Nyírvidék, 1880 (1. évfolyam, 1-40. szám)

1880-06-03 / 10. szám

I. évfolyam. Nyíregyháza, 10. szám. Csütörtök, 1880. junius 3. N­yÍRVIDÉK­I TÁRSADALMI HETI­LAP.­­ MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő: Abraintyi LAJOS. postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre......................................................4 frt. Félévre............................................................2 „ Negyedévre..................................................1 „ Az előfizetési pénzek, megrendelések, vala­mint a lap szétküldése tárgyában teendő Ibi­­szólamlások PIRINGER JÁNOS és JÓBA ELEK kiadó-tulajdonosok könyvnyomdájához (szarvas­­utcza 119. szám) intézendők. A lap szellemi részét illető minden köz­lemények a szerkesztő czime alatt (szarvas-utcza 102. szám, Ulmer ház) küldendők. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Előfizetési árak: Egy szám 10 kr. Kéziratok vis­sza nem küldetnek. Hirdetési dijak: Minden háromszor h­alálozott petitsor egy­szeri közlésénél 5 kr ; többszöri közlésnél 4 kr. számittatik. Kincstári bélyegdij fejében minden egyes hirdetés után 30 kr fizetendő. A nyílttéri közlemények dija soronkintle ki. A kish­irdető rovata alatt, a tíz sort meg nem haladó közleményért csak 30 kr vétetik. Nyíregyháza, junius 2. Szent Dávid jámbor óhaja, hogy „tűnjenek el a föld színéről a bűnök és nem lesznek többé go­nosztevők már beteljesült, — megyénk oly gyakran megriasztott lakossága már most zárt ajtók mellett alhat és a rendőrség fegyverzete egyenesen a muze­­umba való, — mert a 40 tagból álló czigány rab­lóbanda a pandúrok ellen — nem tudom hirtelen melyik erdőben — vívott heves harcz után capitu­­lált, elfogatott és a börtönben várja büntetését,“ igy gondolkozik a közönség midőn a kir. törvényszék és megyei hatóság székhelyén megjelenő három hírlapban — a csendbiztosok és pandúroknak szólló zengzetes hymnusokat olvasta — mely hym­­nusok a magasabb, intéző körök füleit is kelleme­sen érintik; — ez által a helyi közlönyök — a sajtó tendentiája ellenére — altatót nyújtanak közönségnek — mely aztán édes mámorában köz- a biztonsági állapotunkat a legszebb színekben látja. — Széchenyi a legnagyobb magyar azt mondta, sok dolgot azért nem tanultam meg életemben mert szégyenlettel bevallani, hogy még nem tudom, — ép úgy vannak megyei életünk egyes intézményeiben bajok, melyek nem orvosoltatnak; nem orvosolhatók azért, mert irigyeljük ezek létezését, mert nem akarjuk bevallani gyengéinket. Felette nagy kár azt kutatni, hogy e veszélyes tolvajbanda elfogatása körüli érdem kit illet — ez iránt körülbelül tisztában vagyunk; az érdem a szomszédé — t. i. Szatmármegye egyik derék szol­­gabirája Komoróczy Péteré — ki fáradságot sőt anyagi áldozatot nem kímélő ügybuzgósággal és kitűnő tapintattal hónapok óta üldözi, nyomozza Pharaó ivadékait és csak az ő megkeresése folytán — miután általa az elfogott 10 czigány vallomása — azt tette szükségessé— figyelmessé téve, fogott el megyénk rendőrsége két szál czigányt — az érdem iránt tehát tisztában vagyunk, de e állásból folyólag önként azon kérdés tolul a tény­tol­lunkba, hogy kinek, vagy minek tulajdonítsuk azt, hogy e czigánybanda 2 és V0 éven át garázdálkodott megyénkben anélkül, hogy hajaszála görbült volna? e kérdésre felelni annyit tesz, mint e megye elké­nyeztetett kedvencz gyermekének gyenge oldalát érinteni. Szabolcs megye egyik közgyűlésének hozott ha­tározata értelmében — közigazgatási rendszerünkben szükségessé vált reform­kérdések