Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1870-09-26 / 39. szám

IV. évfolyama Kiadó hivatal Illincz Gyula könyvkereskedésében NYÍREGYHÁZÁN. Szerkesztői iroda: ifj. Csáthy Károly könyvkereskedésében debreczenben. Bérmentetlen levelek einem 1639. számadtatnak. Vegyes tartalmú hetilap, Hétfő, szeptember 26. 1870. Nyilt tér alatt minden három hasábos garmondsor 25 kr. és 30 kr. bélyegdy. Előfizetési dij: Kiadóhivatalban egész évre 5.50 Házhoz vagy postán küldve 6.— Félévre ...... 3.— Évnegyedre .... 1.50 Hirdetések dija : minden 5 hasábos petit sor egyszeri igtatásánál 5, többszörinél 4. — bélyegdij 30 kr. Előfizethetni üly ir egy házán Illincz Gyula (előbb ifj. Csáthy Károly) könyvkereskedésében főpiacz. Debrecszemb*.‘n ifj Csáthy Károly könyvkereskedésében, S*esteri Grill Károly m. k. udvari könyvárusnál és Petrik Gézánál hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. A legújabb hölgy-divat. (Férfiak számára.) ti? Látni vélem, némely körben mint mosolyognak e kettős czimen. Na, majd én csak utoljára nevetek. Társadalmi politikánk egyik vezérelvéül tűztük ki, hogy a közhasználat által szentesített szokással ellenkező irányban nem működünk. Ez elv azonban nem zárja ki azon hírlapírói szabadalmunk érvényesítését, hogy nézeteinket szabadon nyilvánítva, azokat a közönség megvitatása alá bocsássuk, habár némelyeknek nem lennénk is ínyére. Mi e téren barátilag fogadjuk ellenharczosunkat. Gondolkozzunk a közügyérdekében. Hölgyeinknek általában meg van azon gyöngeségök, hogy szívesen fogadják, ha a férfiak hízelegnek nekik, sőt az ifjabban közzül legtöbben úgy gondolkoznak, hogy aki állásán felül nem tiszteli (czimekben) őket, az legalább is műveletlen ifjú. Már bocsássanak meg az illetők is nekünk, de mi nyíltan, őszintén akarunk beszélni. Újságíró foglalkozásunk nem engedi, hogy álhízelgők, vagy modern értelemben udvariasak legyünk. Fentebbi nézetünket tapasztalásból mondhatjuk. Büszkeségnek lenni kell a nőben, de csak oly mértékben, amennyi szükséges arra nézve, hogy dicső rendeltetésének magas színvonalára emelkedhessék, gyengesége erős ostromlásának daczára is. De ne keresse ezen büszkeséget a nagy hangzású üres czímekben. Nincs valami nevetségesebb a társadalmi életben, mint értelmetlen szokásnak vakon hódolni. A „nagysám“ és „nagysád“ egy értelemben használt szavak — a demokráczia éles rovására — unalomig elterjedtek a közönséges életben, ennek a szónak pedig értelmét annyival inkább származását még eddig senki sem tudta előttünk megmagyarázni, azok közül kik ezt használják. És nőknek e czikkek nagyon tetszenek. Egy nő nem régen saját füleink hallatára nyilatkoztatá ki, hogy azon fiatal embert, ki neki a „nagysád“ szót meg nem adná tiszteletjelül, képes volna azt halálból megutálni. És a legjobb hölgydivat. Ha kegyetek felgondolják a kérdéses szó értelmetlenségét, bizonyára azt fogják tenni, mint mi tettünk a hölgy-divat észlelésekor. Nevetnek. Az emberi nyelv származásában és alakulásában mindig van valami rend, valami szabály, mely szerint amaz történik, és ha valamely szó e szabálytól eltérőleg alkottatik, az már nem tartozik az emberi nyelv körébe. És ugyan te nővilági kalandor, te (divat) napraforgó virág! hallattasd csak egy árva szavadat, és a „nagysád“ szó okszerű származásnak bebizonyítására ! •— A nőknek, kik nem a hiú látszólagosságban gyönyörködnek csupán, érdekükben állana e czímzetet udvarlóikkal megmagyaráztatni. Azt sem lehet pedig mondani, hogy ez a műveltebb osztály által használt kifejezés. Mert halgassátok meg csak esténkint a szobalányok udvarlóinak epedéseit, úgy meg „nagysád“-ólja imádotját, hogy a kősziv is meglágyulna rá! Szép kifejezésnek meg épen senki nem mondhatja, mert annak nics sémi értelme. A szokás már szentesítette, — mondjátok talán. Kik tartják fel e szokást? Ti fiatal udvarlók és udvarló tartók. Ti pedig ha gondolkodtok e kifejezésen, meg fogtok győződni, hogy nem értitek azt. Józanon gondolkodó emberhez pedig nem illik az értelmetlen beszéd. Ott van a „nagysád“ szó helyett a szép — „kegyed.