Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)

1880-07-01 / 14. szám

így van ez Európa mívelt nyugati államaiban is mindenütt, — s hol a foglalatosság, munka, az akarat, a tettvágy, az öntudat felismerése nyilvánulhat: ott mindenkinek feltétlenül szük­séges egy hírlap, — mert beismerik a saját és környezetük kicsinységét, tudni óhajtják a világ nagy eseményeit, — s mindez ki­elégítést nyer az egyszerű napilap megje­lenése által. A míg ezen eszmékért, őzésért, törekvé­sekért, a haladás vívmányaiért — kívülünk — más nemzetek, népek, együttesen s verse­nyezve igyekeznek az előtérbe jutni, — a szereplő szózat hatalmát hangoztatni, az egész világegyetem felkarolásával, — addig nálunk még csak egy csekély tömeg, egy valódi kis­­sebbség küzd, hogy azon színvonalat elérje melyen más nemzetek már évtizedek óta ha­ladnak. Nálunk még egy kis hetilap is alig tudja magát fenntartani a közönség régen ismert közönye miatt, —s bár nem vonhatunk legkevésbbé sem párhuzamot a napilapok ese­ménydús béltartalmával, de mint a sajtónak szerény képviselői a vidéken, — helyi és megyei közérdekű ügyekben, elismeréssel tar­tozunk azon kisebbségnek, mely tudja a sajtó működésének feltétlen szükségességét s bízunk a jövőben, hogy kitartással czélt érünk s közönségünk mindinkább meg fog győ­ződni azon befolyásról, melyet a közügyek és közmívelődés fejlesztése érdekében — egy hírlap szabad nyilvánulása kieszközölhet. Á. L. A felsőszabolcsi ref. e. megye esperes­választó s számvevő gyűléséről. A mint már a „Nyírvidékiben jelezve is volt, a f. szab. ref. e. megye nagy érdekeltséggel várt gyűlése f. hó 11—12-én Kis-Várdán, Lukács Ödön esperes és Újfalussy József segédgondnok elnöklete alatt; számos lelkész s világi buzgó egyháztag közreműködése mellett megtartatott, s a buzgó vi­lágiak közül a tevékeny s erélyes munkásságú se­gédgondnokon kívül megemlíthetjük, ifj. Gróf Lónyay Menyhért, Pilissy László képviselő, Vay Péter, Szabó László, Kölcsey László, Szesztay Károly, Lővey An­tal, Szalánczyakat stb. A gyűlést a lánglelkű és emelkedett szellemű esperes 11-én reggeli 8 órakor pontban, egy tar­talmas, egyházra, hazára s emberiségre isten áldását kérő imával nyitotta meg. Ezután következtek: az esperesi és segédgondnoki írott jelentések, a tavaszi gyűlés óta elnökileg végezett ügyekről; a jelentés olvasása közben a bővebb tárgyalást igénylő ügyek, melyekben az elnökség végérvényesen nem intéz­kedhetett s bírói ítélethozatalt igényeltek, elbírálás alá bocsáttattak. Különös figyelmet s felemlítést érdemelnek a 190 jegyzőkönyvi szám alatt elintézett ügyek közül e következők: Gyűlés első napján délelőtt 9 órakor a kis­­várdai ref. egyház harangjaival adott jelre úgy gyűlésre jött érdeklődők, mint a kisvárdai egyház a számos intelligens s közrendü hívei a ref. templomba seregelvén, a 90-ik zsoltár eléneklése s nehány lelkészből alakult énekkar lélekemelő s öszhangza­­tos éneklése mellett, b. e. Kozma József volt eőri lelkész s 8 éven át tevéken esperes emlékünnepélye tartatott meg. Az emlékbeszédet Vitéz Mihály ke­­mecsei lelkész tartotta, elmélkedvén azon hibás mér­legről, melyet sokan a lelkészi állást megítélték, úgy tüntetvén fel a bóldogult lelkész-esperestet, mint a ki isten és világ szerint a díszes lelkészi állás­nak megfelelt — Alapige volt: Gal: 1: 10 v. B. e. Kozma József eredetét vette Kis-Várdán 1818 febr. 17-én; tanult Sárospatakon; majd 3 évig akadémikus rektor