megoldása és a javaslatok kidolgozására — még a múlt év folya­mában egy hét tagú választmány küldetett ki, — ez ülésezett, tanácskozott, bejárta a megyét, cenfe­­rált a járási szolgabírákkal (még talán a közbiz­tonság őrével a csendbiztosokkal is), de­­ a javaslat még nem terjesztetett a megye közönsége elé, pedig a választmány egyes tagjainak neve sokkal na­gyobb garanciát nyújt nekünk mintsem feltegyük róla, hogy a tapasztaltak után jelen rendszert élet­képesnek és a korszellemnek megfelelőnek nyilvánít­sák; avagy van köztünk valaki — még aki az ősiség és az alkotmányosságra való hivatkozással váltig a régi slendriához ragaszkodik — van-e — kérdem — e megyének egy komoly gondolkozású fia, a­ki — például mert ezen kezdődött közlemé­nyünk — közigazgatásunk egyik ágát — a ren­­dőrséget — jelen szervezetében életképesnek és a jelenkor követelményeinek megfelelőnek tartja ? ? — ne tagadjuk, ne szégyeljük tehát hibáinkat és gyengéinket, igyekezzünk ezek orvoslásán. y. Utóhang az utóbb megtartott sóstó­fürdői közgyűlésből. Tisztelt szerkesztő úr ! A sóstói fürdő kiépítésére vállalkozott társulat május 22-én megtartott közgyűléséről, a város belterü­letén fölállítandó fürdő tárgyában, illő lesz a közvéle­mény iránti tekintetből, néhány szóval becses lapja hasábjain — is megemlékezni. P. é. május hó 5-én tartott sóstói választmányi ülésben, a­mint ez már e lapokban jeleztetett, abban történt egyhangúlag megállapodás, hogy a már annyiszor megkisérelett s ugyanannyiszor fájdalom meghiúsult esz­mék megvalósítása, a sóstói társulat czége alatt a város, fürdőt vesztették,illetőleg, javaslatképpen a közgyűlés elé tér­Kezdetben egy, több részvény birtokában lévő tag kivételével, alig mutatkozott valaki, ki a választmány időszerű javaslatával ne rokonszenvezett volna, sőt azt egészen saját magáéinak vallotta és erélyes támogatását helyezte kilátásba. A közgyűlésen azonban a felszólalók túlnyomó több­sége ámbár a vállalat czélszerűsége és üdvösségét nem vonta kétségbe, ennek a sóstói társulat czége alatti létesítését a sóstó kiépítésére vállalkozott egylet érdekei­vel nem találta összeegyeztethetőnek. A tanácskozmány folyamában tapasztalván azt, miként az üzleti és első­rendű szükségletet képviselő javaslatnak keresztülvitele lehetetleníttetett azon közvetítő nézetem szerint egészen czélhoz vezető indítvány lön előterjesztve, miszerint a sóstói társulatnak azon tagjai kik a választmánynak, a fürdő létesítésére vonatkozó javaslatát komolyan akarják és haladéktalanul életbe léptetni óhajtják, alakítsanak egy szövetkezetet, s ek­­képen vigyék keresztül szándékukat. Mely közvetítő indítvány ellenében azon érvelés lett hangsúlyozva, mikép a kereskedelmi törvény sza­bályaival ez sem lévén összeegyeztethető, ezeknek meg­felelőig egy egészen külön szövetkezet alakulása szük­ségeltetik. A „NYÍRVIDEK" TÁRCZÁJA. A szabolcsi nemes insurgens lovas­ezred történetének naplókönyve 1809-ik évben. (A megyei levéltár eredeti kézirata után.) Közli: Vilak­y György főlevéltárnok. (Folytatás.) 10. 11. 12. 13. 