“ E szónak oly gyönyörű, előzékeny és gyengeséget kifejező jelentése van, hogy egy emberre kivált egy nőre a legmegtisztelőbb. Gondolkozzatok rajta. De, hogy vegyük ki a közhasználatból a „nagysád“ szót. Az ifjúság mindkét nemej eztí kölcsönösen teheti. A nő figyelmeztesse udvarlóját a „nagysád“ semmis jelentésre, te pedig férfi barátom csatlakozzál hozzánk, és ne mond soha ez értelmetlen szót egy nőnek sem. Ha nem, álljatok elő ellenvéleményeitekkel! A nyíregyházi dalárda működése a tályai jubileumon. Folyó hó 7-kén a délutáni vasúti vonattal a helybeli egyházi és városi kiküldött urakkal egy cupéban indult el a 14 tagból álló nyíregyházi dalárda Tályára, hogy ott másnap az üreg Nagy Mihály ágostai hit. ev. lelkész hivataloskodásának félszázados örömünnepén közreműködhessek. Már a helybeli indóháznál megkezdtük a dalt, vígan zengetegés a Szerencsig majd minden állomáson. Egynegyed hétkor Szerencsnél felváltva a vonatott kényelmetlen kocsikkal, valódi sorsponton döczögés után haladtunk Tálya felé, hová 8 óra tájban szerencsésen meg is érkezünk. Kettenként elszállásolva, a tályaiak vallás külömbség nélkül régi szives magyar vendégszeretettel fogadtak, és jó étel, ital és szállással elláttak, melyért is fogadtak őszinte köszönetünket.— Esteli fél tízkor az ev. papiak udvarában kürt alakítva az öreg urat egy szerenádéval leptük meg, ki e meglepetést derült kedélylyel s szives köszönettel fogadta. Másnap reggeli hat órakor négy mozsárlövés jelezte, hogy Tályán ritka ünnepély készült, s miután Tok Sóhalmi János urnái a kerületi, esperedségi, egyházi és városi képviselők összegyűltek, 9 óra után ismét négy mozsár lövés adta tudtul a közönségnek, hogy az ünnepély megkezdődött. Hosszú sorban indult a menet a paplak felé, a dalárok elöl menve egy nemzeti dal eldalolása után megkezdődött az öreg lelkész urnái a tisztelgések, és üdvözlések egész sora. Ezek után a templomban menve, mely alig volt képes befogadni a közönséget, az isteni tisztelet egyházi énekkel vette kezdetét, s először a valódi keresztyén lelkész hivatásáról Sztehló eperjesi lelkész mondott az oltár előtt egy hosszu beszédet, utána a dalárda zengett egy alkalmi éneket, majd a hegyaljai főesperes ur kenetteljes beszédet intézve a jubiliáit agg lelkészhez, átadta neki az esperesség ajándékál egy igen szép és értékes ezüst billikomot, melyet egyházi ének követett, mire az öreg joibiliált lelkész mondott az oltárról lelkes imát, s áldását adva a népre, a dalárda a hymnus s végül a szózat eléneklése után az öröm ünnepély komoly része [lefejeztetett. A jubileum másik részét a diszebéd s a rákövetkezett mulatság alkotta. A számos vendég koszorút Tek. Sóhalmi György és kedves neje szives készséggel és valódi magyar vendég szeretettel fogadta saját házukba bal szobát rendezve el a diszebédre. A kasztok a zajos éljenek után ítélve különösen az öreg jubiliáit arra sűrűn váltakoztak, mi a középszobák egyikében lévén, felhasználva a szünetet egy egy dalt hangoztattunk a közönség tetszés nyilvánításán buzdulva. Az ebéd vége felé a jubiliánt lelkész úr kivállatára az elnöki szobába hivatva, harmadik dalunk oly lelkesedést idézett elő, hogy azt ismételni kelletett, s azután a művészeteit kedvellők részvéte annyira igénybe vette torkunkat, hogy alig szabadultunk meg este rövi időre tiszteletünket nyivaintani Tek Sóhalmi János esperességi felügyelő urunk . Még kedélyesebbé vált a vacsoránk. Ugyanis háziurunk levezetett bennünket jó magas pinezéjébe melynek felső boltíves része hasonlított Bacchus alvilági terméhez. Itt fesztelenül vigyana közt derült kedélylyel malátánk éjfélig. Ezen alvilági pineze teremben merült fel a nyíregyházi dalárda ügye, s a jelenvolt nyíregyházi kiküldöttek hörészvéttel nyilatkoztak a dalárda mellett, s ígérték felkarolni és támogatni ez ügyet. Én mint egyik szegény tagja a dalárdának nem osztom ugyan a miskolczi I. dalárelnöknek azon nézetét, mint ha a dalárda minden közgyűlés nélkül létesülhetne és csupán a hadvezető képesség és erélyességétől függjön a dalárda tétele, mert hisz a karvezető is alá van vetve az emberi gyarlóságnak, neki is vannak veszélyei, a mai korban az idő drága pénz, mindenki igyekszik azt haszonnal felhasználni, és ha a kedvezető nincs díjazva, akkor lekötelezve sincs pontosan és erélyesen