Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1870-05-30 / 22. szám
IV évfolyam. Szerkesztői iroda: NYÍREGYHÁZÁN, IV.Kállói-ultzulmn, 101&.M. "■ Kiadó hivatal ifj. Csáthy Károly könyvkereskedéseiben Debreczen és Nyíregyháza. Dél-mentetten levelek el nem fogadtatnak. 22. szám. Hétfő, május 30. 1870/ Nyílt tér alatt minden három hasábos, gannondsor 25 kr. és 30 kr. bélyegdij. Előfizetési díj: Kiadóhivatalban egész évre 5.50 Házhoz vagy postán küldve 6.— lik félévre V . . . 3.—f Évnegyedre....................4.50 Hirdetések dija : minden 5 hasábos petit sor egyszeri igtartásánál 5, többszörinél 4, — bélyegdij 30 kr. Jf Vegyes tartalmú hetilap. Előfizethetni Nyíregyházán és Debreczenben ifj. Csáthy Károly könyvkereskedéseiben, Pesten Grill Károly m. k. udvari könyvárusnál S.-A.-Ujhelyben Löwy A. könyvkereskedésében, Bereghszászban Csauder Mórnál, hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek.. A Nyíregyháza városa erdője közepén diszlő úgynevezett sóstói fürdőnek haszna, természeti szempontból tekintve.) ( Azon vidékiek és más megyebelik számára, kik ezen fürdőnek helyiségét csak nevéről ismerik véltem terjedelmesen megnevezni annak szervezési fekvését: az erdő mely mindjárt az Orosz utcza végén veszi kezdetét, jobb oldalon szőllőhegygyel van ellátva, gyümölcsfákkal, bal oldalon pedig dús lombozatu árnyékos cser és tölgyfák mellett vagy között mintegy A órányira van az ut, itten a a szellők végződvén csupa és vastag fák között tökéletes árnyban nyílt homok talapon szekeren .A gyalog pedig egy óra alatt a várostól számitva lehet a fürdőhelyiséghez jutni, mely úgy szólván az erdő közepette egy nagy szikes viz tartalmú csónakázható tó, különben igen díszesen és kényelemmel berendezett hely, fürdő és mulató vendégek számára, s nem kétkedem, hogy Magyarhonban sok ily hasonló helyek léteznek, de ahol minden tulajdonság így megvolna, ehhez hasonló alig létezik. Nem czélom a fördő víznek létrészeibe vagy annak gyógyhatásába bocsátkozni, egyedül csak azon oldalról óhajtom úgy a beteg mint az egészségesek számára megismertetni, miszerint nem csak a víz mint egyedüli fürdő már ismeretes hatását fejtegetem, de igenis elmondom tapasztalatom szerint ezen víznek, levegőnek, helyiségnek mint természeti gyógyhatányoknak előnyeit az emberi szervezetekre,mit eddig még kevéssé tudtak és tudnak méltányolni; és nekem ki 20 év olta a haszonszenvi gyógyrend mellett figyelemmel kisérem és tanulmányozaui a természeti élet és gyógytant (Naturgemässe Lebens und Heihweise) annál inkább volt alkalmam tanulmányozni, miután ezen elvvel élés szerint súlyos chronicus betegségből menekültem meg. Ezen gyönyörű fekvésű helyben a sziksós viznek a homoktalajnak és a dús lombozata fák kigőzölgésének hasznát emelem ki természet gyógyczélból, és hasonlítom azt némileg a tengeri fürdők vizeihez, ezek és továbbá a balzsam illata eleny (Sauerstoff) kiegészítik üdvös hatásukat a beteg organismusra, hogy mily kincs rejlik és mely gyógyerő ezen a természet által oly dúsan megáldott helyiségben, csak a hozzáértők bírálhatják meg, én és mások, kik az áldott graefenbergi és svajezi levegőt élvezzük, s örömmel és módon szívjuk a sóstónak éltető és gyógyító levegőjét. Aki pedig ez élvezetben annak non plus ultráját akarja felhasználni, menjen korán reggel gyalog a sóstóra a madarak csevegései mind végig mulatatván az embert, ott még pihenve, vagy ha tetszik megtörödve és reggelizés után térjen ismét gyalog haza, valóban többször meg teendi eleinte e fárasztónak tetsző később pedig meg szokott az egésségre, kellemes és üdvös fáradalmak megedzvén őt az ily kirándulások, kevésbé lesz