Nyírvidék, 1900 (21. évfolyam, 1-25. szám)

1900-01-07 / 1. szám

0­­ XXI. évfolyam. 1. szám, Nyíregyháza, 1900. január 7. VEGYES TARTALMÚ HETI­LAP, SZABOLCSVARMEGYE HIVATALOS LAPJA­ . A SZABOLCS VARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK KÖZLÖNYE. g­y .Iearjelentik hetenkint efryszsz, vasárnapon. 3 postán vSf hírbe n'hiztozhordva : ,Az pénzek, megrendelések s a Ji^trt^ Hirdetési '' Egész évre 8 korona lap szétküldése targyában leendő jelszó- TM °, ' ne , kor tf' ,k­l,eka deui- M­ uden népszer­űsábozott p t:i sor egy«er Félévre 4 „ lamlások Jóba Elek kiadó-tulajdonos fo dut T '" ' Cia '8n''rt kezelt,il közlése 10 fillér; több­rik­ köne. e.ete... „ 8 fill Negyedévre 2 „ könyvnyomdájához iskola-utcza 8. szám . ".T­ V. .... .. Kincstári bélyegdi­ feiéh­u iD.ndeu eg­r. 1,1 . A községi jegyző és taniti­ uraknak egész évre 1Tánnokv hár­­mfó^om­l "b- Kéziratok csak világos kivonatra s az detes uuu 6 J fil ér Siettetik. csak négy korona Egy szám Ara 20 fillér. (Jaiu^zity naz­ interenciOk. 1 ill­ok költségére küldetnek viszi. A nyílt-téri közlemények dija soronkin 60 fillér. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó-hivatalban (II. kerület iskola-utcza 8-ik szám); továbbá: Goldberger"A~V„ Eckstein Bernát és Általános Tudósító által Budapesten, Haasenstein és Vogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban és Dorn & Comp. által Hamburgban. Hiva taios ress,-323. K. 1 gov. Szabolcsvármeg­y községek elöljáróinak. Egy, a vármegye lakosságát közelről érdeklő üg­gyel kapcsolatosan szükségem van azon adatok ismeretére, hogy a vármegye egyes községeiben lakó szülők gyerme­kei közül hányan végzik középiskolai tanulmányaikat a vármegye területén kívül. Felhívom tehát az elöljáróságot, hogy a község területén lakó szülők azon gyermekeiről, kik ezen vár­megye határain túl levő középtanodákb­an végzik, gim­názium, reáliskolai, vagy ezekkel hasonrangú közép­iskolai tanulmányaikat, az alábbi rovatokat magában foglaló kim­utatást készítsen s azt hozzám sürgetés be­várá­s nélkül folyó hó 20-ig terjesze be. A kimutatás rovatai legyenek: 1. sorszám, 2. a középiskolai tanuló neve, 3. azon város, melyben az általa látogatott közép­iskola van, 4. magánháznál, vagy pedig konviktusban van-e az ifjú elhelyezve, 5. a középiskola minősége gimnázium, reáliskola stb. Az egy körjegyzőséghez tartozó községekre vonat­kozó adatok egy kimutatásba foglaltan terjesztendők be, a nemleges jelentős szinten bemutatandó. (2—1) Nyíregyházán, 1900. január 4-én. Mikócz János, s. k. alispán. Tények a nézetekkel szemben. „Igénytelen nézetek a leánynevelésről" czimmel Andrássy Kálmán ev. ref. lelkész úr tollából néhány közlemény jelent meg e lap hasábjain. E közlemények a Nyíregyházán léte­sítendő református leányinternátus czélját akar­ták megismertetni azon nagy közönséggel, mely­nek segélyére az uj intézmény számit. S e czél, hogy az iró szavait idézzem? Segiteni valamit, sokat, nagyot leánynevelésünk hibáin. Mert, mint az iró véli, most létező leány­iskoláink nem alkalmasak leányaink nevelésére. Inkább divatos szemfényvesztések, mint termé­szetes nevelő­iskolák. Talán többet ártanak, mint használnak. Erre nézve például hozza fel a nyíregy­házi polgári leányiskolát. Mindjárt itt meg­jegyezhetjük, hogy ez iskola működéséről, annak