Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-09-17 / 38. szám
< IVII. évfolyam Kiadó hivatal ifj.CSÁTHY KÁROLY gazd. akad. könyvkereskedése 38. szám. Vasárnap, Sept. 17. 1871. DEBRECZENBEN, s hová az előfizetési pénzeket és hirdetéseket kérjük küldeni. M hirdetések előre fizetendők : minden 5 hasábos petit sor egyszeri iktatásnál 5, többszörinél 4 kr. — Bélyi dij 30 kr. TISZA VIDÉK, Debreczen, Szabolcsmegye és Hajdúkerület vegyes tartalmú « Szerkesztői iroda, fr sa Debreczenben, Főtér 7-ik az. Hová minden a lap szellemi f* részét illető közleményt kérünk küldeni. Nyilttér alatt minden három hasábos garmandsor 10 kr. és 30 kr bélyegdij. HETI KÖZLÖNYE. 1 pos1t,u 4.. ~ ---- -------------------------------------------Ö Félévre............................2.— ®agyobb terjedelmű, mint szinten több ízben megjelenő hirdetéseit, álltul Évnegyedre 1.20 szerint a legjutányosabbáit közöltétnek. ^ Előfizethetni DollS'lkCZGIll)€ ll ifj. Csiithy Károly gazdasági akadémiai könyvkereskedésében. H.BuszürinriyhPii Lányi Márton kereskedeseben. JPcstdl NeumaDD B. első magyar hirdetési irodájában, (Kigyó-utcza 6. sz.J hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. J i’EgyüttZüIK és B^^raa KÁllÓI>HIl a postahivatalnál. Egyébiránt a postahivatalok utján, legczélszerübb ötkrajczáros utalvány által. Mikor lesznek tanyai népiskoláink? i. Csikkünk homlokzatára itt eme kérdés valóban több embert foglalkoztat. Szomorúan kell látnunk , hogy mivel[ Debreczennek] nagy kiterjedésű határa van, mennyi népes tanyát találhatni a pusztákon, hol a szegény béresek és majorosok gyermekei elől az iskolaajtó el van zárva. A szegény szülőknek az anyagi élet küzdelmeivel való bajlódás nem engedheti, hogy gyermekeiket a városban járassák iskolába, más út pedig nincs gyermekeik neveltetésére. Elszorul az ember szive, látva az alföldnek jövő nemzedékét, hogy azok mily kevés tanulás által válhatnának értelmes emberekké, így pedig iskola nélkül fájdalommal kell meggyőződést szerezni, mint nyer nagyobb tért az erkölcsi sülyedés, s a nép miltségi fokozata mint száll alább. Debreczen város a hazában talán az egyetlen egy, a mely oly tetemes áldozatokat hozott az ingyen iskoláztatás behozatalára; nincs talán egyetlen egy város sem, a mely oly méltóan karolta volna fel a népnevelés szent ügyét; mutatja azon óriási eredmény, melynek hasznát csak a jövő nemzedék fogja egész nagyságában megismerni. Azonban a szegény tanyai lakosok gyermekeinek neveltetéséről mind ez ideig nincs gondoskodva, a gyermekektől nem lehet azt kívánni, hogy mértföldekről jöjjenek Debreczenbe, az ingyen iskoláztatás jótéteményében részesülni, mert ezen hosszú út a fiatal gyermekeket tönkre tenné, elfáradt testben fáradt lenne a lélek repülése is. Azt sem lehet kívánni, hogy azon szegény tanyai ember, ki verejtéke hullása közt keresi napi kenyerét, két három gyermeket a városban saját költségén neveltessen és taníttasson. Ez lehetetlen is volna, mert ahol az anyagi vagyon hiányzik, ott hiába van meg minden jóakarat, az akadályok miatt hajótörést fog szenvedni. Olyan nemes ember-barátok pedig ritkán találkoznak, a kik az ily elhagyott gyermekek sorsát szivükre vevén, őket iskoláztassák. — Ha akadnak is néha ily nemes lelkek, ezek csak tünemények, a mai kalmár világban, ahol mindenki inkább az anyagiság után fut, mint sem részvétet nyújtana s a könnyet letörülné azon arczokról, a kik hiába szenvednek, vágyódásuk meddő küzdés, s sorsuk jobbra fordulását hasztalan várják. Ha figyelembe vesszük, hogy még mai napig is a debreczeni tanyákon mily sok gyermek nélkülözi a taníttatást s a jövő korszaknak mily keserű gyümölcsöt fog teremni ez elhanyagolás, akkor kétszeresen kell rajta lennünk, hogy a népesebb tanyák közelében, a főbb pontokon, legalább a téli évszakban, tanítási tanfolyamok rendeztessenek. A szegény gyermekeknek, kivált akik távolabb laknak, s akik különben is legtöbbnyire igen gyéren ruháztatnak; igy is mily sokat kell szenvedni, ha a távolabbi tanyai