Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1870-09-12 / 37. szám

mily fájdalmasan érinti is a császár családját és híveit, nem fog döntő befolyást gyakorolni a kormány határo­zataira. Egy eshetőleges forradalmi mozgalom belevonása ezen elmélkedés körében, haszontalan combinaliókra ve­zetne annál is inkább, miután ily esemény a mai viszo­nyok közt sokkal kevésbé várható mint eddig, mivel nem egy könyen fog találkozni kormány, mely magára válalná a felelősséget azon lépésekért, melyek szükségesek arra, hogy Franczia­ország jelen helyzetéből kihozassék. Ezen­kívül az ezen körülmények közt fokozott hazafias érzés el fogja rémíteni a belső pártszenvedélyeket; már Palikán sem látszik oly embernek lenni, ki feje fölé hagy nőni egy utczai forradalmi mozgalmat. (Bizony halta­biz­ászt ) Azon körülmény is, hogy Napoleon császár nem kí­sérletté meg Belgiumba menekülni, hanem, mint nem har­­czos ugyan, legyőzőjének nemes szivére bízta magát, a mellett szól, hogy Parisban egy minden törvényes eszkö­zökkel ellátott hatalommal lesz dolgunk, melynek ezentúl egyetlen feladata az lesz, hogy polgárainak vérét kímélje és a győzőtől a lehető legkedvezőbb békefeltételeket esz­közölje ki az által, hogy a hibás politikája elkerül­hetlen kö­vetkezményeinek megadja magát. A köztársasági franczia kormány tagjai. 77 év óta szept. 4-én harmadszor kiáltották ki Pá­­risban a köztársaságot. Egy decemvirátus véve kezébe az ügyet, melynek élén egy katona áll, s mely a radicális párt 7 tagjából, s az újonnan alakult alkotmányos ellenzék két tagjából (Kératry és Picard) áll. Érdekes lesz e tíz férfiút röviden megismertetni: Luis Jules T­ro­c­h­u tábornok, a mint látszik, az ideiglenes kormány elnöke, (mert e helyen van meg­ne­vezve) született 1815. év május 12-kén Palaisban (Mor­­bihan departement, Bretagneban) 1835. nov. 15-től kezd­ve egy katonai tanintézetet látogatott, aztán a törzskari iskolához osztatott be, s 1840-ben hadnagy lett a 6. sz. gyalogezrednél Afrikában. A fiatal tiszt már ott is figyel­met vont magára Részt vett a Tegdampt elleni háborúban és Mascara elfoglalásában. 1841-ben mint Lamoriiére tá­bornok hadsegéde, tényleges részt vett az 1841-diki téli hadjáratban, így szintén az 1845—1848-diki nagy láza­dás leküzdésében (mint Bugeaud tábornok hadsegéde.) 1851-már alezredes volt. 1851 után Parisban a h­adügy­­ministeriumban volt alkalmazva. A krimi háborúban sok­szor emlegették. Az Alma melletti csata után kinevezték dandár­tábornoknak. Dandár élén 1855-ben szept. 6-kán a sebastopoli külvédművek ellen intézett rohamban súlyo­san megsebesült. 1859-ben már osztálytábornok volt, s mint ilyen Solferinónál jelentéktelen szolgálatokat tett. Mint katonai iró kitűnt: „A katonai intézmények szelleme“ műve által. G­a­m­b­e­ll­a csak egy év óta szerepel. Nagyon fia­tal ember. Született 1838-ik évi okt. 30-kan Cahorsban s igy még 32 éves nincs. A jogot tanulta és már 1859-ben tehát 21 éves korában Parisban ügyvédkedett. Hírét azon beszédével alapitá meg, melyet, azok mellett tartott, kik a Baurdin emlékére való gyűjtések miatt befogattak. Szóno­ki tehetsége, melyet akkor tanusitott helyet szerzett szá­mára a kamarákban. Két helyen választák meg, Parisban és Marseilleben. Ő az utóbbi helyet tartotta meg. Egészségi állapota nagyon gyenge. Jules Simon, Pelletan és Jules Favre, igy Picard, Cremieux és G­r­é­v­i ismeretes alakok. Jules Simon szül. 1814. decz. 31-kén Lorient-ben Pelletan 1813. okt. 18-kán Royan-ban, Jules Favre 1809. márcz. 31-kén Lyonban, Picard 1821. decz. 24-én Páris­­ban, Cremieux 1796. ápr. 10-kén Nimesben, Jules Grévy 1813. aug. 15-kén Montsous-Vaudrez-ben (Jura). Simon, Pelletan és Grévy képviselők 1863 óta, Favre és­ Picard 1857 óta, Cremieux 1868 óta, Jules Simon és Pelletan is­meretesek műveik által (Jules Simon nevezetesebb művei: „A természet vallása,“ a „lelkiismereti szabadság.