Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-11-08 / 45. szám

1939. K. Szabolcsmegye alispánjától. 1885. A járási szolgabiráknak és Nyíregyháza város polgármesterének, Zemplénmegye alispáni hivatalának 13,545 számú átirata másolatban, tudomásvétel végett, a szolgabiráknak és Nyíregyháza város polgármesterének, megküldetik. Nyíregyháza, 1885. november 4-én. Zoltán János, alispán. (Másolat.) 13,545. sz. Zemplénmegye alispánjától. Tekintetes alispán ur! Értesítem tekintetes alispán urat, hogy az aliszkai takonykór miatt zár alatt volt ló-állomány a zár alól felmentetett ; de ujabban egy to­kaji ló, takonykór miatt megsemmisíttetett. S.-A. Ujhely, 1885. október 24. Matolay Etele alispán, s. k. 9996. K. 1885. Szabolcsmegye alispánjától. A járási szolgabiráknak és Nyíregyháza város polgár­mesterének. A m. kir. belügyminiszter f. évf. 1047 szám alatt kelt rendelete és mellékletének másolata, a Tek. ur­nak tudomásvétel és alkalmazkodás végett, a „Nyírvidék" szerkesztőségének pedig oly felhívással adatik ki, hogy azt a legközelebb megjelenő lap hivatalos részében közölje. Kelt Nyíregyházán, 1885. november 4-én. Zoltán János, alispán. (Másolat.) 1047/res sz. M. kir. belügyminiszter. K­örrendelet. A budapesti kerületi kir. sajtóügyi vizsgáló bíróság által folyó évi október hó 15-én 34,373 szám alatt Kozma Sándor kir. főügyész, mint sajtóügyi közvádlónak, Rimnicu-Saratban 1884 évben megjelent, a Gazeta Satenuliu nyomdájában nyomtatott 63 nyolczadrét lapra terjedő, dr. Dragescu J. C. által román nyelven irt „Martiri Li­bertali optdeci si patru 1784 de Dr. J. C. Dragescu R. Sarat. Tip. Gazetei Satenuliu 1884­ czimü röpirat elleni sajtóügyében hozott határozatot, melynek értelmében ezen röpiratnak a magyar büntető törvény­könyv hatálya területén tartózkodó elárusítók és terjesztők birtokában levő példányainak lefoglalása, illetve zár alá vétele a sajtóügyi eljárást szabályozó 1867 évi május hó 17-én kelt 307 sz. igazságügy miniszteri rendelet 5, 16 és 17 §§-ai értelmében elrendeltetett, oly felhívással küldöm meg a törvényhatóságnak hiteles másolatban, hogy ezen határozatnak kellő foganatosítása iránt saját hatásköré­ben haladéktalanul intézkedjék. Budapesten, 1885 évi október hó 26-án. Tisza s. k. 1047/res. számhoz másolat másolata. A budapesti kerületi kir. sajtóügyi vizsgáló bíróságtól. 34373/ss­s- v. b.­­ szám. A budapesti kerületi kir. sajtóügyi vizsgáló biró­­­­ság Kozma Sándor kir. főügyész, mint sajtóügyi közvád­lónak, Rimnicu-Saratban mult 1884 évben Gazeta Satenuliu nyomdájában nyomatott 63 megjelent, a nyolczad­rét lapra terjedő dr. Dragescu J. C. által román nyelven irt .Martirü Libertatii optdeci si patru 1878 de Dr. J. C. Dragescu R. Sarat. Tip. Gazetei Satenuliu 1884" czi­mü röpirat elleni sajtóügyében alulirt helyen és napon következőleg határozott. „Martiri Libertatii opt deci si patru 1784 de Dr. J. C. Dragescu R. Sarat. Tip. Gazetei Satenuliu 1884." (A nyolczvannegyediki szabadságharcz vértanúi 1784. Irta dr. Dragescu J. C. R. Sarat. Nyomatott a Gazeta Satenuliu nyomdájában 1884.) czimü 63 nyolczadrét röp­iratnak a magyar büntető törvénykönyv hatálya területén tartózkodó elárusítók és terjesztők birtokában levő pél­dányainak