Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1886-09-12 / 37. szám

Szabolcsvármegye, alispánjától. 8,871. K. 1886. Tekintetes Kállay Zoltán, Koutoróczy Aladár, Erdőhe­gyi Barna főszolgabíró uraknak, továbbá Nyíregyháza város polgárm­eterének és a községek elöljáróinak. nister A m­. kir. földmivelés-, ipar- és kereskedelmi mi-47,735. sz. intézvénye másolatban, az állatszem­lélő bizottságok értesítése, tudomásvétel és szabályszerű közhirré tétel végett, kiadatik. Nyiregyházán, 1886. szeptember 7. Zoltán János, alispán. (Másolat.) Földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter, 47,735. sz. Valamennyi veszteg-intézet­nek és veszteg-állomásnak. Beérkezett hivatalos jelenté­sek szerint, a keleti marhavész rövid idő alatt Románi­ának három kerületében ütvén ki, az 1880. XVI-ik t. cz. alapján, az egész román határszél mentén, az 1874. XX. t. cz. 13. § ában körülírt szoros határzárt rendelem el. Erről czimet oly felhívással értesítem, hogy jelen ren (leletem vételét és foganatosítását hozzám haladéktalanul jelentse fel. Honi bárczás állatok bebocsátását esetről­esetre kieszközlendő külön engedélyemtől teszem füg­gővé. Budapesten, 1886. augusztus hó 3- án. A miniszter helyett: Matlekovics, s. k. 75. áll. 1886. Árverési hirdetmény. Szabolcsmegye Tettes Árvaszékének 10,655/886. á.n. számú végzése folytán, a Gégényben elhalt Galgóczy Gyula kiskorúi tulajdonát képező 450 hold tagos birtok, az ahhoz tartozó lakóházzal együtt, f. évi szeptember hó 19-ik napjának d. n­. 3 órájakor, alulirott hivatal helyi­ségében tartandó közárverésen, a jövő 1887-ik évi janu­ár hó 1-ső napjától számítandó hat évre, haszonbérbe fog kiadatni, melyre az árverésben részt venni szándékozók azon kijelentéssel hivatnak meg, hogy azon 300 frt. há­nompénz letétele mellett vehetnek részt; egyéb árverési feltételeket pedig e hivatalnál bármikor megtekinthetik. Kelt Kem­ecsén, 1886. szeptember 8. Krasznay Péter, főszolgabíró. 8,703. K. 1886. A járási főszolgabíróknak, Nyíregyháza város polgár­mesterének és a községi elöljáróknak. Borsod vármegye alispánja értesített, hogy Igriczi községben a szarvasmarhák közt a lépfene; a Kurittyán tanyán Radvánszky Géza br. tanyáján a juhok között a ,léptályog" járványszerüleg fellépett. Ezen körülmény további intézkedés czéljából tudo­másukra hozatik. Kelt Nyíregyházán, 1886. szeptember 8. Zoltán János, alispán. (Szolgabírói szám.) Szabolcsvármegye alispánjától. F4YÍMVIDÍ3 115/886. BB. (vármegyei­) 43,859. szám. Hirdetmény a folyó 1886. évben megtartandó erdőőri szakvizsgák ügyében. Az erdőőri szakvizsgák a folyó évi október hó 18-kán s az erre következő napokon Budapesten, Pozsonyban, B­eszterczebányán, Miskolczon, Kassán, Mám­aros-Szige­ten, Debreczenben, Kolozsvárt, Brassóban, Temesvárt, Zomborban, Pécsett és Szombathelyen a vármegye házá­ban délelőtt 9 órakor fognak megkezdetni és folytatólag megtartatni. Felhívatnak mindazok, kik ezen szakvizsgát letenni szándékoznak, hogy hiteles bizonyítványokkal felszerelt folyamodványaikat­ a vizsgák székhelyére nézve illetékes kir. erdőfelügyelőhöz nyújtsák be. Budapest, 1886. augusztus hó 11-én. Földmivelés-, ipar és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium. Minthogy az erdőőri szakvizsga Debreczenben való megtartása ez úttal elsőizben let­t a nagyméltóságú föld­mivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m­. kir. minisztérium­tól elrendelve, s ennek Debreczenben való folytatólagos megtartása az ezen vizsgára való jelentkezők számától függ; ennélfogva az erdőőreiket, ezen vizsgára a saját érdekükben előkészítő t. erdőbirtokosok és erdőtisztek, nemkülönben a törvényes minősítést megszerezni óhajtó erdőőrök külön is felhivatnak, hassanak oda, hogy ezen vizsgára már első ízben is minél számosabban jelentkez­zenek, s így ezen üdvös intézmény a vidékbeli erdőbir­tokosok és az okszerű erdőm­ívelés érdekében itt jövőre is állandóan fentartható