Nyírvidék, 1881 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1881-10-27 / 43. szám

II. évfolyam. Nyíregyháza, 43. szám. Csütörtök, 1881. október hó 27. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő felszólamlások Piringer­­ Jánok és Jóba Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre­­czeni­ utemn 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czinv* alatt keretnek bekü­ldetni. Bérmentetlen levelek csak ism­ertt kezektől fo­gadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra , az illető költségére küldetnek vis­sza. Hirdetési dijak: Minden négyszer hasálozott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirde­tés után 80 kr fizettetik. A nyílttéri közlemények dija aoronkint Ifi krajezer. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó hivatalunkban (nagy-debreczeni utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A.­­. által Budapesten. Hansen­stein és \ogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten , valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Előfizetői­ föltételek : postán vagy helyben házhoz hordva . Egész évre.....................................................4 frt. Félévre........................................................2 r Negyedévre..................................................1 r A községi jegyző és tanító uraknak egész évre fink két forint. Szabolcsmegye közegészség­ügyi viszonyai. Ha az évi halálozási eseteket az utolsó öt évről 1876-tól 1880-ig összeállítjuk, a következő eredményhez jutunk. Ugyanis az országban az át­lagos halálozási arány 3,7% Szabolcs megyében 4%. E szerint megyénkben a­ 16%, vagyis 660 ember hal meg évenkint, tehát több, mint amennyi az országos átlagnak megfelelne. Ez arány 1876 óta folyvást növekedőben van. 3.4%, 1876-ban ugyanis meghalt Szabolcs megyében 1877-ben: 4.1%, 1878-ban: ugyanennyi, 1879-ben: 4.2%, 1880-ban ismét ugyanennyi. Egyes községekben, például Nyir-Báthorban a halálozás 1879-ben 4%, 1880 ban 5.2% (!); Nyir-Bélteken meghalt 1880-ban: 4.4%; Nyir- Lugoson 5.7%; Nyir-Pilisen: 4.4%; Encsencsen: 6.8% (!); Piricsén: 7.3% (!) Mig a budai járásban meghalt 1880-ban, je­lesen Lökön: 3.7%; Polgáron: 4.4%, Bild-Szt.­­Mihályon: 4.9%. Az átlag pedig a dadai járásbeli utóbb nevezett községekben, az utolsó öt évben: 4%; a nyir-báthori járás fentebb nevezett közsé­geiben pedig: 4.5%. Tehát a dadai községek ha­lálozási átlagát jóval meghaladja a nyir-báthori járásbeli községek átlaga. Minthogy pedig a megyei 5 évi átlag 4%-it, az ország 5 évi átlaga 3,7%-it tesz ki: a nyir­­bát­ori járásbeli községek halálozási aránya, a me­gyei átlagot */io%-al, az országos átlagot egész */io%-al haladja meg, vagyis minden 1000 ember után évenkint nyolcz lélekszámmal. Még tanulságosabbak és elszomorítóbbak ez adatok, ha a születési arán­nyal állítjuk szembe. Az országos születési átlag, a fölvett öt évben 4.5%-it tesz ki, míg a halálozási átlag 3.76­0-it. A megyei születési átlag 4.7%-it, a halálozási át­lag pedig 4%-i. Az országos átlag tehát 1.2%-i; a megyei átlag ellenben 7/1o%-k­al többet tüntet föl a születési, mint a halálozási esetekben. Ami az egyes községeket illeti, azokban a­­ következő arányok állanak elő. A dadai járásban az öt évi születési átlag, például Lökön: 4.7%, a halálozási átlag 3.9%: ; Polgáron: a születési átlag 5.7%, a halálozási 4.7%. Büd-Szt.