“ Pelletané: „Az uj Babel“ és a „le Termite“) Favre, Picard Grévi és Cremieux hires üdvédek. Cremieux már 1848-ban tagja volt az ideiglenes kormánynak. Jules Ferry és Kératry mindketten még fiatalok. Jules Ferry képviseli az ideiglenes kormányban a jurnalistikai elemet. Ő­soká volt munkatársa a „Gazetta de Tribuneux“-nak később 1865—69-ig a „Temps“ szer­kesztője. Született 1823. ápr. 5-én Szt.-Dié-ben. Ő is pá­risi képviselő. Kératry Emil gróf, Ferryvel ugyanazon korban áll. Szül. 1832—ik márczius 20-kán Párisban. Régi bretagniai nemes családból származik, a katonai pályára lépett 1854- ben; mint önkéntes belépet a turkos ezredbe­n részt vett a krimi háborúban, később a spahik és vérteseknél szolgált. 1859-ben hadnagy lett a dzsidásoknál, 1862—67-ben részt vett a mexicói háborúban, mint egy contre-guerilla csapata parancsnoka, mint Bazaine szolgálattevő tisztje 1865-ben kilépett a hadseregből s visszatérve Franczia­­országba a „Revue contemporaine“-be nagy feltűnést okozó czikkeket irt a mexikói gazdálkodásról. E czik­­kek később könyv alakjában is megjelentek s az ellen­zék kezében hatalmas fegyverré váltak a kormány és Ba­zaine ellenében. A múlt év óta Kératry Berst városát kép­viseli a kamarában, elzárása, kereskedelmének igen nagy hátrányára van, pe­dig e torkolat birtoklása is egyedül csupán öt illetné. Aztán szóval hozzátette, hogy az orosz kormány szilárdul ragaszkodik ezen kívánsághoz, s hogy az létesüljön, sem­mi áldozattól nem riad vissza. A porta erre azon feleletet adta, a­mennyiben ezen békeszerződést az európai hatalmak congressusa kötötte, annak revidiálása is csak azáltal történhetik, így ő a maga részéről alkudozásokba nem bocsátkozhatni. Így álnak jelenleg a dolgok, s ebből annyi világos, hogy az első lépés a keleti kérdés színrehozatalára meg­történt, s hogy ez Európát ujabb zavarokkal s talán álta­lános háborúval fenyegeti. Mert nem lehet feltenni, hogy a párisi békét, mely annyi vér árán köttetett meg, Oroszor­szág legelső szavára, minden ellenkezés nélkül elejtsék, és nagyon hihető, hogy Anglia, Törökország e pártoló szövetségese, ha kell, fegyveres erővel is igyekezem­ az az általa is garantirozott békeszerződések tekintélyét és m­egdönthetetlenségét fentartani. A keleti kérdéshez:­ ­) Az orosz kormány roszban töri a fejét. Azon átalános zavart, melybe Európát a franczia porosz háború s legközelebb a sedani catastrofa sodorta, ez éjszaki med­ve fel akarja használni, hogy azon békéket, melyek a kri­mi­a­i háború után rátétettek, ne csak könnyű szerrel le­dobja, hanem hogy a czári hagyományos politika m­den­­k­oit a zűrzavar közepette akadálytalanul foganatosítsa. Ignatieff orosz tábornok ugyanis egy hivatalos jegy­zéket nyújtott át a portának, melyben az orosz kormány az 1856-ki békekötés revidiáltatását kívánja, s e kívánsá­gát azzal indokolja, hogy lehetetlen Oroszországnak a jö­vőre nézve is megtűrni azt, hogy a Fekete tenger, mely nagyobb részint az ő birtokát képezi, el legyen zárva ha­jóhada elöl, s hogy a Duna torkolatának Oroszország elöli Franczia-Porosz hadom. — Berlin, szept. 4. A király távirata a ki­rálynéhoz: Varennes, szét. 4. Mily megható pillanat volt találkozásom Napóleonnal! ő megtörve vala, de méltóság­teljes önmegadó magaviseletében. Én Wil­­hemshühét, Kassel mellett, tűztem ki tartózkodása helyéül. — A találkozás a kis kastélyban történt Se­dan nyugati glatsisán, onnan belovagoltam a hadsere­get Sedan körül; fogadtatásomat a hadcsapatok által elképzelheted. Az leirhatlan! = Verniers, szept 4. III. Napoleon és suitje, porosz katonatisztek által kisértetve ide érke­zett, s a „Chemin de fér“ szállodába szállt. Valószí­nűleg holnap fog tovább utazni. — A sedani capitulálióhoz, a döntő csata szeptember elsején reggeli 4 órakor kez­dődött és 11 óra hosszant tartott. A harcz