belső életéről kellő tájékozottsága nincs s ezt tájékozatlanságnak, nem akarom mondani, rossz akaratnak tudhatjuk be, hogy iskolánkról oly nézetei vannak, melyek a valósággal, a tények­kel ellenkeznek. Azt mondja pl. mindjárt fejtegetése elején, hogy a testi nevelés érdekében az iskola épen semmit sem tehet sőt akadályozza a test ter­mészetes fejlődését. A test fejlődésének egyik eszköze a táp­lálkozás. Hibául hozza fel, hogy az intézetnek erre semmi befolyása n­incs. Pedig maga is be­ismeri, hogy ? táplí.l!•;•<)'•"":>" egy*4* családok műveltsége és anyagi ereje szerint nagyon kü­lönböző. Ugyan kérdem tehát, hogyan gondolja hogy erre az iskola befolyással legyen. Eszembe jut az az adomaszerű eset, egy fővárosi tanárral történt mely nem régiben meg Egyik ta­nítványát, ki valami mulasztást követett el, büntetni akarta s meghagyta neki, hogy ebédre egy tál étellel kevesebbet egyék. Rá is paran­csolt a gyerekre, hogy hozzon majd erről az apjától írásbeli bizonyítékot. A fiú, egy szegény fuvaros gyermeke, hazament s elmondta a tör­ténteket. Apja mosolygott a furcsa büntetésen, mert a család ebédje mindössze egy tál paszuly­levesből állott. Mindamellett kiállította hűsé­gesen a bizonyítványt, mely szerint a fiú csak egy tál ételt evett ebédre. A test fejlődésének másik eszköze, mondja továbbá a czikkek írója, a ruházkodás. Hibának rót­ja föl, hogy az iskolának erre sincs semmi befolyása. Pedig hát igenis van. Az iskola megteszi e téren azt, a­mi hatáskörébe tartozik. Rendet­len, rongyos, piszkos gyereket az iskolában nem tűr. A tanítónők lehetőleg ügyelnek arra, hogy a leánygyermekben idejekorán kifejlődjék a tisztaság és rend iránti érzék. Mert jól tud­ják azt, hogy a melyik gyermek megszokta maga körül a tisztaságot és rendet, az töre­kedni fog később arra, hogy ezt a rendet, össz­hangot lelkivilágában is megvalósítsa. Gondja van az iskolának arra is, hogy a leánykák iskolai ruhái az egészségügyi követelményeknek lehetőleg megfeleljenek. Ennél többet azonban nem tehet, ha csak hatáskörét túllépni s ezzel a szülők természetes jogait megsérteni nem akarja. Van a test fejlődésének még egy fontos eszköze: a testmozgás. Erről az a nézete lelkész úrnak, hogy a k.zs. polg. leányiskola a a test fejlődésének ezt a fontos eszközét igénybe nem veszi, mert nem veheti. A leánykák szűk szobákban, szűk padokban szorongnak, s ha az iskolai óra körökben egy pár percz szabad ide­jük van, azt sem tölthetik szabadban, m­ert helyök nincs. Legalább egy kis játszó­tere volna az iskolának — így sóhajt fel. Ha az órai ülé­sek után akár egy torna­csarnokban, akár sza­bad udvaron kimozoghatnák magukat, mindjárt­­ flag?­­ >Iai Hxrimtmlr 8 oldalra terjok­. A NYIRVIDEK" TÁBOZAJA. Disputa. Éjfél felé volt. Pislogott a lámpa, Mehj ott fügött a szűk asztal felett, Alig hat a kis ágyig gyér világa, A­hol egy vézna gyermek szendereg. Az asztal két feléről vizsga szemmel kisérte egymást az asszony s az ember. Szólt végre a nő: „Édes jó uram, Holnapután karácsony napja van, S a kicsike már oly­epedve várja, Mit hoz neki a jó Jézuska fája. Mig künn te küzdve fáradsz értem s értté, Ma is, tegnap is, mindig azt beszélte­: „Ugy­ e anyám, ha a Jézuska zörget, Apa kinyitja az ajtót neki? Ugy­ e anyám, ha szót fogad a gyermek, A kis Jézus el nem