Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1870-02-21 / 8. szám

IV évfolyam. Szerkesztői iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Egyház-utcza 170. sz. a. v _____ Kiadó hivatal ifj. Csáthy Károly könyvkereskedéseiben Debreczen és Nyíregyháza. Bérmentetlen levelek el nem fo­gadtatnak. Hétfő, február 21. 1870. Nyílt tér alatt minden három hasábos garmandsor 25 kr. és 30 kr. bélyegdij. Előfizetési dij: Kiadóhivatalban egész évre 5.50 Házhoz vagy postán küldve 6.— Félévre.............................3.— Évnegyedre........................1.50 Hirdetések dija : minden 5 ha­sábos pettt sor egyszeri ikta­tásánál 5, többszörinél 4. — bélyegdij 30 kr. Előfizethetni Nyíregyházán és Debreczenben ifj. Csáthy Károly könyvkereskedéseiben, Pesten Grill Károly m. k. udvari könyvárusnál S.-A.-Ujhelyben Löwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. 8. szám. Pár igénytelen észrevétel Litkei Péter „Uj esz­méjére a közös iskolákbani vallástanitás ügyében.“ A „Tiszavidék“ hasábjain t. Litkei Péter ur egy czikket közöl, következő czimmel : „Egy uj eszme a közös iskolákbani vallásta­nitás ügyében,“ mely végeredményében oda lyukad ki, hogy a lelkészek, részint túlságos elfoglaltatásaik miatt, részint a növendékek rendes tanóráinak tetemes száma következ­tében a vallástanitást kellő sükerrel nem vé­gezhetvén , legkivált pedig mivel a tisztaszivü, egymást testvériesen ölelő gyermekek szivébe a különböző vallásfelekezetek lelkészei a sze­­retetlenség, gyülölség mérgét csepegtetnék be : a közös iskolák tanítói adjanak elő egy összehasonlító vallástudományt, melyben a növendékek felfogásához mérten, általában előadatnának a nem keresztyén vallások alap­elvei a főbb vonásokban, de különösebben részletesebben a köztünk létező vallásfeleke­zetek lényeges hitágazatai és szertartásai, stb. Igen tisztelt czikkírónak nézetét sem üd­vösnek, sem kivihetőnek nem találhatjuk, kö­vetkező szempontokból : A nevelés szabályozza a gyermek gon­dolkodását, formálja lelkületét, ha tehát a gyermeket önmagához el akarjuk juttatni, azaz emberré akarjuk tenni, őrizkednünk kell fejlődő lelkét olyanokkal megterhelni, melyek semmi hasznot nem nyújtanak, de annál több kárt okozhatnak. Mit használna a gyermek­nek, ha megismertetnők őt a chinai mandarin élettel, vagy Indiának Bramanjával? A Zen­­daveszta stb. megannyi bölcsészeti alapokon nyugvó vallásokat lehetne-e érdemlegesen tárgyalni a gyermek előtt? Avagy a mormo­nok, vagy ég tudja miféle vallások tanítása micsoda hasznot nyújtana a gyermek lelküle­­tére nézve? Nem egy Labirynthba vezettet­nék-e az eszmélkedő gyermek, melyből aligha találna többé kivezető Ariadne fonalat? De ezen „Uj eszme“ által különben sem érezhetnék el a kívánt czél czikkíró felfogása szerint se! Már maga az „összehasonlítás“ olyan fogalom, mely bizonyosan a többféle előadott vallások közül csak egynek szolgálna előnyére, a többinek pedig hátrányára! Két­féle esetet vehetünk fel. Először is, ha feltehető volna az, hogy a közös tanító levetkőzve minden felekezetisé­­ge­t, tisztán, minden előszeretet nélkül adná elő a különböző vallások igazságait, az össze­hasonlítás fogalmánál fogva ki nem kerültet­­hetnék, hogy egyik vagy másik vallást, mely­nek t. i. igazságai vonzóbbak s a józan felvi­lágosodással összeegyeztethetőbbek, a többi felibe ne emelje. Másik eset az, mi valószínűbb, hogy a közös tanító saját felekezeti szempontjából kiindulva, saját vallása előnyére tenné az összehasonlítást, s így a czikkíró által óhaj­tott czél mindkét esetben távolban marad, mert a különböző felekezetű gyermekek kö­zött, már a szülői házban beszívott vallási el­vekből kifolyólag is szét volna hintve a ver­sengés és szeretetlenség magva. Továbbá azt mondja t. Litkei Péter úr : „a miniszteri tanterv szerint az elemi és is­métlő iskolában hetenként nyáron 31, télen 34 órát foglalna el magának az iskolatanító, különféle tantárgyakra, a kertészeti és test­gyakorlati órákat ide nem számítva. — Éhez jő 3, 4 vagy pláne 5 lelkész, kik napjában egy-egy órát adva a vallástanból, szinte jó darabot vennének igénybe az időből! Hogy telik ez ki?