volt Baracskán, honnan 1839- ben Bécsbe távozott tanulmányai öregbítése végett; később utazásokat tett külföldön. Haza jővén se­gédlelkész lett a f. szabolcsi ref. e. megyében Ro­­hodon; onnan 1841-ben az eőri egyház hívta meg rendes lelkipásztorul, hol híveit szeretve s általuk szerettetve töltött 38 évet. Az e. megyén 18 évig volt tanácsbiró, 8 éven át erélyes, buzgó esperes. Meghalt 1878 nov. 20-án. Béke poraira! Felemlíthetjük itt, hogy a régiségtan és történe­lemmel kiválóan foglalkozott. Alig van élő ember megyénkben, ki az egyes szabolcsmegyei községek eredetét, történetét úgy ismerte volna, mint Kozma ismerte. Midőn Lukács Ödön a „Szabolcs“ cz. lapot szerkesztette, felkértük Kozmát, hogy történelmi kutatásai eredményéről írjon közleményeket a lap számára. Ígérte is, de a bokros esperesi teendők miatt ígéretét be nem válthatta s az a sok törté­nelmi s régészeti ismeret, melylyel birt, vele együtt megyénk történetkedvelő fiainak nagy sajnálatára sírba szállott. Másik, e. megyénk történetében mindenesetre figyelemre méltó ténye volt a gyűlésnek az esperes választás, mely elé feszült figyelemmel tekintettünk mindnyájan, mert az igazi érdem bocsáttatott ver­senyre két párt részéről, mindössze is a kor s vele járó mozgékonyság tett különbséget. Az egyes egy­házak is oly élénken érdeklődtek, hogy — a­mi szokatlan, mondhatni rendkívüli — 87 egyházból egyetlenegy sem maradt el, sőt mind beadta pon­tosan a szavazatát, melyek közül egy szabálytalan volt. A szabályszerű szavazatok közül Lukács Ödön e. megyei főjegyző, tanácsbiró , ideiglenes espe­resre 61, Szikszay József tanácsbiróra 23, Buzik Zsigmondra 1, Harsányi Sámuelre 1 szavazat ada­tott. — Az elválasztott esperes nagyhatású prog­­rammbeszédet tartott s székét az egyházkerület meg­erősítése reményében elfoglalta. Az esküt is majd juli. 19-én Debreczenben fogja az elválasztott esperes letenni, kit a mint az e. megye örömmel üdvözölt: úgy, reméljük az egyházkerület is szívesen és tárt karokkal fogad az egyház­kerületi ta­nácsba be. A­mily örvendetes volt e választás, oly elszo­morítók a demecseri lelkészválasztás körül felmerült aljas üzelmek s vesztegetések. A vizsgálatot veze­tett Nagyváthy Ferencz kéki lelkész s Batta Ignácz gégényi birtokos valóban dicséretett érdemelnek azon tapintatos eljárásért, mely szerint az 1000 ftos szerződéseket s 10 köböl gabonáról szóló kötvényt ügyesen kézrekeritették; láttuk ezekből a mai világ furcsa észjárását, mely szerint a bírák s világ szemét azzal akarták bekötni, hogy az 1000 ftos kötvénybe beleszurták, hogy a kinek javára történik a szer­ződés, az azon kánonok (egyházi legfőbb törvények értelmében s „becsületes uton“ választassák meg, a mely kánon a vesztegetésnek legártatlanabb ne­mére is hivataltól való felfüggesztést ir elő s be­csületes útnak egyedül „a szentlélek által való elhivatást“ jelezi. Valóban bámulatosan meg van mérgezve korunkban az emberek erkölcsi érzéke. Bámulnunk kellett a bíróságot is, mely ily corpus delictikre a felfüggesztést, a mint a kánon rendeli nem alkalmazta, hanem az e. megyei gyűlés előtti dorgálással megelégedett. De szerencsére a dorgá­lásra ítélt felebbezett! igy remélnünk lehet, hogy az egyházkerület a felfüggesztést kimondandja. Egyházmegyei aljegyzőségre többséget senki sem nyert. Legtöbb szavazatot nyertek: Nagyváthy Fe­rencz 25, Lovas Dániel 13, Horváth József 8, Nagy­­máté Albert 8 szavazatot. Miután Lovas