hajlamuk a szuzos és hurutos bántalmalra, melyek épen a zárt levegőben satnyulók között dühöngnek leginkább; a kirándulókra nézve a részvénytársulat igen jól tenné ha a gyalogok részére egy ösvényt tisztittatna ki a bokrok között, hogy úgy a jövő menő szekerek által okozott kellemetlen portul és a lovak által felvágott homokba bokáig hatolástól meneküljenek sőt ilyen jó gyalog ut lévén egy némely fenjá— Ali tehát minden igaz és nem álom vala! sóhajték fájdalmasan, s arczomat a vánkosok közzé rejtve kekeservesen elkezdettem sírni. — De hát mi történt önnel Kálmán — kérdező nagynéném, az Istenért, beszélje el mi történt vele. — Kálmán beszéljen, — rimánkodék Otília, — mi semmit sem tudunk. . . , — Semmi sem történt vélem, elszédültem, megütöttem magam, ennyi volt az egész, — felelem a kérdésekre. — Kálmán ön nem őszinte, ön titkol valamit elöltünk, pedig higgje el, most erős vagyok már, és tökéletesen kigyógyultam ! Így szólott hozam Otília. Szavainak egész súlyát átértem, s csak most mertem őt e nyilatkozata után megtekinteni. Nem mondhatom szavakkal el a meglepő átváltozást, melyet Otílián észrevettem első pillanatra. Sokkal szebb, sokkal érdekesebb volt mint betegsége előtt, arcza komoly de bizalmat keltő, magatartása méltóságos, homlokán lelki fenség, de a mely mellett az átvonult vihar pusztításának egy halvány fellege maradt emlékül, és ez oly jól illett neki, s csak is e felleg adá meg az alak valódi öszhangzatát. Sokáig bámultam az elragadó szépségű büszke junói alakot, s el nem ragadhatom, hogy egész lénye rendkívüli hatást gyakorolt rám; akt mily boldog lesz, aki itt bírhatja! — gondolám, — de rögtön félbe szakítva gondolataimat, halk hangon sugár neki, míg nagynéném a czukros víz elkészítésével foglalatoskodott: — Kedves rokon, tehát őszinte tegyék ? Jó, tehát kegyednek megvallom, hogy ö itt van, s tartok tőle, hogy jóslata már beteljesült; látom öt midőn észrevett,elsápadt, elfutott előlem, nem akart velem találkozni, s ez okozta ájulásomat Ah ! ki úgy szeret mint én, annak a csalódás halál ! ' — De az lehetetlen! folytatá elborult arczczal Olilia, talán valamely rendkívüli hasonlatosság okozhatta tévedését;'mit keresnek itt, nemde azt mondá ön Kálmán, hogy a 'Lenke szülei' nem gazdagok; *éá'én meg nem foghatom. . . . — Ah én fel tudom fogni, — szakítám félbe szavait; ró de chronicuá beteg gyógyczélból szép időben mezítláb járni megkísérthetné; mezítláb ! talán tréfál ön? kérdezheti valaki, oh nem, igen mezítláb mondom, edzés és gyógyczélból ott, ahol ellenjavalva nincsen, én ezen a társadalom között gúnyolt, de az egészségre igen ís üdvös sétákat Graefenbergben és a Svájczban láttam és gyakoroltam. Hogy tehát mily hatása van a sóstói fürdőnek természet szempontjából, és mily bántalmakban van javalva? Ismételve mordom nem bocsátkozom a részletes javallatokba melyet már Dr. Baruch fördő orvos ur részletesen igen tapintatosan kifejtett a Nyiri Közlönyben, én egyedül mint dús élenynyel (Sauerstoff) bíró levegőt a sziksó kigőzölgésével egyetemben, a vérnek az élenyitésére (oxidatio) vértisztitásra különösen bár minő alakú és formájú vérvegyületi bajok úgy az idegrendszer valamint gümőkor gyógyítására javalhatom. Egy hiányt vagyok kénytelen felemlíteni és azt a részvénytársulat figyelmébe ajánlom, a melyet semmivel sem lehet kipótolni t. i. az enyhe vizgyógymód berendezése és annak alkalmazását egybekötve az életrendi szabályokkal , melyeket szerencsés valék Graefenberg és Svarczi tartózkodásom alatt tanulmányozni részint magában, részint más beteg vendégeken, s hogy mimódon és legczélszerübben lehetne berendezni azt, ha a T. Szerkesztő ur megengedi *) más alkalommal sorolom elő, különben e téren sok mondani TARCZA. Egy őrült nő története. Eredeti beszély. (Folytatás.) IV. Másnap midőn szemeimet felnyitottam, lázas álmaim után, egy csinosan berendezett szobában találtam magamat, ágyam előtt nagynénim és Otília ültek, fejemre vizes ruhát borogatva, s aggódva ügyelve lélekzetvételemre. Szinlés nélküli ürömmel ugrottak föl ülőhelyeikről, midőn felébredésemet észrevették, s hit gonddal kérdezek, ha nem kivánok-e valamit............ Én nem tudtam tájékozni magamat; az utazás a Dunán majd a Cserna völgy hajolózépségi, Mehádia nagyszerű panorámája, a Herkules szobor. Lenke látása, kibultságom, eltemettetésem, mint egy borzasztó álomként tűntek fel emlékezetem halvány,világánál, s most nagynénémet és Otíliát látva azt hivém, hogy csak kínos álmodozásomat folytatom, s míg gondolataim rendbe szedésével valók elfoglalva, valóban nem is feleltem a hozzám intézett kérdésekre. De a fájdalom, mely fejemet keresztülhasgatá, csakhamar meggyőzött, hogy nem álmodom, ajkam szomjúságtól epedett s vizet kértem, aztán azt kérdezem nagynénémtűl, hogy hol vagyok! . . . — A mehádiai fürdőben a 27. számú vendég szobában, felelem nagynéném röviden. — De hát hogy jöttem én ide? — kérdezem tovább. — Bizony édes Kálmán öcsém — folytató nagynéném, megvallom az igazat, ide nem jött hanem lövelletett, mert férjem a Herkules szobor mellett elájulva, találta önt, fejét is veszélyesen összezúzta, e szobát az ön számára nyittatta ki szomszédságunkban, egész éjjel ágya mellett virasztottunk, mert iszonyú lázhall volt, s mindig félre beszélt. *) Igen szívesen fogjuk venni és kérjük. Szert. — nem is szüleivel Van ö itt, hanem attól félek, hogy oly emberrel, aki tőlem elrabolt n múlvümel, s joga van tőlem azt követelni, hogy többé bé lássam őt ! De hagyjuk e tárgyat, most még sokkal izgatottak!] vagyok, sem hogy higgadtan tudnék gondolkozni! Ezalatt a czukros vizet nagynéném elkészítette, ezitrom levet facsart belé, s a hűsítő italból jóizűit ittam. — Most hagyjuk kevéssé magéra Kálmánt, —‘.......la nagynéném, ugy látszik, egészen' magához térj, majd kevés idő múlva iámét' Meglátogatjuk.' Addig pedig olvassa végig a levelet, melyet az ön számára hoztak kevéssel ezelőtt. Ezzel karonfogva Otilit, szobámat elhagyták. Levél, — gondolám a mint egyedül maradtam , ki küldhetett nekem ily 'korán levelet, mikor az egész világon senki sem tudja hogy én itt vagyok, kezembe vevem a levelet, s azonnal felismertem a Lenke vonásait. Mohó vággyal törtem fel a pecsétet s futottam végig a néhány szóból álló levelet, mely ilyformán hangzott : „Kedves Kálmán!“ „Tanuk nélkül óhajtanék Önnel találkozni. Holnap reggel 5 órakor a Ferdinánd-forrás barlangjánál várakozzék reám. „Lenke“ Rideg hetük, életlen szavak, minden érzelem nélkül dobva a téma papírra, sejtelmeim fájó bizonyitványai, minek szaggatjátok újra telkemet, miért marcangójátok szivemet; jobb lett volna nékem élleiélni múltam minden emlékeit mélyen mélyen a föld alá! . . . így szólottam, és keblemben dúló harcz keletkezett, én Istenem mit tegye/ e találkozás már magában han ha férje van, és ha nincs ? ah az még iszonyúbb volna! De éreztem hogy valami lát— Italian kéz lefelé van az örvénybe, nem tudtam elhitetni magammal, hogy elvesztettem őt. Ki tudja gondondolom,— hátha szülei is itt vannak, és ő ama társaságban csak rövid sétára indult; de akkor miért sápadt el midőn meglátott, miért akar velem tanuk nélkül találkozni?............ Végre is engednem kellett az ötös kéznek, mely Ii jpjé„„ vont, s elhatároz'tatfí'magamat' hogy a találkát elfogadom. Reggel korán elég erősnek érezvén már magamat