Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1870-02-14 / 7. szám

IV évfolyam. Szerkesztői iroda: nyíregyházán, Egyház-utcza 170. sz. a. Biiadó hivatal ill. C­s­á­t­h­y Károly könyvkereskedéseiben Debreczen és Nyíregyháza. Bém­entetlen levelek el nem fo­­gadtatnak. 7. szám. Vegyes tartalmú hetilap. Hétfő, február 14. 1870. .Nyílt tér alatt minden három hasábos garmandsor 25 kr. és 30 kr. bélyegdij. Előfizetési dij: Kiadóhivatalban egész évre 5,50 Házhoz vagy postán küldve 6.— Félévre................................3.— Évnegyedre..........................1,50 Hirdetések dija : minden 5 b­e-, sábos petit sor egyszeri igta­­tásánál 5, többszörinél 4, — bélyegdij 30 kr. Előfizethetni Nyíregyházán és Debreczenben ifj. Csáthy Károly könyvkereskedéseiben, Pesten Grill Károly m­. k. udvari könyvárusnál, S.-A.-Ujhelyben Löwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. A polgári olvasó egyletről. A társulás anyagi mint szellemi léten mindig a leg­­i­dvösebb , legszebb eredményeket képes felmutatni, és ezen eredményeket az emberiség naponkénti meggyőző­dése kénytelen beismerni : minek következménye a tár­sulási szellem emelkedése s mind hovatovább nagyobb térfoglalása. Mondanunk sem kell, hogy nemzeti sülyedésünk lett hargikus éjszakájában, mintegy fölriasztó fáklyafény csillámlott szét elevenítő sugaraival az első kaszinó egy­let megalakulása , s jön a nemzeti közszellem felébredé­sének, növekedésének és megizmosodásának legnagyobb, legtevékenyebb emeltyűjévé. Az első kaszinó-egylet példájára nem sokára ala­kultak a haza népesebb városaiban mindenütt hasonló czélú társulatok, de a­melyek az akkori politikai institu­­tiok hatalmas befolyása alatt, de másrészről a közművelt­ség alanti helyzeténél fogva is, némi aristokratikus jelle­get öltvén magukra, a nagy közönséget csaknem általá­nosságban kizárták kebelükből , s ezen egyletek jótékony hatásában a polgári osztály csak közvetve része­sülhetett némileg. Idő múltával, az emelkedő demokratikus szellem le­heltetének egy parányi fuvallatával megérintette ugyan az arisztokratikus kaszinó köröket, s e szellem hatása alatt sok helyen, elhatároztatott a polgári osztály felemelése és részesítése az egylet jótékonyságában. Azonban ezen nem belső meggyőződésből, hanem csak a kor uralkodó eszméjéhez, látszólagos simulásból eredő fraternizálási hajlam szülte egyesülés, halva szüle­tett csecsemő vala, melyet a bábák „polgári kaszinó“ név­re meg is kereszteltek vala, azon mindenesetre demokra­tikus elvből indulva ki, hogy a hazának gazdagok, szegé­nyek, tisztviselők, tudósok, iparosok, földmivesek stb. egyenlő polgárai. De minden hasztalan volt, a gyakorlat különbséget tett itr és polgárok között: az eredetileg egynek alkotott két elem külön vált mint a víz és olaj, a halva születért gyermeket el kell­ temetni. A keresztnév ugyan megma­radt, de a név nem egyébbé teve, mint a halottnak epítá­­fiumává. Hogy több példát ne említsek, így volt ez Nyíregy­házán is. A demokratikus szellem hatása alatt a kaszinó-egy­let elhatározta, hogy a polgári osztályúakat, illetőleg ipa­­rosokat is felveszi tagjaiul éspedig, hogy anyagi tekintet­ben is segítve tegyen rajtuk, csak fele díj fizetésére köte­lezte őket. Ezen intézkedés már magában a legszerencsétlenebb és legfontsabb felfogás eredménye volt, mely az emberi természet nem ismerésének tehetett kifolyása. Midőn az egylet tagjai között az egész és féldijas osztályt felállí­totta, egyszersmind a két pártra oszlás, a megkülönböz­tetés, a lenézés s az önérzet megsértésének magvait hin­tette el, a­hol az egész dijas már azért is, mert 11 forintot fizetett, előbb valónak tekintette magát, a féldijas pedig a kegyelem utján 3 frtra redukált dijával magát alárendelt helyzetbe jutni látta, melynek következménye egyéb nem tehetett, mint az önérzet felébredése, és a kegyelem el­dobása. Ezen félszeg intézkedés megkoronáztatott pedig az által, hogy a féldíjt fizető iparosok számára külön olvasó­terem m­utattatott ki. A­mi azután a szétválásnak lett fel­­tartózhatatlan