“ stb. íme, ha már egypár vallás­tudomány tanítása is oly sok időt vesz igény­be czikkíró állítása szerint, hogy azok tanítá­sa csak nem lehetetlenné válik, hát annyival inkább annyi sok Vallástudomány tanítása hogy volna kivihető, hogy volna czélhoz ve­zető? Hiszen ez, míg egyrészről a gyermekek felfogási képességét felülhaladná, másrészről a tanítókat is túlterhelné. De menjünk tovább! . . . Igen túlságos jóakarat s az emberekbe vetett túlságos biza­lom kívántatik ahoz, hogy feltehessük azt, mikép az illető közös tanítók oly semleges álláspontot foglaljanak el a vallás tanításában, hogy saját vallásos nézeteiket soha előtérbe ne tolják. Annyira szívünkhöz vannak forrva, úgyszólván énünkhöz vannak tapadva a ne­velés által a gyermekkorban beszívott elvek, különösen a vallásiak, hogy még a 2x2 ta­nításában is nem egyszer adott már azoknak kifejezést a tanító. A történelem és termé­szettudományok előadásánál pedig egy álta­lában kikerülhetetlen az Istenről való meg­emlékezés, mely minden vallásnak alapja s csak kevéssé legyen elágaztató modorú elő­adásában a tanító, nem azonnal be lesz-e szőve a vallás? Hát annyival inkább a vallás­­tanitásában mig emberek vagyunk, — már pedig még nem vagyunk angyalok, — lehet-e kívánni, hogy az általunk rég szentül őrzött s melegen kegyelt elveket elhazudva, oly el­veknek adjunk kifejezést, melyek szivünk érzelmeivel, lelkünk gondolataival merő el­lentétben állanak?! Minden igaz honpolgárnak csak örülni lehet és kell azon, hogy az állam kimondotta az általános tankötelezettséget, s hogy a ne­­veltséget, tanultságot a közös iskolák által véli legczélszerűbben elérhetőnek : nincs okunk se kétleni, se megczáfolni. Az állam­nak, ha jövője virágzását, boldogságát mun­kálni akarja, mai nap már elkerülhetetlenül gondoskodnia kell tagjainak üdvös kiképez­­tetéséről, hogy miért? sokan elmondták már, unott volna ismétlésekbe esnünk; azonban, hogy a közös tanítás a vallást is mintegy fél­­emje,*) azt igen veszélyes dolognak tartjuk; mert ha igaz az, hogy a vallásos nevelés er­kölcsi biztositéka a jogos törvényeknek, úgy másrészről ugyan csak a vallás az, mely egy­kevés vakbuzgósággal megmételyezve a leg­szentebb eszméket s leg­életrevalóbb vívmá­nyokat szükkeblüleg porba dönteni képes; — a vallás az, mely korunkban is a­helyett, hogy a felvilágosodás fáklyájával kezében igyekez­nék magát a szűk látkörű múlt poros czaf­­rangjaitól megtisztítani, elavult dogmák fel­elevenítésével akarja magát körülbástyázni, mint megannyi chinai merev falakkal, a sza­bad eszmék, gondolatok áramlata ellen. Ne­künk pedig, kik protestánsokul már legalább is egy lépéssel tovább véljük magunkat tenni, nem jó volna ismét visszamennünk. Avvagy nem megdöbbentő hatást gyakorolna-e az egy felvilágosult szülőre, ha fejlődő gyerme­kének lelkét tele­tömnék mindenféle szolgai eszmékkel, gondolatokkal ? Megdönthetien igazság pedig, hogy a val­lásos nevelés szabályozza s fejti ki az ember lelkületét különböző irányban. Ezen állítást igazolja a történelem! Vallásos nevelés ered­ménye a szent sír felett folytatott háború, mely Európának 1 millió harczosába került; vallásos nevelés hozta létre Spanyolországban a sz. inquisitiot, vallásos nevelés rendezte Frankhonban a bertalanéjt! — Ugyan­azért óvakodjunk a vallásos nevelést kiadni keze­ink közül. — Oda dobni ezt a közös tanítók kezébe, a könnyelműséggel határos dolog! Örömmel mondhatjuk ki, hogy még ma is igen nagy hatalom a vallás. Ha talán vol­nának még ma is, kik ezt másra használnák fel, mi használjuk fel egyedül a humaniszti­kus elvek megvédésére, nevelésére s megszi­lárdítására. Megdönthetően igazság, hogy ha az erős jellem az igazságot áruba nem bocsátja, ha a nemes szív a becsületből gúnyt nem űz és a szeretet áldásait látjuk tenyészni, ha a magá­nak elégtelen ember magasabb erkölcsi maximákban tud magának vigasztalást sze­rezni, mind ez kisebb nagyobb tekintetben a vallásos oktatás és nevelés erkölcsi követ­kezménye. Ugyanazért a vallástanitást ne bocsássuk ki kezeink közül. Ez a felekezeteknek szent joga s féltős kincse s különösen nekünk helyileg, hol számra nézve kisebbségben vagyunk s anyagilag is kevesebbel rendelkezhetünk, vall­juk be őszintén, hogy van igen sok félteni valónk. Végre az államnak igen sokszor sajátos czéljai vannak. Ki tudja, nem fog-e előkerül­ni az absolutismus korszaka, mely aztán igen könnyen foghatna rendelkezhetni a közös ta­nítókkal s igen könnyen foghatna vérlázító elveket beplántálni a gyermeklélek világába a vallás palástja alatt. Ennyi, mit. t. Litkey Péter ur „uj eszmé­jére“ megjegyzendőnek véltünk; még csak azt tesszük hozzá, hogy nem mind jó az, a mi uj, úti figura docet. L.... *) Einni, szopni, fölemni, aufheben. A „Nyílt közlöny“, mint a tárgyilagosság tanára, az alkotmány és szabadsajtó védője. (Mulattató történet) Nem akarván lapunk t. olvasóit­­ árasztani egy so­vány polémia végig­­olvasásával, hogy némileg élvezhe­tőbbé tegyem a tárgyat, bevezetésül egy kis mulattató tör­ténetet kell elbeszélnem.

Next