Nyírvidék, 1886 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1886-09-12 / 37. szám
Szabolcsvármegye, alispánjától. 8,871. K. 1886. Tekintetes Kállay Zoltán, Koutoróczy Aladár, Erdőhegyi Barna főszolgabíró uraknak, továbbá Nyíregyháza város polgármeterének és a községek elöljáróinak. nister A m. kir. földmivelés-, ipar- és kereskedelmi mi-47,735. sz. intézvénye másolatban, az állatszemlélő bizottságok értesítése, tudomásvétel és szabályszerű közhirré tétel végett, kiadatik. Nyiregyházán, 1886. szeptember 7. Zoltán János, alispán. (Másolat.) Földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter, 47,735. sz. Valamennyi veszteg-intézetnek és veszteg-állomásnak. Beérkezett hivatalos jelentések szerint, a keleti marhavész rövid idő alatt Romániának három kerületében ütvén ki, az 1880. XVI-ik t. cz. alapján, az egész román határszél mentén, az 1874. XX. t. cz. 13. § ában körülírt szoros határzárt rendelem el. Erről czimet oly felhívással értesítem, hogy jelen ren (leletem vételét és foganatosítását hozzám haladéktalanul jelentse fel. Honi bárczás állatok bebocsátását esetrőlesetre kieszközlendő külön engedélyemtől teszem függővé. Budapesten, 1886. augusztus hó 3- án. A miniszter helyett: Matlekovics, s. k. 75. áll. 1886. Árverési hirdetmény. Szabolcsmegye Tettes Árvaszékének 10,655/886. á.n. számú végzése folytán, a Gégényben elhalt Galgóczy Gyula kiskorúi tulajdonát képező 450 hold tagos birtok, az ahhoz tartozó lakóházzal együtt, f. évi szeptember hó 19-ik napjának d. n. 3 órájakor, alulirott hivatal helyiségében tartandó közárverésen, a jövő 1887-ik évi január hó 1-ső napjától számítandó hat évre, haszonbérbe fog kiadatni, melyre az árverésben részt venni szándékozók azon kijelentéssel hivatnak meg, hogy azon 300 frt. hánompénz letétele mellett vehetnek részt; egyéb árverési feltételeket pedig e hivatalnál bármikor megtekinthetik. Kelt Kemecsén, 1886. szeptember 8. Krasznay Péter, főszolgabíró. 8,703. K. 1886. A járási főszolgabíróknak, Nyíregyháza város polgármesterének és a községi elöljáróknak. Borsod vármegye alispánja értesített, hogy Igriczi községben a szarvasmarhák közt a lépfene; a Kurittyán tanyán Radvánszky Géza br. tanyáján a juhok között a ,léptályog" járványszerüleg fellépett. Ezen körülmény további intézkedés czéljából tudomásukra hozatik. Kelt Nyíregyházán, 1886. szeptember 8. Zoltán János, alispán. (Szolgabírói szám.) Szabolcsvármegye alispánjától. F4YÍMVIDÍ3 115/886. BB. (vármegyei) 43,859. szám. Hirdetmény a folyó 1886. évben megtartandó erdőőri szakvizsgák ügyében. Az erdőőri szakvizsgák a folyó évi október hó 18-kán s az erre következő napokon Budapesten, Pozsonyban, Beszterczebányán, Miskolczon, Kassán, Mámaros-Szigeten, Debreczenben, Kolozsvárt, Brassóban, Temesvárt, Zomborban, Pécsett és Szombathelyen a vármegye házában délelőtt 9 órakor fognak megkezdetni és folytatólag megtartatni. Felhívatnak mindazok, kik ezen szakvizsgát letenni szándékoznak, hogy hiteles bizonyítványokkal felszerelt folyamodványaikat a vizsgák székhelyére nézve illetékes kir. erdőfelügyelőhöz nyújtsák be. Budapest, 1886. augusztus hó 11-én. Földmivelés-, ipar és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium. Minthogy az erdőőri szakvizsga Debreczenben való megtartása ez úttal elsőizben lett a nagyméltóságú földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztériumtól elrendelve, s ennek Debreczenben való folytatólagos megtartása az ezen vizsgára való jelentkezők számától függ; ennélfogva az erdőőreiket, ezen vizsgára a saját érdekükben előkészítő t. erdőbirtokosok és erdőtisztek, nemkülönben a törvényes minősítést megszerezni óhajtó erdőőrök külön is felhivatnak, hassanak oda, hogy ezen vizsgára már első ízben is minél számosabban jelentkezzenek, s így ezen üdvös intézmény a vidékbeli erdőbirtokosok és az okszerű erdőmívelés érdekében itt jövőre is állandóan fentartható