a jelölt­ségtől visszalépett, Nagyváthy, Horváth és Nagymáté újabb szavazás alá bocsáttatnak. A számvevőszék, mely a közgyűlést megelőző két napon, a buzgó és szakértő elnök, Szikszai József vezetése alatt ülésezett, beterjesztette jelen­tését a következőkben: I. Lukács Ödön esperes az egyházkormányzati és segélypénzekről számolt 842 frt 18 krról. II. A Litkei-nyugdijalap, mely két év előtt b. e. Litkei Péter buji lelkész emlékére alakult oly czélból, hogy idővel az elaggodt lelkészek abból se­gélyt és nyugdijat nyerjenek, jelenleg 289 frt 56 krajczár. III. Egyházmegyei közigazgatási pénztár tesz 713­9 fr 7­9­­ A kr. IV. Tüzbiztositási tőke tesz kötvényen 355 fr 53 kr Ezen III—IV sz. a. pénztárat Zsindely János tapasztalt hűséggel és pontossággal kezeli. V. lelkészi özvegy-árva gyámpénztár állása a következő: 29,061 frt 97­7/so kr. Ezen pénztárt kezeli Vitéz János, kinek nincs más ambitiója, mint az, hogy e pénztár az utolsó krajczárig tisztán áll­jon, biztosítva legyen s oly öszszegre növekedjék, mely tisztességes nyugdijat s özvegyi és árvaillet­­ményt adjon a papi árvák s özvegyeknek. Adja is­ten neki a lekiismeretes kezelésért, hogy ez örö­met megérje; s midőn ő az emberi élet legvégső határán a pénztár kulcsát más kezekre bízza, öz­vegye, ki a természet rende szerint, mint ifjabb, valaha utánna marad, százakra menő özvegyi illet­ményt élvezzen, egy buzgó, lelkiismeretes s küzdel­mes életű lelkipásztor özvegyéhez méltót. Sajnáljuk, hogy a segélyezett özvegyek és ár­vák száma a jelentésben kitéve nem lévén azt nem közölhetjük. Szóbeli értesülés folytán úgy emléke­zünk 26 az özvegyek száma és ezek között 5 es­peres özvegye van. Az ügybuzgó segédgondnok : Újfalussy József, a köréhez tartozó anyagi építkezési, alapítványok­ feletti őrködés s peres ügyek vezetésről terjedel­mes jelentést adott, mely azonban a nyilvánosságra alig tartozik. Kiemelendő abból, hogy az alapítvá­nyi pénzek s egyházi vagyonok nyilvántartása vé­gett egy századokra szóló könyvet készíttetett, mely­ben e­ megyénk minden egyházának javai feltün­tetve lesznek. A kimutatás kevés hijján már már kész, s ezzel a segédgondnok maradandó emléket emel magának örök időkre! Az esperes évi jelentése az egyházmegyebeli egyházak szellemi és anyagi állapotáról oly ter­jedelmes, oly részletes és kimerítő, hogy azt egész terjedelmében kellene közölni, hogy a lelkiismere­tes kimutatást kellőleg méltányolhassuk. Mi csak az adakozásokra szorítkozunk jelenleg, mely szerint Bogdányban Kállay Istvánná 160 frtot, Ny.­Bátor­­ban Kiss János 100 frtot, Berkeszen Gróf Vay Ádám 50 frt, Besztereczen Beniczky Alajosné egy urasztalához való abroszt, Bujon Dáni Pál egy bel­­telket ajándékozott az egyháznak. Demecserben Szabó Antal és Teremi Gábor gondnokok a templomot saját költségükön körül kerittették. Encsencsen Mol­nár Sámuel 40 frot, Ujfehértón Kis Juliánná haja­don 10­0 frtot. Gyulajban Tóth Ferencz és neje 50 frtot, Jákón Okolicsányi Béla az urasztalához egy értékes aranyozott kelyhet, Karászban Illésy Imre két vékás földet, Kökényessi Vilmos 6 frtot, Nagy-Kállón néh. Nagy János 20 frot, Jeney Mi­­hályné 50 frtot, özv. Búzás Lajosné 20 frot, Er­dőhegyi Mihály és neje 15 frot, özv Aradi Istvánné és Biró Péter 10—10 frt, Igaz Gyógy 3 frtot, Vásárhelyi József 2 frtot, Kis-Létán Gencsy Károly a tanító kertje pótlására 150 □ ölnyi területet, özv Pataky Sándorné 8 frtot, Nyíregyházán özv. Nagy Pálné 300 