lefoglalása, illetve zár alá vétele a sajtóügyi eljárást szabályozó 1867 évi május hó 17-én kelt 307 szám­ú igazságügyminiszteri rendelet 5, 16 és 17 §§-ai értelmében ezennel elrendeltetik, és ennek az ország­rendőri hatóságai által leendő foganatosítása végett, a nagyméltóságú magy. kir. belügyminisztérium felterjesz­tésileg megkerestetik; mert panaszos kir. főügyész mint „IS­Y f­B­V­I­D­Ifi K." sajtóügyi közvádló által inkriminált s fent. körülírt röp­iratban, különösen­ pedig a panasz­bejelentésben idézett gyalázó és sértő kitéte­­lben oly kifejezések foglaltatnak, melyek nyilván a B. T. K. 158, 172 és 174 §§-aiba üt­köznek, miért is a további terjesztés meggátlása, esetleg a B. T. K. 62 §-ának alkalmazása czéljából, az ország területén tartózkodó elárusítók és terjesztők birtokában levő példányainak lefoglalása, illetve zár alá vétele szük­ségesnek találtatván, az, az idézett igazságügyminiszteri rendelet 17 §-a értelmében elrendelendő és ennek foga­natosítása végett a nagyméltóságú magy. kir. belügymi­nisztérium megkeresendő volt. Miről panaszos Kozma Sándor kir. főügyész ur mint sajtóügyi közvádló, hivat­kozással folyó évi szeptember hó 30-án kelt 7271 számú panasz­ bejelentésére, jelzeteit értesíttetik. Budapesten, 1885 évi október hó 15-én. Csery Kálmán s. k. budapesti kerületi kir. sajtóügyi vizsgáló biró. P. k­. A másolat hi­teléül: Garda Gyula s. hív. igazgató. A magyar közművelődési egyletek és a magyar nyelv. (Vége ) A magyar kormánynak a népnevelés terén elkö­vetett mulasztásait, s a nem magyar vidékeknek visza-és megmagyarosítása érdekében még mindig nyilvánuló késlekedését: igen természetesen a magyar társadalom­nak kell irányzati helyre ütni és pótolni addig is, amíg a kol­politika újabb és hazafiasabb irányt venne. És erre annál inkább kötelezve van a magyar társadalom, mert a mulasztás bűne nemcsak a volt kormányokat, hanem a társadalmat is terheli. Volt idő, amikor az államhatalom Magyarországon tulajdonképpen és kizárólag az arisztokráczia kezében összepontosult. Ekkor egy szavába került volna s ma nem kísértenének és ijesztenének a nemzetiségi aspi­rácziók Ámde a magyar arisztokráczia maga sem volt magyar. Nagyon természetes tehát, hogy a magyarosításra még csak nem is gondolhatott. A haza­szeretet a politikai szabadságban kulminált. Ennek fentartása és biztosítása volt a magyar főnemesség élet­czélja. Dicséretére legyen mondva, e czel el is lett érve, mert im­e a magyar alkot­mány, „megfogyva bár de törve nem,­ ma is fenn áll. A nemzetek sorsát intéző égi hatalom, ugy látszik minden kornak, időszaknak kiméri, előszabj­a teendőit. A magyar nemzet közel ezredéves életének egye­düli feladata volt: az ország, a nemzet szabad­ságát védelmezni, azért élni és halni. Hála a gondvise­lésnek és az ősök önfeláldozó hazaszeretetének, eme feladat fényesen meg lett oldva, a kötelesség teljesítve s a törvény betöltve. Magyarország ezredéves alkotmá­nyát megvédték az ősök az unokák számára. Most az unokákon a sor tovább folytatni az államalkotás nagy munkáját. Magyarrá kell tenni szívben, lélekben és nyelvben Magyarországot értelemben, egyaránt? Ez ma a czél, a föladat, a tettek rugója. Szent István országa csak akkor lesz magyar, amikor Kárpátoktól