Nyírvidék, 1892 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1892-01-24 / 4. szám

„IS­Y Í­R v­I­P fe IT". Iparos-segédeink önképzése. A szegedi iparos ifjak egyesülete nemrég kör­levelet intézett a hazai iparos ifjúsági egyesületekhez, melyben arra h­ívta föl őket, hogy alakuljanak át közművelődési és önképző egyesületekké. A sajtó — igen csekély kivétellel — teljesen napirendre tért e kör nevei felett, pedig a fölvetett eszme megérdemli azt, hogy életrevalóságával fog foglalkozunk s figyelemre méltassuk a czélt, mely­nem egyéb, mint minden politika kizárásával, egyedül a tanulás és az ismeretek fejlesztése által szolgálni a hazai ipar ügyeitek. És ez ezmével foglalkozni most annyival inkább időszerűnek tünik föl, mert a vasárnapi munkaszünet behozatalával járó kedvező helyzet az iparos-segédek önképzési törekvéseinek csak e­rnyő­ket nyújthat s azt nagyban előmozdíthatja. Az eszme nemes s a czél elérése érdekében megvalósulása valóban kívánatos is. A törekvő és a nemesebb szórakozás után vágyódó iparos-ifjuság bővíti ismereteit, nemesiti színét, lelkét és kedélyét s ez által elvonatik a hazafiatlan és áldástalan törekvésektől, melyek idegen­ből csempésztetnek be hozzánk, s tetszetős, de üres jelszavak hangoztatása mellett, a társadalmi rend felforgatásával hirdetnek soha el nem érhető ered­ményeket, de a melyektől a valódi hazafias magyar iparos-ifjuság nemcsak a múltban fordult el, de most sem akar s ezután sem fog azokkal érdekközös­ségben állani. Az iparos­segédek önképző és közművelődési egyesületei nem akarnak mást elérni, mint azt, hogy törekvéseik által a munka tiszteletét vívják ki, saját értelmiségüket fokozzák, hatványozzák. Akarják ezeken kívül, hogy szorgalmuk és kitartásuk által bizalmat keltsenek föl magok iránt s becsülést érdemeljenek ki minden irányban. Most, midőn a vasárnapi munkaszünet törvény által életbe van léptetve, midőn a törvény a mun­kában kimerült testnek pihenést biztosit, azaz iparos-segéd, ki nem a korcsmai örömöket, szóra­kozást keresi, hanem munkás voltából kifolyó önérze­tével is számot vet, az üdülés mellett önképzésével is foglalkozh­atik s erre is szakíthat időt magának. Az iparos segéd, ki az egész héten át dolgozott, a vasárnapot részben önművelődésére fordíthatja. Az iparos-ifjúsági egyesületekre tehát ezután sokkal jelentékenyebb feladat vár. S ha ezt a feladatukat betöltik, akkor nem lesz igazuk azoknak, akik úgy vélekednek, hogy a vasárnapi munkaszünetről szóló törvény a lenagyobb hasznot a korcsmárosoknak csinálta Mert, midőn az iparos ifjúságot önképzési és közművelődési egyesületek és körök alakítására buzdítjuk, nem mulaszthatjuk el egyszersmind azt is figyelmükbe ajánlani, hogy egyesületi törekvése­ikből az egyesület kaszinói minőségét ne hagyják számításon kívül. Mert habár a kaszinóknak fő c­éljuk a társas összejövetelek útján való szórakozás, mindazonáltal a művelődésnek ma már hatalmas eszközei és terjesztői is. A hírlapok és könyvszekrények a szórakozási eszközök mellett békésen megférhetnek s ha a szellem üdülést óhajt, a tisztességes szórakozás mindig megengedhető. Alkalom­adtán egy-egy felolvas­ás nemcsak nemes élvezetet nyújt, de­­ gazdagítja is egyszersmind ismeretkörünket. S ha az iparos-ifjuság ily irányban való önművelődési törekvéseiről komoly és számba­vehető tanúságot tesz, bizonyára mindenütt fognak akadni kiváló férfiak, kik felolvasásokra vállalkozva, ez­által nem csak az iparos-ifjúság társadalmi hely­zetét javítják, megbecsülését emelik, hanem az egyesület tagjainak igényeihez mért, könnyed modorú tanulságos előadások által az ott tartózkodást is kellemessé, vonzóvá teszik. S mit szóljunk még a műkedvelői szini elő­adásokról, melyek — kellő korlátok között — az önképzésről és működésről alkotott programm kere­tébe szintén beilleszthetők. E műkedvelői szini elő­adásoknak nemcsak azért van nagy jelentőségük, mert az önművelésnek hatalmas tényezői, hanem azért is, hogy az iparos­ segédeknek alkalmat ad a társadalmi élet örömeinek, szórakozásainak élve­zetére. Megjegyezzük még, hogy az iparos ifjak