fort, Blaháné Lujza, színművész­nő templomra 80 frtot, egyesek leányiskola vételére 1100 frtot, Oroson Lányi Antal értékes keresztelési poharát, Pátrohán az egyháztagok 875 ftig fuvart vállaltak az egyház javára, Pazonyban Faragó Lász­­lóné a szószéket fekete posztóval behuzatta, Sényőn Leveleki Mór 10 fort Budaházi Gábor 30 frtot, Va­ján ifj. Vay István 5 frtot adományoztak egyházi czélokra, kiknek külön-külön s. k. kivonat küldetik köszönet kíséretében. A nevelésügyi értesítés bizony szomorút is fog­lal magában, többet az elégnél. Látván az e. megye, hogy ez ügyre sokan is ügyelnek s mégis kevés a látszatja, elhatározta, hogy ismét kezébe veszi, mint felekezet, az iskolaügy intézését, még pedig egész erélylyel. Az esperesi jelentésben hanyagnak jelzett tanítók fenyítését a fokozatos büntetés alkalma­zásával, az esperesre bízta. Az egyházmegyét egy tankerületnek véve, alt körlátogatóságra osztotta, egy-egy körlátogatóság egy lelkész, egy tanító és egy az iskolaügy iránt érdeklődő világi egyénből állván, kik az iskolákat félévenként és évnegye­denként látogatandják, s jelentősöket a kerületi el­nökhöz, ez — ha nem intézkedhetik — az esperes és e­ megyéhez terjesztik. — A kerületi látogató, szabály szerinti nevén tanügyi bizottsági elnökre a szavazatok az őszi gyűlésre adandók be. A kör­látogatókat maguk a körök fogják megválasztani. Választás végett szavazás rendeltetett el: egy egyházmegyei tanácsbiróságra, e. megyei főjegyzőre egyházkerületi képviselőre. Számos peres ügyek elintéztettek; egy pár íté­let az e. kerületre fellebeztetett; valamint a birtok adás-vételek, cserék, módosított belhivatalnoki dijle­­velek sat. végmegerősités czéljából az e. kerületre felterjesztettek. A hol fennakadások, bajok merültek fel az egyházban, oda küldöttségek neveztettek. így folyt le szép rendel az esperes választó s számvevő e. megyei gyűlés­ s a tanácsbirák s min­den tisztviselők azon tudattal s megelégedéssel tá­voztak, hogy elintézetlenül egy legkisebb panaszle­vél s ügydarab sem maradt, miben az erélyes elnökségé az érdem és érte az elismerés! —i—r— ját folytatta Salamon helységében, és a körülötte levő apróba falukba, melyekbe estve fele érkezett be. Hogy ez a’ mars, ily hirtelen esett, azt hitelik okának, hogy Ő Fő Herczegsége azt állította volna a’ felkelt se­regek felöl, hogy azok éppen oly hirtelen tétethesse­nek marsban, mint a’ rendes Katonaság. Ha a’ sok társzekereket, mely az Ezredet kisérte ki veszi az ember, nem is lehet látni nagy különbséget. Az Ez­red egy óra alatt, akár mely időben készen tudott lenni a’ Marsra. Ebben az útban, hallatott, a somlyó hegyére a’ lárma fa fel vitetett. Erről a’ hegyről fog a’ jel adatni a’ meggyujtandó fa rakás által, ha az ellenség el kez­di a lármázást. Ezen utunk egész jég volt. A trombitások ki­ket Ezredes Kapitány Ő Nsága, a Századokból, és osztályokból be­vonván, és a’ Tisztség által ígért pénz­ből szerszámokat szerezvén, egészen ki tanított muzsi­káltak az után. Egész Seregeknél nincs több olyan muzsika mint ez. A’ Bihariaké jobb volt eleinte, de miólta Genosy Ő Nsága keze alá vette, hasonlithat­­lanul meghaladta azt. Ezredes fő Strázsa mester Winkler egy dalban igen bele szeretett, a’ dalolni tudó Tiszteket, az Ez­red eleibe szóllitotta, s együtt dalolt. Ezredes Kapi­tány ur is, nagyon bele szeretet ezen nótában, és ezen az uton »Ezred nótájának« nevezte ki. (Folyt. köv.) „N­Y­Í­R­V­I­D­É­K.“

Next