-Mihálijon: a születési átlag 5%, a halálozási átlag 3.7%. Tehát a születési átlag mindenütt kedvező. Ellenben a nyir-báthori járásban, Nyír-Báthor­­ban: a születési átlag 5%, a halálozási átlag 4%-i; Nyír-Berteken: a születési átlag 3.1%, a halálozási átlag 3.4%-i; Nyir-Lugoson: a szüle­tési átlag 5.5%, a halálozási átlag 5.6%-i; Nyir- Pilisen: a születési átlag 4.5%, a halálozási át­lag 4.8%-i; Encsencsen: a születési átlag 4.3%-i, a halálozási átlag 4%-i; Piricsen: a születési át­lag 5.3%, a halálozási átlag 5%. Tehát úgy az országos, mint a megyei, kü­lönösen pedig a dadai járásbeli községek átlagaival szemben, az utóbb említett községekben általában rész, mondhatni a legrosszabb átlagok állanak elő. Ez­úttal csakis az említett néhány községre hivatkoztam példák tekintetében, hogy feltüntessem: vájjon a megyében mindenütt, vagy csak némely részében pusztít-e oly aránytalanul a halál ? és hogy a különböző vidékek adatait egymással össze­hasonlítván, az illető vidékek különböző territori­ális viszonyai szerént, annál biztosabban rá­mutat­hassak a baj okaira. Mi okozza tehát ama rémítő halandóságot a megye némely részén? mert az eddig közlött ada­tokból is tisztán kitűnik, hogy a halandóság a megyének nem minden részében oly rémséges mérvű. A felelet igen egyszerű a feltett kérdésre. Különösen a megyei embernek, aki a helyi viszonyokat ismeri, nem is kell sok magyarázat hozzá. Kimondom tehát. Oka e nagy halandóságnak az a sok pocsolya, amelyekkel sok községben, vagy azok közelében az év minden szakában találkozunk. De amily könnyű a baj okát megtalálni, épen oly könnyű annak orvoslata is: ha t. i. a megye administrátiója a helyes útra lép és az illető köz­ségeket is a helyes útra tereli. A községek és általában a nép szegénysége és szomorú állapota tudatában, a segítséget, amint már ezt mi, az autonómia emberei megszoktuk, csak a kormánytól várjuk, holott a legjobb kormányról is azt mondhatjuk, amit a jó Istenről a franczia mond: „Aide toi et Dicu t’aidenu“. A belvizek levezetéséről szóló törvény 7 éve hogy meg van alkotva. Eme törvénynek 4-edik §-a egyeseknek is megengedi, hogy belvizeiket, hatósági engedély és megfelelő kártalanítás mellett, levezethessék. A 14-ik §. pedig, a közegészségi tekintetekből szükségesnek bizonyult levezetéseket, még az illetők akarata el­lenére is foganatosíthatónak mondja ki a veszélyes vizek levezetését. E levezetés alatt én korántsem oly nagysza­bású vízszabályozási munkálatot értek, mint például, hogy közelből vegyem a hasonlatot, a nyir­­vízszabályozás, melynek területébe, Nyir-Báthort ki­véve, a fentebb említett községek nem is esnek, hanem egyszerű vízlevezető árkokat értek. Én magam e téren, mint az olvasó talán sej­ti is, szakember nem lévén, cultur-mérnököket hiv­ A „NYIRVIDEK“ TÁRCZÁJA. Évek múlva. Fogadj be völgy, ábránd hazája ! Az est báját hón csak itt érezem . Szelíden át­tetsző homálya Álomba ringat titkon csendesen. Ábránd, álom, mint tarka lepkék, Körül lebegve játszanak velem . . . Ajakim ah I még nem feledték Láng csókjaidat első szerelem ! Nyíló helyben pillangó alszik, fiinyugodott fészkén a kis madár; Csak a szellő sóhaja hallszik, Úgy sir . . . fájó könyve a harmst­ Ar. Az álmos erdő áhítattal beszél édes fájó sejtelmeket . . . — Szép kedvesem oly félve halkai Itt súgta meg csóvőr, hogy szerel Itt álmodlak tavasz titkáról, fi kis pataknak árnyas partinál. Virágeső hullott a fáról, S te keblemen szelíden nyugvál, ti mig fénye az est csillagának. Mosolygva kelt ki túl az ormokon Szivünk verés! ringatának Édes álomba édes hangokon. Azóta több tavasz