legyen. Az erdőőri szakvizsga bizonyítvány az erdőtörvény 37-ik § ában megszabott minősítvényt nyújtja. Ezen erdőőri szakvizsga letetekre bocsáttatnak mindazok, kik az elemi népiskolát elvégezték, illetőleg olvasni, írni, és a négy közönséges számművelet szerint számolni tudnak, s ezt, valamint azt, hogy legalább 3 évig szakadatlanul erdészeti gyakorlati szolgálatban állottak, hitelesen igazolni tudják, feddhetlen magaviseletűek és 24 ik életévüket betöltötték. A vizsgára engedélyt az a kir. erdőfelügyelő ad, kinek kerületében a vizsga megtartatik. A vizsgálat tárgyát képezi mindaz, mit az erdészeti műszaki segédszolgálat sikeres teljesítésére s az erdőőrnek, a fennálló erdőtörvényben előírt teendőire és jogaira nézve, tudni kell. Ezen korláton belül a vizsgálatra és a tanulóknak vezérfonalul ajánltatik Bedő Albert, országos főerdő mesternek „Erdőőr, vagy az erdészet alapvonalai czimü és az országos erdészeti egyesület által az erdőőrök tankönyvére kiirt pályadíjjal jutalmazott műve. elnök A szakvizsgálatra jelentkezők a vizsgáló bizottsági kezéhez vizsgálati díj fejében 5 frtot kötelesek lefizetni. A vizsgához való előkészülésre ajánlott „Erdőőr" czimü szakkönyv alulírott kir. erdőfelügyelőségnél készletben van s példányonként 3 frtjával megszerezhető Debreczen, 1886. augusztushó. Debreczeni királyi edőfeligyelőse. Az iskolai év küszöbén. II. A tanítót, hivatalos működésében segíteni legelső sorban az iskolaszék van hivatva. Ennek elengedhetlen kötelessége, hogy a tanköteles gyermekeket a tanév első napjára pontosan összeírva, azoknak névsorát a tanító kezeibe adja. A gyermekeik iskoláztatását elhanyagoló szülőket megintse s ha kell, meg is büntettesse. A mulasztók névsorát, amelyet a tanító meghatározott, időnként kiállítani köteles, elnökével láttamoztatja s a községi bírónak beadja. A tantermet rendben tartja, taneszközökről gondoskodik. A tanító fizetését beszolgáltatja. A tanítást éber figyelemmel kíséri. A szorgalmas tanítót védelmezi, a kötelességét nem teljesítőt teendői végzésére szorgalmazza. Az elmondottakból látható, hogy az iskolaszék feladata mennyire fontos. Látható, hogy annak tevékenységétől függ vagy részben a tanítás és annak óhajtott sikere. Az olyan község vagy egyház, amelynek lakói értelmesek, az iskolaszéket, amelynek elnöke leginkább az illető felekezet lelkésze, a legtanultabb és legszorgalmasabb egyénekből törekszik megalakítani. Vannak azonban olyan községek és egyházak elegen, amelyek az iskolaszékek megalakítását vagy egészen elhanyagolják, vagy oly emberekből ütik össze, akik mit sem törődnek emez ügy felettébb fontos voltával. Azon iskolaszék, amely tudatlan vagy ami még roszabb, tudákos egyénekből van összeállítva vétkes hanyagságával, félszeg tetteivel mit sem használ a tanügynek, sőt e helyett árt annak. Az ilyen iskolaszék, minősíthetlen tétlensége mellett, semmit sem használ a legtevékenyebb tanító igyekezete sem, mert fájdalommal kell beismernünk, hogy a gyermekeit iskoláztatni, ezáltal annak boldogságát megalapítani nem akaró szülők indolentiájának megtörésére, nagyon is szüksége van az iskolaszék segélyére. A hanyag iskolaszék mulasztásai mellett az a tanterem, amelynek tisztának, egészségesnek kell lennie, hogy az abban látott tisztaságot, rendet a gyermekek magukba szívják, természetükké váljék, rondaság, ragály terjesztőjévé aljasul, amelyre a nevelés iránt fogékony ember szégyennel és szánalommal tekint. Az ilyen iskolaszék jogával vétkesen kíván visszaélni, midőn a teendőit pontosan végző tanító felett is omnipotensi hatalmát gyakorolja ; pressiót akar formálni akkor, midőn a neki nem tetsző üdvös és eredményes uj tanmódot kárhoztatja, mert azt megérteni nem képes; e helyett visszaóhajtja a régit, amelyet már elkárhoztatott a haladó kor évtizedekkel ezelőtt, mint ilyet, csak a hajdani „mesterek" virágoztatják iskoláikban a tanügy kimondhatatlan veszteségére ! Valóban különösen a falusi tanítókat a köznép, sőt mondhatom, a „hét szilvafások" legnagyobb része is, kisebbeknek tekintik, mint a legcsekélyebb helyzetű más állású embereket. A nagyon is megérdemlett tisztelet és becsülés helyett gyakran kell szenvedniük a tudatlanok ízetlen tréfáit, sértő gúngjait, amelyekkel még jobban meg akarják keseríteni az ezen nehéz és nem méltányolt pálya sovány falatját. De ezért ne a népet kárhoztassuk egészen, magukban a tanítók egy részében van az ok, a hiba, amely e szégyenletes, türletlen helyzetet teremtette. Míg egyes igyekező, szorgalmas tanító közbecsülés tárgyát képezi, addig hányan vannak olyanok, akik nem bírják fentartani a hivatalukat megillető tisztességet, ronda porba rántják magukkal ezen szép állás tekintélyét. Sokban nincs meg az önérzet, szolgájává aljasul egyeseknek, kik egy ideig önhasznukra fordítják engedékenységét, szolgálatkészségét, ezért előbb megtűrik, azután megvetik. Nem elég az, hogy a tanító kifogásolhatlan szakismerettel bír, ma már megkívánja tőle a társadalom, és elég jogosan, az általános képzettséget is, mely őt a művelt körök sorába helyezi, hol köteles tisztelettel, méltó elismeréssel veszik körül. A társadalom ha sokszor helytelenül ítél is, de legtöbbször megillető kitüntetésben részelteti az arra érdemest. Töltsék be csak hivatásukat a tanítók, költsék fel a társadalom érdeklődését, legyenek tekintélyesek, amint az hivatalukhoz illik: bizony mondom, nem fog késni az elismerés, amelyre oly nagy szükségük van A haladó kor, kényes igényű társadalmi viszonyaink, ma igen sokat követelnek a tanítótól ugy is, mint hivatalnoktól, ugy is mint embertől, amelyet csak ugy válthatnak be, ha súlyt fektetnek önképzésükre. Minden embernek kötelessége az önképzés, de a tanítóknál megélhetési kellék is. Mit tapasztalunk e tekintetben tanítóink legtöbbjénél? Nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy tanítóinkat a munkátlanság, tétlenség jellemzi. Panaszkodnak, hogy annyira szegények, miszerint nem képesek beszerezni az önképzés szükséges eszközeit. Van igazuk, de nem egészen. Láthatják, hogy a tanítók által használt tankönyveket kis részben tanárok, nagy részben ügyvédek, hírlapírók vagy más foglalkozásúak írják, mit teljesíteni a tanítók értelmesebbjeinek egyedül vagy közös megbeszélés után volna kötelességük. Ezzel tisztességes megélhetést teremtenének maguknak, de még szellemi kincsük is gyarapodnék, a tankönyvek gyakorlati értéke is emelkednék. Különben nem képzelek közöttök oly szegényt, aki naponkint egy-két krajctárt el ne szakíthatna például lap megrendelésre, melynek olvasása észrevétlenül művelné őket, fokozná ismereteiket. Vannak tanítók, akik saját és tanító társaik képzése czéljából gyűléseket rendeznek, hol szakmunkákat olvasnak fel és magyaráznak meg, de legtöbbször a részvétlenség, közöny jellemzi emez összejöveteleket. Ezen sem csodálkozhatunk, ha meggondoljuk hogy tanítóink önössége miatt éppen az ő, és haláluk esetén özvegyeik, árváik érdekében létesített hasznos intézmények vagy a kezdetnél megszűnnek lenni, vagy örökösen panganak. Ugy látszik, tanítóinkat egy Péterffy Sándor lelkes felszólítása, vagy a Weisz B. takarékossága sem képes tevékenységre, a közjó érdekében tett adakozásra buzdítani. Ismétlem, hogy tanítóink bármily hasznos dologra, közczélra vannak is felhíva áldozathozatalra, rendesen nyomasztó anyagi helyzetükkel mentik szűkmarkúságukat. Ha már szellemi munkával nem akarnak segíteni magukon, van ezenkívül is elég eszköz jobb léthez jutásukra. Ha egy kis szorgalmat fejtenek ki, ha nem támaszkodnak egészen csekély fizetésükre, okvetlen javulni fog mostoha körülményük. Az a tanító, aki ahelyett, hogy a tanügy rovására a rusticus pór nehéz munkáját végezné, felkarolja a méh- vagy selyemtermelést, élvezettel csinálja a fanemesítést, nem lehet nagyon szegény; különben is saját megélhetésük mellett