iskolákat látogatni akarják, s mennyit el kell tűrni a téli idők viharától, a hósuvatagokon keresztül gázolni, s a téli szélnek kellemetlenségeit kiállani! — De mégis segítve lesz egy nagy társadalmi bajon, s a remény megnyitja az utat egy szebb jövőhöz, mikor a tanyai gyermekek iskolázásáról is kellőleg gondoskodva lesz. Az elmaradás azonban oly nagy, hogy azon rögtön segíteni kellene. Debreczen város meg fogja érteni az erdő szózatot, és nem késik még ez év folytán a téli időszakban tanyai iskolai tanfolyamot nyitni, nem fogja a kiáltó szót elhangzani hagyni, s meghallgatja a debreczeni tanyai lakosok kérelmét, akik gyermekeik neveltetéséért esedeznek. Debreczen város a népnevelés terén tett áldozatai által halhatatlanná tette nevét, s tetteit még fényesebben ragyogná be azon gondoskodás, ha a debreczeni szegény tanyai gyermekek iskoláztatását minél előbb életbeléptetné. TÁRCZA. Régészeti emlékek Debreczen vidékén, ív. Nagyon sajnálom hogy jelenleg, ezen tárgyaknak lerajzolt ábráit nem csatolhatom, hogy így teljes leírást, és ismertetést nyújthatnék, azonban ez lehetetlen volt, mivel egyrészről a kő- és bronz korszaki tárgyak még nincsenek rendezve; másrészt jelen kis füzettel nem akartam egyébb czélt elérni, mint azt hogy Debreczen környékén a szomszéd Bihar megyében, és a Hajdúkerületen, felkeltsem az egyes tudomány kedvelők figyelmét, s igy egy kő és bronz korszaki gyűjtemény felállítása czélba vétessék ; akkor aztán ha a tárgyak szaporodása a rendezést mint múlhatatlan feltételt megkívánja, szükséges leendő részletes ismertetés. — Különösen reményem van, hogy Biharmegyében felkarolják ezen eszmét, mivel Váncsod, Szeghalom, Zsáka, Furta, Mező-Keresztes stb., oly gazdag lelhelyeket tartalmaznak, a honnan kevés utánna járással egész gyüjteményt lehetne összeszerezni, a kő és bronz korszak emlékeit Bihar megyében e mű szerzője ismertette a „Nagy s várad“ czimü lapban. Jó volna ha a Hajdúkerület is tenne valamit, mivel ott is több leshely van, hogy többet ne említsek H.Hadház határában már eddig is igen ritka példányok találtattak, továbbá a Zelemér is egyik kitűnő leihely, ahol még sok érdekes műemlékek lehetnek. A debreczeni határban a legnevezetesebb leihely, a nagyvárad-utczai temetőtől, a Csere erdő felé, ahol a homokhalmok közt bőven jönnek elő kő és bronz korszaki tárgyak. Megemlítendő itt az úgynevezett hulladékok rétege, ahol sok hamu és égetett csontmaradvány található; hihetőleg ezen helyre hordattak a legrégibb időkben az állatok maradványai, s ezek alkották a hulladékok rétegét. — Debreczen határában még több helyen is fedezhetők fel, kő és bronzkorszaki tárgyak. S mindenütt a hol homok talaj van e környéken, akadhatni a kő és bronz korszaki emlékekre. — Már egyizben megkisérlettem összehasonlitást tenni, azon leletekkel, melyek Szabolcs megye, Bihar megye, a Hajdúkerület, s Debreczen határában, találtattak; s úgy találtam, hogy ha részben, a leletek közt némi külömbség mutatkozik, ugyanazon általános jelleg vonul el mindeniken, ami azt mutatja, hogy már a történelemi tudást sok ezer évvel megelőzőleg ezen vidéken a társadalmi rendet ismerő nemzetek laktak. Ez elpusztult korszakra, csupán ezen emlékek utalnak melyeket leg j először a régészet feladata felismerni, rendszerezni, és megmenteni; — igy leend a múlt melyet összetapodtak s az évezredek, kibontva a feledés ködéből, a tudomány szövétneke által megvilágositva, s vissza szállva az idők ösvényén, megismerhetjük egy elpusztult korszak kihalt világát. Az első lépést megtehetnék hivatalos úton : a községek elöljáróit figyelmeztetni, hogy minden leletek beszolgáltassanak. — A lelkészek elősegélyezhetnék az ügyet a képen, ha a népet felvilágosítanák, hogy a régiségek iránt kegyelettel viseltessék. Eddig igen szomorú tény volt az, hogy a talált régiségek vagy az egyesek rombolási szándékának estek áldozatul, így például a hamvvedreket a köznép rendesen szét szokta törni, váljon nincs-e bennök pénz? a régi emlékeket, pénzeket