Sedan kö­rül roppant nagy körben dühöngökt Estig 250,000 német, daczára a francziák hősies ellenállásnak tel­jesen bekerité a franczia sereget. Ekkor a porosz fő­hadiszálláson egy franczia törzs­tiszt jelent meg mint Parlamentár s hírül hozta, hogy a francziák készek alkudozásba bocsátkozni. A poroszok feltétlen meg­adást kívántak. A parlamentár e hírrel visszatért a franczia táborba, miután meg­állapitatott, hogy az el­lenségeskedés a franczia válasz megérkeztéig beszün­tetik. Egy órával később Reille gr. főhadsegéd a franczia táborból a királyi főhadiszállásra jött s je­lenté, hogy a feltétlen megadás elfogadtatott. A fő­hadsegéd egyszersmind Luis Napoleon egy levelét kézbesítő, melyben Napolon mondja: „M­ivel nem sikerült golyó által meg­halnom, nincs számomra más lé­pés nyitva, minthogy kardomat felséged kezeibe letegyem. Napóleon: Midőn ennek hire elterjedt a német táborban, roppant örömben törtek ki a csapatok. Valamenyi zenekar játszani kezdett s az öröm véget nem ért. Másnap reggel Napolon több fran­czia tábornok kíséretében a ki­rály főhadiszállásra jött. A Sedanban elfogott francziák száma hivatalos jelentések szerint 80,000-re (?) megy. A fogságba esett franczia tábornok közül, de Faily hadparancs­nok hiányzik. Egy hír szerint de Faillyt egy franczia katona agyonlőtte. Mac-Mahon hadseregéből az elfogottakon kívül sokan belga területére szorultak, hol le kelle tenniök a fegyvert. Edddigelé 10,000 emberre megy ezek száma.­­ Páris, szept. 5. A kamarák tegnapi, szept. 4-diki ülésében Palikao törvényjavaslatot ter­jeszt elő, melyben indítványozza, hogy kormányzó és honvédelmi tanács alakitassék, s a kamara ebbe öt tagot válaszszon. A kinevezett ministerek s a válasz­tott tagok teljesítnék az ellenjegyzést, Palikao lesz annak elnöke. Ezen és még két más javaslat a bizott­sághoz utasíttatik. = Paris, szept. 5. Tegnap a kamara karza­tait és az üléstermeket nagy néptömeg szállotta meg, több képviselő eltávozott az ülés­terméből. A néptö­meg az uralkodó ház letételét és a köztársaság kikiáltását köve­teli. Gambetta a tanácskozási szabadság tisztelet­­ben tartása mellett szólal fel, de minden fáradozása sikertelen. Az utczán: „É­l­j­e­n a köztársa­ság!“ kiáltások hangzanak. A néptömeg, nemzet­őrség és a katonaság az utczán fraternisálnak, s Gam­betta és a baloldal kimondják a Bonaparte uralkodóház letételét. Rendetlenke­­­dések nem fordultak elő.­­ Paris, szept. 5. Ma éjjel éjféltájban rop­pant tömegek vonultak végig a boulevardokon. Az ideiglenes kormány már fennáll. Favre külügymister, Simon, Picard, Pelletan, Cremieux, Ferry, Bízain, Rochefort, Aragó, Pagés, annak tagjai. Kerratry ren­­dőrminister, Etienne Paris mair-je, Gambetta belügy-, Magazin pénzügy-, Cremieux igazságügy-, Leflos had­ügyminister, Grévy az államtanács elnöke, Lafertuier főtitkár és Engelhart Valentin, mint katonai polgári biztos Elszaszba küldettek.­­ Brüssel, szept 5. A porosz koronaher­ceg a táborból útnak indult, s halad Páris felé. — Brüssel, szept. 5 III. Napoleon kérel­mére a belga kormány megengedte, hogy e kísérleté­vel együtt Belgiumon át utazhassák, azon megjegy­zéssel hogy ezen engedély nem tekinthető előzetes esetnek. — Bécs, szept 5. Angol lapok szerint Po­roszország csak akkor kötne fegyverszünetet, ha bé­keföltételei elfogadtatnak. — Metternich utasíttatott, hogy folytassa működését a tényleg fennálló kormány­nál. Mac-Mahon sebeiben meghalt, (nem áll); Can­­­obert megsebesült. — A pápa Insbruckba készül.­­ Brüssel, szept. 5. Montmedyt ma reg­gel óta lövöldözik. A vár vitézül védi magát. Három Orleans herczeg Párisba utazott, s ott Francziaor­­szágnak felajánlák szolgálatukat . Wiorencx, szept. 5. A semleges hatal­mak felajánlották közbenjárásukat. Azon hir kering itt, hogy Viktor Emánuel leköszön az olasz király­ságról. = Berlin, szept. 6. Menehouldból szept. 