kerülheti?" Hiszen tudom, tudom, hogy nem telik, De még­sem csaljuk meg reményeit. Nem is kell lídd, sok: egy kis fenyő-szál, Rajt néhány gyertya s pár arany-fonál, Alul meg a bazárok Ólomból kard és fából lim­loma, katona, Legföljeb még egy kis ezuktrika tán, „ Oh tedd meg neki, tedd meg, jó apám­" S a férfi szólt mogorván: „Nem lehet, Törtem magam, fáradtam eleget, S te is. Szemed nemcsak könytöt veres, A kézi munka bús bélyegje ez. S mi haszna ? Neked nincs egy jo ceipod. Alig keressük meg a betevőt. Ha megszámlálom garasaimat, Bizony fölesszük mind egy hét alatt. Czafrangra nincs pénz, mondtam, nem lehet. Nyugtasd meg valahogy a gyereket." S az asszony szólt : „Gondold meg, édesem, Reménynél egyedünk nincs semmi sem, És gyermekünkben ezt törjük mi szét, Első reményét, együgyü hitét, Hogy kit az élet csak küzdésre vár, Legyen már gyermeksége zord, sivár ? Már most ártatlan, bízó lelkivel Tanulja meg, hogy itt csalódni kell ? S én nyugtassam meg ? Tőlem hallja meg, íh­gy Jézus nem jön el mindenkinek ? Hiába volt jó, mint más senki sem, A szent fa másnak gyúl ki, neki nem! S mi benne kell, az első hit, remény, Én romboljam szét, édes anyja, én ?" És köny villant meg az asszony szemében. A férfi, nézte hidegen, sötéten is szólt: „Asszony-beszéd ez, czifra szó. Szegénynek méreg az illúzió Arany-vért fedje, kinek ssive lágy, Mert eltiporja a küzdő Hisz itt vagyok példának világ, én magam, Elmére, karra több, mint annyian, És íme a tökfilkók is lefőznek , a bénák, sánták, csonkák megelőznek. Nem bennők az­ok, de utamban áll, Mely engem elpuhít, az Az tilt el ugy harczolnom. ideál, mint azok, Ámítva, hogy így nemesebb vagyok, S mig hogy magasban járok, azt hiszem, Nem enged a nyomor mozdulni sem. Hagyd hát el ezt az érzelgős beszédet, Ábrándos hittel a szegény szegényebb. Annak markolni és harczolni kell, Mindegy miképen és mindegy kivel, Jobb ezt korán megtudni a gyereknek, A­mig a szive fáj csak s nem reped meg." Az asszony arcza sápadt lett s fehér : „Ember miket beszélsz, az Istenért? Hát nincs benn­d hit, nincs benned szeretet ? Nézd csak, tekintsd csak ezt a gyermeket, Mi vár rá tőled? Ugy­e, semmi sem ? S még szive lelke is koldus legyen ? A Jézus képét, a ki édes áldott, A jóknak, igazaknak gyámoln, Ki fényt áraszt ránk, szép, derűs Még azt se ösmerh­esse meg soha ? világot. Ne legyen emlék ártatlan korából, Mely sorsa zord homályán átvilágol ? Egy kis fa, melyen egy pár gyertya ég, Jézuska-hozta tarka semmiség. Csak ennyit, ennyit adjunk meg neki, S lesz emlék, mely szivét mel­l­eti, S nem enfagyától fázva járja át Az életet, e bús kálváriát. Jézus nevére kérlek, jó uram !" A férj felpattant zordan, komoran : „Ne fújjad ezt a A papok prédikálják koldus-éneket­, eleget, Beszélnek megváltásról, szeretetről. S az ember gázol egymáson keresztül, S ki hallgat rá, mit Jézusod beszél. .. bárgyú e vad harczban meg nem él, Rongyos koldus lesz, mint magam vagyok ..." S öklével az asztalra rácsapott. Rá a kis ágyban megmozdult a gyermek S szólt boldogan : „Apa, Jézuska zörget." Csönd lett egy perezre, oda ment az ágyhoz A férfi s megcsókolta gyermekét, Arczára béke derűs fénye szállott És aztán így szólt : „Jól van, feleség, Hát majd csak kikoplaljuk valahogy, De nálunk is a szent­ fa kiragyog." Incsédy László. 8513 ca

Next