pedig kicsiszolja és i fényesíti, váljon nem arany vagy ezüsté? — így aztán a múltak ereklyéi, ha egyszer megszabadultak az örök enyészet örvényéből, a találók rombolása által semmisittetnek meg. A hamvvedrek széttöretnek, a régi emlékek, érmek, pénzek kicsiszoltatnak s elvesztik azon régi zománczot, mely a műkincsek egyik föltétele. Ilyen módon romboltatnak szét műemlékeink. Néha az is megtörténik, a helyett Társadalmunk kórjelenségeiről. Társadalmunk két legtömörebb alkatelemét a földművelő és iparos osztály képezi. Amaz a kemény ugarak fölött teremti meg magának a boldogságot, melyet mai napság is még vajmi sokan várunk a föllegekből, mintha ott e keresett életczikknek monopolizált áruraktára volna, s nem lenne az elhintve közöttünk, miként az omló fövények aranya, melyet ha kerestük, bizonyára meg is találunk. Emez gépei és szerszámai közt élve le napjait, társadalmunk egy oly elemét képezi, mely, különösen korunk mai reálirányu törekvéseiben, legkiválóbb képviselője a munka hatalmának. Amaz — hogy általános fogalmakkal éljek — a föld népe, ez a munkásosztály. Ne hunyjátok le szent borzalommal szemeiteket ti, kik annyira féltek e szótól : munkásosztály. Ez osztály minálunk még nem a London mob-ja, mely ujongva kísérte a népkegyelt Cromwelt a Westminsterbe, s melyről épen maga Cromwel úgy nyilatkozott, hogy hasonlókép ujongnának akkor is, ha akasztani vinnék; ez osztály még nem a Pária sansculotte jai nálunk, kik véres ajakkal, mintegy a kasztok bűneinek boszuló angyalaiként járták be a világváros utczáit, vadul sikoltozva a „Caira! Caira!“ vérfagyasztó danáját; de még a commune rajongóit is hiában keresed benne, azokat a dühödt fúriákat, kik fáklyáik lobogó fényénél, monumentális épületeik lángjainál ülték meg elárult hazájuk torát, kik a zsarnokság szobrát a porba dönték, de helyébe a piedestálra a mocskos demagógia szédelgő istenasszonyát álliták : a mi munkásosztályunk — még ma kevés kivétellel — békés, csendes nép; szerszámai zörgése még nem siketité meg, a gyárak zúgása még nem bóditá el fejét, s volt légyen bár roszakaratu törekvéseknek kitéve, még mindig a lágy agyag ő, melyből az eszmény legszebb alakja képezhető, hogy egyes múzeumokba adatnának, egyenesen az arany és rézművesek kezei közzé kerülnek potom áron, ahol aztán a kohóban újra felolvasztatnak, s lesz belőlük fülbevaló, gyűrű, a rézfélékből pedig csengő és pityke. — Ilyen sors vár Magyarországon a régi műtárgyakra. — Jó lenne ha népies könyvek által igyekeznénk hatni a magyar népre, hogy kímélje meg a talált régiségeket. — Más országokban a népiskolákban tanítják a gyermekeket a múlt iránti pietásra; ennek óriás eredménye van ; tapasztaljuk Magyarországon, hogy ahol igazi ügybuzgó tanárok vannak , a múzeumbeli tárgyak nagy részét gyermekek hordják össze. így van épen a debreczeni múzeum is, ahol jó része a tárgyaknak iskolás tanulók által adatott és gyüjtetett. Pesten kívánatos volna, ha egy külön osztályú, országos kő- és bronzkorszaki múzeum állíttatnék, és rendeztetnék be; azután a vidék sem maradna el, hanem mind Debreczenben, mind Bihar megyében Nagyváradon és a Hajdú-kerületen Böszörményben, múzeumok állíttatnának fel. A megyei s városi múzeumok létrehozásának eszméje igen fontos s már eddig szép eredményt mutathat fel Slontmegye, Szabolcs megye s több hazai város. Én is reménylem, hogy felszólításom nem leend kiáltó szó a pusztában, hanem az ige testté válik. Rövid müvecskémnek egyik czélja a megpendített eszmére az alföld vidéki nép figyelmét felhívni; később főfeladatom lesz, az egyes leleteket rajzban is bemutatva, a tudomány szemüvegén régészetileg részletesebben ismertetni. Majd ha a nép szivében mély gyökeret ver a műemlékek iránti pietás, a hazában szerteszét vidéki múzeumok állíttatnak fel : a régészetnek megértik fontos jelentőségét, s kegyelettel zarándokolunk a múlt idők szent csarnokába, hol hosszú évezredek hullottak az enyészet ködébe, s kipusztult korszakok vannak eltemetve a feledés porába.