legyen. Az erdőőri szakvizsga bizonyítvány az erdőtörvény 37-ik § ában megszabott m­inősítvényt nyújtja. Ezen erdőőri szakvizsga letetek­re bocsáttatnak mind­azok, kik az elemi népiskolát elvégezték, illetőleg olvasni, írni, és a négy közönséges számművelet szerint számolni tudnak, s ezt, valamint azt, hogy legalább 3 évig szaka­datlanul erdészeti gyakorlati szolgálatban állottak, hite­lesen igazolni tudják, feddhet­len magaviseletűek és 24 ik életévüket betöltötték. A vizsgára engedélyt az a kir. erdőfelügyelő ad, kinek kerületében a vizsga megtartatik. A vizsgálat tárgyát képezi mindaz, mit az erdészeti műszaki segédszolgálat sikeres teljesítésére s az erdő­őrnek, a fennálló erdőtörvényben előírt teendőire és jo­gaira néz­ve, tudni kell. Ezen korláton belül a vizsgálatra és a tanulóknak vezérfonalul ajánltatik Bedő Albert, or­szágos főerdő mesternek „Erdőőr, vagy az erdészet alap­vonalai­ czimü és az országos erdészeti egyesület által az erdőőrök tankönyvére kiirt pályadíjjal jutalmazott műve. elnök A szakvizsgálatra jelentkezők a vizsgáló bizottsági kezéhez vizsgálati díj fejében 5 frtot kötelesek lefizetni. A vizsgához való előkészülésre ajánlott „Erdőőr" czimü szakkönyv alulírott kir. erdőfelügyelőségnél kész­letben van s példányonként 3 frtjával megszerezhető Debreczen, 1886. augusztushó. Debreczeni királyi edőfeligyelőse­. Az iskolai év küszöbén. II. A tanítót, hivatalos működésében segíteni legelső sorban az iskola­szék van hivatva. Ennek elengedhetlen kötelessége, hogy a tanköteles gyermekeket a tanév első napjára pontosan összeírva, azoknak névsorát a tanító kezeibe adja. A gyermekeik iskoláztatását elhanyagoló szülőket megintse s ha kell, meg is büntettesse. A mu­lasztók névsorát, amelyet a tanító meghatározott, időn­ként kiállítani köteles, elnökével láttamoztatja s a köz­ségi bírónak beadja. A tantermet rendben tartja, tanesz­közökről gondoskodik. A tanító fizetését beszolgáltatja. A tanítást éber figyelemmel kíséri. A szorgalmas tanítót védelmezi, a kötelességét nem teljesítőt teendői végzé­sére szorgalmazza. Az elmondottakból látható, hogy az iskola­szék fel­adata mennyire fontos. Látható, hogy annak tevékeny­ségétől függ vagy részben a tanítás és annak óhajtott sikere. Az olyan község vagy egyház, amelynek lakói ér­telmesek, az iskolaszéket, amelynek elnöke leginkább az illető felekezet lelkésze, a legtanultabb és legszorgalma­sabb egyénekből törekszik megalakítani. Vannak azonban olyan községek és egyházak elegen, amelyek az iskola­székek megalakítását vagy egészen elhanyagolják, vagy oly emberekből ütik össze, akik mit sem törődnek emez ügy felettébb fontos voltával. Azon iskola­szék, amely tudatlan vagy ami még roszabb, tudákos egyénekből van összeállítva vétkes ha­nyagságával, félszeg tetteivel mit sem használ a tanügy­nek, sőt e helyett árt annak. Az ilyen iskola­szék, minő­síthetlen tétlensége mellett, semmit sem használ a leg­tevékenyebb tanító igyekezete sem, mert fájdalommal kell beismernünk, hogy a gyermekeit iskoláztatni, ez­által annak boldogságát megalapítani nem akaró szülők indolentiájának megtörésére, nagyon is szüksége van az iskola­szék segélyére. A hanyag iskola­szék mulasztásai mellett az a tanterem, amelynek tisztának, egészségesnek kell lennie, hogy az abban látott tisztaságot, rendet a gyermekek magukba szívják, természetükké váljék, ron­daság, ragály terjesztőjévé aljasul, amelyre a nevelés iránt fogékony ember szégyennel és szánalommal tekint. Az ilyen iskola­szék jogával vétkesen kíván visszaélni, mi­dőn a teendőit pontosan végző tanító felett is omnipo­tensi hatalmát gyakorolja ; pressiót akar formálni akkor, midőn a neki nem tetsző üdvös és eredményes uj tan­módot kárhoztatja, m­ert azt megérteni nem képes; e helyett visszaóhajtja a régit, amelyet már elkárhoztatott a haladó kor évtizedekkel ez­előtt, mint ilyet, csak a hajdani „mesterek" virágoztatják iskoláikban a tanügy kimondhatatlan