Adriáig magyar szó, magyar dal zengi át a bérczeket és völgyeket.. Addig Magyarország nem egyéb, mint „geográfiai fogalom”, amelyet szerencsés háborúk és előnyös politikai viszo­nyok kiszélesítetnek : kevésbé szerencsés hadjáratok és kedvezőtlen politikai mozgalmak szűkebb határok közzé szoríthatnak, de magyarrá csak a magyar nyelv ter­jedése által lehet. Redukáltassák bár Magyarország mai területe 10—­12 megyére, csak nyelve magyar legyen: erősebb és nagyobb lesz mint nemzet, mint amilyen ma. Elismerem, hogy a kormány a m­ai politikai viszo­nyok közt, az Ausztriával való közös állapot miatt, nem foglalhat e tekintetben határozott és cselekvő állást. Elég szép tőle és helyesen cselekszik, ha a társadalomnak szabad kezet enged a magyarosítás lassú de biztos munkájához. Ámde a társadalomnak komolyan hozzá kell látni a dologhoz, amelyből kivonni magát egyetlen osztálynak sem szabad. Közös a czél, amelyet elérni akarunk. Kö­zösnek kell lenni a munkának is, amelylyel a czélt elő­segítjük. A túlgazdagok, mint aminek a r. k. főpapság, a főurak, a bankok, gyárosok, részvénytársulatok ezrekkel­, — a kevésbbé gazdagok,mint aminők a középbirtokosok,a nagy iparosok, a kereskedők százaikkal,— a kisbirtokosok és ipa­rosok, a szatócsok, hivatalnokok, tisztviselők, tőkepén­zesek sat. forintjaikkal,— a munkásosztály, a tanuló ifjú­ság, a napszámos filléreikkel kell, hogy járuljanak a nagy nemzeti művelethez, Magyarország m­egm­agyarosításának óriási munkájához, Magyarország megteremtéséhez. Alakítsunk minél több közművelődési egyletet. Ezeket lássuk el a szükséges pénzerővel. Az egyletek az után szervezzenek az idegen ajkú területen iskolákat lássák el azokat magyar érzelmű tanítókkal, felszerel­vényekkel, a szegény iskolás gyermekeket könyvekkel, ruházattal. A felnőttek számára szerezzenek ingyen esti iskolákat a gyakorlati magyar nyelvből, mint van ez Amerikában. Az iskolákba oly olvasó könyveket vigyenek be, amelyekből tudomást szerezzen az a tót, oláh és sváb gyermek, hogy miként bántak el a múltban és bánnak el még ma is egyes államok az idegen nemzetiségűekkel. Ott van Posen és Elszász-Lotharingia és a Muszka-Lengyelország sorsa, ahol az önállóságától és szabadsá­ságától megrabolt népeknek nyelvét és vallását tűzzel­vassal pusztítják. Továbbá vásároljanak e közművelődési egyletek földbirtokokat a magyar ajkú nép közt s adják el ol­csón kedvező föltételek, lassú törlesztés mellett, vagy szervezzenek gyarmatosításokat az alföldön az idegen ajkú szegény nép számára. Ehhez azután az állam is hozzájárulhatna adómentesség vagy adóleszállítási ked­vezmények kilátásba helyezésével s majdan foganato­sításával. Mindenek fölött pedig gondoskodjanak a közműve­lődési egyletek oly egységes magyar nyelvtanról, amely­nek segélyével a lehető legkönyebben és gyorsabban elsa­játítható legyen a magyar nyelv az idegen ajkú gyermekek és felnőttek által. Ne feledjük, hogy mesterkélt, nehézkes és határozatlan szabályok mellett: vünket idegen ajkú polgártársaink nem igen fogják nyel­közt terjeszteni. Ha eddig elhanyagolták is a magyar nyelv ügyét az illető helyen, most eljött az idő, hogy komolyabb megfontolás tárgyává tegyük azt. A közművelődési egyletek igen könnyen helyre üthetnék