virága. Hullatta id e völgybe szirmait; Sötét lett ah I a szív világa. Felhők fedek a nap sugarait. S ha olykor a múlt távolában Reszketve kelt az emlék csillaga : Szivem majd megtört bánatában, Oly kínosnak tetszett az éjszaka_____________ Mai számunkhoz egy fél iv melléklet van csatolva. '­ Eljöttem e patak partjához, De itt sem enyhül néma bánatom , Mit többé semmi vissza nem hoz, Vesztett szerelmed sírva siratom Irigylem oh a lepke sorsát, Tavaszszal szüntelen örömben 61 . Hervadt virág takarja sírját, S tavaszszal újra szerelemre kél. Ah ! de a bú nem ő' meg engem ! Pillámat most utolszor lepi köny, Elalszik minden láng szivemben, Lassanként fásulttá tesz a közöny, Szivem már alig-alig dobban, Nem csillan vissza rá a régi fény , Itt keltem dalra szebb napokban, Itt hal ki benne minden érzemény ! Dr. Pápay Imre. Egy szép asszony boszúja. — Eredeti beszély. — (Folytatás.) Szitáry és Kálossy, amint Szi­táry nejének megígérte, s másnapon csakugyan megérkeztek; még pedig, amint­­ Szitán neje ügyeimen elésére megjegyzé, idejében, vagy­is illő időben, azaz délután 4 és 5 óra közt. Az érkezőket Szitáryné fogadta, férjét gyöngéden átölelve s fogadva csókját, Kálossynak pedig jobbját nyújtva a szives látás átlátszó őszinteségével. — Ez még nem elég édesem! — szólt Szitáry a j mint az irodának átalakított ebédlőbe léptek, karon fogva Kálossy ! — Kálossy úr ezentúl nekem egyike legjobb barátaimnak. A búcsú­ estélyen bővebben meg­ismerkedtünk s csakhamar bizalmassá váltunk egymás irányában. — Én nagyon rendjén találom. Különösen egyko­­r ruak és hasonló rosivaltségüek között úgy is kell lenni. Igen örülök Kálossy úr, hogy férjemet érdemesnek ta­lálta arra nézve, hogy barátságával megtisztelje. — A szerencse enyém asszonyom ! Már magában az, hogy kegyesek voltak engem házukhoz fogadni s ez által némileg kedves családi körükbe vonni, igen lekö­telezett engem, és hogy Lajos barátom barátsága által egy lépéssel közelebb juthattam nemes szivükhöz, az is­­mét csak reám nézve szerencse. — Soha se hálálkodjál Gyula pajtás oly sokat. Nem szoktunk mi okor, hanem találd magadat otthon nálunk. — Én is elengedem a hosszas bemutatást és a bó­kokat, amelyekkel úgy látszik Kálossy ur nem igen gaz­dálkodik. — Az igazmondás asszonyom még magában nem bókolás. — Csak nem akarjátok a találkozást mindjárt, vi­tatkozással kezdeni meg. Vágott közbe Szitáry. — Ahe­lyett jobb lesz, ha mi lesétálnék a kertbe. Te pedig fiam, fordulj Szitáry nejéhez, hordass be a kocsiról min­dent és láss egy kis falni­való után. Annyit előre is ki­jelentek úgy saját, mint Gyula barátom gyomra óévében, hogy étvágy dolgában nem vagyunk szűkében. A mulat­ság után meglehetősen kiéheztük magunkat. — Azt csak bizd rám. — Válaszolt Szitáryné s bocsánatot kérve Kálossytól eltávozott, magukra hagyva az uj barátokat. — Tehát menjünk a kertbe, ha te is úgy akarod. — Szók­ta meg Szitáry Kálossyt Kálossy kétszer sem engedte mondani, azonnal kész volt az indulásra. Útközben megállítja Szitáry Kálossyt s lassú tit­kolózó hangon a következő, előttünk ismeretlen indoku szavakat intéző Kállossyhoz. — De édes Gyulám! Az asszony előtt egy szót sem arról a dologról! Becsületedre fogadtad, hogy soha sem fogsz e dologról még előttem sem szólni, annál ke­vésbé más, vagy épen nőm előtt Barátom halálra szé­­gyelném magamat nőm előtt, ha megtudná. Magad is átláthatod, hogy olyasmit, komoly házas ember csak be nem számítható állapotban követhet el. De hát nem akar-

Next