egyesü­lete csak akkor lesz szilárd alapokra fektetve, ha mint tisztán társadalmi és erkölcsi intézmény akar működni, s egyedül csak erkölcsi eszközökkel akarja czéljait elérni, s ha ezen az alapon kívánja társas összejövetelei által az együvé tartozás és társulás érzetének ápolását fejleszteni és ha az önképzés és közművelődés tekintetében a tiszta erkölcsi elvek vezérlik. Városunkban évek óta áll fenn iparos ifjúsági egyesület, mely már eddig is szép jelét adta annak, hogy a hangoztatott erkölcsi alapon törekszik az önképzés és közművelődés útján előre haladni, elérve ez­által azt, hogy a rendeltetése szerinti határok között jelentős társadalmi intézmén­nyé erősödött. Ez egyesületnek az iparos­ ifjuság erkölcsi és társadalmi életére való jótékony hatása konsta­tálható s a közönség részéről kellő méltánylásban részesül. Kívánatos is, hogy ez egyesület, folyton erő­södve, mindinkább megszerezze az erkölcsi és anyagi eszközöket ahhoz, hogy a városunkban lakó iparos­segédeknek — akiknek száma igen tekintélyes — egész kontinensét magában egyesítse, s amaz erkölcsi eszközökkel, melyeket idáig is igénybe vett, mind inkább szélesebb körben legyen az iparos-ifjuság önképzésének intézményévé s hogy nemes szórako­zásra alkalmat nyújtva, az iparos-ifjúságnak otthona legyen. Mi a magunk eszközeivel mindenkor szívesen támogatjuk ez egyesületet önképzési és közművelő­törekvéseiben. A nyíregyházi jótékony nőegylet szám­adásai. A nyíregyházi jótékony nőegyesület múlt évi szám­adásai bizonyára megérdemlik, hogy szélesebb körben is megismertessenek. Ez egyesület hatalmas organizmusa immár a jótékonyság gyakorlásának s bizonyára meg­érdemli, hogy nemes czéljai elérésében a közönség részéről mindinkább fokozódó érdeklődéssel találkozzék. Ez irányban vélünk szolgálatot tenni a következő számadás közlése által : A­ Nőegyleti pénztár. I. Bevétel: Az 1890. év deczember 31-iki pénztári maradvány . • • 316 frt 24 kr. 1891. Január havi . 426 frt 48 kr. Február 316 frt 44 kr. Márczius 283 frt 20 kr. 105 frt — kr. Május 25 frt — kr. Junius 21 frt 60 kr. Julius „ 113 frt — kr. Augusztus „ 158 frt - kr. Szeptemb. „ Irt — kr. Október 68 frt — kr. November . 35 frt — kr. 466 frt 79 kr. Összes bevétel 2334 frt 75 kr. II. A levételek Az 1890. évi deczember 31-iki részletezése: pénztári maradvány 316 Jótékony adományokból . . . . . . 316 Tagsági dijakból 427 Árvaházi gyermekek foglalkozásából . . 26 Jótékonyczélu mulatságokból .... 902 Betétekből 300 Tőketörlesztésből 4 Kamatokból 41 Összesen 233­­ frt 24 kr. frt 22 kr. frt — kr. frt 85 kr. frt 52 kr. frt — kr. frt — kr. frt 92 kr. frt 75 kr. 496 frt 97. frt 483 frt 55 frt 99 frt 103 frt 79 frt 75 frt 71 114 frt 269 frt 159 frt 226 frt Összes kiadás 2334 frt 75 kr. IV. Kiadások részletezése Segélyezésre kiadatott 294 frt — kr. Élelemre az árvák részére 477 frt 47 kr. Árvák ruházatára 82 frt 87 kr. Ápolónő fizetése HÓ frt — kr. Árvaház és bútorok javítása .... 200 frt 24 kr. Takarékpénztári betétek 350 frt — kr. Ipariskolának thea-estélyek jövedelméből 332 frt 50 kr. 118 frt 73 kr. 51 frt 22 kr. Tűz elleni biztosítás 7 frt 20 kr. Nyomdai kiadásokra 10 frt 60 kr. Szolga díjazására 37 frt 38 kr. 5 frt 60 kr. Pénztári egyenleg 1891. deczember 31-én 226 frt 94 kr. Összesen 2334 frt 75 kr. Folytatása a mellékleten: III. havi kiadás Kiadás. . . 1891. Január Február „ Marczius „ Április „ Május „ Junius „ Julius „ Augusztus „ Szeptember „ Október „ November , Deczember „ Pénztári egyenleg 1891. deczember 31-én tul ideális szempontból néztem a nőket, elfogadtam olyanoknak, a­milyeneknek látszanak. És most? Tisztelem, becsülöm az ügyvédeket, de egyenesen ők az okai, ha az első impressot nem veszem többé kiindulási pontul Hallgassuk meg a másik felet is! Ez lett az elvem. S egy valóságos per indul meg. Felperes a sziv. Állit, erősit hogy neki legyen igaza, de alperes: a megfásult, cinikus ész, — az meg tagad, kifogásol, ellenez. És az a sajátságos, hogy a bizonyítást is magára vállalja s nem nyugszik addig, mig felperes le nem teszi keresetét. És még szerencse. Mert a