tanügyi törvényeink is kötelezik ezeknek művelésére őket, amelyekben tanítványaikat kötelesek oktatni. Igazságtalansággal lehetne bennünket vádolni, midőn tanítóink ferdeségeit, mulasztásait, az ezekből kifolyó kedvezőtlen eredményeket tiszta jóakarattal felmutattuk , ha a társadalom velük szemben tanúsított mostohaságát elhallgatnánk. Tény az, hogy eddigi tanügyi kormányaink megbocsáthatlan hibát követtek el a nevelésügy iránt, midőn a tanítókat a szűkmarkú társadalom akaratára hagyták fizetésük megszabása és kiszolgáltatására nézve, amely őket az emberiség hasztalan tagjainak, mostoha fiainak tekinté. A csekély fizetés, annak kényszerű behajtatása, a sok kellemetlenség, amely e hivatallal összekötve van, régebben csekély képzettségű, talán más pályát elhagyott egyéneket száműzött e sanyarú hivatalba, akik aztán úgy szolgáltak, amint fizették őket, aminek természetesen a népnevelés keservesen adta és adja meg az árát. Még a hajdani cinkotai kántor-féle rektorok viselt dolgainak szüleménye az, hogy a mostani képzett tanutók sem részesülnek kellő elismerésben. Átlátta a társadalom, hogy az ez előtti, sőt a mai viszonyok is tarthatatlanok, melyek tanítóinkról hiányosan gondoskodnak, azok helyzetének javításán munkálkodik. Ideje is van már annak, hogy más nemzetek példájára a magyar kormány, a magyar társadalom eddigi mulasztását helyre hozza azáltal, hogy ha a tanítóktól a nevelés terén oly sokat vár és követel, díjjazza őket munkásságuknak megfelelőleg. Különösen tanügyi kormányunk első kötelessége az volna, amelyet hiszem is, hogy kényszerülve volna megtenni, ha erélyesen kérné a huszonnégy ezret tevő tekintélyes számú tanítókat, hogy minden községben, illetőleg egyházban fixum fizetés állapíttassák meg pénz értékben, amelyet egyházi adó czímen vessenek ki és hajtsanak be évnegyedenkint pontosan. Ha jól képzett tanítók lépnek e hivatalra, kellőleg lesznek dijjazva, ami által nem lesznek kénytelenek a maihoz hasonló anyagi bajokkal küzdeni, a társadalom méltányolja őket, jól létük tiszteletet támaszt irántuk, felvirul e hazának tanügye, melytől jobb jövőt várunk. Sípos Lajos: Közigazgatási bizottságból. (Szeptemberhó Főispán ur ő méltósága megnyitván az ülést.•>.) Olvastatott az alispán augusztus havi jelentése, amely szerint a közigazgatási ügyek menete a rendes keretben mozgott. Bejelenti továbbá az e f. é. augusztus hó 2- án Nyíregyházán végbe ment lótenyésztési jutalomdíjak kiosztásának eredményét, amely mai számunk ujdonsági rovatában olvasható. Végül kitünteti a jelentés a vármegye közigazgatási pénztárának f. é. augusztus hó 3- én történt szabályszerű megvizsgálása alkalmával talált állását. Találtatott a különféle pénztárakban összesen 152,737 írt OlVs ki. Az alispáni jelentés tudomásul vétetett. Előterjesztetett a kir. adófelügyelőnek az adófizetés augusztusi állapotára vonatkozó jelentése. E jelentés szerint f. é. julius hó végével fenmaradt hátralék kitett 516,691 frt 21/a Krt Ehhez számítva az utólagos előírásokat: 8675 frt 52 kr. Lett az összes adótartozás : 525,266 frt 75 kr. Ebből levonva a f. é. augusztushó folyama alatt teljesített befizetéseket (140,938 frt 13 kr.) és törléseket (28,020 frt 14 kr.) összesen 168,958 frt 27 krt. maradt augusztushó végével hátralék: 356,308 frt 45/2 kr. Ide számítva a f. é. augusztushó végével hátralékban maradt hadmentességi (18,509 frt 38 kr.) jog-bélyeg-egyenértéki illeték (192,417 frt 58 kr.) tiszai és nyílt ártéri tartozást (197,593 frt 17 kr.) és szölődézsma váltságot (15,319 frt 22 kr.) tett az összes hátralék augusztus hó végével: 880,147 frt 81 kr. Jelentést tevő adófelügyelő, amennyiben Nyíregyháza város adóügyi osztálya, a jelenlegi személyzet mellett, biztosítékot nem nyújt arra nézve, hogy a kincstári tetemes követelések behajtásánál kellő eredményt fog felmutatni, kéri a bizottságot, miszerint Nyíregyháza város (Folytatás a mellékleten.)