5- től hivatalosan távírják. Mac-Mahon tönkrejutott hadserege a beaumonti ütközet előtt még 120,000 emberből állott. A foglyok elszállítása Németországba már foganatba vétetett. A foglyok közt ötven tábor­nok. Hadseregünk útban van Páris felé. Bazainet egy franczia tábornok értesitendi a dolgok állásáról, s a király nevében fegyverletételre hívja fel. = Páris, szept. 6. A „Journal Officiel“ ma a „Franczia Köztársaság nevében a következő proc­­lamátiót közli „A köztársaság 1792-ben az invasiót legyőzte, s a forradalom a közjónak nevében következett be. Polgárok­­ őrködjetek azon város felett, mely reátok van bízva; már holnap a hadsereggel együtt meg­­boszulói lesztek a hazának ! A politikai vétségre néz­ve átalános amnestia adatik.“ A honvédelmi bizottmány Páris összes követei­ből áll. Elnöke Trochy, alelnök Favre. Mindenütt tel­jes rend uralkodik. A törvényhozó testület feloszlat­­tatott, az ülésterem lepecséltetett. — A köztársaság Lyonban, Bordeauxban, Grenobleban s más nagy vá­rosokban kikiáltatott. Az ujonan kinevezettek mind a szabadelvű párthoz tartoznak. Mi hir a Nyírben. * Ő felsége a híréiig, a­mint hírlik a honvéd­ség őszi gyakorlatait legmagasabb jelenlétével fogja az ország több részén szerencséltetni, így nekünk is remé­nyünk lehet, hogy uralkodónkat e hó folytán városunk fa­lai között tisztelhetjük. — A király megjelenése a gya­korlatokon mindenesetre kitűnő hatást szülne a honvédség szellemére. A népnevelés, főjön el a te országod, sokszor igy kiálthatunk fel, kivált ha azon vak buzgó tö­megeket látjuk, kik mostanában számtalanszor haladnak át városunkon a pécsi csodatevő képhez. 19-dik század és csoda­tevő képek, wie reimt sich das zusammen? * A honvédség; concentirung­, mely S. A. Ujhelyben rendeztetett, nem ott, hanem városunkban fog egy újabb rendelet szerint megtartani. Azon concentirung pedig mely Szathmáron volt megtartandó, Debreczenbe tétetett át. * A múlt héten megtartott országos vásárunk igen népes volt. Volt komédia is elég, ezek ugyan egy vásárról sem maradnak el.­­ A ref. egyház téren újra van valami látni való. A vásárba bejött jövedelmét valószínűleg keveselte valami panorama tulajdonos, azért felütötte sátorát váro­sunkban, hogy tele rakja erszényét. * A honvédségi lovassághoz tartozó lovak, melyek tartás végett mezei gazdákhoz vannak kiadva, a városunkban tartandó őszi gyakorlatok alkalmá­ból bekivántattak. ? Városunkban, egy alkalmi dalárda alakult, s­tályai Nagy Mihály ur Jubeliumára szerdán mentek el, sok ide való polgár kíséretében, az ünnepélyt részletesen jövő számunkban fogjuk hozni.­­ Közelebbi számunkban megemlítettük hogy a n.-kállói dalárda a kegyelet adóját lerovta a Bö­szörményi sírjánál a pesti halár ünnepélyre történt felrán­dulása alkalmával; ezen közlésünket azóta vett értesülés nyomán azzal kell kiegészítenünk, miszerint ugyan­ezen alkalommal egy lelkes n­ kállói hon­leány Sz. F. né ur­­hölgy, a sírt saját kezűleg megkoszorúzta. A A temető azon hely, hol az urban nyugvók tetemei örök enyh­ét találnak. Ezt tehát haszonbérbe adni — hogy rajta szántson, vessen, arasson és kaszáljon — a XIX. században feltalált ujdon neme vagy variációja a lo­vag korban hírhedt, üzérkedő Simoniénak................Qui habet aures audiendi, audiati .... Többen.­­ Tolvajlások. Két­féle lopás is történt e hé­ten városunkban. Egy szegény orosz ember a szerdai heti­vásáron eladott egy tehenet, és a szokásos áldomás ivás közben anyit talált inni, hogy elaludt , de felébredése igen szomorú volt, mert pénzét sehol sem találta így most se pénzc se tehene, a tettest nyomozzák.­­ A másik eset az, hogy egy idevaló polgár elküldi kocsiját szénért, a kocsis megrakta a szekeret szénnel, de a­helyett hogy ha­za­ment volna, m­ég mai napig sem tudják hollétét. A gaz­dának kára 3 jó ló, egy szekér megrakva szénnel­ nyo­mozzák.

Next