okozójává. Nyíregyházán pedig aristokratia a szó gyakorlati értelmében nem létezik. Igen sok, most legelőkelőbb családfők, iparosok és földmivesek gyermekei vagy unokái, sokan vannak, kik évek előtt nem valami fényes anyagi körülmények között telepedtek meg, azonban, hogy szorgalmuk vagy tehetsé­geik által fényesebb vagyoni helyzetbe jutottak, e körül­mény még nem adott jogot az aristokratikus igényekre. Nem lévén tehát aristokratia, itt csak egy osztály, a polgári osztály létezik. És íme ezen egy osztály sem volt képes megférni egy fedél alatt. Hogy miért? Ez oly kényes kérdés, melyre feleletet adhat ugyan minden egyes, ki a körülményeket ismeri, de nyilvánosság terén, tapintatosabbnak hisszük a kérdésnek felelet nélkül hagyását. Elég a hozzá, hogy az egy fedél alatt meg nem fél­­­­hetés, a kaszinó egylet mellett, egy „polgári olvasó egylet“ felállítására szolgáltatott alkalmat. Melynek élete azon szükségérzetből származik, mely a kor művelt­ségi színvonalára emelkedni törekvés kifolyása. Ezen kissé talán hosszadalmas incidens után, mely­ben a nyíregyházai polg. olvasó egylet alakulásának kö­rülményeivel óhajtottuk a t. olvasó közönséget megismer­tetni, áttérünk ezen egylet jelen állásának festésére. Nevezett egylet évi rendes közgyűlését febr. 2-kán tartotta meg, mely alkalommal az elnöki jelentésből meg­ismerhettük ezen virágzó társulat anyagi és szellemi hely­zetét, mely is következőleg állítható egybe. Az egyletnek mult 1869-dik évben bevétele volt mi frt. 12 kr. Kiadása 973 frt. 4 kr., mely kiadási összegből több mint 300 frt. bútorokra fordittatott; a könyvtári pénztár­nak bevétele volt 507 frt. 92 kr., kiadása 412 frt. 17 kr. A két pénztárnak készpénz maradványa 243 frt. 83 kr.— E mellett tagsági dij hátrányokban van követelése össze­sen 707 frt. 50 kr. és igy összes pénztári maradvány 651 frt 33 kr. Minthogy azonban 500 frt. házbér tartozása az egy­letnek hátrányban van, ez levonulván a maradványt ös­­­szegből, marad az egyletnek 451 frt. és 33 kr. aktívuma. A könyvtár a múlt évben több mint 200 kötet új és a legválogatottabb könyvekkel szaporodott, és így ke­véssel több mint másfél év alatt az egyleti könyvtár a 400 kötetet meghaladja. És hogy a könyvtár nem csak holt tőkéje az egy­letnek, hanem szorgalmatosan igénybe is vétetik, bizo­nyítja ezt az elnöki jelentésből merített azon adat, hogy a­­ lefolyt évben mint­egy 3051 könyvkivitel van a jegyző­­i könyvbe bevezetve, mely, a tagok ötödfélszázra menő szá­mát tekintve, nem látszik ugyan felelte kedvezőnek, de tekintetbe véve azt, hogy az egyleti tagok közül némelyek a kaszinóból, mások az ifj. Csáthy Károly könyvkereske­déséből látják el magukat olvasó könyvekkel, és az ipa­rosok s földművesek ideje sok felől van igénybe véve, min­denesetre az olvasási kedv nagyobb mértékére enged kö­vetkeztetni. Az egylet e­mellett a tagok szaporodására nézve is meglepő emelkedést mutat, mert tagjainak száma a múlt év folytán 154 új taggal szaporodott. És így 450 tagjával népesebbnek mutatkozik, mint a debreczeni polg. olvasó kör, melynek tagjai száma a négyszázat nem ha­ladja meg. E mellett az egylet kebeléből alakult részvénytársu­­lat vett egy 15,000 frtos emeletes házat, nagy kiterjedésű udvarral, melynek diszkertté alakítása már az ősz folytán nagy szorgalommal megkezdetett. A ház árából már 9000 frt. ki van fizetve, s teljesen hisszük, hogy a fent levő összeg is, mely azonban mint a házra táblázott adósság, az egyleli részvénytársulat által átvétetett — annak ide­jében pontosan ki fog fizettetni. Nevezetes epizódját képezte a közgyűlésnek az egy­let volt elnökének Gyöngyüsy Sámuelnek elbucsoznia, ki mint olvasóink tudni fogják, n.