veszteségére ! Valóban különösen a falusi tanítókat a köznép, sőt mondhatom, a „hét szilvafások" legnagyobb része is, kisebbeknek tekintik, mint a legcsekélyebb helyzetű más állású embereket. A nagyon is megérdemlett tisztelet és be­csülés helyett gyakran kell szenvedniük a tudatlanok ízetlen tréfáit, sértő gúngjait, amelyekkel még jobban meg akarják keseríteni az ezen nehéz és nem méltányolt pálya sovány falatját. De ezért ne a népet kárhoztassuk egészen, maguk­ban a tanítók egy részében van az ok, a hiba, amely e szégyenletes, türl­etlen helyzetet teremtette. Míg egyes igyekező, szorgalmas tanító közbecsülés tárgyát képezi, addig hányan vannak olyanok, akik nem bírják fentar­tani a hivatalukat megillető tisztességet, ronda porba rántják magukkal ezen szép állás tekintélyét. Sokban nincs meg az önérzet, szolgájává aljasul egyeseknek, kik egy ideig önhasznukra fordítják engedékenységét, szolgá­latkészségét, ezért előbb megtűrik, azután megvetik. Nem elég az, hogy a tanító kifogásolhatlan szak­ismerettel bír, ma már megkívánja tőle a társadalom, és elég jogosan, az általános képzettséget is, mely őt a mű­velt körök sorába helyezi, hol köteles tisztelettel, méltó elismeréssel veszik körül. A társadalom ha sokszor hely­telenül ítél is, de legtöbbször megillető kitüntetésben részelteti az arra érdemest. Töltsék be csak hivatásukat a tanítók, költsék fel a társadalom érdeklődését, legye­nek tekintélyesek, amint az hivatalukhoz illik: bizony mondom, nem fog késni az elismerés, amelyre oly nagy szükségük van A haladó kor, kényes igényű társadalmi viszonya­ink, ma igen sokat követelnek a tanítótól ugy is, mint hivatalnoktól, ugy is mint embertől, amelyet csak ugy válthatnak be, ha súlyt fektetnek önképzésükre. Minden embernek kötelessége az önképzés, de a tanítóknál meg­élhetési kellék is. Mit tapasztalunk e tekintetben tanítóink legtöbb­jénél? Nyugodt lelkiismerettel mondh­atjuk, hogy tanító­inkat a munkátlanság, tétlenség jellemzi. Panaszkodnak, hogy annyira szegények, miszerint nem képesek besze­rezni az önképzés szükséges eszközeit. Van igazuk, de nem egészen. Láthatják, hogy a tanítók által használt tankönyveket kis részben tanárok, nagy részben ügyvé­dek, hírlapírók vagy más foglalkozásúak írják, mit telje­síteni a tanítók értel­mesebbjeinek egyedül vagy közös megbeszélés után volna kötelességük. Ezzel tisztes­séges megélhetést teremtenének maguknak, de még szellemi kincsük is gyarapodnék, a tankönyvek gyakor­lati értéke is emelkednék. Különben nem képzelek kö­zöttök oly szegényt, aki naponkint egy-két krajctárt el ne szakíthatna például lap megrendelésre, melynek olva­sása észrevétlenül művelné őket, fokozná ismereteiket. Vannak tanítók, akik saját és tanító társaik képzése czéljából gyűléseket rendeznek, hol szakmunkákat olvas­nak fel és magyaráznak meg, de legtöbbször a részvét­lenség, közöny jellemzi emez összejöveteleket. Ezen sem csodálkozhatunk, ha meggondoljuk hogy tanítóink önös­sége miatt éppen az ő, és haláluk esetén özvegyeik, ár­váik érdekében létesített hasznos intézmények vagy a kezdetnél megszűnnek lenni, vagy örökösen panganak. Ugy látszik, tanítóinkat egy Péterffy Sándor lelkes fel­szólítása, vagy a Weisz B. takarékossága sem képes te­vékenységre, a közjó érdekében tett adakozásra buzdítani. Ismétlem, hogy tanítóink bármily hasznos dologra, közczélra vannak is felhíva áldozat­hozatalra, rendesen nyomasztó anyagi helyzetükkel mentik szűk­markúsá­gukat. Ha már szellemi munkával nem akarnak segíteni magukon, van ezenkívül is elég eszköz jobb léthez jutá­sukra. Ha egy kis szorgalmat fejtenek ki, ha nem tá­maszkodnak egészen csekély fizetésükre, okvetlen javulni fog mostoha körülményük. Az a tanító, aki a­helyett, hogy a tanügy rovására a rusticus pór nehéz munkáját végezné, felkarolja a méh- vagy selyem­termelést, élve­zettel csinálja a fanemesítést, nem lehet nagyon szegény; különben is saját megélhetésük mellett