azt a mulasztást, amit a Ma­gyar Tudóstársaság e tekintetben elkövetett. Tegyék magukat öszeköttetésbe a­­ Központi Magyar Iskola­egyesület"-tel s találjanak ki egy alkalmas módot arra nézve, hogy czélszerű magyar tan- és olvasó­könyvekkel rendelkezhessenek a közművelődési egyletek. Végül a közművelődési egyletek kijelölnék azokat a községeket, ahol az iskoláknak államivá való tétele múlhatatlanul szükségessé vált, s oda hatnának, hogy e szükségen a kormány mielőbb segítsen. Ha így járnak el a közművelődési egyletek magas hivatásuk betöltésénél: a kívánt eredmény okvetlen be fog következni, és Magyarország csakugyan nem volt, hanem lesz! ^ y. A „NYMVNDEr TÁRCZÁJa. Komárom 1848 — 49-ben. (Naplójegyzetek.) Id. Szinnyey Józseftől. Szeptember 5. Miután 5 órakor ébredtünk, 6 órakor a századhoz kimentünk; a 2. század egyik fele azonnal elment a rabokhoz őrségre, másik fél század pedig délben megy szolgálatba; addig is az őrségi szolgálatban gya­koroltuk őket a szobában, mert küu esni kezdett. Ezu­án a kávéházban megregelizvén, haza siettünk, mert tegnap az őrnagy tudtunkra adta, hogy ma 9 órakor rapport után szobi-visitátió lesz, melyen minden tiszt megjelenni tartozik. Beszélgetve vártuk a rapport idejét, midőn jó az őrmester jelenteni, hogy az őrnagy már visitálja a szobákat és roppant haragos ; mi kimentünk, ő lármázva jő elénk, hogy a legénységnek délre való élelme nincs, húst még nem faszoltak, pedig 1­1 órakor s­zolg­álatba kell menniük ; folyton lármázott udvaron, mintha ennek mi lettünk velünk nyilvánosan az volna okai s nem az élelmezési tiszt, de ez se vitte el szárazon, mert 8 napi profét fogsággal büntette; de én még Kremsier kérni mentünk érte s az őrnagy elenged e büntetését. Meg­vártuk az őr díszletet; midőn kiállott az őrség ismét volt lárma, szidta, degradálta őrnagyunk a tizedeseket sza­márságaik miatt, de mit tegyünk, egyszere csak nem lehetünk tanult katonák. Ennek vége lévén haza me­ntem ebédelni, de föltettem magamban, hogy ezentúl a tiszti menagoban, melyet mi tervezünk, ebédelek. A Kávé­házba s onnan a várba mentem a paranc­ot elolvasni. Hallottam, hogy Báróczy Laczi quiétált több más tiszttel együtt: a gyávák. Tegnap szökés miatt 10 honvédet és 7 B­icskay-huszárt lőttek főbe. — Később mindnyájan bementünk a városba és kávéházba; innen pedig Beőthy­ékhez mentem; idejött Jinkó Mihály, ki megczáfolta az eddig hallott jó hireket, t. i. Kazinczy h­adtestét, m­ely utolsó volt a síkon Magyarországban szintén le­fegyverezték. Bem Erdélyben van, más hír nem érkezet róla Klapká­hoz. Az angolok csak úg­y interveniálnak, ha letes­szük a fegyvert. Ferdinánd hívja össze az ország­gyűlést, és nyugtassa meg a kedélyeket, különben kapitul­­czionális pontokat most tárgyalja a bécsi ország­ a­gyűlés.