hasolat abban is sántit, hogy bíró nincsen e perben! Nincsen a ki Ítéljen! Sőt alperes a perköltségeket, — a csalódásból eredő bánatot, — maga igyekszik elviselhetővé tenni! Ha meggondolom, jobban is van ez igy, alperes veszitene, felperes kisütné rá: ugy 'kell Mert ha neked, miért nem védekeztél jobban! Mindezekből csak azt akarom kihozni, hogy most már ugyan körültekintek, mielőtt végleg elhatároznám magamat. Az én kedves Józsi bátyám tudja ezt, s lehetőleg informál­tatta magát, mikor előállott jelöltjével. Ne higgjék, hogy csak az asszonyok szenvedélye az faluboronálás! Az én kedves Józsi bátyám túl­tesz e tekintetben egy tuczat kávés néniken­! Nekem még aljegyző koromban megígérte, hogy ő házasít meg. Alii tudta meg kineveztetésemet, előfogott: — Na Dezsó öcsém, most már beszélhetünk ko­molyan. — Kérlek kedves Józsi bátyám — régen bindert ittam az öreggel — egy birinak hivatalon kivül is csak komolyan szabad besze­ni! — Ne viczczelj tiu, nem ugy ertem ; hanem hogy most már nem mondhatod, hogy igy megfogadtad, ugy megfogadtad, — albiró vagy, asszony után kell nézni! — Helyes kedves Józsi bátyám s remélem kész terved van? — Természetesen! — Úgy vegyük fel a tényállást. Hogy hívják V . .. Azaz kérlek ne említsünk nevet, igy szabadabban beszél­hetünk róla. Kora ? — Ejnye de inpertineus hivatalos hangon De jó, legyen kedved szerint! Tizennyolcz éves kezded! elmúlt! — Régen? — Ezelőtt hatvan esztendővel, ha tudni — Figyelmeztetlek Józsi bátyám­ az esküt akarod! szent­ségére, melyet esetleg nekem kell tenni vallomásodra a pap előtt! Tehát csak a tiszta igazságot valljad, és semmit azokból, a melyek a tárgyhoz tartoznak, s a melyek iránt megkérdeztetel, el ne hallgassál! Még egy­szer felteszem a kérdést: régen? — No vagy ugy két, három hónapja! — Vallása? — A mi a tied! — Foglalkozása? — Leányzó! — Állapota? — Tizenötezer forint készpénz és egy ház, hat ablakkal az utczára! — Így már megértjük egymást! Nem áll rokon­ságban egy pár gyermektelen nagynénivel? — Hát egy pár amerikai nagybácsi nem kellene? — Nem volna rész! ígér neki valaki örökségképen valamit? — Te, én menten megbübolak, ha el nem­ hagyod ezt a hivatalos formát! — Megbocsáss Józsi bátyám, ennek fele se tréfa. Kénytelen vagyok a tárgy fontosságánál fogva mind­ezekre kiterjeszkedni, de ha nem tetszik, abban hagy­hatjuk. No csak az kellene még, mikor már Józsi bátyám félig meddig biztosra vette a dolgot. — Halljuk hát, van e még valami kérdezni valód? — Természetesen! Most átmegyünk a személyle­írás­ra. Haja? — Aram­ sző­ke! — Szemei ? — Kékek! — Szemöldöke? — Szemöldöke? kedved szerint? — Kérlek ne az én kedvem szerint fejezd ki magad, hanem az igazsághoz híven ! — Jó! Finoman ívelt! — Orra? h­át hogy fejezzem ki magamat — Orra? Orra rendes, kissé fitos! — Szája? — Csokra­ termett! — Fogai? — Hófehérek és mind az övé! — Ezt remélem is. Álla ? — Hát azt hogy szokták mondani! Mondjuk: rendes! — Fülei? — Piczinyek, de nem szeretném, ha ez a mostani beszélgetésünk beléjök jutna! — Arcza? — Óvás! — Különös ismertető jelei? — Hogy senki se hagyja egy pillantásra! — Helyes. Gyerünk tovább! — Mi kell még? Nem ismertél még reá? — Kérlek a személyleírások nem arra valók, hogy azokból valakire rá lehesen ismerni! S még tudni akarok egyet mást! — Kérdezz, felelek, ha már benne vagyok ! — Beszél? — Hogy elhallgatnád ítéletnapig! — De milyen nyelveken ? • — Magyarul, németül, kissé francziául! — ír? Olvas? — Szintén! — Rendén van! Hátra vannak még személyes tulaj­donságai ! — Hát mit mondjak még? Kedves, szerény, szorgal­mas, takarékos, jó gazdasszony, nem szereti a nagy puezetot, mi kell m­ég? Ha estig beszélek is, az a vége, hogy külömbet nem találsz. Bizony, hálákat adsz valamikor az égnek, hogy feleségemmel ilyen hozzád illő párt választottunk számodra! valami jó, jó, kedves Józsi bátyám, csak még egyet. Ért zenéhez? — A hozzá­értők azt mondják, a zongorán szenve­dél­lyel játszik! — És énekel is talán ? — Egész n­ap, mint a pacsirta! — Köszönöm kedves Józsi bátyám, épen eleget tudok! Nyertél tegnap a kaláberen? — k.—ö.

Next