tanügyi törvé­nyeink is kötelezik ezeknek művelésére őket, amelyekben tanítványaikat kötelesek oktatni. Igazságtalansággal lehetne bennünket vádolni, mi­dőn tanítóink ferdeségeit, mulasztásait, az ezekből kifo­lyó kedvezőtlen eredményeket tiszta jóakarattal felmu­tattuk , ha a társadalom velük szemben tanúsított mos­tohaságát elhallgatnánk. Tény az, hogy eddigi tanügyi kormányaink meg­bocsáthatlan hibát követtek el a nevelésügy iránt, midőn a tanítókat a szűkmarkú társadalom akaratára hagyták fizetésük megszabása és kiszolgáltatására nézve, amely őket az emberiség hasztalan tagjainak, mostoha fiainak tekinté. A csekély fizetés, annak kényszerű behajtatása, a sok kellemetlenség, amely e hivatallal összekötve van, régebben csekély képzettségű, talán más pályát elhagyott egyéneket száműzött e sanyarú hivatalba, akik aztán úgy szolgáltak, amint fizették őket, aminek természetesen a népnevelés keservesen adta és adja meg az árát. Még a hajdani cinkotai kántor-féle rektorok viselt dolgainak szüleménye az, hogy a mostani képzett tanutók sem ré­szesülnek kellő elismerésben. Átlátta a társadalom, hogy az ez előtti, sőt a mai viszonyok is tarthatatlanok, melyek tanítóinkról hiányosan gondoskodnak, azok helyzetének javításán munkálkodik. Ideje is van már annak, hogy más nemzetek példájára a magyar kormány, a magyar társadalom eddigi mulasz­tását helyre hozza az­által, hogy ha a tanítóktól a ne­velés terén oly sokat vár és követel, díjjazza őket mun­kásságuknak megfelelőleg. Különösen tanügyi kormá­nyunk első kötelessége az volna, amelyet hiszem is, hogy kényszerülve volna megtenni, ha erélyesen kérné a hu­szonnégy ezret tevő tekintélyes számú tanítókat, hogy minden községben, illetőleg egyházban fixum fizetés álla­píttassák meg pénz értékben, amelyet egyházi adó czímen vessenek ki és hajtsanak be évnegyed­enkint pontosan. Ha jól képzett tanítók lépnek e hivatalra, kellőleg lesznek dijjazva, ami által nem lesznek kénytelenek a maihoz hasonló anyagi bajokkal küzdeni, a társadalom méltányolja őket, jól létük tiszteletet támaszt irántuk, felvirul e hazának tanügye, melytől jobb jövőt várunk. Sípos Lajos: Közigazgatási bizottságból. (Szeptemberhó Főispán ur ő méltósága megnyitván az ülést.­­•>.) Olvastatott az alispán augusztus havi jelentése, amely szerint a közigazgatási ügyek menete a rendes keretben mozgott. Bejelenti továbbá az e f. é. augusztus hó 2- án Nyíregyházán végbe ment lótenyésztési jutalomdíjak ki­osztásának eredményét, amely mai számunk ujdonsági rovatában olvasható. Végül kitünteti a jelentés a vár­megye közigazgatási pénztárának f. é. augusztus hó 3- én történt szabályszerű megvizsgálása alkalmával talált állását. Találtatott a különféle pénztárakban összesen 152,737 írt OlVs ki. Az alispáni jelentés tudomásul vétetett. Előterjesztetett a kir. adófelügyelőnek az adófizetés augusztusi állapotára vonatkozó jelentése. E jelentés szerint f. é. julius hó végével fenmaradt hátralék kitett 516,691 frt 21­/a Krt Ehhez számítva az utólagos előírásokat: 8675 frt 52 kr. Lett az összes adó­tartozás : 525,266 frt 75 kr. Ebből levonva a f. é. augusz­tushó folyama alatt teljesített befizetéseket (140,938 frt 13 kr.) és törléseket (28,020 frt 14 kr.) összesen 168,958 frt 27 krt. maradt augusztushó végével hátralék: 356,308 frt 45­/2 kr. Ide számítva a f. é. augusztushó végével hátralékban maradt hadmentességi (18,509 frt 38 kr.) jog-bélyeg-egyenértéki illeték (192,417 frt 58 kr.) tiszai és nyílt ártéri tartozást (197,593 frt 17 kr.) és szölő­dézsma váltságot (15,319 frt 22 kr.) tett az összes hát­ralék augusztus hó végével: 880,147 frt 81 kr. Jelentést tevő adófelügyelő, amennyiben Nyíregy­háza város adóügyi osztálya, a jelenlegi személyzet mellett, biztosítékot nem nyújt arra nézve, hogy a kincstári tete­mes követelések behajtásánál kellő eredményt fog felmu­tatni, kéri a bizottságot, miszerint Nyíregyháza város (Folytatás a mellékleten.)

Next