­­ Az orosz vorp­istok Szent-Péteren vannak, tízek tebát a rosz hírek, de én valamint a jókat, úgy a roszokat sem hiszem. — Haynau amnestiája ez, a ki mint katona a Schwarzgelbeknél szolgált, őrmestertől le­felé, habár most tiszt, beosztatik az osztrák hadseregbe közembernek, a kik polgári állásból lettek tisztek, azok, büntetését magának tartja fenn. — Vacsorára a »Fekete­sas«-ba mentem, ott voltak tisztjeink igen jól mulattunk­ .Tekelfalussy százados a zászlóaljunkban, megvette pe­csétgyűrűmet 25 frt p.; feketekávéra a kávéházba m­n­tünk. Egy barátunk a »Fekete­ sas«-ban két spiont fogott, bekis­ziük a városi főőrtanyára. Itt voltam Lendvay Márton, meg az öreg Berzsenyi zászlóaljunktól. Borozás közben beszélgettünk, aztán haza mentünk aludni. Németh, Szabó és egy százados még preleranceoztak. Tiszttársaim általában derék víg fiuk. Szabó százados igen mulatságos ember. Németh hadnagy már komorabb, Kremsier szelid jó gyerek, Tóth hadnagyot, mint jó ba­rátomat, szeretem, Jekelfalussy századossal rokonszenve­zek, ő is velem, mert mint mondta, szeretett volna en­gem századjához venni, hanem eljő azért hozzánk szál­lásra, ő nevezte el a 19. sz. lakásunkat casinónak, ő gondoskodik gazdasszonyról, érdem­i le is van, fiatal em­ber és igen jó mulattató ; a vén Berzsenyi hadnagy sze­reti a bort, nagy képéhez jól illik fekete barkója, ha fején van Kossu­th-kalapja vörös tollal, szájában a­p­pa, mellete korsó bor, melyből szerinte szép k, lehet képzelni Berzsenyit; Zöldy magas termetű mély hangú fiu, bár­mily komolyat mond, s­­ava »nár nevetésre gerjeszt ; Lendvay Mártonnal még edd­ig nem foglalkoztam ; Lendvay Benő, régi jó barátom. Szeptember (1. Csak 8 óra tájban ébredtem fel, mert a mieink szolgálatban voltak. Reggelizni mentünk a kávéházba. Innen Pum­mal és egy öreg úrral sétálni mentem egész Uj-Szőnybe, Münich-et és Laluhayt vártuk 9-ig, de nem jöttek­ ők a csillagsáncz felé, én vissza mentem a kávéházba unatkozni. Sógoromhoz mentem ebédre. Az idő szép, ellenségeskedés nem mutatkozik. " — Délután Jekelfalussy­val mentem haza, beszélgettünk egyről másról. Mai paran­csban a nagy altiszti iskola holnap 3 órára halasztatott ; gyakorlat sem volt, mint­hogy legényeink munkán voltak. Szabó Iván tartott lic­i­tácziót, én vettem 25 frt pp. egy arany-zsinóros bársony mellényt és alsó nadrágot 4 frt pp.; azután elmentünk a kávéházba s­oc­ival, ki ott kártyázott, egy jó ba­rátja kocsiján a Vágduna mellé mentünk, azonban L­immert nem találván honn, viszamentem a kávéházba, onnan Jekelfalussy-val és Szabó-val újságért, mely ismét megjelent; nevezetes volt benne, hogy a francziaországi baloldal elismerte Magyarország függetlenségét és annak dedlarálását­ kívánja. — A » Fekete-sas” vendéglőben va­csoráltunk ; haza menvén, lakásunkon még keveset beszél­gettünk; midőn lefeküdtem, hallottam hogy a külső szobá­ban őrnagyunk a 3-ik század tisztjeivel még sokáig beszélt. Szeptember 7. Reggel 6 órától 8-ig gyakorlatunk volt ; azután a kiveendő élelmiszerek jegyzéke alá irtuk nevünket, kik a menage companiába tartoznak, ezek egy­úttal a casinó tagjai is. Legalább 25 félét kapunk 8 frt 23 kr.­ppért. — Egy faágyat is szereztem. Stampa czuk­rásznál is megfordultam; Kalicza sógoromnál százados barátommal, ki nála van szállva, társalogván, megvettem ősi bukj­át és pipáját 3 frt pp. — Ebéd után lakásomra mentem, 3 órakor altiszti iskolát tartottunk, Ném­th ta­nította ő­ket. Gyakorlat nem volt, minthogy az egész­­ zázad nem volt együtt. Este felé kávéházba mentünk, de előbb egy legén­nyel utazó táskámat és benne a szükséges holmimat elvitettem lakásomra. Voltam Beőt­hy­éknél, Liczival kávéházba, onnan vacsorálni a »Fekete

Next