­kállói lelkészszé válasz­­t­tatván, a tavaszon elhagyja városunkat. Ö volt­ ez egy­­­­letnek csaknem teremtője, ezt tudja, érzi mindenki, te­­’­vékeny szelleme működni egy pillanatra sem szűnt meg­­ az egylet érdekében, s azért nehezen esett öt az egy­­­­letnek elveszteni; — midőn érzékeny búcsúja után K . . TARCZA. A. merengő. — Románcz. — Búsan, elmerülve nézte Mint futott le a folyam; — A remény, mely biztató volt. Mint futó hab ép olyan. Állt az ifjú, elmerengve Nézte, nézte a habot, És a hullám tükörében Lelke úgy elmulatott. Múlt ködéből felmerülve Lent a hullám bűvkörén — Dicsfényben, karját kitárva Megjelent egy égi lény. „Sir öléből im kikelve, Hév szavakkal hívlak én, A ki egykor úgy szerettél Jöjj keblemre, légy enyém! Boldog itt lenn, itt van a menny, Nem zavar meg földi zaj; Jöjj ölemre, jer szivemre Bánat és hú itt kihal!“ •S hall az ifjú elmerengve Titkos, édes hangokat : „Jer szivemre, hő ölemre!“ így csábít, kér, hívogat. ,Hívsz! megyek, megyek szivedre!* Csalfa hullám szerte hull, Lent az ifjú, szemfedőül Rajt’ folyam, hab elborul. S. Gy. JGgy Leámyhoz. Én nem tudom, midőn rád gondolok Egy pillanatra oly boldog vagyok, De egy rövid , rövidke perez alatt Átérzem a legfájóbb kínokat. — úgy fáj és mégis olyan jól esik Ajkam mosolyg, és szemem kényezik, És míg a szivem majd ketté szakad, E kínokért én téged áldalak. — így érezek, de nem tudom mi az, Valami úgy van és ismét maraszt; Szeretnék neked mindent mondani, De akkor ajkam nem tud szólani, Ha nem láthatlak úgy óhajtalak, S ismét és mindég ha már láttalak. — — Mondjad leányka, érzed-é te ezt ? Szived tán téged épen így épeszt? Oh mint szeretném tőled hallani, Én nem tudom, mért, de úgy érezem, Ha szived itt dobogna szivemen Akkor talán megszűnne zajgani. S. Gy. f.­ Fejér galamb, fejér rózsa. Eredeti besz­ély Gyöngyösy Sámueltől. (Folytatás.) IH. Mielőtt történetünk fonalán tovább mennénk, szük­séges hogy megismerkedjünk a Gabriella édes­anyjával az özvegy Szenveinével. E nő körü­lbelől 40 éves lehet, az élet legteljesebb erejében, sovány teste, visszataszító kül­seje , oly megdöbbentőleg hatnak az emberre, hogy a ki őt angyalszép leánya mellett megpillantja, önkénytelenül egy óriási kérdő­jellé változik, keresvén csupán egyetlen­egy vonást, mely anya és gyermek között némi parányi hasonlatosságot tüntetne föl. De az minden vizsgálódás daczára fel nem fedezhető. A Szenveiné arcza a kék és veres szín mesteri ve­­gyületével láttatik befestve lenni, mintha egész arczát va­lami anyajegy borította volna be, melynek a lecsüngő hosszú orr, az apró szürke szemek sajátságos kifejezést adnak, melyhez ha hozzágondoljuk, a hajak korai kihul­­­­lása miatt magas de keskeny homlokot, a gyér hajszálak­ból összecsavaritott parányi kontyot, mely a ritka kötött házi főkötőből kikivánkozik, s e mellett észrevesszük, hogy sem szemöldöknek, sem szempilláknak semmi nyoma nem található: előttünk áll Szenvesné. Arczkinyomatával azonban egészen ellentétben állott rokonszenves hangja s előadási modora, társalgása ügyes, hajlékony, és különösen érzékenyebb tárgyak előadásánál annyira megnyerő, hogy a ki már megbarátkozott vissza­taszító külsejével, örömest társalkodóit vele huzamosab­ban is. A vidámnak látszani akaró külsőn gyakran úgy tet­szik mintha minden érthető előzmény nélkül, valamely tit­­­­kos bánatot rejtő fellegek vonulnának keresztül, általában , ha hosszasabb ideig vizsgáljuk e semmi érzelmet elárulni­­ képesnek nem látszó arezot, valami örökös fájdalmat ve­szünk észre reálehelve, melyet nem látunk, de érezünk. Az arczismerő előtt, egyike a legnehezebben kitanulmá­nyozható arezoknak Szenveiné, s jelleme megismeréséhez kulcsot egyedül múltjának eseményei nyújthatnak, melye­ket ő minden alkalommal gazdag változatokban ad elő, de valami betanult leczkéző modorban, melyről azonnal meg­lehet győződni, hogy élete egyes eseményeinek elbeszélése által épen a való eltakarása czéloztatik. Különösen ked­­vencz tárgya beszélgetéseinek, elvesztett férje, mily beta­nult lelkesedéssel szokta elmondani a lángoló, a sirontul is kiol­thatatlan szerelmet, mel­lyel férje iránt viseltetett, kényei megerednek midőn a haldokló férj utolsó pillana­tairól beszél. Mint ölelte haldokló férje hörgő keblére az ő fejét, miként fagyott meg az utolsó csók ajkain, miként ájult el fájdalmában; mindezeket el kell hinni okvetetle­­nül annak, ki a valót nem ismeri, de ha folytonosan reá

Next