di­­díjakat fél vagy negyedévi részletekben 6 % kamato­zás és a hátralékösszegről szóló díjkötelezvény alá­írása mellett fizethetni. Az első díjrészlettel együtt a biztosított tőke után a díjszabványszerű %%­, továbbá írás- és­ bé­lyegilleték is fizettetik. Káresetben a hátralévő díj a kárösszegből le­­vonatik. Jelentékenyebb községi és együttes biztosítások különböző módozatok szerint köthetők, feltételeztetik azonban az igazgatóság előleges beleegyezése. . (Folyt. köv.) Több oldalról érkezett hozzánk kérdés az állat­­biztosítás mibenlétéről, jónak látjuk gazda közönsé­günkkel az alább következő sorokat közleni. (Szerk.) Az első magyar kölcsönös állatbiztosító társulat­­ általános biztosítási feltételei.­ ­ 1. §. Az „Első magyar kölcsönös állatbiztosító társulatinak, mely működése körét egyelőre a szent István-korona alá tartozó országokra terjeszti ki, czél­­ja: ,a biztosított marha-állományban felmerült veszte­ségeket a 2-dik §. értelmében résztvevőinek teljesen kárpótolni. A társulat kölcsönösség elvére alapíttatott, és a biztosítók a tiszta nyeremény 50 °­ C-ban részesülnek, viszont­ ezek kötelesek, mihelyt a biztonsági és tar­talékalap a függő és folyó kártérítések fedezésére nagy Levelezések. Egyházi élet. — Nyíregyháza, nov. 19. E lapok 45. számában, „Levelezések“ czim alatt közzétett czikkben, azon pontjának igazolására, mely így kezdődik: „Nekem sem kedvem, sem időn“ stb. ide ikta­tom , ama hozzám érkezett egyházkerületi jegyzőkönyv­nek , ide vágó pontját, mely igy hangzik: „XI. Olvastatott superintendens urnák a m­n. vallás és közoktatási m. ldr. minisztériumhoz intézett több rendbeli panaszos felterjesz­tése, nevezetesen: 1. Sztrakay János rozsnyói r. kath. lelkész ellen, ki az 1868: 53. t. sz. 12. §-sa ellenére, Rozsnyón lakó Hor­váth András r. kath. és Szőllös Mária ág. h. ev. vegyes há­zasok egybeadatása előtt, a menyasszonytól tériivényt csi­kart ki, melyben ez magát, leendő valamennyi gyermekei­nek a r. kath. vallásban való neveltetésére kötelezte. 2. Prokopovics Ede szepesmegyei tótfalvi­­ r. kath. lelkész ellen, ki Vavrek Tamás nevű ev. férfit, Slalinka Ka­talin r. kath. hajadonnal házasságilag összeadta, a nélkül, hogy nevezett vőlegény az evang. egyházban kihirdettetett volna, sőt az ezen házasságból származott figyelmeket meg is keresztelte. 3. Boczkó János abaujmegyei ácsvári r. kath. lelkész ellen, ki Csulko, másképen Bodnár nevű, ev. férfit, a ki áttérési szándékát az ev. lelkész előtt csak egyszer kije­lentette, az 1868: 53. t. sz. 7. §-nak is megsértésével min­den jelentéstétel nélkül, a t. kath. egyházba fogadta, s a nevezett férfit r. kath. nővel házasságilag össze is adta. 4. Slaffner Ignácz gömörmegyei jólsvai r. kath. lel­kész ellen, ki az ev. Schmidt János és r. kath. Skoda Má­riától, a háromszori hirdetést megtagadta azon ürügy alatt, hogy az ev. férjnek őt előbbi nejétől elválasztó hétszemélyes táblai ítéletét magára nézve kötelező erejűn­ek el­elem ös­­meri. 5. Prijasovszky János szepesmegyei poprádi r. kath. lelkész ellen, ki Krausz János ev. és Ingler Zsuzsánna r. kath. jegyeseknek, a megtörtént háromszori kihirdetésről" szóló bizonyítványt törvényes ok nélkül kiadni vonakodott.. Határozat: Egyházkerületünk superintendens ar erélyes felter­jesztéseit helyeselve, a halmozott sérelmeken annál is in­kább megütközött, „minthogy azokra a nm. vallás és köz­oktatási m. kir. minisztériumtól, mind ekkoráig válasz nem érkezett, mely el nem maradhatott, ha áll a törvény szentsége, s a jog, melyet az 1868. 53. t. ez. biztosított., — s a sérelmek orvoslását feliratilag újólag fogja kérel­mezni.“ Eddig a határozat, némely t. híveim azon megjegy­zésére , hogy „mért nem hagyok már békét annak a S. E. lelkész urnak," kijelentem, hogy nekem ugyan S. E. lel­kész ur személyével semmi bajom, sőt ha T. P. volnék, mint nem pap talán még az ügygyel sem bajlódnám; de mint­ lelkész kötelességemnek tartom, egyházam országosan­ biz­­­tositott jogait védelmezni, a nekem legjobbnak látszó utón, azok ellen, a kik egy alkotmányos országnál és annak tör­vényhozásánál — más honfi­társaik rovására — felül he­lyezik magokat. Non quis, sed quid ! Bartholom­eidesz János, ev. lelkész. N.-Iválló nov. 19. 1869. Kedves szerkesztő barátom! Igaz, hogy megígértem gyakrabban írni, de hogy az igen ritkán történik, annak n­em én vagyok oka, hanem N.­Kálló, mert nálunk felem­­lítésre méltó dolgok igen ritkán fordulnak elő, napi ese­ményeink ma ugyan­olyanok mint tegnap, és holnap. A­­ férfiaknak még csak van szórakozásuk, reggelenként a me­gyeháza előtti úgy nevezett pl___a téren, délután a Casi­nóban, estve a vendéglőben , a­hol bort is mérnek, még­pedig zavarosabbat mint a Tiszavize és savanyúbbat mint a masina vezet, oda ugyan nem kívánkozik senki ismét, ki egyszer ott vacsoráit, mert a valóban jó izó ételekre nincs­ mit inni. Advocem vendéglő: eszembe jut, hogy néhány nappal ezelőtt Debreczenbe voltam, és a „Tiszavidék“-ben többször kitüntetett Brohner „fehérló­” vendéglőjébe száll­­­tam, hol ugyan a szállás, illetőleg szoba ellen semmi kifo­gásom nem volt, de az ételek és italok nem érdemelték meg azt a nagy dicséretet. Tessék a tisztelt dicsérőnek il­letőleg a dicséretet halmozó levelező urnak a czeglédutczai „Király Mihály“ ebédlőjében egyszer ebédelni, bizonyára nagy különbséget fog találni mind ételben italban, mind az árban , s biztosítom , hogy többé nem fog Brohner, hanem Királynál étkezni. Sokat írtam már és Kál­óról úgy szólván még mit sem, de az igazat bevallva nincs is mit, kivéve, hogy deczem­­ber hó 12-kén a ref. egyház papot fog választani, melynek eredményét már előre is megírhatnám,­ mert a vélemény eddig egy volt, de rövid idő óta bizonyos korteskedések folynak s nem lehet tudni ezek mit fognak szülni; de re­ményleni óhajtom , hogy a n.-kállói ref. hívek meggyőző­dése nem fog hajótörést szenvedni a korteskedés által, mi csak szégyenére válna. Majd meglássuk! úgy hallom fé­nyes Katalin bálunk lesz, melyre a nyíregyháziakat is ezennel meglnvom. II__y.

Next