teljesíteni feladatát; mindazáltal tartok tőle hogy a bő részvét nyilatkozat, pillanatig fellobbanó szalmaláng lesz, és hogy mire tisztelt barátom Jurányi Hugó a dalárdai közgyűlést összehívanolja, harmad magával fog tanácskozni. — Nyíregyházának van szakképzett karvezetője, ki a tályai jubileumon is megmutatta, hogy elég képességgel bír egy oly dalárdát vezetni, amely a dalárok verseny terén is képes lesz diadalt aratni. Miután tehát az eddigi csekély számú dalárda képességének és életrevalóságának jelét adta, s a Tályán jelen volt urak meggyőződtek, hogy öszhangzatos hymnus nép és bordáiéival a számos vendég koszorúi felvillanyozta s a művészet kedvelők dicséretét és pártfogását kiérdemelte; ennél fogva minden igazi honpolgár a ki Nyíregyháza várossának jólétét s hírnevét szivén hordja karolja fel hö részvéttel a dalárda ügyét, s erkölcsi kötelességének tartja a legközelebb megtartandó dalárdai közgyűlésen személyesen részt venni, hogy ott az alapszabályok elolvastatván, annak némely pontjai módositatva, a karvezető évi dija meghatároztatván a nyíregyházi haláregylet tétele biztosítva lehessen. Egy másodtenorista. Franczia-Porosz háború. II) Meddig tarthatja magát Páris? Meddig tarthatja magát Páris, s mikor létesülhet a béke, ez oly kérdés, mely most minden perezben előfordul, s a mely most az utczán, a családi körben, a sajtóban, egy szóval mindenütt vita tárgyát képezi. És e vitákban igen ritkán lehet nyugodt és a körülményeknek megfelelő felfogással találkozni, mert az óhajok és a remények tényekként szerepeltetnek, s jelentékeny tényezők teljesen ignoráltatnak. A „N. Fr. Presse“ erről egy kitűnő szakavatottsággal irt czikket közöl, mely egyenesen ellenjavalja Parisnak bombáztatását, és pedig nem épen humanistikus szempontból, hanem inkább hadászati szempontokból. Paris bombáztatása csataágyukkal mit sem érne, mert azok nem tehetnének az erődökben annyi kárt, hogy aztán rohammal be lehetne venni a várost de meg azon nehéz ostrom lövegek, a melyek itt sikeresen lehetnének használhatók, csupán vasúton lennének szállíthatók, és pedig azon egyetlen vasúton, mely Toul mellett vezet el. Úgy de Toul mindig franczia kézben van,é s azon vasúton az ostromágyukat szállítani nem lehet. A jelen körülmények közt tehát az erőszakos támadás vagy bombázás eltévesztené czélját. *) Tóul azóta bevezetett Szerk. Párist ezek folytán aligha fogják lődöztetni a poroszok, legfeljebb ostromzár alá veszik azt, s a két millió lakossal bíró város, bár állítólag két hóra el van is látva élelmiszerrel, legfeljebb ha egy hónapig tarthatja magát, mert a francziáknál is meg van az a nagy hiba, hogy sok mindenféle létezik náluk is mint nálunk a papíron. A „N. Fr. Presse“ okt. 18-ára teszi Vilmos Parisba való bevonulását. Paris bevételével, elég lesz téve a porosz dicsőség utáni vágynak, s akkor, ha csak egész Európát magára nem akarja zúdítani, békét kell Vilmosnak kötnie. — Bécs, szept. 21. Jules Favre és Bismarck tegnap találkoztak a porosz főhadiszálláson. Bismarck előterjeszti a békefeltételeket, melyek először is a Parisba való bevonulást feltétlezik. Poroszország Elsais Lotharingia egy kis részét követeli. Az angolok a poroszokat, hogy a francziáktól a pánczélos hajóhad felét követeljék. A köztársaság nem akarja megengedni, hogy a porosz sereg Parisba bevonuljon. Sok vidéki nagyobb város Francziaországban tiltakozik a békekötés ellen, s fentartja magának a cselekvés szabadságát Bismarck mindenek előtt biztosítékot kivan arról nézve, hogy Bazaine a netaláni békekötést elismerje. Egyelőre a hadműveletek mindkét részről erélyesen folytatnak. Thiers Sz.-Pétervárban utazó, Bécset is fogja érinteni. ELoisdOBB, sept. 21. Ma találkozott Bismarck és Jules Favre Meauxban Keuld követségi tanácsos fogadta s vezette Favret Bismarck elé az értekezlet fél óráig tartott. Oly javaslatokat cseréltek ki egymással, melynek alapján később a béke megköthető Favre előzetes szerződés kötését visszautasítá és kijelenté, hogy a porosz javaslatokat csak jelentéstétel végett viszi át, s ha az ideiglenes kormány a javaslatokat elfogadja, ő a legrövidebb idő alatt az értekezlet megnyitására fogja Bismarck grófot fölkérni.