14-ik napjain Szt. Jakab havá­nak, az Ezred próbálgatta magát. Generális Ő Nsága minden reggel négy órakor ki jött a’ Táborba és exercziroztatott. Ugyanekkor némely szükséges dolgok mint Övék, bermecz szijjak vétettek az Ezred számára a’ Com­­missióból, puskapor is vétetett, kovával együtt. Ugyan ezen utolsó napon Lővey Hadnagy kinek a’ keze elromló félben volt, az Ezredtől haza a bocsáttatott, és helyette Strázsa mester Pózner An­tal Alhadnagynak megtétetett, Ezredes Kapitány ő Nsága által. Ugyan csak ezen idő alatt, némely vitézek be­­menvén Pest Városában, az oda való Policiától illetlenül megbántattak. Hasonlóan Kulin Bertalan, harmadmagával Bu­dán, a’ Hidvégénél lévő Strázsák által egy furmányos vádjára, mint tolvaj megmotóztatott. Ez jelentés által a’ Pess. kir. Tanácscsal közöltetett, és elégtétel ki­­vántatott érte. Szabad kir. Pest városa, nem azzal az illendő­séggel, bánt a’ NI. Ezreddel, a’ mit érdemlett volna. Egyébbéránt is ezen Táborzás, kiváltképen eleinte nem volt előre jól elkészítve. Széna, abrak teljességgel nem volt, hasonlóképen kenyér, és hús; még is a’ n. Ezrednél egyébb exces­­sus nem esett, hanem hogy a’ Lőrinczi pusztáról a’ Mayerffy Ur szénáját meglopták. Ez az Ur Duka­s Excellentiájához folyamodott, olyan kifejezéssel, hogy akkor maga is megverettetett volna. A’ dolog parancsolat mellett vizsgálat alá vé­tetett. Az, hogy a’ Szabolcsi Ezredtől voltak volna lopni, ki nem világosodott, de hogy Löki Szabó Ist­ván Mayerffy urat megütötte, onnan jött ki, hogy személy szerént megesmerte. Mayerffy ur elengedte, mind kárát, mind megveretését oly móddal, hogy a’ Nemes Ezred nevében erről neki bizonyító levél ada­tott. 15- én A’ II. Ezred felső parancsolat szerént Ko­márom felé útnak indult Generális C Nsga vezette keresztül Pest Városán, a’ ki a’ hídnak Budai vé­génél vált el tőlünk. Töltések voltak ki osztva, hogy az Ezred a’ tüzelésben is próbálgassa magát. Ó Buda végénél a’ Vitézek parancsolat ellen is tüzeltek. Kö­zel Csabához megállóit az Ezred, és a’ tüzelés com­­mandiroztatván, osztályonként, és Századonként is tü­zelt. A’ Winkler Századja, az már a’ Molnáré, és a Patayé a’ leghelyesebben tette próbáját, — átaljában igen jól ment. 16- án Reggel jókor Nyerges Újfalu felé megin­dult, az hol délutánni egy óra tájban megszállott. 17- én Reggel megindulván, délután érkezett Szőny­­ben. Ezen Marsról meg lehet jegyezni, hogy noha ve­szedelmes hely volt, mert az ellenségről, a’ ki már ezen vidéket meg futotta, lehetet tartani, még is az Ezred nagy bátorsággal, és Vig kedvvel utazott, sem­mit sem tesz benne azon sok sebes katonának látása, a kik szám nélkül mentek Buda felé az Ezred mel­lett. Voltak olyanok, a’ kik örömmel mentek vólna az ellenség eleibe. A’ Szőnybe való érkezéskor jött a’ II. Ezred­esibe Ezredes Főhadnagy Gencsy Ferencz O Nsága, és Ezredes Kapitány Kállay Miklós Ő Nságát köszön­tötte. Vólt szolgálatban a’ Jósef huszároknál, az hol 22. esztendős szolgálatja után, első Ezredes Pő Strá­zsa mesteri hivatalt viselt. A’ Czóbel Imre ur haza menetele után, a’ T. N. Vármegyének szivén feküdt a’ N. Ezred állapota. Minthogy a’ Tisztség között senki sem vólt, a’ ki hosszas katonai szolgálatot tett volna és a’ hadi tudományokat értette volna fél­tette, hogy ha ez. a próbálatlan nép tűznek vitetik, vagy mind el vész, vagy gyalázatot vall a’ miatt, hogy próbált tisztjei nincsennek. Ezen okon O. Cs. kir. Felségéhez folyamodott, hogy Ezredes Fő Strá­­zsamester Gencsy O Nságát a’ maga Regementjétől, Ezredes Főhadnagynak adná által a’ Szabolcsi N. Ezredhez, Ő. Cs. kir. Fő Herczegsége a Szabolcs Vármegye iránt való kegyelmességének örökös jele az, hogy kívánságát még akkor is teljesítette ebben, mi­dőn világos parancsolat volt, hogy a’ rendes katona­ságtól, az Felkelt Nemes Seregekhez semmi féle Tiszt által nem jöhet. Legelső jött, és legelső a’ Szabolcsi volt Ő Nsága a’ ki által N. Ezred, melynek ez megengedtetett. — Letelepedvén a’ N. Ezred Szőnyben,

Next